2014. május 30., péntek

10.fejezet

Bocsi,hogy csak most,de nem tudtam,hogy kirakjam-e,mert nem reagáltatok az előbbire,meg látogató szám is alig volt. :'D De itt van és ez a lényeg.
Egy kis szőke?A suliújság új száma?
Jó szórakozást hozzá! ;)

Mikor felkeltem a reggel,az lebegett a szemem előtt,hogy nem szabad többször így elengedem magam,mint például a tegnap.Mindenki felé közömbösnek és nem törődömnek kell,hogy kinézzek.És még ott van Kise.Nem értem,hogy miért érdeklem.Ott van neki a sok rajongója.Törődjön azokkal. Ráadásul tegnap odaadta a kabátját.Lementem a lépcsőn és előkészültem a reggelihez.Végig agyaltam a reggeli alatt.Mikor befejeztem,elköszöntem,felvettem a cipőm és elindultam a suliba.Amikor beértem,egy szörnyű dolog fogadott.A hangosbemondóban bemondta Ringo-sensei,hogy menjünk a tesiterembe,mert ott osztják az egyenruhákat.Az összes elkészült.A nagy elkeseredettségemben egy hangot hallottam meg magam mögött.Megfordultam és egy kis szőke fiút láttam meg,aki a pólómat fogta.


-Szia!Hát te hogy kerültél ide?-kérdeztem tőle mosolyogva.Ő csak bámult rám nagy csillogó szemekkel.
-Nekem most mennem kell.Szia!-erre a kisfiú meghúzta a pólómat újra jelezve ezzel,hogy ne hagyjam ott.
-Na akkor gyere velem!A tesiteremhez kell mennünk,hogy megkapjam az egyenruhámat!-Ő szó nélkül követett.Elvettük a ruhát ahhoz képest viszonylag gyorsan végeztünk,mint amekkora felfordulás és tömeg volt.Amikor megfordultam,nem volt ott a kis szőke.Őrülten kezdtem forogni a tengelyem körül,hátha megtalálom.Az egyik fordulásnál megláttam a szemem sarkából a szőke kis buksiját.Átfurakodtam a tömegen és sikerült utolérnem.A tömeg elvitte szegénykét.
-Hát itt vagy!Na ez nem fog megtörténni többet!Hogy hívnak?-csak hogy tudjam a neved kiabálni,mondtam és
-Ki...Kisuke!-mondta kicsit bátortalanul.
Nem volt első órám,mert elmaradt,ugyanis megbetegedett a tanár és nem volt,aki helyettesítse.
-Így most már biztosan nem fogsz elkeveredni.-mondtam,miközben megsimogattam a fejét és felvettem a hátamra.
-Szeretnél egy fagyit Kisuke?-erre a kérdésemre egészen felbátorodott.
-Igen!-mondta és felnevetett.Nem tudom,hogy miért,de megkönnyebbültem ennek láttán.
-Akkor előre!-mondtam és egyszerre a magasba emeltük a kezünket.A büfé felé vettük az irányt.Megvettem a fagyit és úgy folytattuk az utunkat.Ahogy egyre több időt töltöttem a kis szőkeséggel,egyre jobban úgy éreztem,hogy nagyon hasonlít valakire,de egyik alkalommal sem tudtam megmondani,hogy kire.Még volt 20 perc az első órából.Éppen a folyosón sétáltunk,mikor egy ismerős hang kiabálását hallottam meg.
-Kisuke!Hol vagy?Gyere elő!Ez már nem vicces!A bátyó nagyon mérges lesz!-hátrafordultam a hátamon lévő Kisukéval és Kisét pillantottam meg,ahogy minden terembe benézve keresgél.Mikor meglátott,odarohant hozzám.
-Kasai-san!Nem láttál véletlenül egy szőke.....-nem fejezte be a mondatot,mert meglátta a hátam mögül előbújó Kisukét.
-Kisuke!Hát itt vagy?Merre jártál?Nem megmondtam,hogy várj meg a padnál?
-A bejárati folyosón találtam meg.És velem szeretett volna jönni.
-Nagyon köszönöm,hogy vigyáztál rá.Nem is akarlak tovább terhelni vele.Gyere Kisuke!-mondta és megfogta a kezét a kicsinek,akit közben letettem a hátamról.
-N..nem akarok!-mondta és kibújt Kise fogásából és odafutott hozzám.Belefúrta magát az egyenruhámba és megfogta a kezem.
-Én Kasai Onee-channal akarok maradni.-mondta immáron teljesen bátor hangnemben.
-Kisuke!Gyere szépen ide!Elég gondot okoztál már így is Kasai-sannak.
-De én szeretem őt.-mondta és átölelte a lábaimat.
-Kisuke!Ne kelljen kétszer mondanom!-Kise megfogta Kisuke kezét.Én ez idő alatt csak álltam,hiszen nem tudtam felfogni,hogy Kise öccsét pátyolgattam egészen idáig.Szóval ő volt az,akire annyira hasonlított.Pont olyan kabátja volt,mint Kisének,csak kicsiben.
-Nem!-mondta a pöttöm és elkezdett körülöttem futni.Ezzel teljesen körém csavarta-a még mindig a kezét fogó-Kisét.A bátyja kezeit úgy kicsavarta,hogy mozdítani sem tudta.Oly annyira körém csavarta,hogy az orrunk összeért.Mikor feleszméltem,bepánikolva próbáltam valahogy kiszabadítani magam.Próbálta hátra dönteni magam,hogy ne érjek össze Kisével.Ennek azonban csak az lett a vége,hogy kibillentettem az egyensúlyából és mindketten a földre estünk.Ő a kemény földre én meg egyenesen rá.Miután visszanyertem a kisebb zuhanásból a lélekjelenlétemet,feltoltam magam Kise testéről.Így most elég furán festhettünk,mert Kise a földön feküdt én meg fölötte fekvőtámaszban.Mintha letepertem volna.Másodpercekkel később egy villanást észleltem.Egy vakué volt.Kisének is sikerült visszanyernie az eszméletét,így rendesen bele is pirult a helyzetbe.Olyan volt mint egy paradicsom,mondjuk nem,mintha én jobb arc színnel rendelkeztem volna.Egymás arcán éreztük a másik leheletét és hallottuk,hogy hogy gyorsul fel a másik szívverése.Kise próbálta szétszedni a kezét,ami szerencsére rövid időn belül sikerült is.Én abban a percben hatalmas nagy erővel taszítottam el magamtól és ugrottam el.
-Bátyus!Ő az én barátnőm!-.mondta teljes felháborodottsággal a hangjában Kisuke hozzám rohanva és megszorította a nyakamat.Én ezen a kijelentésen csak zavaromban nevetni tudtam.Látva a reakciómat ő is elnevette magát-bár kicsit erőltetetten-és megvakarta a fejét.Mindkettőnknek az arca még mindig piros színben tündökölt.Felálltunk a földről és egy sereg sugdolózó lány tömeggel találtuk szembe magunkat.Az egyik vette a bátorságát és megszólalt.
-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte a lány.
-Nem,dehogy is.Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem tőle kicsit felháborodottan,hogy ilyet képes egyáltalán feltételezni is.Ekkor-talán a sors iróniája-egy fiú száguldott végig a folyosón.
-Mindenki!Kijött a suliújság legújabb száma.Friss hírekkel és egy szenzációs címlappal.-levettem a kezében tartott újságokból és rátekintettem.Majdnem kiesett a szemem a helyéről.Ezt látva Kise közelebb lépett hozzám,hogy ő is lássa.Ekkor gondolta azt,hogy kár volt megnéznie.A címlapon ugyanis a nem rég megtörtént jelenet egyik mozzanata virított A4-es lap méretben.Pont az a pillanat,amikor Kise fölött voltam fekvőtámaszban.Nagy piros betűkkel ez volt a kép fölé írva:"Ryouta Kise és Kasai Kaori a suli álompárja."
Kicsivel kisebben ez állt:"Ti mit gondoltok?A szavazást a könyvtárban tartjuk.A szavazás 250 yenbe kerül.Gyertek el szavazni,mert itt dől el a sulikirálynője/királya választás is."
-MIII?! Ki írta ezt a cikket?-ordítottam teljesen vörös arccal.
-Ö....Azt,azt hiszem,hogy az újságíró klub elnöke,Endo Akihiro.-mondta kicsit megszeppenve tőlem egy lány.
-Megfojtom!Nem is,jobb ötletem van.Először megkínzom aztán fojtom meg.-körbe néztem,mert nagy volt a csönd.Mindenki aki a folyosón volt,csak meredt rám.Egyedül Kise reagált.Mögém lépett és megsimogatta a fejemet.Furcsa volt,de lenyugodtam tőle.Azonban oldalra fordítottam a fejem és a suli hirdető tábláján megláttam ugyanazt a képet,amit az újságban is volt.Ekkor újra eldurrant az agyam.Nagy sebességgel elindultam a könyvtár felé.Berontottam a ajtón.
-Endo Akihiro!Hol vagy te...-megláttam az egyik asztalnál.Odamentem-vagy inkább futottam-az asztalhoz és lecsaptam az újságot az előbb említett bútordarabra.
-Mi ez?!-mutattam az ujjammal a képre,közben pedig nagyokat szívtam e levegőbe,a futás miatt.Olyan voltam,mint egy fújtató.
-Bocsánat,de most egy csomó szavazó ember van,itt,nincs időm veled foglalkoznom.-mondta nyugodtan és feljebb tolta a kerek szemüvegét.Na erre már végképp elpattantak az agyamban az erek.
-Hogy nincs időd velem foglalkozni?Van képed még pénzt keresni rajtam?
-Öhm...Már megbocsáss,de rajtatok és a ti drága képeteken keresek pénzt.-mondta Akihiro,miközben megcsillant a fény a szemüvegén.
-Te....te utolsó....
-Kaori higgadj le!-mondta Kise a szavamba vágva,miközben megszorította a kezemet,de csak annyira,hogy térjek vissza a nyugalmi állapotomba,mert nem lesz jó vége,ha ebben az állapotban maradok.Gondolom,ennyire már ismert,hiszen már kapott tőlem pofont.
-Hu...-fújtam ki a levegőt.Kise keze még mindig az enyémet fogta.
-Szóval,hogy is gondoltad ezt?-kérdeztem,miközben gyorsan kihúztam a kezem Kiséjéből. Leültem szembe Akihiróval és bámultam,várva a válaszát,miközben lézersugarakat szórt a szemem.
-Én vagyok az újságíró klub elnöke.Az a dolgom,hogy cikket írjak,érdekes dolgokról.Nincs mit mondanom.-mondta és visszafordult a szavazásra jött diákokhoz.Ekkor berontott az ajtón.....Shou és Kagami.
-Ez meg mi?-ordította Kagami magából kikelve.
-Kasai egy modell alkat vagy.Hogy találtad ki ezt a pózt?Nagyon valóságos.-de miután kimondta az utolsó szót is már fogta a hasát a nevetéstől.Kise feje kezdett megint paradicsommá változni.
-Normális esetben most jól elvernélek,de nagyobb bajom is van a piszkálódásodnál.-mondtam neki,majd vissza fordítottam a tekintetem az cikk írójára.
-Hát jó.-mondta miután hirtelen megváltozott az arc kifejezése.Olyan volt a változás,mintha egy szép napsütötte napon az egyik percről a másikra vihar lesz és esni kezd. Kagami megindult Akihiro felé,hogy kiderítse a történteket,de nem hiszem,hogy egy tea parti mellett szerette volna. Shou mellé lépett és megállította a kezével.
-Hagyd csak.Megtanítom én neki,hogy kikről írjon ilyen cikket.-mondta Shou és az arca ebben a pillanatban elsötétült.Iszonyatos gyorsasággal odacsapta az asztalra az újságot.A tekintete dühöngő fene vadra hasonlított talán.Teljesen kikelt magából.
-És most beszélgessünk erről.-mondta és Akihiro fejét a papírra nyomta.
-Hogy is gondoltad azt,hogy csak úgy lefotózhatsz embereket mindenféle kretént társaságában-mutatott Kisére-és megúszod?-Akihirónak el kezdett vérezni az orra,miután Shou belevágta az asztalba a fejét,arra fogva,hogy nem látja a cikket a fiú.Meg kell hagyni,hogy nagyot szólt.
-Shou elég lesz.-mondtam neki,mert láttam,hogy ez még csak az előfutár volt.
-Hogy merészelitek ezt csinálni?Jelenteni fogom az igazgatónál.
-Ó igen?Anyuci kicsi fiacskája.Aztán ne felejtsél el megmondani anyunak is jó?Ha jelentenéd,akkor mi még azt hiszem össze fogunk futni.-mondta Shou gúnyosan. Akihiro kifutott a könyvtárból. Shou odament a még ott ácsorgókhoz.
-Elmarad ez a mai szavazás.Sőt ne is gyertek vissza,mert felfüggesztjük.-mondta,már egész lenyugodott hangon.
-Akkor mehetünk is.-mondta Kagami.-Azt hiszem ez le van rendezve,de ha még egy ilyet csinál én roppantom össze.
-Le van rendezve?Viccelsz?Még csak most jön a legjobb része.-vágta rá Shou félelmetes mosollyal.

