Lilu-chan a természetjáró *o*

Halli.Megérkeztem ezzel a bejegyzéssel is.Nem tudom, hogy mennyire lesz érdekes,de megpróbállak nem halálra untatni titeket. :3 Mint ahogy nem rég említettem Erdély hegyei között barangoltam.

A látkép fent a hegyekben:

Én kis naiv kiengedett hajjal és feltűrt ujjú pulcsiban vágtam neki a erdei túrának és a gombászásnak.Ugyanis elméletben róka gombáért indultunk el,de én inkább a kis pici szamócákat kutattam.Sűrű fenyők közt kellett átvergődnöm,amik szétszúrtak és a hajamba is beleakadtak a tűlevelek.Viszont bemásztam mindenhova a szamócáért és a gombáért.Mivel anyunak segítettem a gombászásban.Amikor éppen rábukkantam egy szamóca helyre,egy nagy kopár területet pillantotta meg a bozótban.2 méteres sugárban volt letaposva a fű,körülötte pedig lábnyomok voltak.Nagynénikém mellém lépett és közölte velem,hogy én nem akarom megtudni,hogy ezek a nyomok egy nagy barna bundás málna evő valakié.Én erre a kijelentésre otthagyva a szamócákat indítottam kifelé az erdőből.Útközben viszont nagyon szép virágokat találtam és elég sok gombát meg szamócát is.Gombákból elég mutánsok is előkerültek.Nagyon nagy Vargányát meg Őzlábat.(Csillogtatom a gomba szakértelmemet.Igazából csak ezt a 3 nevet tudom. xD) Az esti tűz rakás és délutáni főzés nagyon tetszett.Este kiültem a tűz elé és egyszerűen elbűvölt a sötét kék égbe felkúszó pernye.Igaz,hogy szereztem pár karcolást és a hajamban pedig fadarabokat találtam,de mind a két napot amit fent töltöttem nagyon élveztem.
Gombák,áfonya,a nehezen megszerzett szamóca,virág és a mogyoró:

Remélem megtudtam valamennyire mutatni a hegyek kincseit és kedvet kaptatok ti is egy kis túrára.Csak ne járjatok úgy mint én az ágakkal.Nem vagyok egy nagy fotós,azért remélem nem lettek olyan rosszak a képek.Sziasztok! :D

14.fejezet

Na itt vagyok a 14.fejezettel.Gomene a sok halasztásért.Remélem azért még nem hagytatok el és továbbra is olvassátok a történetet.Aki még igen,annak remélem,hogy tetszeni fog.

Jó szórakozást hozzá! *-*

Reggel iszonyatos fejfájással és hányingerrel ébredtem.Nagyon rosszul voltam.Ezt anyu is hamar észrevette rajtam,amikor leértem a lépcsőn és neki láttam a reggelim elfogyasztásának.

-Drágám jól vagy?Nagyon sápadt vagy.

-Igen,de köszönöm szépen nem kérek már több palacsintát.-titkoltam rosszullétem,mert nem akartam,hogy miattam aggódjon egész nap a munkahelyén.

-Hogy miii?!-kiáltott Honoka,ahogy jött le a lépcsőn.

-Jól hallottam?Kaori nem kér több palacsintát?Hányat evett meg anyu?

-Kettőt azt hiszem.

-Akkor biztos van valami gond.A legminimálisabb palacsinta fogyasztása,az 10 volt.

-Igen.Biztosan igazad van.Már én is észrevettem,hogy lehet valami,csak nem az étkezéséből.

-Hahóóó!Én is itt vagyok.-mondtam a kezemet előttük lóbálva.
-Kinek,mi tűnik fel anyu.-nevette el magát Honoka.

-Kicsim mondd el nyugodtan,ha van valamilyen bajod.Fáj a fejed?

-Hát ami azt illeti igen fáj egy kicsit a fejem és hányingerem is van.

-Miért nem mondtad?

-Mert nem akartam,hogy nagy dolgot csinálj a dologból.

-Akkor ma nem mész az iskolába,írok kikérőt.Honoka fog ápolgatni,mert neki most úgyis szünete van az egyetemen.
-Anyu nem vagyok már öt éves,tudok magamra ügyelni.
-Nem,nem.Hagyjad anyu,majd én figyelek rá.-jelentette ki drágalátos nővérem és kaján vigyor kúszott az arcára.
-Neeee!Légyszi anyu ne hagyj itt vele!Könyörögve kérlek.-játszottam meg,mintha sírnék.
-Kaori!Ez most pont jó lesz,hogy jobban összeszokjatok és ne veszekedjetek annyit.Nekem sietnem kell,mert a gyerekek nem fognak várni rám.Na sziasztok,legyetek jók!Hívj fel Honoka,ha Kaori rosszabbul lenne.
-Persze mindenképp.

