Bocsánat ez most csak egy rövid kitérő lett a gólyatábor előtt. :( Ígérem a következő teljesen róla fog szólni.Több helyszín és szemszög lesz,ezért odaírtam,mikor melyikre ugrok. Azért remélem tetszeni fog.
Próbáltam minél gyorsabban hozni.
Jó olvasást! :D
-Píb píb píb....puff...-Kaori lecsapta az ébresztő óráját.
-Miért jelez?Hiszen még csak 8:03-at mutat.Ezt az órát is kidobhatom.Lassan muszáj felkelnem, nem akarok megint elkésni.
-Eközben az osztályteremben.
-Na gyerekek mindenki megérkezett?8:30 van.Aki még nem érkezett meg,annak még van 15 perce ide érni.-Ringo-sensei
Kaori lakása:
-Kaori készen vagy már?Itt van az egyik osztálytársad.Azt mondja késésben vagytok.-Kaori anyja
-Tessék?
-Még fel sem keltél az ágyból?Siess és öltözz fel vendégünk van.Fogadd szépen nekem muszáj elmennem dolgozni. Szia!
-Ki az?Megyek már.Szia!
-Kaori kivánszorgott az ágyból és kivágta az ajtót.
-Én.-mondta az osztálytárs
-Az énből még nem fogom tudni ki vagy.
-Kaorinak egész végig csukva volt a szeme az álmosság miatt.
-Puff.-Kaori nekiment a vendégnek.Megdörzsölte a szemét és felnézett az előtte álló személyre.
-Shou-kun.Te?Hogyhogy itt?
-Neked is szia Kaori-chan. Pizsamában akarsz jönni a gólyatáborba?
-Jajj nekem észre sem vettem,hogy pizsamában vagyok még.Mintha az rémlett volna,hogy már felöltöztem.-Kaorinak pirosra szineződött az arca.
-Egy pillanat Shou-kun.
-Kaori berohant a szobájába.
-Hogy hogy itt vagy?-kiáltotta ki Kaori a szobájából.
-Nézted már meg az órát?
-Nem miért?
-Akkor ideje lenne.Kint leszek!
-Shou kiment az ajtón. Kaori gyorsan felvett egy rövidnadrágot egy sárga blúzt és rá egy kis bolerót.Megfogta a kistáskáját és a bőröndjét és kifutott az ajtón. Kaoriék házát egy nagy kőkerítés vette körül.Ennek az elején támaszkodott Shou Kaorira várva. Kaori így nem láthatta.
-SHOU-KUN!!!Hol vagy?
-Itt vagyok.-Lépett ki hirtelen a fal mögül Shou.
Kaori a nagy lendületben nem tudott megállni és Shou mellkasának ütközött.
Shou megfogta Kaori derekát,hogy nehogy a földre essen,mint múltkori találkozásukkor a folyósón.
-Olyan vagy mint egy kis gyerek,minden percben a sarkadban kell hogy álljak vagy különben ordítasz vagy balesetet csinálsz.
-Shou megdorgálásképp megborzolta Kaori haját.
-Add ide a bőröndöd,viszem.
-Kaori a földre szegezte a tekintetét.
-Köszönöm szépen.
-Ezután csöndben sétáltak egymás mellett.10 perc múlva Kaori Shou felé fordult.
-Shou-kun!Kérdezhetek valamit?
-Hát,csak ha nagyon muszáj.
-Honnan tudtad hogy itt lakom?Miért jöttél el?
-Shou az arcába húzta kalapját,hogy Kaori ne lássa meg.
-Megkérdeztem Ringo-senseit hogy mi a lakcímed.Mondtam neki hogyha,nem megyek eléd,biztosan el fogsz késni.Erre ő gond nélkül meg is adta.Csak azért jöttem,mert nem akartam,hogy miattad késsük le a buszt.Ringo-sensei biztos nem hagyott volna itt téged.
-Értem.Shou-kun?
-Igen?
-Köszönöm hogy eljöttél elém.
-Shou erre csak megvonta a vállát.
-Nem tesz semmit.-mondta
-Gyere gyorsítsunk be,mert a végén tényleg itt hagynak.-mondta Shou
-Kaoriról tudni kell azt,hogy rövid távon nagyon jó futó,de hosszú távon nem bírja sokáig mert az erejét az első pár hossznál már felhasználja.
