Jó olvasást! :)
Shou szemszöge:
-K-Kaori?!-nem tudtam elhinni azt,amit látok.Kaori törölközőben volt és egy farkassal bajlódott.Mit keresnek itt egyáltalán farkasok?Na mindegy.Nem most van itt a kérdéseknek az ideje.Ha nem csinálok gyorsan valamit,akkor Kaorinak valami baja esik.Megfogtam a sziklafalon egy stabilnak vélt kiemelkedést és elkezdtem mászni.Egész gyorsan felértem és elő kaptam a farzsebemből egy öngyújtót.(Félre ne értsétek nem cigizem,csak Aomine,az övé elromlott és megkért hogy vegyek útközben amíg összepakol) Kaori elé ugrottam és a farkas orra elé raktam a lángot.Lehet hogy kicsit megégett az orra,mert nagyot vonyított és elszaladt.Hátra néztem,hogy jól van-e Kaori,amikor azt láttam,hogy a földön fekszik.Odafutottam hozzá és letérdeltem mellé.Abban a pillanatban érkezett meg egy lány egy törölközőben.Amikor meglátott nekem rontott és elkezdett ordítozni velem.
-Te perverz disznó!Mégis hogy mered?Takarodj el de gyorsan amíg fel nem húzom magam teljesen!-mondta és lekevert nekem egyet.
-Áúú!Hallgass meg!Ez nem az aminek gondolod.Ismerem Kaorit.Ő az egyik barátom.A haverommal itt vagyunk nem messze egy házban és kijöttem levegőzni amikor meghallottam,hogy valaki segítségért kiáltozik.Idesiettem és Kaori volt az és egy egy farkas.Meg akarta támadni őt.Szerencsére már elment.Most pedig elájult. Higgy nekem.
-Erre kicsit lenyugodott és úgy láttam,hogy hisz nekem.
-Most elhiszem,de ha át mersz verni akkor megkeserülöd.Hogy hívnak?
-Rendben.Shou.
-Akkor tudom ki vagy.Kaori már mesélt rólad.Én Tomochika vagyok.Vigyázz rá,elmegyek gyorsan átöltözöm.
Jó.-mondtam és levettem a pulcsim.A lány pedig elment.Kaorira tettem a pulcsim.Percekkel később a lány is megérkezett.
-Elvihetjük a házba?
-Persze.
-Akkor vedd fel karodba.
-V-vegyem fel a karomba?-éreztem,hogy az arcom kezd színt váltani.
-Nem,majd én.A végén még elejtem szegényt.-mondta.Lassan a háta alá nyúltam és felemeltem.Mentünk egy ideig,amikor már látszódott a ház körvonala.Tomochika előre futott,hogy egyből letudjuk fektetni Kaorit egy ágyra.Ketten maradtunk Kaorival.Amikor egyszer csak elkezdett beszélni.
-Tudod rég el akartam már mondani neked valamit.Annyira,de annyira szeretlek.Adok egy nagy cuppanós puszit jó?
-Cupp....
-M-m-most mit csináljak,mit csináljak?Te jó ég!Ez így nem lesz jó!-pirultam fülig.Az erdőben....kettesben....Kaori fehérneműben....a karomban.....átkarolja a nyakam.....és megpuszilt.Ezután csendben mentünk tovább.Néztem,csak néztem őt.Annyira szép.A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai.....
-Bárcsak ébren lennél.Mert tudod én...én is nagyon szeretlek.
-Mi a francot csinálsz?Szállj le a karomról.Ne puszilgasd.Jesszus!Ébredj már!-szólt egy hang.
-Mi..Mi történt?-nyitottam ki a szemem.
-Aomine?
-Igen én vagyok az.Hát biztos nem az,akire számítottál,a kis Kaorira.Na gyerünk vakard le magad a karomról.Nem bírom már sokáig hogy úgy ölelgeted,mintha egy lány lenne.Ez...ez durva.
-Szóval ez egész csak egy álom volt?Még az is,hogy találkoztunk a cseresznyefa alatt?
-Hát az nem.Legalábbis lehet hogy az is,de azt mesélted,hogy tényleg megtetted.Végig hallgattam az egészet.Elég fura álmaid vannak neked hallod.Mondjuk elég sok dolog meg is történt.Például tényleg elhívtalak a kutyák miatt ebbe a nyüves házba.De a többi....az csak az álmod.Például a fürdős történet na hagyjuk már......Ahogy idehoztalak azt mondtad,hogy egy kicsit ledőlsz mert ez a meleg kiszívta minden erődet.Aztán meg bealudtál.Elkezdtél álmodban beszélni viccesnek tűnt így leültem melléd hallgatózni.Aztán meg elkezdted ölelgetni a kezem.....