-Szia anyu!Legyen szép napod!-mondtuk kórusban nővérkémmel.
-Na és akkor.Mit csináljunk?Most megköszönheted,hogy kibeszéltelek a suliból anyunál.Azért nem vagy te olyan rosszul....-nézett rám rosszallóan Honoka.Ismert.Végül is testvérek vagyunk vagy nem?
-Dehogy.Annyira rosszul vagyok.Várj tartsd a markod,azt hiszem hánynom kell.-mondtam és a kezem a számra tapasztottam és megindultam Honoka felé.
-Pfuj,ne közelíts!
-Most komolyan elhitted?Igen,ez vagy te.-forgattam meg a szemeimet.
-Na ezért már duplán tartozol.
-Na és hogy tudnék törleszteni?-kérdeztem felvont szemöldökkel,mert nem sejtettem egyáltalán semmi jót sem.
-Háát...Hadd gondolkozzam....Mondjuk kitüntetlek azzal,de csak azért mert a testvérem vagy,hogy eljöhetsz velem vásárolni.
-Na várj,várj.Csak hogy jól értem-e.Azt mondod,hogy veled vásárolni megtiszteltetés??-kerekítettem ki rá a szemeimet.
-Hát ez egyértelmű.Ezt nem is kellett volna megkérdezned.

Kaori visszaemlékezés:tavalyi tavaszi vásárlás Honokával:

-Hol vagy már Kaori?!-kiabálta nővérem,felháborodottan.
-Bocsi,bocsi,csak elfutottam venni egy kis olajat,mert szerintem berozsdált a vásárló kocsi kereke.
-Nem megmondtam,hogy használd inkább a két szép kezedet?Ki az a nem normális,aki egy boltba behoz egy bevásárló kocsit.Amúgy is azt hittem,hogy már sosem jössz már két ruhát is a kezembe kellett tartanom.
-A kezeimet?Megbolondultál?!Elbírni azt a ruha mennyiséget amit te összeválogatsz,azt egy hadsereg sem bírja el.Hahooo.Én meg csak egyedül vagyok itt.Ez meg egy forradalmi ötlet.Még jó,hogy a Sparban van anyunak egy barátnője és megengedte,hogy kölcsön kérjem egy kis időre.....Mázlista vagyok.Ez tény.Inkább nézzen rám mindenki az egész bevásárlóközpontban,mintsem megszakadjak a ruhák alatt.Az eladók sem tudom,hogy mit csinálnak ilyenkor.Nem az a dolguk hogy segítsenek?!Két ruhát?!Most komolyan?

-Hogy te mennyit tudsz beszélni.....Ne dumálj,inkább segíts.
-Jól van,jól van,csak menjünk már innen!
-Jajj hogy te mennyit nyávogsz.....Nekem sokkal több dolgom van,mint neked,ha nem tudnád.
-Ó igen?És mégis mi lenne az?!

-Nekem megannyi ruhát kell felpróbálnom,míg neked csak hordoznod kell őket.Ez sokkal megerőltetőbb dolog,mint amit te csinálsz.