Már a kifulladás szélén állt,mikor látta a mögötte futó Shout aki két bőrönddel a kezében-a sajátjával és Kaoriéval-lohol.Ez erőt adott Kaorinak,hogy a maradék kis energiáját is felhasználva újra belelendüljön a futásba.Nagyon megörült mikor meglátta a tömeget az iskola kapuiban.Köztük állt Otoya is.Kaori egy halvány mosoly kíséretében a zebrán átszaladva Otoya felé közeledett.
-OTOYA-KUN!!!
-Mikor Otoya meglátta a feléje futó Kaorit,felderült az arca és ő is megindult feléje.
-Kaori-chan!
-Még mielőtt ezt kimondhatta volna,Kaori a karjaiba rogyott.
-Kaori-chan! Kaori-chan!-kiabálta Otoya.
Mikor ezt meglátta Shou,bőröndöket az utca közepén hagyva Otoya karjában lévő Kaorihoz futott.
-Ringo-sensei!Ringo-sensei!
-Igen?
-Fordult hátra a sensei.
-Jajj Istenkém!Mi történt?-kérdezte mikor meglátta Otoya karjában fekvő lányt.
-Gyerekek!Hívjátok gyorsan ide az iskolaorvost!-mondta
Eközben bementek az osztályterembe.
Az iskolaorvos hamar megérkezett és megállapította,hogy csak túlhajszolta magát,és valószínűleg be fog lázasodni.Egy kis pihenésre és egy vizes borogatásra van szüksége és jobban lesz.Ennek hallatán Otoya,Shou ésRingo-sensei is megkönnyebbült.
Egy nagyot sóhajtva leült a sensei egy székre.
-El kell napolnunk a gólyatábort,amíg
Kaori-chan jobban nem lesz.Minél előbb meggyógul,annál előbb indulhatunk.
Az orvos azt mondta,hogy akár holnapra is meggyógyulhat.Tehát mi hárman felváltva fogunk rá vigyázni.
Estére itt maradubk és Kaori chan a betegszobában fog aludni ês kipiheni ezt.
-Természetesen.-mondták egyszerre a fiúk.
-Maradjatok itt,addig én felhívom Kaori-chan édesanyját,hogy nyugodjon meg.
Vagy mégis gyere velem
Shou,jobb az ha tudja,hogy mi itt leszünk vele este.
-Shout fűtötte a bűntudat,hogy ő hajszolta túl Kaorit.Ha nem sietette volna,akkor ez mind nem történt volna meg.
-Sensei nem maradhaték itt inkább?
-Hát jó rendben.Maradj csak.
-Otoya elmegyek egy takaróért és egy vizes borogatásért.
-Ez jó ötlet.Én pedig elmegyek Kaoriékhoz és elhozom a legfontoabb cuccait.
-Akkor itt találkozunk.
-Azzal a két fiú két irányba ment.Shou hamar megjárta az utat.Halkan kinyitotta a szoba ajtaját-amiben Kaori feküdt-és belépett.Leült a Kaori mellett lévő székre és Kaori homlokára tette a hideg borogatást. Kaori a láztól össze-vissza forgolódott és úgy látszott valami nagyon rosszat álmodik.A hirtelen hideg hatására azonban kinyitotta a szemét.
-Köszönöm szépen Otoya-kun.Igen már jobban érzem magam valamennyivel.
-Hála Istennek! Ennek szívből örülök.Ha valamire szükséged van,csak nyugodtan szólj nekem,itt leszek melletted.
-Köszönöm.Ami azt illeti nem húznád le rólam a takarót?Nagyon mekegem van.Tudod olyan gyengének érzem magam,moccani sem bírok.
-Lázas vagy?Az orvos azt mondta könnyen megeshet.
-Otoya ekkor közel hajolt Kaori arcához,körülbelül 2 centiméter volt közöttük. Otoya érezte az arcán Kaori nehézkes légzését.Még közelebb hajolt és megpuszilta Kaori homlokát.
-Ez már biztos.Lázad van.Forró a homlokod.
-Kaori behúzódott a takaró alá zavarában. Otoya betakargatta Kaorit.Ezután leült a lány ágya melletti székre. Kaori az oldalára fordult.Gyorsan elaludt,mert a szervezetének pótolnia kellett az elvesztett energiáját. Otoya be is tartotta a szavát,egész este Kaori mellett volt és még Ringo-senseinek sem engedte,hogy leváltsa. Shou pedig nyom nélkül eltűnt.