-Öhm...bocs.
-Sajnálod mi,hogy nem történt meg igazából?Amilyen dumákat levágtál itt,hát én szakadtam.Na várjál várjál a kedvencem: "A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai....."
-Hát ettől kifeküdtem.
-Jól van szállj le a témáról.
-De komolyan.Hogy tudsz te így dumálni?
-Fogd be,mert megismerkedhetsz közelebbről is az öklömmel.Csak neked csak most.
*****
Kaori szemszöge:
Tomo-channal való beszélgetésem után percekkel később vissza is hívott.
-Elfelejtettél valamit?
-Igen,ami azt illeti.Mégsem tudunk elmenni,mert anyu most mondta,hogy vendégek jönnek hozzánk,amiről nem lóghatok el.
-Ó,de kár.Pedig milyen jó lett volna.Na mindegy.
-Igen,végre találkozhattunk volna.Na de majd még valamikor mindenképpen összehozzuk.Meg persze telefonon is beszélgethetünk.Na de most mennem kell,hogy előkészüljek a vendégekre.
-Igen persze persze.Menj csak.Szia.
-Szia.-köszönt el,azzal le is tette a telefont.A telefonom kijelzőén egy piros 1-es virított.Üzenetem jött.Amikor megláttam a hozzátartozó nevet,az eddig egyenletesen és lassan dobogó szívem felgyorsult.Seijuuro Akashi.Ki is ez a fiú?Milyen kapcsolatban vagyok vele?Gondolom ezek a kérdések fogalmazódtak most meg bennetek.Hát igen.Eddig nem igen ejtettem róla szót.De akkor most megteszem.A neve hallatán mindenki azt hihetné,hogy a Csodák Generációjának vezetőjéről van szó,de nem.Ő két u-val írja a nevét és teljesen más.Anyukám tanárnő egy Alsó-Középiskolában.Sokszor szervez kirándulásokat a diákoknak.Ezekre mindig engem is elvitt,hogy segítsek neki.Ilyenkor olyasmi voltam mint egy tanár,de mégis együtt beszélgettem a diákokkal.Ezek általában egy évben egyszer voltak,de három naposak.Már kis iskolás korom óta veszek részt ezeken úgy,ahogy Honoka is.Nagyon sok barátom akadt ezekben a kirándulásokban,akik folyamatosan eljönnek.Köztük Akashi is.Ő ez egyetlen,akit valaha is közel engedtem.Egy évvel idősebb,mint én,de egy évesek vagyunk iskolában.(Ezt már nem rég elmeséltem,hogy én egy évvel előbb mentem suliba,ezért van az,hogy mások mind idősebbek nálam az osztályban,meg az évfolyamban is.)Nagyon rendes,sokat nevetünk együtt mindig.Mondjuk ő sem hibátlan.Imád gitározni és focizni,sőt mindene a foci-meg kell hagyni elég jó is benne-emiatt néha kicsit elszáll.De előttem ezt az oldalát próbálja elfedni.Például ha látja hogy én is ott vagyok,akkor mindig viccet csinál belőle.Tavaly az általánosnál is többet lógtunk együtt.Lehet azért,mert ez volt vele az utolsó kirándulásom,mert ugye már kijárta az Alsó-Középiskolát és akkor már nem oda fog járni,így nem mehet kirándulni.Iskolakezdés előtt írt nekem.Elkezdtünk beszélgetni.Megkérdezte,hogy hol tanulok tovább,hogy hogy vagyok.Nagyon jól elbeszélgettünk.Aztán tegnap este valahogy szóba kerültek a fiúk és megkérdezte,hogy amúgy van-e pasim.Lepörgettem az akkori üzeneteimhez:
-Amúgy neked van valakid?
-Miért érdekel?
-Hát nem tudom,csak kíváncsi vagyok.
-De miért vagy kíváncsi?
-Mert az vagyok.
-Naaaa,de engem érdekel.
-Csak azért,mert érdekel,hogy egy ilyen lánynak van-e valakije.
-Egy ILYEN lánynak?
-Most mondjak jellemzőket?
-Aha.
-Szép,okos,kedves,aranyos.....
-Ezt gondolod rólam?
-Igen.Miért?Mondjuk már elég rég nem találkoztunk.
-Igen.Lehet,hogy azóta már egy boszorkány vagyok.
Hát azt nem hiszem,de majd úgyis hamarosan találkozunk.