Kaori visszaemlékezés:Vége

-Szóval?Indulhatunk?-nézett rám csillogó szemekkel Honoka.
-Nem mehetnénk inkább....mondjuk....öööö....kevésbé fárasztó helyre?
-Hát ha ilyen szépen kéred......-felcsillant a tekintetemben egy remény sugár.
-ma kétszer annyi boltba megyünk el,mint amibe eddig.-jelentette ki határozottan.
-Na neee....-törtem le.Leroskadva indultam fel a szobámhoz.
-Most meg hova mész?
-Átöltözni.Nem megyek ki pizsamában az utcára.A Sparos bevásárló kocsi még nagy nehezen oké,de hogy pizsamában menjek ki,az már nem.Más választásom meg úgy sincs.Ugye?
-Kezdesz átállni a gondolkozásomra.Ez tetszik.-jelentette ki diadalittasan én meg ezt csak egy szemforgatással jutalmaztam.Gyorsan magamra kaptam egy kék farmert és egy bő zöld pólót,meg persze egy fehér baseball sapkát.Vidáman lesétáltam a lépcsőn,üdítő érzés volt újra a megszokott gönceimben lenni.Ugyanis egyenruhába lenni mindig a folyamatos szoknya hordást jelentette.Nővérem kész modellként jelent meg előttem.
-Mivel tudom,hogy ezt a göncöt most nem tudom majd levetetni veled,majd neked is veszünk valami felvehetőt.-jelentette ki.
-Hát köszi ezt a nagylelkű szöveget.Meg persze a leminősítést is.Másra sem vágytam.-kimentünk a házból és rövid sétálás után megérkeztünk egy Plázához.Nővérem arca egy kettőre megváltozott és ragyogni kezdett.Igazából ilyenkor nem is durcáztam annyit,mert ez a mosoly sokat jelentett számomra.
-Gyere menjünk be ebbe.Látod azt a szép vöröses ruhát?