-Gyertek!-intett engem gyorsan magával hurcolva.A többiek pedig szép lassan jöttek utánunk.A WC-hez mentünk.
-Most minek jöttünk ide?-kérdeztem értetlenkedve.
-Csak várj egy pillanatot,mindjárt meg tudod.-mondta,még mindig azzal a vigyorral az arcán.Elővette a telefonját és bement.Én int maradtam,mert a fiú volt.Fél perc múlva egy sikoltást hallottam,majd nem sokkal később a WC-ből kirohanó Shout láttam,aki nagy hévvel lóbálja előttem a telefonját.Megnéztem közelebbről és a fotón Akihiró volt,ahogy a WC-n ült piros szívecskés alsógatyájával.
-Gyere már!Nem érünk rá itt álldogálni.Dolgunk van.-újra megfogta a csuklómat és a könyvtárba vezetett.Ott rádugta a telefonját a számítógépre és már nyomtatta is ki a képet olyan 50 példányban.
-Nagyon le vagy lassúlva.Nem ezt szoktam meg tőled.-mondta.A dolgok nagyon gyorsan történtek.Azon kaptam magam,hogy az iskolában minden diák kezében van egy olyan fotó,amit Shou készített és Akihiro előtt állunk,aki teljesen a földbe lett tiporva,megszégyenítve.
-Na így húzzál ujjat Kaorival.Tudd,hogy ha bántod,engem bántasz,tehát jobb ha meghúzod magad.-vágta oda Akahiróhoz.Majd még mindig fogva a kezem kivitt a könyvtárból.Teljesen lefagytam.
-Mi...mi volt ez az előbb?
-Jól megkapta mi?-nevetett egy nagyot.
-Igen,talán túlságosan is. Öhm...nem tudod hol vannak a többiek?-kérdeztem,mert nem tudtam felfogni az előbb történteket.
-De.Az a kretén szőke el kellet hogy menjen,mert az öcskös bealudt és haza kellet vinnie.A vöröst meg elhívta az egyik haverja.
-Áh értem.Miért csináltad az előbbit?
-Öhmm..Azért,mert mindenhol ez a fénykép virított és irritált.Csak emiatt.-kapcsolt vissza a normális állapotába.
-És hogy értetted azt az előbbit Akahirónak?
-Mit?Nem tudom,hogy miről beszélsz.
-Akkor lehet,hogy csak képzelődtem.
-Ez egy jó móka volt.Csinálhatnánk még ilyet.-tört ki belőle a nevetés,de erre már én sem bírtam röhögés nélkül.Együtt nevettünk,igaz,hogy az utcán hülyének néztek,de minket nem érdekelt.Próbáltam távol maradni tőle,de annyira rendes volt,hogy kiállt mellettem,méghozzá nem is kicsit.Az az arca,amikor megindult Akihiro felé,a szemem előtt lebegett.De hogy hogy értette azt az előbbit,azt nem tudtam megmondani.