-De amúgy nincs senkim.Hamarosan találkozunk?
-Az jó.Zárójelben nekem sincs!Na de nekem most mennem kell.Szia ;)
-Szia :) -írtam neki most vissza,mert az utolsó sort kaptam most.Nem tudtam hova tenni ezt az előbbi beszélgetést.Hogy érti,hogy nemsokára találkozunk?Ezen agyaltam egész hazavezető út alatt.
A szünidő hamar eltelt.Sokat beszéltem-persze üzenetben-Akashival és nevettem rajta,mert abban hogy megnevettessen nagyon jó volt.Azonban azt a kérdést folyamatosan kikerülte,hogy hogy értette azt a korábbit.A szünet utáni reggel alig akartam felkelni,hogy iskolába menjek.Valahogy mégis rászántam magam és a buszt sem késtem le valamilyen csoda folytán.Kiséhez azóta az incidens óta nem szóltam,pedig ő mindig próbálkozott a rajongó táborán átvergődve hozzám jutni,de én addigra már elosontam a teremből.Az első három óra után bemondta az Igazgató a hangosbemondóba,hogy rendkívüli suligyűlést tartunk kint az udvaron.Az iskola összes tanulója kicsődült az említett helyszínre.Én is a saját tempóban kisétáltam.Az Igazgató nekilátott a mondanivalójának:
-Kedves Gyerekek!Először is elnézéseteket kérem,hogy megzavartam a szüneteteket,de fontos bejelentést kell tennem.Az Akadémia tanárjaival úgy döntöttünk,hogy rendezünk holnap egy "sportnapot".Ez annyiból fog állni,hogy a sportklubjaink megmutatják,hogy mire jutottak ez alatt az idő alatt,ami eltelt a tanév kezdés óta.Most bemutatnék pár klubvezetőt és segédjeiket,akik a meccsek lebonyolításában fognak segédkezni.A baseball klub képviseletében.....,a kézilabda klub képviseletében......,a kosárlabda klub képviseletében Riko Aida és Taiga Kagami,és végül a futball klub képviseletében Hirata Makoto és Seijuuro Akashi.-lépett ki mindenki egy sorból és köszöntötte a tömeget.Az utolsó név hallatán-az addig lehajtott fejemet- felkaptam.
-Helló!-szólalt meg és megláttam azt az Akashit,akit én ismerek.Ezer gondolta kezdett cikázni a fejemben.Vajon hogy került ide?Mióta van itt?Elkerekedett szemekkel néztem rá.Ő ezt elég hamar kiszúrta,rám emelte a tekintetét és kacsintott egyet.
-tehát ezek a sportklubok fogják megmutatni magukat.A bemutató után pedig egy rövid sportversenyre kerül sor.Ebben mindenki részt vehet,aki csak szeretne.Lesz kötélhúzás,távfutás,távolugrás és minden más.A győztesnek a nyereményét pedig a Diák Tanács fogja eldönteni.Ennyi lett volna mára.Köszönöm a figyelmeteket.Rövidített órák következnek a továbbiakban.-végzett a mondandójával és minden diák elindult vissza a terméhez.Szóval így értette azt a "hamarosan találkozunk"-ot.Felnéztem,hogy megkeressem,de nem találtam sehol.Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.Libabőrös lett az egész testem.Megfordultam és lekevertem egy pofont a kéz tulajdonosának.Amire ez mind megtörtént,kinyitottam a végig csukott szemem.Az áldozatom.....Akashi volt.
-Ó Jesszusom.Bocsánat,bocsánat.Nem tudtam,hogy te vagy.Azt hittem,hogy....
-Nyugalom,semmi baj.Legalább most lett egy kis színe az arcomnak.-Az arcán elég rendesen rajzolódott kis egy piros tenyér lenyomat.
-Neked is szia!Nem tudtam,hogy neked ez az új köszönési formád.Vagy csak engem tüntetsz ki ezzel?
-Jajj tényleg bocsánat,nem akartam.-kapkodtam a levegőt és hadartam a szavakat.
-Jól van,jól van.Tudom.Na?Hogy tetszett belépőm?Meglepődtél?-nevette el magát.
-Hát az nem kifejezés.Mit keresel te itt?
-Mi az?Nem tetszik,hogy itt látsz?
-Nem,dehogy,nem erről van szó.Csak nem számítottam rá,ennyi az egész.
-Hát igazából tovább akartam fejleszteni a gitár tudásomat és meghallottam,hogy itt a Saotomén most nagyon megerősödtek a sportok is a kisebb balesetek következtében.A focit meg attól még,hogy gitározom,nem akarom elhanyagolni.Így átiratkoztam egy napja.