Másnap reggel:
Kaori hamar felébredt és elkezdett az ágyon mozgolódni.Ekkor pillantotta meg az alvó Otoyát.Mélyen aludt. Kaori azt gondolta,hogy szegény biztos sokáig fent volt,ha abban a kényelmetlen székben el tudott aludni. Otoya a mozgolódásra felébredt és meglátta Kaori immáron szép fehér arcát.
-Ó már ébren vagy?Jobban érzed magad?Fel tudsz kelni?-mosolygott Kaorira.
-Igen az imént ébredtem meg.Sokkal jobban érzem magam,nem tudom,megpróbálom.
-Várj!-Otoya megfogta Kaori kezét,hogy biztos ami biztos alapon,nehogy Kaori elessen.
-Köszönöm.-Kaori lelépett a papucsához a földre.
-Gyere sétáljunk egyyet!-ajánlkozott Otoya.
-Nagyon szép kint az idő és a cseresznyefák pedig egyszerűen csodálatosak.
-Jó rendben.Pont ki akartam egy kicsit mozdulni.
-Otoya még mindig fogta Kaori kezét és nem tudta Kaori,hogy milyen indokkal vehetné el onnan a kezét.Kiértek az iskola udvarára.Kicsit sétáltak a cseresznyefák alatt,amik lehullattak pár virágot.Kaori nagyon élvezte a friss levegőt,de nyomasztotta Otoya keze.
Otoyának egyszerre csaj fltűnt,hogy még mindig fogja
Kaori kezét.
-Jajj bocsáss meg nekem Kaori-chan.-Otoya elengedte gyorsan Kaori kezét.
Mindeketten zavarukban felnevettek.Ekkor ért oda hozzájuk Ringo-sensei.
-Jó reggelt Kaori-chan.
-Jó reggelt sensei.
-Úgy látom már jobban vagy.Indulhatunk 1 óra múlva?A bőröndöd itt van az osztályteremben.Anyujádnak már telefonáltam,hogy nyugodjon meg,már jobban vagy és hogy elindulunk a gólyatáborba.
-Igen persze.Ezek után úgy sem lenne sok választásom.Majd alszom még egy kicsit a vonaton.
-Rendben,pihend csak ki magad.Én megyek és szólok a gyerekeknek,hogy kezdjenek el készülődni,1óra múlva indulunk.
-Viszlát sensei!
Köszönöm a sétát Otoya-kun.Én most visszamegyek készülődni.
Apropó nem láttad véletlenül Shou-kunt?
Tegnap óta nem láttam.
-Nem azóta én sem.
-Kaori bement az iskolába és a gondokataiba mélyedve ment a folyosón.El sem tudta képzelni hova tűnhetett Shou.Egyszer csak egy ötlet pattant ki a fejéből.Befutott az osztályterembe,ahol a tanáriasztalon feküdt a napló.Belelapozott és a cuccait összeszedve kiszaladt az iskola kapuján.Egy ház kapuja előtt állt meg.
Kaori szemszöge:
A kapu nyitva volt így beljebb mentem.Bekopogtattam a ház ajtaján.Semmi válasz nem érkezett.Aztán egyszer csak egy hangot hallottam meg és kinyitódott az ajtó.
Egy csodaszép lány nyitott ajtót.
-Szia kit keresel?-kérdezte mosolyogva.
-Szia én Kasai Kaori vagyok.Shou-kun egyik osztálytársa.Itthon van?
-Shoukára gondolsz?Én a nővére vagyok Benika.Igen bent guppaszt a szobájában tegnap óta.Gyere csak beljebb!
-Köszönöm szépen.Hol találom?
-A lépcső tetején jobbra.
-Köszönöm.
-Felmentem a lépcsőn és bekopogtattam a jobb oldalon álló szobába.
-Benika megmondtam már,hogy ne zavarj,nem fogok elmenni abba a gólytáborba!
-Benyitottam és Shout az ágyon ülve találtam egy kiskutyával az ölében.
-Én vagyok az Shou-kun.
-Kaori -chan?Mit keresel te itt?
-Ez vicces tegnap reggel te jöttél el hozzám,ma reggel meg én hozzád.Csak azért jöttem,hogy megköszönjem,hogy tegnap ott voltál mellettem.Most már teljesen jól vagyok,csak még egy kicsit álmos.Ringo-sensei fél óra múlva indulni szeretne.Gyere menjünk!