2014. május 22., csütörtök

9.fejezet

Íme itt van az iskola megismerési napnak a második része.A bonyodalmak megkezdődnek.Lehet,hogy kicsit rövidebbnek tűnik az előzőnél,de csak azért,mert ebben csak 3 kép van.
Nagyon örülnék pár véleménynek,sokat jelentene,ha írnátok pár sort.
Jó olvasást! :)

-HEE!?
-Kaori?
-Kagami?
-A tornateremben egyszerre megfagyott a levegő.Mindenki csak a vörös hajút és engem bámult.Két másodperc múlva mindketten éles röhögésben törtünk ki.
-Úristen!Újabb béna fejet fejlesztettél ki?Meddig gyakoroltad a tükör előtt? És hogy kerülsz ide?-bombáztam Kagamit a kérdéseimmel miközben bokszoltam egyet a karjába.
-Ezt csakis ellened fejlesztettem ki.Hát unalmas volt már Amerikában.Mindig leverni mindenkit....-mondta és rám sandított.Tudta,hogy ettől felmegy a pumpám.Már belekezdtem volna a veszekedésbe,ha Aida nem intett volna le és nem indította volna el újra a játékot. Kagami még mindig el volt csodálkozva szerény személyem láttán,így kihasználva az alkalmat elütöttem a labdát.Kise fogta meg és elindult a palánk felé.Nem ment simán,mert Kagami állta útját.Lepasszolta Mitobénak és ő tovább vitte.Nem volt nagy meccs,senki sem rakta bele magát teljesen.Emellett pedig teljesen figyelmen kívül hagytak.Ordítoztam,a meccs minden percében szabad voltam nem fogott senki,de senki sem emelte rám a tekintetét,egyedül Kise meg Kagami.De mivel Kagami az ellenfél csapatában volt,ő nem passzolhatta nekem a labdát,Kisére meg teljesen körülzárták és általában Kasamatsuval játszott össze.Egy szóval csak sétáltam a pályán.A végére már nagyon meguntam és lesétáltam a pályáról,se szó se beszéd nélkül.Aida látta és utánam akart menni,de nem mehetett,mivel fontos volt ez a mérkőzés a klub szempontjából.Itt dőlt el,hogy kiket vesznek fel a klubba.Itt mérték fel a képességeiket a játékosoknak.Bementem az öltözőbe.Gyorsan átvettem Aida sötétkék blézerét és szoknyáját.Ugyanis a nap végére elviselhetetlennek tartottam már a Honokától kapott ruhát,így felajánlotta,hogy odaadja.A szoknya meg azért jött,mert egybe ruha volt a reggeli és mivel levettem,nem volt semmim alulra.Miután sikerült átöltöznöm kimentem az iskola udvarára.Nem sokára Kise futott utánam.
-Várj meg Kasai-san!
-Arra várhatsz.Vagy várj,talán mégis az álmodban.-mondtam kinyújtott nyelvvel.Jó elismerem nem volt szép tőle egy napon kétszer is nagyon csúnyát csináltam,de egész nap mellette lenni,tök fárasztó.Amint kiléptem a tető alól,elkezdett zuhogni az eső.
-Ó basszus!Esik!-elkezdtem vadul kutatni a táskámban ám egy kis idő múlva beláttam,hogy reménytelen.

Visszaemlékezés:reggel:
Amikor felmentem a lépcsőn,hogy túlessek Honoka ruha próbálgatásán,apu kukucskált ki az ajtaján és behívott a szobájába.
-Jó reggelt kicsim!
-Hát te fent vagy?
-Melletted?Képtelenség aludni! Úgy csörtetsz fel a lépcsőn,mint egy orrszarvú.
-Köszönöm a bókot.-hajoltam meg apu előtt.
-Csak azt akartam mondani,hogy nehogy elfelejtsd berakni az esernyődet.Tartsd mindig magadnál,nehogy hirtelen elkapjon a zuhé.Úgy tudom,hogy mára esős időt mondanak.
-Jó,jó rendben,nem felejtem el.-mondtam teljesen megszokott szövegként.

-Jajj kellett volna rá hallgatnom és nem elfelejtenem,Akkor most lenne esernyőm és nem áznék bőrig.-gondoltam magamban,miközben még mindig a tető alatt kuporogtam.
-Tessék.Nálam sincs semmi,de itt van a kabátom.-mondta Kise,majd felém nyújtotta a szürke kabátját.                  

Mintha egy film lett volna,egy fél percre kisütött a nap és megvilágította Kise arcát.
-Tartsd meg magadnak,nekem nem kell.Nekem van esernyőm.-füllentetem.
-Igen?Megnézhetem?-szerintem már sejtette,hogy az előbb csak hazudtam.
-Nem.Mert....mert ez az én esernyőm és senkinek sem mutatom meg.-hangzott tőlem az eléggé ovis válasz.
-Miért magyarázkodom neki?Semmi köze hozzá.-gondolkodtam,miközben a hajamat kezdtem el csavargatni.
-Hát jó.Nem tudtam,hogy ez annyira titkos.-nevette el magát.Én végig lehajtott fejjel hátat fordítva neki hallgattam őt.Egyszer csak egy enyhe nyomást éreztem a hátamon és kicsit előre dőltem.Kise kabátja lógott a szemembe.Nem értettem a reakcióját.Így kikukucskáltam rá a kabát alól.
-......Gyere,mert mégis van még egy megállónk.A zeneterem az.-mondta kicsit elpirulva.
-Öhm..Oké.-mondtam egy bólogatás kíséretében.A suli udvarán át kellett mennünk,mert a zeneterem a suli másik szárnyában volt.
-Amúgy hogy végződött a meccs?-kérdeztem,mert ha már nem játszhattam,reméltem,hogy az én csapatom nyerte meg.
-Hát 60-58-ra nyertünk.
-Kagami veszített?
-Ha arra az öntelt vörös hajúra gondolsz,akkor igen.
-No csak ki beszél....
-Mert??Amúgy akkor most tudsz kosarazni?
-Nem.-próbáltam hamar lezárni a témát,de Kise csak nem akarta lezárni a témát.
-De akkor mire gondolt Riko-san? Miért akarta mindenképp azt,hogy játssz?
-Nem tudom.Lehet,hogy időközben megbolondult.-erre Kise kicsit elmosolyodott és elérkeztünk a zeneteremhez.még be sem kopogtattunk,mikor egy piros fej jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok!-nézett végig rajtunk a fiú.
-Kao....öhm...izé...Gyertek be!
-Öhm...oké....-erre megfogta a karomat és behúzott a teremben.
-Te vagy itt a házigazda?-kérdeztem,miközben még mindig fogta a karomat.
-Nem,elsős vagyok,az előbb léptem be.-nevette el magát.Kicsit jobban körülnéztem  és megakadt a tekintetem egy vöröses gitáron.
-Van itt gitár!De jó!-örömömben tapsolni kezdtem.Ez egy eléggé berögzött szokásom volt.ha valamin nagyon nevettem,vagy valaminek nagyon örültem rögtön elkezdtem tapsolni.
 -Hú de szép!-a testem magától kezdett el mozogni és odafutottam a gitárhoz.Teljesen megfeledkeztem a körülöttem lévőkről.a kezembe vettem a gitárt,mikor észrevettem,hogy nagyon nagy a csönd a teremben.Hátra fordultam.