-Csrrrr....
-Na akkor én megyek,órám lesz.Majd még beszélünk mindenképp.Szia.-mosolygott és intett.
-Jó,jó rendben.Szia.-csöndben álldogáltam magamban.Az egész hatása alatt voltam még.(Mostanában elég sokszor fagytam le.Lehet,hogy orvoshoz kéne fordulni,de mondjuk amilyen helyzetekbe kerültem,teljes mértékben megérthető.)A nap további részében eléggé le voltam lassulva.Folyamatosan csak Akashin járt az eszem.Tanítás után rögtön haza kellett sietnem,mert anyu felhívott,hogy be kéne vásárolnom a boltban,ami mindjárt zár.Reggel frissen ébredtem.Amikor beértem a suliba,minden a feje tetején állt.Mindenki nagyon izgatott volt a nagy "sportnap" miatt.A bemutatók elég gyorsan elteltek számomra,legalábbis a futball klubéig.Két meccsesre tervezték a bemutatót.Aznap még nem is láttam Akashit.Úgy terveztem,hogy az elsőben még nem játszom,megnézem,hogy milyenek,hogy játszanak a többiek.Így hát leültem az egyik padra,amelyik a focipályával szemben volt.Onnan be lehetett látni a teljes területet.Csatlakozott hozzám Aida és Momoi is.Satsuki Momoit nem régen ismertem meg az egyik nap az ebédlőben futottunk össze.Nem figyeltem és összeütköztünk.Aztán mivel nekem sem volt épp társaságom-Aida nem tudom,hogy hol mászkált-meg neki sem,leültünk egymás mellé enni.Kicsit végletes egyéniség.Néha az őrületbe tudja kergetni az embert,de nagyon kedves lány.Jól kijövünk.Szóval a két barátnőm társaságában leültem a padra.Elkezdődött a meccs.A meccset Kise kezdte egy fejeléssel.
Akashi volt az egyik csapatnak a kapitánya.Aztán egymás után lőtte a gólokat különböző cselekkel megbolondítva.A gólokat mindig valamilyen nagyon nagy esés követte,melyek után a lányok elmondása szerint mindig rám nézett.
-Kaori.Tegnap a kapitányról beszéltél nekem igaz?Hogy ismered ugye?Akashi mindig téged néz,amikor berúg egy gólt,vagy amikor menőn elesik.Szerintem ezeket csak neked csinálja.-nagyon toppon volt a szerelemben és élvezte is kibeszélni.
-Ne hülyéskedj Momoi!Nem is néz ide.
-Jajj dehogynem.Csak te nem látod.Fura,hogy te minden lánynak segítesz a szerelmi ügyeiben,csak a tiédet nem veszed észre.Nem vagyok hülye,se vak.
-Én nem is azt mondtam,csak......csak lehet,hogy mondjuk Aidára néz.
-Hogy miiii van?!-keveredett bele a beszélgetésbe most már Aida is.
-Igen,igen.Biztosan rád néz.-erősítgettem.
-Te nem vagy normális,már bocsi Kaori.Egyértelmű,hogy téged néz.
-Na csönd,csönd,idejön.-csitítottam a lányokat.A padon mellettünk Hirata Makoto ült.Onnan osztogatta a parancsokat.Odament hozzá és beszélni kezdett vele,közben fel-felpillantott rám.A beszélgetést két bólintással zárta és visszament a pályára.
-Láttad?Az előbb is amikor beszélt Makoto-senpaival,akkor is rád nézett.-érvelt Momoi.
-Biztosan tetszel neki.-csatlakozott Aida is.
-És akkor mi lenne?-kérdeztem.
-Hát.....akkor jön az a kérdés.......hogy neked tetszik?
-Nem.-vágtam rá gyorsan.
-Hát ez elég mű volt kislány.Túl gyorsan vágtad rá.-nézett rám gyanakvóan Momoi.
-Nem tényleg nem tetszik.
-Na jó.Akkor hogy mondanád,hogy ha azt kérdezném,hogy tetszik-e Akihiro?
-Jesszus,dehogy.Hogy gondolnál ilyet?
-Na látod.Egészen máshogy mondtad.
-Dehogy!Ez nem igaz.Akkor megkérdezem újra.Tetszik neked Akashi?-nézett méylen a szemembe Momoi.
-Nem,dehogy.Hogy is feltételezel ilyet.-próbáltam ugyanúgy mondani,mint ahogy Akihirónál.