-Azért ne vásárolj túl sokat.
-De miért ne?Apunak egy jól menő és hatalmas cége van.Gazdagok vagyunk.Mindjárt itt van a 10. évfordulójuk apuéknak,amikor partner lett a két cég.A miénk és apu legjobb barátjának a cége.Kell az ünnepségre egy szép ruha,hogy csak engem figyeljen mindenki.
-Egy.Ne ordítsd,hogy gazdagok vagyunk.Kettő.Te még emlékezel apu legjobb barátjára?Ő a munkahelyén mindig találkozik vele,de én személy szerint nem is tudom,hogy ki az.
-Jajj bocsi nem ordítom.Elfelejtettem,hogy "őfelsége" nem szereti,hogy gazdagok vagyunk.Hát már én sem nagyon,de hallottam már róla.Ami pedig a fő,hogy tudom,hogy van egy helyes fia.
-Rezeg a telóm.Apu hív.
-Kaori akkor mire vársz?Vedd fel és hangosítsd ki.
-Halló?Szia apu.
-Köszi lányok a sütit és a kakaót.Nagyon finom volt.
-Szívesen-mondtuk kórusban.
-Megkértük anyut,hogy most hagy mi csináljuk neked a reggelit.Tetszett a törpés bögréd?-kérdeztem.
-Jobbat nem is kérhettem volna.
-Megtaláltad rajta Morgót?Na ma próbálj meg nem rá hasonlítani.-mondtam széles vigyorral a számon.
-Kaori......-kaptam válaszul aputól.De érződött a hangján,hogy ő is nevet.
-De most miért?Ne legyél olyan SZENDE apu!-mondta Honoka a telefonba.-erre pacsira nyújtottam a kezem nővérem felé.
-Mert a végén még be SZUNDIZOM itt.-szóhoz sem hagyva aput mondta nővérem.Testvérkém nyújtotta felém a kezét,hogy lepacsizzunk,de erre már csak egy fura nézést kapott tőlem.Erre kicsit lehajtott fejjel szomorkodott.Együtt érzően megsimogattam a fejét mire felemelte a fejét és együtt kezdtünk el fetrengeni a röhögéstől.
-Látom nektek is szép reggeletek van.Merre vagytok lányok?
-Igen.Jajj Honoka elnyaggatott magával vásárolni.Ments meg!
-Neked nem iskolában lenne a helyed?
-De,csak reggel nagyon rosszul éreztem magam.Már sokkal jobban vagyok.
-Értem.Akkor nincs baj.Na jól van.Akkor további jó szórakozást.,
-Apu?
-Igen Kaori?
-A legjobb barátodat hogy is hívják,aki a partner cégünknek a feje?
-Kano Dannek.Miért?
-Jajj semmi,semmi.Csak eszembe jutott,hogy igazából nem is ismerem.
-Mindjárt itt lesz a 10. évfordulója a partnerségünknek,az akkor rendezett ünnepségen majd megismered.
-Köszi azért a nevet apu.Szia.
-Sziasztok.-nővérem kinyomta.Több ezer boltot végig jártunk.A vége felé már csak leültem a próbafülke előtt és vittem a csomagokat.
-Telefonálok egyet.Maradj itt,mindjárt jövök.
-Hát jó.-bólintottam.Örültem,hogy van egy kis szünetem a kínzásaim közt.
-Na merre menjünk?Á pont erre van a kedvenc kis cukrászdaszerű boltom.Addig szerintem meglátogatom.-gondolkodtam.Amikor megtaláltam,hatalmas sor kígyózott a bolt előtt.Beálltam a sorba és megböktem az előttem álló idős nénit.
-Elnézést.Miért van itt ilyen nagy sor?
-Semmi baj.Azért drágám,mert a mai nap beteg lett az egyik alkalmazott és személyesen a tulaj és a húga állt be a helyére.A húga osztja a sütiket és a tulaj megsüti.Senki se tudja,hogy mikor,de majd egyszer csak szól a tulaj,aki háttal van mindvégig és aki akkor a vevő,annak egy csak az ő részére készített sütivel kedveskedik,ami mellé egy randit kap a tulajjal.Ezt persze a kishúg találta ki és jelentette ki a nap elején,így a bátyja ellenkezni sem tudott.A tulaj azt mondják nagyon helyes fiatalúr.Hát ezért akkora a sor.Azért ilyen lassú,mert a hugica pedig mindenkinek tanácsokat vagy észrevételezéseket mond.
-Értem.Hát köszönöm szépen.
-Az idő lassan telt és míg sorban álltam a sütimért.Mert a kedvenc sütimtől még az egész napi sorban állás sem riasztott el.Honokát elküldtem vásárolni nélkülem,de megígértem neki,hogy két ruhát én fizetek neki a zsebpénzemből.Míg nővérem csak úgy kapta a pénz apuéktól,nekem zsebpénzem volt.Amit kikötöttem anyuéknak,hogy komolyan meg kell dolgozzak érte.Nem szerettem sose azokat,akik hirdetik hogy sok pénzük van és fent hordják az orrukat.Olyan akartam lenni,mint mindenki.Semmi kivételezés.Az agyamra ment már a sok "kisasszonyozás".Mondjuk hála Istennek anyu sem volt hozzászokva az ilyen nagy élethez.Ő is hasonló gondolkozású volt,mint én.Ő szegényes családban nőtt fel és most is ehhez tartja magát.Ugye tanárként dolgozik.A sütivel kapcsolatban pedig nagyon szeretek sütni.Eddig folyamatosan próbálgattam megsütni az itt kapható kedvenc sütimet,de sose tudtam rájönni a nyitjára.Végre az előttem levő következett a sorban.Egy kislány ült a pulton és kedvesen mosolygott.
-Jó napot néni.Mit szeretne?-kérdezte az idős hölgytől.Én közvetlenül a néni mögött álltam,ki sem látszottam.Egyszer kinéztem mögüle és a kislány rám mosolygott.Gondolom látta,hogy milyen szemekkel nézem a kirakatban levő sütiket.
-ÁÁÁ.Bátyus én mondom meg,hogy ki lesz a kiválasztott és méghozzá ő lesz az.-mutatott a nénire.Feltételezem erre megfordult a tulaj-mert nem láttam semmit a nénitől-és megszólalt.
-Erre az idős nénire gondoltál?!Már elnézést kérek.-a hang nagyon ismerős volt,de nem tudtam megnézni ki is az.
-Nem,bátyus.Nem rá gondoltam.Hanem......-pattant le a kislány a pultról.
-Egy kicsit jobbra tetszik lépni?-kérte a nénit a lány.
-Persze kedvesem.-a kicsi elém lépett és rám mutatott.
-Rá értettem az előbbit.-mondta a kislány és elégedetten mosolygott.
A tulaj rám nézett és én is rá.A meglepettség lebetonozott a földre.Mind a ketten paradicsom színűre változtunk.Ugyanis a tulaj nem volt más mint.....A kishúg szólalt meg.
-Na mi az?Elvitte a cica a nyelveteket?
-Előbb a tulaj tudott megszólalni,mint én.
-Na ezt jól megcsináltad.-nevetett fel végül,de hallatszott a hangjában,hogy zavarban van.
-Ti ismeritek egymást?-érdeklődött a hugica.
-Igen,egy iskolába járunk.Évfolyam társam,Kaori.
-Hát akkor örvendek Kaori.-ázott kezet velem a lány.
-Én Shou húga vagyok,Chisa.Nagyon csinos vagy.Remélem,jó barátok leszünk.
-Öhm..Én is örvendek.-nyögtem ki végre én is egy értelmes mondatot.
-Viszont azért mert évfolyamtársak vagytok,a játékot nem fújjuk le.Megnyerted Kaori-chan a randit és a sütit.Tessék,egyet külön kapsz tőlem is.