A senpaiok akik a zenetermet üzemeltették és Kise meg a piros csak néztek kikerekedett szemekkel.
Felfogtam,hogy mit is csináltam az előbb.
-Öhm..Bocsánat.Tessék itt van.-nyújtottam az előbb minket beinvitáló piros hajú fiúnak.
-Semmi gond.Gitározol?Mindig megtalálsz itt suli után,ha van kedved egy kicsit játszani.-mosolygott rám.Én erre csak kiviharzottam a teremből.
-Úristen!Mégis hogy gondoltam ezt?Teljesen elvesztettem a fejem.Jobban kell figyeljek.Most olyan oldalam került a nagy közönség elé,amit nem akartam.-gondolkoztam magamban,miközben eszeveszett gyorsasággal trappoltam le a lépcsőn.Kiértem az udvarra és az utamat egyenesen a kosárlabdapálya felé vettem.Stressz helyzet volt és ez mutatkozott a legjobb megoldásnak.Elkoboztam egy labdát a tornateremből.Leraktam a cuccomat a kerítés mellé.Lepattintottam a labdát és megindultam a palánk felé.Egy ziccert  dobtam,majd azt követte egy hárompontos és végül egy zsákolás.Bár az csak egy kísérlet volt.sosem tudtam zsákolni.Nagyon akartam,de sosem sikerült.Próbálkoztam még egy ideig és sikerült lenyugodnom ez alatt az idő alatt.Kicsit kimerültem,úgyhogy leterítve a blézert  a földre kifeküdtem.Még nem kellett hazamennem,így gondoltam annyira nem sietek.Fáradt voltam az egész napi rohangálástól és Kise is lefárasztott a hülyeségével.Meg hogy Kagami itt van a suliban?Hogy tudtam így leégetni,leleplezni magam a zeneteremben?Nem volt a legkényelmesebb a föld,meg lehet,hogy a járókelők csövesnek néznek,de ez akkor nem nagyon érdekelt.A pislogásaim egyre lassabbak és nehézkesebbek lettek.S elaludtam a földön.Kicsit fáztam,de az álom hamar eltüntette ezt az érzést.
****
Kagami kilépett a tornateremből és átsétált az udvaron.azért jött csak ki ilyenkor,mert el kellett intéznie a klubba való beiratkozási papírokat. Aida nem engedte el egy könnyen.Már hazafelé indult volna,amikor meglátta a kosárpályán alvó Kaorit.Elnevette magát és odasétált.
-Van még pár le nem rendezett számlám veled kapcsolatban.-mosolyodott el és felvette a hátára Kaorit.
****
Amikor felébredtem egy meleg takaró volt rajtam.És a ........szobámban voltam.
-Hogy kerültem én ide?
az utolsó amire emlékeztem az az volt,hogy ledőltem egy kicsit a blézerre.Onnantól képszakadás volt.Kimentem a konyhában,hátha a család valamelyik tagja itthon van és tud nekem mondani valamit,hogy hogy kerültem haza.Szerencsémre Honokát találtam meg a hűtő előtt állva.
-Szia!Felébredtél?
-Hát amint látod.Ja,bocsi éppen alva járok.Nem tudod véletlenül,hogy hogy kerültem haza?
-De.
-Akkor kifejtenéd nekem bővebben,Kérlek.
-A két szép lábadon.
-Tényleg?
-Mi máson?Aztán pedig egyből bedőltél az ágyba.Azt mondtad,hogy nagyon fáradt vagy és hogy ne zavarjunk.
-Oké,köszi.-mondtam és felvonultam a szobámban és visszafeküdtem.

Honoka visszaemlékezés:amikor Kaori hazajött:
-Ding-dong.
-Megyek már,pillanat!-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Szia Honoka!
-Szia KAGAMIII!!!!-ugrottam a nyakába.
-Hát te?Hogy-hogy itt vagy?Jól megnőttél.Milyen izmos lettél és milyen helyes.Már nem mintha nem lettél volna az.-ugrándoztam körbe.
-Majd elmesélem.Hova rakjam Kaorit?Elaludt a kosárpályán.
-Vigyük be a szobájába az ágyra csak tedd le.-bevittük Kaorit.Kagami leült az ágyra és segítettem levenni a hátáról húgomat.Kagami még rárakta a takarót,majd kimentünk a szobából.
-Köszönöm,hogy hazahoztad.
-Ugyan,semmiség.
-Hogy futottatok össze?
-Ugyanabba a suliba járunk.
-te is zenész lettél?
-Á dehogy.Az nem nekem való.Én a Seirinbe járok,csak kisebb baleset történt a suliban egy hülye hibájából és most az egész Seirin a Saotoméba jár.
-Áhá.Értem.Erről nem is mondott semmit Kaori.Bár tudod,hogy mennyit szokott alapból is mesélni nekünk a suliról.
-Na,nekem most mennem kell,szia.Üdvözlöm Ayako-sant és Isato-sant is.
-Jajj de kár,hogy elmész.Majd azért ugorj be még hozzánk,hogy személyesen is át tudd adni az üdvözleted.-megölelgettem és kiment az ajtón.
****

-Jobb,hogy nem mondtam el neki,mert biztos,hogy kiakadt volna,hogy Kagami a hátán cipelve hozta haza.

2014. május 11., vasárnap

8.fejezet

Elérkezett az iskola megismerési nap.Két fejezetre osztottam ezt a napot.Remélem nem lett rossz.Várom a véleményeteket. :) (Még az előző fejezetre is.)
Jó olvasást!