-Hát ez nem éppen jött össze.Kicsit erőltetett volt és el is pirultál.-mosolygott a kis rózsaszín hajú lány.
-Nem,ez egyáltalán nem igaz.-nevettem el magam hangosan,hogy ne jöjjek újra zavarba.
-De hogy tetszel neki,azt már kb. a fél suli tudja.
-Miért is?
-Hát mert nagy rajongótáborra tet szert nagyon rövid kis idő alatt.A lányok csak bolondulnak érte.Azt mondják,hogy lehet,hogy ellenfelére akad benne még Kise is.És a rajongók mindig figyelik.Ma reggel mesélte az egyik osztálytársa,akivel mellesleg nagyon jóban vagyok,jó pletykái vannak,hogy valaki mondta az osztályban a neved és egyből felkapta rá a fejét és össze-vissza nézelődött.Gondolom keresett.
-Na,persze.
-De nem tereld a témát.A lényeg az,hogy......-nevette el magát Momoi.
-Kaorinak tetszik Akashi.Kaorinak tetszik Akashi.-kiabálta az időközben mellénk ülő Akihiro.Már egész jóban voltunk,megbocsájtottam neki a dolgot.Azon kívül ,hogy mindenbe beleártja magát és sokat beszél,egész rendes srác.
-Ssshhhh.Csendesebben.Még meghallja.-csitítottam Akihirót,de már késő volt.Akashi pont a közelben volt és rám nézett.Ekkor már biztos voltam,hogy meghallotta.
-Akihiro,most azt hiszem,hogy jobb,lesz,ha elkezdesz futni,de csak persze akkor,ha kedves az életed.-mondta bölcsen Aida.Abban a pillanatban felugrott nevetve a padról én meg utána és elkezdtem kergetni.Át a focipályán és végül nem messze a padtól kaptam el.Körülbelül körbe futottuk a focipályát.Letaszítottam a földre és fölé álltam,hogy nehogy el tudjon szökni.Amikor kipihentem magam-mert komoly sprintet nyomtam le-felvakartam a fűről és jól összeborzoltam a haját.
-Így húzz velem ujjat,és így szívass meg!Jó?
-Igen,igen,csak eressz el.-elengedtem a fejét és elnevettem az egészet.
-Ezt jól csináltad.-dicsért meg Aida.Közben odaértünk a padhoz.
-Kicsit megpihennek a játékosok és mindjárt kezdődik a második meccs.Nem akarsz beállni?-kérdezte Momoi.
-De,dehogynem.-mondtam nagy fejrázás közepette.Gyorsan levettem a pulcsim és elindultam a pálya felé.
-Kívánjatok szerencsét!-kértem és intettem nekik.
-Persze!Sok szerencsét!-mondták kórusban a lányok.Akashi ellenfél csapatába kerültem.Mint mindig,én voltam a "szerencsés",én kaptam azt a feladatot,hogy Akashit védjem.Nem voltam fociból valami szuper jó és tudtam,hogy az ellenfelem pedig nagy akadály lesz.A játék alatt sokat beszéltünk és nevettünk.Mindig sikerült valahogy kicseleznie,mondjuk futásban jó voltam,így hamar utolértem őt egy-egy csel után.A meccs közepén éppen cselezni akart,amikor a két lába közt lévő labdát kirúgtam,de ő tovább szeretett volna futni.Így egy gáncsolásféleség jött létre.Én talpon maradtam,de ő a földre zuhant.Egy kis ideig gurult,majd tőlem elfordulva,összegömbölyödve megállt.
-Jézusom!Akashi!Akashi!-nem válaszolt.Erre már bepánikoltam.Odafutottam hozzá és fölé hajoltam.Megfogtam az arcát és felém fordítottam.Amikor megláttam a mosolygó arcát,teljesen ledermedtem.Ő ezt kihasználva közelebb emelte a fejét és megpuszilta az arcom.
-Jó,hogy újra találkoztunk!Nyugalom még nem haltam meg.-mondta nevetve és felugrott a fűről.Az időérzékem nem éppen a legjobb,mert ezután rögtön le is fújták a meccset.A sportverseny következett.Itt volt minden.