-Köszönöm Chisa.Nagyon kedves vagy.Ez a kedvencem.-beszéltem már folyékonyan,már a süti hatása alatt voltam.
-Tényleg,Nekem is az.Sok közös van bennünk.Te vagy az én Onee-chanom.A randit meg a sütit akkor majd ti megbeszélitek,vagy inkább adj egy telefonszámot Shounak és én majd lerendezem később.
-Öhm...p-persze....t-tessék.-éreztem hogy az arcom megint kezd elvörösödni.Most épen ugyanis egy fiúnak odaadtam a telefonszámomat.Mi lett a régi elveimmel?!
-Köszi szépen.-vette el Shou és egy pillanatra összeért a kezünk.Én gyorsan elhúztam ő meg megvakarta a tarkóját és az ő arcán is látszott egy kis pír.
-Na bocsi Onee-chan,de vannak még vendégeink és őket is ki kell szolgálnunk.Örülök,hogy megismerhettelek.Majd megkérem anyut,hogy hívjon fel és elmegyünk majd a kedvenc vidámparkomba?
-Persze Chisa.Várom a hívásodat.Nem tartóztatom fel a sort.Nekem is mennem kell.Sziasztok.-mikor elmentem,Shou már rég be volt állva a pult mögé és szolgálta ki az embereket.Már csak Chisával beszélgettem akkor.Honokát gyorsan megkerestem-aki addigra egy egész teherautónyi ruhát megvásárolt-és hazamentünk.Engem ennyire sose érdekeltek a ruhák.Egy ruha tetszett kiskoromban nagyon,ami anyu térdig érő fekete fehér ruhája volt egy virággal.De az már azt sem tudom,hogy hol van.na azért voltam nagyon oda.Azóta nem volt olyan,ami annyira megfogott volna.Ja,de mégis.A farmerek és a baseball sapik......Na jó nem ezek csak a mindennapi ruháim voltak.Tényleg nem volt azóta olyan.Hazafelé és otthon is ezernyi kérdés és gondolat cikázott a fejemben a történtekkel kapcsolatban.Shou a tulaja az ottani cukrászdának,akkor ezek szerint ő is szeret sütni?Most komolyan lesz egy randim vele?Nagyon aranyos a húga.Vajon hogy csinálja a kedvenc sütimet?Tényleg megadtam neki a telefonszámomat?!Ilyenek és ehhez hasonló dolgok voltak a koponyámban.Vártam a reggelt,hogy mindezekre választ kapjak az illetőtől.Meg apu is egy meglepetéssel készül holnap reggelre.Legalábbis amikor megérkeztünk,ezt mondta.Úgy érzem,hogy a holnapi nap sok meglepetést rejt.Már csak fel kell fedeznem őket.

Kérdések és helyzetjelentés

Na sziiasztok!Elnézést szeretnék először is kérni,amiért már egy ideje nem volt bejegyzés.Ennek oka,hogy sehogy sem haladok a 14.fejezettel.Az alap történet megvan,sőt az egész,csak nem tudom,hogy melyik srác legyen most a középpontban.Ti mit mondtok?Lenne egy kérdésem.Nem régen voltam az Erdélyi hegyekben és ott sok mindent láttam.

Sokat fotóztam és arra gondoltam,megoszthatnám ezeket veletek.Nem tudom mit szóltok hozzá,várom a válaszaitokat. ^^ Még lenne egy.Melyik szereplő életéről szeretnétek megtudni többet?Vagy egyáltalán van ilyen?Kirakom szavazásba.Ami azt illeti nem fogok sűrűn kirakni dolgokat,legalábbis megpróbálom,csak már két napja nagyon rosszul vagyok.Két napja folyamatosan talpon vagyok,nem eszek semmit,nem merek aludni és nem is tudok,mert percenként az ágy melletti tálért hajolgatok.Egyszóval a hányinger kerülget egyfolytában. -.- Már mindent megpróbáltam,ecetes cukrot vettem be-szörnyű volt,azt hittem,hogy meghalok-felhajtottam egy liter citromlevet is,attól meg szétrobbant a szám.....Na jó,nem akarlak itt untatni titeket a gondjaimmal,csak tudtotokra akartam hozni,hogy nem hiába hanyagollak mostanában titeket. :( Remélem mi hamarabb ki tudom majd rakni a 14.-et.Halii.