Reggelre mindent elfelejtettem és a szekrényem elé léptem.Benyúltam és a szokásos öltözetemet vettem ki.Legalábbis akartam.Ugyanis csak egy sapka meg egy farmer akadt a kezembe.Erre kicsit jobban belemásztam a szekrényembe,egy póló után kutatva.Ennek azonban semmi eredménye nem lett.Letrappoltam a lépcsőn és egyenesen a konyha irányába vetettem magam,még mindig pizsamában.
-Anyu! Mégis mit csináltál a pólóimmal?Egy darab sincsen a szekrényemben.
-Jó reggelt.Kimostam őket.
-De nem használtam az összeset!?
-Igen,de a szekrényedben tárolod a több hetes étel maradékaidat és attól bizony nagyon büdösek lesznek.Ha már itt tartunk,azokat ha haza jössz takarítsd el és a szekrényedet pedig teljes mértékben rakd rendbe.
-Jó rendben.-mondta, kicsit nyugodtabb hangnembe,mert beláttam,hogy neki van igaza.Az utóbbi időben Honoka tette fel nekem a kajámat-miközben én is meg anyu is meg tudta volna csinálni-mert azt mondta,hogy meg akar tanulni kaját készíteni.Én voltam a kísérleti alanya.Ezek általában irtó rosszra sikerültek,így egy falatot sem vagy csak egyet ettem belőlük.nem volt szívem kidobni,így hogy Honoka meg ne lássa,hogy haza hoztam,a ruhás szekrényembe dugtam el előle.Igaz,nem valami guszta,sőt egyenesen undorító,de ez volt a legelső hely,ami az eszembe jutott,még a legelső alkalommal.Azután meg már megszoktam,hogy oda dugom el és így egy csomó minden ott volt.Nem ajánlom senkinek,hogy beszagoljon oda.Én már annyira megszoktam,hogy elviseljem,amikor kihúzok egy-egy ruhadarabot a szekrényemből.És csak gyűltek és gyűltek benne a kaják.
-De akkor most mit vegyek fel?-kérdeztem reménykedve anyura nézve,hátha valami jó ötlete támad.
-Hát mivel még az összes vizes,Honokától kell kérned ruhát.-nekem erre az arcom teljesen fal fehérré változott.
-H...hogy H...Honokától?-kérdeztem teljesen megrémülve.
-Igen drágám,biztosan szívesen ad neked.
-Abban nem kételkedem,de olyan nincs,hogy Honokától kérjek ruhát.-Ugyanis Honokának a stílusa teljes ellentéte volt az én stílusomnak.Mindenfelé szoknyák,csipkék,feszülős blúzok.Emellett,pedig minden álma az volt,hogy felöltöztethessen engem.Mindig azt mondta,hogy:Hogy nézel te ki?Majd én szépen felöltöztetlek.Na azt várhatod!-volt mindig a válaszom erre.A hajamat folyton leszólta,azt mondta rám,hogy ezzel a hajjal úgy nézek ki,mint egy puli.Ezen én mindig nagyon felhúztam magam és általában mindig egy testvéri verekedésben végződött.A hajamat mindig kiengedve hordom.Gyorsan feltérképeztem a helyzetemet és rájöttem,hogyha gyorsan nem találok valamilyen ruhát,akkor elkésem a suliból.
-És ha csak pulcsit vennék?
-Belemelegednél egész nap.
-És ha a kosaras mezemet venném fel?
-Hogy mutatnál benne,nem való az iskolába.-anyunak minden kifogásomra volt kész válasza.
-És ha apu egyik pólóját venném fel?
-Apád ma szabadnapos és még alszik.Ne menj be hozzá,mert felébreszted.
-És ha nem mennék suliba?
-Kaori!
-Jó rendben.-mondtam leszegett fejjel,mert megint sikerült anyuból kihozni az egyes idegességi szintet.Nagy lassan felmentem a lépcső fokain és Honoka szobája felé vettem az irányt.Remegő kezekkel bekopogtattam az ajtaján.
-Igen?Ki az?-hallottam a végzetem hangját.
-Mintha nem tudnád...Biztos vagyok benne,hogy mindent hallottál.
-Gyere beljebb.Már mindent előkészítettem.-mondta egy hatalmas vigyorral a képén.
-Gondoltam.....Csak add ide a legegyszerűbb és a legbővebb felsődet.
-Persze.Nem is gondoltam másra.-közölte velem lankadatlan mosollyal.kinyitotta a szekrényét és úgy tett,mintha nagyon törte a fejét és keresett volna a szekrényében.Kihúzott egy egész kupacot,de láttam az arcán,hogy neki már meg van,hogy mit akar rám adni.Rosszabbnál rosszabb ruhákat vett elő.Én próbáltam az összeset a lehető leggyorsabban elutasítani.végül egy farmer kantáros nadrágban állapodtunk meg,ami egy csíkos pólóval volt összevarrva.Így még a farmer nadrágomat sem vettem fel.Sikerült megszabadulnom Honokától és lefutottam a lépcsőn.Gyorsan megreggeliztem és elindultam a suliba.A végállomás melletti kis üzletbe beugrottam egy jégkrémet venni.Annyira meleg volt,legalább ennyi vigaszom legyen.Nagyon nehezen viseltem el aznap a meleget.Beértem a suliba,ahol szó szerint pezsgett az élet.Mindenki csak beszélt és beszélt.A hang zavartól már fájt a fejem.A hangzavar megszabadulásának reményében felmentem a tetőre.
Eközben az osztályteremben:
-Szia Riko-san.Nem láttad véletlenül Kasai Kaorit?Ringo-senseivel találkoztam az előbb és azt mondta,hogy találjuk meg minél előbb a párunkat és induljunk el.Nézzünk be a termekbe és a klubokba.
-Szia.Nem,nem láttam tegnap óta.-kuncogott Aida.
-Értem.Azért köszi.Azt hiszem megyek és megkeresem.
-Hát nem hiszem,hogy jó ötlet lenne,ha TE keresnéd meg,de sok szerencsét.
-Kise eszeveszetten kezdett el keresni mindenfelé.Én közben lesétáltam a tető lépcsőjén és megálltam a folyosónál.Már az egész üres volt.
-Elkezdődött volna az első óra?De hát a csengő nem szólt.Akkor most mi van?-gondolkoztam,miközben a jégkrémet nyalogattam.
-Hello!Nem láttál véletlenül erre egy elsőéves fiút?Kasai Kaorinak hívják és általában baseball sapkát visel.-erre megfordultam és egy nagyon nagy Kise fejjel találtam szembe magam.
-Jujj milyen kis aranyos lány.Hogy hívják vajon?-gondolta Kise.
-Én vagyok az te idióta.-húztam fel magam egy perc alatt.
-MIIII?Hogy te? Az nem lehet.-értetlenkedett.Ő egy fiú.
-Hidd már el!Ekkora hülyét.-majd ösztönösen pofonra indult a kezem.
-Áú!Basszus minek csináltad ezt?-kapott a vörös területhez.
-Én vagyok az,Kasai Kaori!Lány vagyok!Na miért kerestél?
-Öhm...Már mindenki elindult az iskola megismerési nap programjaira.Senki sincs már itt.-mondta még a megilletődéstől teljesen lesokkolva.
-Basszus,elfelejtettem.Pedig tegnap még a naptáramat is megnéztem.-fejeltem bele a falba
-És akkor te miért nem indultál el?
-Azért,mert te vagy a párom.Együtt kell mennünk.