Kötélhúzás:
Torna gyakorlatok,minden,amit el lehet képzelni.Ezen két csapat indult.A lányok és a fiúk.Mind a kettő csapat indított jelölteket.Egy fiú jelölt és egy lány jelölt volt párban és úgy kellet elvégezni a feladatokat,ahogy az egyik fél nyert,úgy cserélődtek a párok.A végén döntetlen lett,mert ketten maradtak bent a lányoktól is és a fiúktól.Csak ketten maradtak bent.A két jelölt pedig Akashi és én voltam.Mondjuk Akashi és Kise nagyon megbirkóztak azért,hogy ellenem harcolhassanak,de végül legyűrte Kisét Akashi.Mi nem tudtuk egymást legyőzni.Ez csak is a foci pályán történteknek volt köszönhető,mert nagyon felment a pumpám.Ha nem lett volna,Akashi tuti legyőzött volna.Mi legalábbis azt hittük,hogy döntetlen,de az Igazgató alapból úgy tervezte,hogy egy lány és egy fiú győztes legyen.A nyereményünket még nem árulták el,azt mondták,hogy később fogjuk megtudni.A lányok gratuláltak és egyből Akashiról kérdeztek.Én aznap próbáltam minél előbb hazakerülni,nehogy összefussak vele.A focis dolog nagyon felzaklatott.Próbáltam kiverni a fejemből az ott történteket.Nem sok sikerrel,és még csak most kezdődött az egész.
-Amúgy neked van valakid?
-Miért érdekel?
-Hát nem tudom,csak kíváncsi vagyok.
-De miért vagy kíváncsi?
-Mert az vagyok.
-Naaaa,de engem érdekel.
-Csak azért,mert érdekel,hogy egy ilyen lánynak van-e valakije.
-Egy ILYEN lánynak?
-Most mondjak jellemzőket?
-Aha.
-Szép,okos,kedves,aranyos.....
-Ezt gondolod rólam?
-Igen.Miért?Mondjuk már elég rég nem találkoztunk.
-Igen.Lehet,hogy azóta már egy boszorkány vagyok.
Hát azt nem hiszem,de majd úgyis hamarosan találkozunk.
-De amúgy nincs senkim.Hamarosan találkozunk?
-Az jó.Zárójelben nekem sincs!Na de nekem most mennem kell.Szia ;)
-Szia :) -írtam neki most vissza,mert az utolsó sort kaptam most.Nem tudtam hova tenni ezt az előbbi beszélgetést.Hogy érti,hogy nemsokára találkozunk?Ezen agyaltam egész hazavezető út alatt.
A szünidő hamar eltelt.Sokat beszéltem-persze üzenetben-Akashival és nevettem rajta,mert abban hogy megnevettessen nagyon jó volt.Azonban azt a kérdést folyamatosan kikerülte,hogy hogy értette azt a korábbit.A szünet utáni reggel alig akartam felkelni,hogy iskolába menjek.Valahogy mégis rászántam magam és a buszt sem késtem le valamilyen csoda folytán.Kiséhez azóta az incidens óta nem szóltam,pedig ő mindig próbálkozott a rajongó táborán átvergődve hozzám jutni,de én addigra már elosontam a teremből.Az első három óra után bemondta az Igazgató a hangosbemondóba,hogy rendkívüli suligyűlést tartunk kint az udvaron.Az iskola összes tanulója kicsődült az említett helyszínre.Én is a saját tempóban kisétáltam.Az Igazgató nekilátott a mondanivalójának:
-Kedves Gyerekek!Először is elnézéseteket kérem,hogy megzavartam a szüneteteket,de fontos bejelentést kell tennem.Az Akadémia tanárjaival úgy döntöttünk,hogy rendezünk holnap egy "sportnapot".Ez annyiból fog állni,hogy a sportklubjaink megmutatják,hogy mire jutottak ez alatt az idő alatt,ami eltelt a tanév kezdés óta.Most bemutatnék pár klubvezetőt és segédjeiket,akik a meccsek lebonyolításában fognak segédkezni.A baseball klub képviseletében.....,a kézilabda klub képviseletében......,a kosárlabda klub képviseletében Riko Aida és Taiga Kagami,és végül a futball klub képviseletében Hirata Makoto és Seijuuro Akashi.-lépett ki mindenki egy sorból és köszöntötte a tömeget.Az utolsó név hallatán-az addig lehajtott fejemet- felkaptam.
-Helló!-szólalt meg és megláttam azt az Akashit,akit én ismerek.Ezer gondolta kezdett cikázni a fejemben.Vajon hogy került ide?Mióta van itt?Elkerekedett szemekkel néztem rá.Ő ezt elég hamar kiszúrta,rám emelte a tekintetét és kacsintott egyet.