-Nem megyek.
-Ezt nem teheted!Szeretném ha ott lennél.Az egész osztályból csak Otoya-kunt és téged Shou-kun ismerlek.
Az én szemszögem:
-Shou ekkor minden bűntudatát legyűrkőzve-amit nem mutatott Kaorinak- és persze megenyhülve a lány könyörgő szemein ezt mondta.
-Na jó,de csak azért,nehogy igazolatlant kapjak.
-Ugyanis ez az egy hét is normális tanítási hétnek volt betudva.
Ha valaki hiányzott és nem volt valamilyen oka,hogy például nem tud lábra állni vagy hasonló,akkor igazolatlant kapott.
-De nem hagyhatom itt Chokot,mert Benika mellet meghalna.Azonban Ringo-sensei nem enged állatot vinni a gólyatáborba.-
Choko volt a neve Shou 2 hónapos németjuhászának a neve.Ez volt a másik oka Shounak,amiért nem akart menni a bűntudt mellett.
-Szia Choko!-emelte ki
Kaori Shou öléből a kiskutyát és az ablakon beszűrődő fény
felé tartotta.
-Mutassuk meg a népnek,a szavanna vadállatainak,az újszülőtt kiráyukat.
Choko király!-mondta Kaori ünnepélyesen.
-Ez az oroszlánkirályból akart lenni,amikor a majom felemeli
Szimbát?Ahhoz még kicsit fejlődnőd kell.-nevetett fel Shou olyan igazából.
-Lehet.-vakarta meg a fejét Kaori és felnevetett.
-De legalább már nevetsz.-Kaori
-Mégis mi legyen veled Choko?-fordult a megilletődött kiskutya felé Kaori.
-Eltudnál bújni a kistáskámban?-kérdezte Kaori ,mintha választ várna a kutyától.
-Megtennéd Kaori-chan?Biztos nen szúrná ki Ringo-sensei.-mondta Shou kapva az ötleten.
-Persze szívesen.
-Azzal betette táskájába,hogy a feje kint maradjon Chokonak.
-Ez is meg van oldva akkor menjünk,hogy odaérjünk!-Kaori
-Siessünk,mert ilyen tempóval nem érünk oda.Futás!
-Ne Kaori-chan!Inkább ne.
-Nyugalom,nem lesz semmi baj.-Kaori futásnak erdet és kifutott a házból.Utána pedig Shou.
-Szia Benika-chan!-mondta Kaori
-Shounál márcsak egy bőrönd volt így pont Kaori mellett haladt.Többször Kaorira nézett minden rendben van-e.Iyenkor Kaori nyugtatgatta,hogy most már nem olyan buta és tartalékoljq az energiáját.Rendben oda értek,ahol már másodszorra gyülekeztek gyerekek.Azonban Kaori így is kifáradt,de próbálta nem mutatni.Ringo-sensei létszám ellenőrzést tartott és mikor mindenki megvolt,elindultak.A vonaton hármas fülkék voltak.Értelemszerűen Kaori Otoyával és Shouval volt egy fülkében.Otoya örült,hogy viszontlátja Shou barátját.Feltett pár rövid kérdést,merre Shou csupa kitérő választ mondott.Vagy csak az igazság felét.
Például:
-Miért mentél el tegnap?
Miért nem akartál jönni?
Erre Shou ilyen válaszokat adott:
-Benika hívott,hogy nem találja a kutyakaját és Choko nagyon éhes.
Mert Chokot nem hagyhattam otthon és Ringo-sensei nem enged állatokat elhozni.
Ezek után csend települt a fülkére.Kaori Shou mellett ült,mert ők értek be utoljára,Otoya már bent ült.Kaori a futás miatt hamar elaludt ölében a táskájából kivett szintén alvó
Chokoval.Alvás közben neki döntötte a fejét Shou vállának.Shou csak egy halvány mosolyt ejtett el,éppen csak annyit,hogy senkise lássa meg.Csöndben utaztak tovább a naplemetébe menő vonaton.Nem tudták mi vár rájuk a következő napon.
Szia!!! Olyan jó, hogy raksz bele képeket:333 Am.... Mikor jön a kövi?:DDD Bocsi, csak már olyan rég jött:'D De nem baj, ha nem érsz rá, várok.. :) ♥
VálaszTörlés