-Ajj...Ha muszáj,akkor menjünk,minél előbb essünk túl rajta.
-O..oké...-kimentünk az iskola udvarára.Egy rakás szóró lappal a kezünkben sikerült csak kijutni a tömegből.Szótlanul mentünk egymás mellett.
-Ahh..B..Bocsánat az előbbiért.-mondtam egy kicsit már nyugodtabb fejjel,bármennyire is utálom,azért nem vagyok akkora bunkó,hogy miután csak úgy felpofoztam ne kérjek bocsánatot.Jó,azért volt okom rá.Ezt el kell ismerni.
-Mii?? Jah semmi gond.Megérdemeltem valamilyen szinten.-mondta kicsit elpirulva és megvakarta a tarkóját.
-Hát az tuti.-mondtam visszatérve a formámhoz.
Sok helyen jártunk,de egyik sem tetszett nagyon.Már délután kettő volt,mikor az utolsó klubhoz érkeztünk.
-Már csak a kosárlabdaklub maradt.Bemegyünk?-mondta még mindig elpirulva.
-Oké....-benyitottunk a tornaterem ajtaján és kikerekedtek a szemeim.
-Riko a pálya közepén állt és éppen feldobta a kosárlabdát.Nem tudtam,hogy most dühöngjek,vagy nevessek.Elkezdődött a meccs.Elég sok ember ült a nézőtéren.Riko lejött a pályáról és leült a pálya szélén lévő padra.Odarohantan mellé és olyan erővel vetettem le magam a padra,hogy biztosan észrevegye,hogy itt vagyok.Ez be is jött és rám emelte a tekintetét.
-Na végre megérkeztetek.Már azt hittem,hogy sosem értek ide.Mit szólsz?-mondta egy fülig érő mosollyal az arcán és hátradőlt a pad támlájához.
-Hogy mit gondolok?Azt,hogy te egy kis mocsok vagy.Még hogy nem tudod,hogy nem melyik klubhoz akarsz csatlakozni?-mondtam kicsit durcás hangon.
-Ugye ti is be akartok állni a következő meccsre?-tért ki a válasz elől és fordult most már nem csak felém ha nem Kise felé is.
-Én nem tudok játszani és szerintem Ryouta-kun se.-mondtam egy rövid végigmérés után.
-Még hogy nem tudsz játszani?És Ryouta sem?Ez igazán jó vicc volt.Nem tudtad,hogy Ryouta a Csodák Generációjának volt az egyik tagja?
-Ő?!Nem nem tudtam és nem is hiszem el.-mondtam az említett felé mutatva.
-Kasai-kun!Mármint Kasai-chan!Ez igazán nem volt szép tőled.-mondta Kise felháborodottan és egyben elpirulva,majd úgy tett,mintha bedurcázott volna.
-Úgy hallom már nem csak én gondollak lánynak.-mondta Aida egy hangos nevetés kíséretében.
-Még szokja ugye?Legalábbis ez árulkodik a piros arcáról.
Ugye milyen szép fiú-lány?-mondta Aida gúnyosan Kisének.Erre ő csak elfordult tőlünk,hogy ne lássuk az arcát.
-Akkor Kise beáll a következőben és te?
-Mondtam már,hogy én nem tudok kosarazni.-füllentettem,mert ezzel legalább kordában tudtam tartani magam.Nagyon csábított a pálya,de ha nem küld fel,akkor nem játszhatok,nem mondhatok ellent az edzőnek.Nem akartam,hogy a lábammal legyen valami.Muszáj kibírnom ezt az egy hónapot még.
-Na most én vagyok mérges rád,hogy a szemembe hazudsz.Láttalak tegnap a pályán.Nem sok mindent csináltál,de sütött a mozdulataidról,hogy nem vagy kezdő.
-Te figyeltél?
-Hát persze.-vallotta be túlságosan is őszintén.Kise közben elment átöltözni,abba,amit Aida nyomott a kezébe időközben.
-Na köszi.Beszéljünk inkább rólad.Hogy-hogy te vagy a kosárlabda csapat edzője?-próbáltam terelni a témát.
-Én?Jaj nem én vagyok,csak most átmenetileg.Amíg nem találunk egy igazán jó edzőt.Én menedzser vagyok.Én állítom össze az edzés gyakorlatokat.Apum személyedző.Most pillanatnyilag elég nehéz dolgom van.Egy csomó iskolából jöttek a ti sulitokba és már egészen összeszokott csapatok vannak.Nehéz lesz minden csapatból egyet összegyúrnom.
-Aha,értem.Hogy-hogy csomó suliból?
-Közben véget ért a meccs.Nem volt valami nagy szám,végül is az egész csapat csak szimplán kosárlabda kedvelőkből állt.
-Akkor akiket beosztottam a második meccsre,azok jöjjenek ide.-mondta Aida és felpattant a padról.A szája szélén egy kisebb mosoly jelent meg.Akkor még nem tudtam,hogy miért.
-Ryouta-kun!Ide!-ordította Aida,az öltözőből kilépő szőkeségnek.
-Most pedig elmondom a két csapat tagjait.1.csapat: Hyuga,Kobori,Mitobe,Kise és végül Kaori.
-MI??-kérdeztem felpattanva a padról.Erre a reakciómra Aida csak az arcom előtt kezdte el ingatni a mutató ujját és tovább beszélt.
-2.csapat: Izuki,Kasamatsu,Furihata,Kagami és Kuroko.
-Kuroko?-kérdezte Kise hirtelen.
-Igen.Van valami problémád?
-Nem Riko-chan,semmi.-Kise mérhetetlenül boldognak tűnt és valakit nagyon keresett.Gondolom Kurokot.Nem értettem,hogy ő honnan ismeri.Emellett,nem is mondta Kuroko,hogy ő is kosarazik.Mikor megláttam Kurokot,intettem neki köszönésképpen,amire ő visszaintett.Elég komolynak látszott.Nem volt választásom,muszáj volt játszanom,Jó rendben,én sem ellenkeztem annyira.De hogy Kisével legyek egy csapatba?Na az egyszerűen elviselhetetlen volt.
-Riko-chan?Kaasai-chan is játszik?Nem úgy volt,hogy nem tud kosarazni?
-Adjunk neki egy esélyt szerintem.Majd meglátjuk,hogy mit tud.-mosolygott Kisére Aida.Egy seregnyi lány esett be az ajtón és mindannyian Kise nevét ordították.
Ő csak intett nekik és rájuk kacsintott.Én erre csak megforgattam a szemeimet,viszont szerencsére volt egy ember rajtam kívül,aki helyre tette a gyereket.Akkorát ütött a hátára,hogy Kise összegörnyedt.
-Te féleszű.Koncentrálj a meccsre.-mondta a Kasamatsu nevezetű fekete hajú srác.Ő olyan másodéves lehetett,úgy vettem ki,hogy egy iskolába jártak,mielőtt hozzánk jöttek volna.
-Szerintem vele jóba leszek.Meg kell majd kérdeznem,hogy melyik suliból jött.-gondoltam magamban.Felállt a két csapat és a emberek a helyükre álltak.Én a pálya közepére kerültem,hogy megszerezzem a bíró által feldobott labdát.Mondjuk nem tudom,hogy hogy lettem én.Előttem egy vörös hajú srác állt.Ő körülbelül 190 cm lehetett én meg a 170 cm-mel.Amikor a magasságomról beszéltem,akkor két centit csaltam.Nem 172 voltam,hanem csak 170.Mikor egymásra néztünk és jobban megnéztük egymást,mindkettőnkbe belefagyott a vér és egy extra menő pofát sikerült vágnunk.
Mire feleszméltünk,mindketten egyszerre szólaltunk meg.
-HEEE???-ordítottuk.
-Kagami?!
-Kaori?!