-tehát ezek a sportklubok fogják megmutatni magukat.A bemutató után pedig egy rövid sportversenyre kerül sor.Ebben mindenki részt vehet,aki csak szeretne.Lesz kötélhúzás,távfutás,távolugrás és minden más.A győztesnek a nyereményét pedig a Diák Tanács fogja eldönteni.Ennyi lett volna mára.Köszönöm a figyelmeteket.Rövidített órák következnek a továbbiakban.-végzett a mondandójával és minden diák elindult vissza a terméhez.Szóval így értette azt a "hamarosan találkozunk"-ot.Felnéztem,hogy megkeressem,de nem találtam sehol.Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.Libabőrös lett az egész testem.Megfordultam és lekevertem egy pofont a kéz tulajdonosának.Amire ez mind megtörtént,kinyitottam a végig csukott szemem.Az áldozatom.....Akashi volt.
-Ó Jesszusom.Bocsánat,bocsánat.Nem tudtam,hogy te vagy.Azt hittem,hogy....
-Nyugalom,semmi baj.Legalább most lett egy kis színe az arcomnak.-Az arcán elég rendesen rajzolódott kis egy piros tenyér lenyomat.
-Neked is szia!Nem tudtam,hogy neked ez az új köszönési formád.Vagy csak engem tüntetsz ki ezzel?
-Jajj tényleg bocsánat,nem akartam.-kapkodtam a levegőt és hadartam a szavakat.
-Jól van,jól van.Tudom.Na?Hogy tetszett belépőm?Meglepődtél?-nevette el magát.
-Hát az nem kifejezés.Mit keresel te itt?
-Mi az?Nem tetszik,hogy itt látsz?
-Nem,dehogy,nem erről van szó.Csak nem számítottam rá,ennyi az egész.
-Hát igazából tovább akartam fejleszteni a gitár tudásomat és meghallottam,hogy itt a Saotomén most nagyon megerősödtek a sportok is a kisebb balesetek következtében.A focit meg attól még,hogy gitározom,nem akarom elhanyagolni.Így átiratkoztam egy napja.
-Csrrrr....
-Na akkor én megyek,órám lesz.Majd még beszélünk mindenképp.Szia.-mosolygott és intett.
-Jó,jó rendben.Szia.-csöndben álldogáltam magamban.Az egész hatása alatt voltam még.(Mostanában elég sokszor fagytam le.Lehet,hogy orvoshoz kéne fordulni,de mondjuk amilyen helyzetekbe kerültem,teljes mértékben megérthető.)A nap további részében eléggé le voltam lassulva.Folyamatosan csak Akashin járt az eszem.Tanítás után rögtön haza kellett sietnem,mert anyu felhívott,hogy be kéne vásárolnom a boltban,ami mindjárt zár.Reggel frissen ébredtem.Amikor beértem a suliba,minden a feje tetején állt.Mindenki nagyon izgatott volt a nagy "sportnap" miatt.A bemutatók elég gyorsan elteltek számomra,legalábbis a futball klubéig.Két meccsesre tervezték a bemutatót.Aznap még nem is láttam Akashit.Úgy terveztem,hogy az elsőben még nem játszom,megnézem,hogy milyenek,hogy játszanak a többiek.Így hát leültem az egyik padra,amelyik a focipályával szemben volt.Onnan be lehetett látni a teljes területet.Csatlakozott hozzám Aida és Momoi is.Satsuki Momoit nem régen ismertem meg az egyik nap az ebédlőben futottunk össze.Nem figyeltem és összeütköztünk.Aztán mivel nekem sem volt épp társaságom-Aida nem tudom,hogy hol mászkált-meg neki sem,leültünk egymás mellé enni.Kicsit végletes egyéniség.Néha az őrületbe tudja kergetni az embert,de nagyon kedves lány.Jól kijövünk.Szóval a két barátnőm társaságában leültem a padra.Elkezdődött a meccs.A meccset Kise kezdte egy fejeléssel.
-Kaori.Tegnap a kapitányról beszéltél nekem igaz?Hogy ismered ugye?Akashi mindig téged néz,amikor berúg egy gólt,vagy amikor menőn elesik.Szerintem ezeket csak neked csinálja.-nagyon toppon volt a szerelemben és élvezte is kibeszélni.
-Ne hülyéskedj Momoi!Nem is néz ide.
-Jajj dehogynem.Csak te nem látod.Fura,hogy te minden lánynak segítesz a szerelmi ügyeiben,csak a tiédet nem veszed észre.Nem vagyok hülye,se vak.
-Én nem is azt mondtam,csak......csak lehet,hogy mondjuk Aidára néz.
-Hogy miiii van?!-keveredett bele a beszélgetésbe most már Aida is.
-Igen,igen.Biztosan rád néz.-erősítgettem.
-Te nem vagy normális,már bocsi Kaori.Egyértelmű,hogy téged néz.