2014. május 4., vasárnap

7.fejezet

Bocsánata késésért,csak vendégeink voltak,egy hétig. :'D
A második nap.Elkezdődik a "Kise egyenlő a földdel" terv elkészítése.Már csak egy nap az iskola megismerési napig. :D
Jó olvasást!

Az éjszaka egész jól aludtam.Reggel anyu ébresztését megelőzte a kutyusom.Megnyalta az arcomat,amitől egyből kipattantam az ágyból.Furcsa módon frissen és életkedvvel teli voltam.Gyorsan magamra vettem egy farmert,egy kék pólót,meg egy fehér baseball sapkát.(Nálam a baseball sapka elengedhetetlen tartozék.)Aztán lesiettem a földszintre.A jól megszokott látvány fogadott.Anyu a konyhában ácsorgott és a reggelit készítette.A konyhát pedig átlengte a reggeli illata.Egy valami azonban nem volt a szokásos. Honoka ült az egyik széken.Általában mindig én voltam előbb lent a reggelinél.Igaz,hogy csak azért,mert ha felkelek,egyből éhes vagyok és ha én éhes vagyok,akkor senki sem állíthat meg,még az álmosság sem,egy perc alatt lent tudok teremni.Oda mentem mellé és megfogtam a karját.
-Jó reggelt! Jól vagy?-kérdezte a drágalátos nővérem kérdőn a karjára tekintve.
-Neked is.Igen,csak meg akartam győződni,hogy nem álmodom.-mondtam egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Hahaha!Valaki nagyon viccesnek érzi magát.Nem csak te tudsz gyorsan lejönni.-tudtam,hogy a hozzászólásom ki fogja borítani.
-Pedig ehhez tehetség kell nem tudtad?Ami csak nekem adatott meg.
-Vigyázz,mert spenótot kapsz reggelire.-mondta a nővérem a szemem előtt lóbálva az ujját.
-Anyu nem olyan, mint te.-nyújtottam ki a nyelvem rá.Közben pedig hihetetlen gyorsasággal tömtem be padlizsános tojást.Erre Honoka már megszokva a viselkedésemet,az arcomba húzta a sapkám.Ma elég nyugodt volt.
-Kaori!Nem megmondtam már,hogy a lakásban nem járunk sapkában?-vont kérdőre anyu.Én elegánsan kikerülve a kérdést bekaptam az utolsó falatot a számba,felszedtem a padlóról a táskámat és elindultam a bejárati ajtó előtt lévő cipős szekrényhez.Gyorsan belebújtam a fekete-kék edzőcipőmbe,amíg lefutott a torkomon az az utolsó falat is.Majd elköszöntem a konyhában lévő családtagoktól és a buszmegálló felé vettem az irányt.Már összehaverkodtam a buszvezetővel,mert reggel mindig ő volt,aki az évnyitó napján is megvárt.Beszélgettünk,így gyorsan eltelt a végállomásig tartó idő.Körülbelül 60 év körül lehetett.Köszöntem neki,lepattantam a buszról és bementem a suliba.A lányok egész raja fogadott és különböző kérdésekkel árasztottak el.Én közöltem velük szárazon,hogy nem vagyok fiú,de ez a mondatom csak süket fülekre talált.Valahogy sikerült eljutnom az osztályteremig,ahol lehuppantam a helyemre.Próbáltam figyelmen kívül hagyni a lányokat és minden energiámat arra fordítani,hogy kieszeljem a "Kise egyenlő a földdel" tervet.Mikor a lányok leakadtak egy kis időre rólam,Kise feje került a képembe.
-Szia Ryouta Kise vagyok.
-Ügyet sem vetettem rá,ám mikor már vagy 5 perce még mindig az arcomban volt,megszólaltam.
-Pontosan tudom,hogy ki vagy.
-Igen?Örülök,hogy megismerhetlek,PÁROM.-mondta lankadatlan mosollyal az arcán.
-Én viszont annak örültem volna,ha meg sem ismerlek.Hanyagold,a párom szót.Nem akarok veled semmilyen módon sem érintkezni.Tudom,hogy milyen vagy.-vágtam hozzá elég nyersen.
-Szeretnélek minél jobban megismerni.Érdekelsz.Elég nagy szurkoló táborod lett.Remélem jól fogunk holnap szórakozni.-mondta semmibe véve az általam elmondottakat.
-Nem lesz rá alkalmad az tuti.Nem értem,hogy miért és azt se tudom,hogy neked miért van.-ezzel a leminősítéssel meg kezdődött a tervem első fázisa.Bár nem értettem,hogy miért érdeklem.
"Kise egyenlő a földdel" terv:
1.fázis: A sárga földig lehordani szemtől szembe és elmondani neki,hogy mit gondolok róla.Elvenni az életkedvét.
-Ekkor megszólalt a csengő.Az első óránk a "kedvenc" tantárgyam a történelem volt.Ugyanis attól függetlenül,hogy a Saotome Akadémia zenére volt szakosodva,itt is megvoltak a normális tantárgyak.Csak itt annyi volt a különbség,hogy több ének óra volt és heti egy olyan óra,amilyen szakot választottál.Már majdnem bealudtam,amikor egy papírgalacsin csapódott a baseball sapkámnak,majd leesett a padra.
(Igen nem vetették le velem,így még senki sem látta a hajamat.) A levél nem a legszebb kéz írással volt írva,de el tudtam olvasni.
"Szia! Aida Riko vagyok.A lányok rendesen megrohamoznak.Te tűnsz itt a legnormálisabbnak.Az egész osztály hülyékből áll.Beszélünk szünetben?"-erre halványan elmosolyodtam és afelé a személy felé fordultam,akitől a levelet kaptam.Ő meglátva,hogy nézem,hevesen elkezdett kalimpálni a kezével,hogy jelezze ő volt a levél gazdája.(Mintha nem tudtam volna,de mindegy).Én ezt látva lejjebb csúsztam a székemen.A tanár a nevemet mondta a nagy elgondolkozásom közepette.
-Kasai Kaori.
-Igen Ryuya-sensei?-álltam fel a helyemről.
(Ő volt a mindig fapofát vágó komoly történelem tanárunk.)
-Kérlek mesélj nekünk az 1941. december 7-éről.
-Sensei én bőven tudnék róla mesélni,de Ryouta Kise megkért engem az óra elején,hogyha netán engem szólítana fel,akkor hagyjam,hogy ő mondja el,mert nagyon sokat tanult.
-Erre az említett-aki már az óra eleje óta a padon elnyúlva próbált meg aludni.Nem hiszem,hogy neki is a kedvenc tantárgyai között szerepel a töri.-felkapta a fejét és rám emelte a rémült tekintetét.
-Hát így állunk?-kérdezte felemelt szemöldökkel a sensei.
-Öhm sensei én nem...
-Jajj Ryouta-kun ne szégyenlősködj!Csak nyugodtan.-vágtam a szavába egy lemoshatatlan mosoly kíséretében.
-Ó hát szólhattál volna Ryouta-san.Miért nem jöttél oda hozzám az óra elején?Gyere csak.Mindig örülök,ha valaki ilyen szorgalmasan tanul.
-Elégedetten ültem vissza a helyemre.
-Nagy félénken felállt és a sensei mellé kullogott.Ryuya folyamatos kérdésekkel bombázta,amit nem tudott követni.Sajnos a kis szurkoló tábora lesúgott egy csomót neki.Így elég sok kérdésre tudott válaszolni.
-Fiacskám látom,hogy foglalkoztál vele,néhol megtaláltam a tanulás nyomait,de az azért túlzás lenne,ha azt mondanám,hogy zökkenő mentes volt.Ülj le,következő órán te fogsz felelni.
-Rendben,köszönöm sensei.-mondta Kise és a mellettem lévő szék felé vette az irányt.Mikor odaért,lehuppant és a padra meredt egészen az óra végéig.Én az óra hátralevő részéig kárörvendően vigyorogtam és diadalittasan elkönyveltem magamban,hogy sikerült a 2. fázist is megvalósítanom.
2.fázis:A tanárok és az osztálytársak előtt is lejáratni,megmutatni,hogy ő sem tökéletes.
Hála az égnek végre valahára kicsöngettek.Bár az óra végét egészen élveztem,de a történelem órákról mindig szívesen szabadultam.A szünetben megint elmentem az előző nap megtalált nyugodt helyemre.Mikor leültem,5 percre rá megjelent Riko is.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem a merengésemből feleszmélve.
-Hát téged kerestelek.Mi mást?-mondta és közben lehuppant mellém a padra.
-Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is....Miről akartál beszélgetni?-kérdeztem kicsit bizonytalanul felé fordulva.
-Tudod már,hogy melyik klubhoz fogsz csatlakozni?
-Nem,nem hiszem,hogy amúgy is csatlakoznék bármelyikhez is.
-De miért?-kérdezte,miközben elkezdte a lábát lóbálni.
-Hát mert egyik sem való nekem.Nincs itt olyan,ami érdekelne.
-Akkor én majd találok neked.-mondta teljesen eltökélt arccal.Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy ezt be is fogja váltani.
-És veled mi van?Te tudod már?-kérdeztem tőle kicsit felbátorodva.
-Nem,még nem tudom.
-Te is a Seirinbe jársz?Vagy alapból ide jársz?
-Igen.Szeretem a sportot.És te?
-Én idejárok alapból.Kicsit fura ez a helyzet,hogy most két suli van itt.Az egyik zenés a másik pedig sportos.
-Igen,tényleg az.Amúgy,hogy-hogy így megrohamoznak a csajok?Általában a fiúkat szokták így letámadni.Legalábbis amennyire iymerem őket.-mondta az utolsó két mondatot csak úgy mellékesen.Én már válaszra nyitottam volna a számat,amikor felfogtam,hogy mit is mondott az előbb.
-Mi a baj?-kérdezte aggódóan felém fordulva,az 1 perces néma csönd után.
-Öhm...Semmi,semmi,csak eddig a tanárokon kívül mindenki azt hitte,hogy fiú vagyok.Mikor elmondtam a lányoknak,hogy lány vagyok,fel sem vették.Ugyanúgy rohantak rám.A fiúkkal meg még ennyire sem kommunikálok,így még nem mondtam nekik.Bár mondjuk nem is nagyon érdekel,hogy mit gondolnak rólam a többiek.-vontam meg végül a vállam.
-Fiúnak néznek?Á akkor már értem azt a hatalmas szurkoló tábort.
-Te vagy a legelső,aki lányként kezel.
-Ezek kész idióták! Még hogy te fiú.-mondta,majd elnevette magát,de úgy,hogy a végére már a könnyeivel küszködött.

Örültem,hogy végre egy hozzám hasonló életvidám lányra találtam.Vagyis inkább ő talált rám.
-Igen szerintem is azok.-mondtam és én is elkezdtem nevetni.Miután sikerült mind a kettőnknek abba hagyni a nevetést,még egy kicsit beszélgettünk majd visszamentünk a következő órára.Sok mindenről beszélgettünk és nagyon élveztem.Az órák viszonylag gyorsan elteltek.Mondjuk szerintem végig aludtam az összeset.A szüneteket általában vagy egyedül,vagy Rikoval töltöttem.Megnéztük,az 1-A-sok termét,ahol összefutottunk Kurokoval és Shouval is.Bemutattam nekik Rikot és egy sort veszekedtem Shouval is.A veszekedésünket látva Riko sokszor elnevette magát,mire mi Shouval összenéztünk és mi is eleresztettünk egy halvány mosolyt.Egészen megbékéltem a két fiúval,kezdtem őket megszokni magam körül.Persze Shouval minden percben veszekedtem,mert semmiben sem értettünk egyet.Kurokoval pedig néha azért vesztem össze,mert nem bírtam elviselni a póker arcát.Ezért néha fejen is ütöttem.Ettől függetlenül a második napra szereztem egy igazán jó barátnőt,egy veszekedő partnert-ne csak otthon legyen-és egy ijesztgető mestert,akinek fapofája van.Mire végeztem a suliban,a nap már lemenőben volt.Ugyanis Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át valamilyen papírokat a Saotome Akadémia akadémiás felére.A suli két részre volt osztva,az egyik volt ahova én jártam,a Felső-Középiskola része és a másik,az akadémia része.Mikor kiléptem az iskola kapuján,az orrom előtt ment el a buszom.A nap folyamán eléggé elfáradtam,így úgy döntöttem,hogy inkább várok egy órát,mint hogy fussak a busz után.Körül néztem a suli környékén a addig és egy nagy kosárlabda pályát pillantottam meg.
Nem tudtam nem engedni a kísértésnek és kinyitottam a kapuját.Mivel nem volt labdám,enélkül megcsináltam pár ziccer mozdulatot és pár három pontost.Igazán lassan mozogtam,de a dobásnak megfelelően harmónikusan,mert nem akartam,hogy a lábamnak újra baja legyen.Az orvos azt mondta,hogy egészen suli kezdés 3.napjáig ne erőltessem meg,mert akkor még bármi történhet vele.Azután egy hónap kicsi mozgás és ha minden jól megy,akkor ezután már bármit csinálhatok.Még fél órám volt,de mivel nem sok mindent csinálhattam(a megerőltetés miatt)elindultam a kosárpálya kapuja felé.Mikor megérkeztem az buszmegállóval szemben lévő utcához,egy kék szempárt pillantottam meg,amihez szőke haj járt.Az arc felém nézett és a szemek kikerekedtek.
-Te meg mit csinálsz erre?-hallatszott a meglepődött kérdés.
-Na és te?El fogsz hízni,ha ennyi csokit eszel.-mondtam,mikor megláttam a kezében szorongatott csokikat.
-Semmi közöd hozzá.-mondta
-Neked sincs közöd ahhoz,hogy én mit csinálok.Szóval egálban vagyunk.
-Hahaha...Hogy mi sosem tudunk nem veszekedni.-fogta meg a tarkóját.-Szóval miért vagy itt?A tanításnak már rég vége van.
-Elmondom,ha adsz egy csokit.-mondtam,mert nagyon megkívántam a kezében tartott dolgokat.
-.......Rendben.-mondta hosszas gondolkozás után,majd nagy nehezen odaadta.Szemmel láthatóan nem akart megválni tőle.
-Köszi Shou.-és elkaptam a csokit.
-Nincs mit.Na?
-Szóval Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át az akadémiára valamilyen papírokat,így lekéstem a buszom,ami csak egy óránként jár.
-Aha értem.Nem volt valami izgalmas,nem érte meg a csokimat.Na mindegy.
-Hát ez a te bajod.-mondtam egy széles mosoly kíséretében.
-Na én megyek,szia.-köszöntem el,mert láttam,hogy a buszom beállt a megállóba.
-Ok.Szia.Jössz nekem egy csokival.
-Azt várhatod.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem rá.Erre már nagyon felmehetett benne a pumpa mivel ezután csak azt láttam,hogy Shou a kezét ökölbe szorítja és hevesen ordibál utánam.

Ezen már csak nevettem.Végül mégis sikerült felbosszantanom.Mikor felszálltam,gyorsan megettem a csokit és azon kezdtem el agyalni,hogy milyen fura volt Shouval először úgy beszélgetni,hogy nem veszekedtünk.Mondjuk legalább megtudtam,hogy ő is szereti a csokit.Majd ha találok nála legközelebb,az egészet elkobzom.A csoki tényleg nagyon finom volt,jó ízlése van.Viszonylag hamar hazaértem.A csokitól teljesen fel voltam pörögve,így feltúrtam a szekrényemet,ahol megtaláltam a kosaras cuccaimat.Bedobtam a egy zacsiba és lefeküdtem.Őszintén reméltem,hogy nemsokára használhatom majd.Emellett boldog voltam,hogy Rikoval összeismerkedtem.Nem gondoltam,hogy rajta kívül lesz még barátom.(Shout és Kurokot még nem tekintettem a barátomnak.)Forgolódtam egy ideig,aztán lementem a lépcsőn és egy pohár tejet töltöttem ki magamnak.Visszamentem a lépcsőn a tejjel a kezemben és a poharat leraktam az íróasztalomra.Leültem a székemre és a naptáramat kezdtem nézni.Ekkor szembe ütött egy halálfej.Ez pontosan a holnapi napra volt rajzolva.
-Basszus,holnap van az iskola megismerési nap.Ilyen nincs.-vágtam a tenyeremet a homlokomhoz.