-Na csönd,csönd,idejön.-csitítottam a lányokat.A padon mellettünk Hirata Makoto ült.Onnan osztogatta a parancsokat.Odament hozzá és beszélni kezdett vele,közben fel-felpillantott rám.A beszélgetést két bólintással zárta és visszament a pályára.
-Láttad?Az előbb is amikor beszélt Makoto-senpaival,akkor is rád nézett.-érvelt Momoi.
-Biztosan tetszel neki.-csatlakozott Aida is.
-És akkor mi lenne?-kérdeztem.
-Hát.....akkor jön az a kérdés.......hogy neked tetszik?
-Nem.-vágtam rá gyorsan.
-Hát ez elég mű volt kislány.Túl gyorsan vágtad rá.-nézett rám gyanakvóan Momoi.
-Nem tényleg nem tetszik.
-Na jó.Akkor hogy mondanád,hogy ha azt kérdezném,hogy tetszik-e Akihiro?
-Jesszus,dehogy.Hogy gondolnál ilyet?
-Na látod.Egészen máshogy mondtad.
-Dehogy!Ez nem igaz.Akkor megkérdezem újra.Tetszik neked Akashi?-nézett méylen a szemembe Momoi.
-Nem,dehogy.Hogy is feltételezel ilyet.-próbáltam ugyanúgy mondani,mint ahogy Akihirónál.
-Hát ez nem éppen jött össze.Kicsit erőltetett volt és el is pirultál.-mosolygott a kis rózsaszín hajú lány.
-De hogy tetszel neki,azt már kb. a fél suli tudja.
-Miért is?
-Hát mert nagy rajongótáborra tet szert nagyon rövid kis idő alatt.A lányok csak bolondulnak érte.Azt mondják,hogy lehet,hogy ellenfelére akad benne még Kise is.És a rajongók mindig figyelik.Ma reggel mesélte az egyik osztálytársa,akivel mellesleg nagyon jóban vagyok,jó pletykái vannak,hogy valaki mondta az osztályban a neved és egyből felkapta rá a fejét és össze-vissza nézelődött.Gondolom keresett.
-Na,persze.
-De nem tereld a témát.A lényeg az,hogy......-nevette el magát Momoi.
-Kaorinak tetszik Akashi.Kaorinak tetszik Akashi.-kiabálta az időközben mellénk ülő Akihiro.Már egész jóban voltunk,megbocsájtottam neki a dolgot.Azon kívül ,hogy mindenbe beleártja magát és sokat beszél,egész rendes srác.
-Ssshhhh.Csendesebben.Még meghallja.-csitítottam Akihirót,de már késő volt.Akashi pont a közelben volt és rám nézett.Ekkor már biztos voltam,hogy meghallotta.
-Akihiro,most azt hiszem,hogy jobb,lesz,ha elkezdesz futni,de csak persze akkor,ha kedves az életed.-mondta bölcsen Aida.Abban a pillanatban felugrott nevetve a padról én meg utána és elkezdtem kergetni.Át a focipályán és végül nem messze a padtól kaptam el.Körülbelül körbe futottuk a focipályát.Letaszítottam a földre és fölé álltam,hogy nehogy el tudjon szökni.Amikor kipihentem magam-mert komoly sprintet nyomtam le-felvakartam a fűről és jól összeborzoltam a haját.
-Így húzz velem ujjat,és így szívass meg!Jó?
-Igen,igen,csak eressz el.-elengedtem a fejét és elnevettem az egészet.
-Ezt jól csináltad.-dicsért meg Aida.Közben odaértünk a padhoz.
-Kicsit megpihennek a játékosok és mindjárt kezdődik a második meccs.Nem akarsz beállni?-kérdezte Momoi.
-De,dehogynem.-mondtam nagy fejrázás közepette.Gyorsan levettem a pulcsim és elindultam a pálya felé.
-Kívánjatok szerencsét!-kértem és intettem nekik.
-Jézusom!Akashi!Akashi!-nem válaszolt.Erre már bepánikoltam.Odafutottam hozzá és fölé hajoltam.Megfogtam az arcát és felém fordítottam.Amikor megláttam a mosolygó arcát,teljesen ledermedtem.Ő ezt kihasználva közelebb emelte a fejét és megpuszilta az arcom.
-Jó,hogy újra találkoztunk!Nyugalom még nem haltam meg.-mondta nevetve és felugrott a fűről.Az időérzékem nem éppen a legjobb,mert ezután rögtön le is fújták a meccset.A sportverseny következett.Itt volt minden.
Kötélhúzás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése