Nagyon örülnék pár véleménynek,sokat jelentene,ha írnátok pár sort.
Jó olvasást! :)
-HEE!?
-Kaori?
-Kagami?
-A tornateremben egyszerre megfagyott a levegő.Mindenki csak a vörös hajút és engem bámult.Két másodperc múlva mindketten éles röhögésben törtünk ki.
-Úristen!Újabb béna fejet fejlesztettél ki?Meddig gyakoroltad a tükör előtt? És hogy kerülsz ide?-bombáztam Kagamit a kérdéseimmel miközben bokszoltam egyet a karjába.
-Ezt csakis ellened fejlesztettem ki.Hát unalmas volt már Amerikában.Mindig leverni mindenkit....-mondta és rám sandított.Tudta,hogy ettől felmegy a pumpám.Már belekezdtem volna a veszekedésbe,ha Aida nem intett volna le és nem indította volna el újra a játékot. Kagami még mindig el volt csodálkozva szerény személyem láttán,így kihasználva az alkalmat elütöttem a labdát.Kise fogta meg és elindult a palánk felé.Nem ment simán,mert Kagami állta útját.Lepasszolta Mitobénak és ő tovább vitte.Nem volt nagy meccs,senki sem rakta bele magát teljesen.Emellett pedig teljesen figyelmen kívül hagytak.Ordítoztam,a meccs minden percében szabad voltam nem fogott senki,de senki sem emelte rám a tekintetét,egyedül Kise meg Kagami.De mivel Kagami az ellenfél csapatában volt,ő nem passzolhatta nekem a labdát,Kisére meg teljesen körülzárták és általában Kasamatsuval játszott össze.Egy szóval csak sétáltam a pályán.A végére már nagyon meguntam és lesétáltam a pályáról,se szó se beszéd nélkül.Aida látta és utánam akart menni,de nem mehetett,mivel fontos volt ez a mérkőzés a klub szempontjából.Itt dőlt el,hogy kiket vesznek fel a klubba.Itt mérték fel a képességeiket a játékosoknak.Bementem az öltözőbe.Gyorsan átvettem Aida sötétkék blézerét és szoknyáját.Ugyanis a nap végére elviselhetetlennek tartottam már a Honokától kapott ruhát,így felajánlotta,hogy odaadja.A szoknya meg azért jött,mert egybe ruha volt a reggeli és mivel levettem,nem volt semmim alulra.Miután sikerült átöltöznöm kimentem az iskola udvarára.Nem sokára Kise futott utánam.
-Várj meg Kasai-san!
-Arra várhatsz.Vagy várj,talán mégis az álmodban.-mondtam kinyújtott nyelvvel.Jó elismerem nem volt szép tőle egy napon kétszer is nagyon csúnyát csináltam,de egész nap mellette lenni,tök fárasztó.Amint kiléptem a tető alól,elkezdett zuhogni az eső.
-Ó basszus!Esik!-elkezdtem vadul kutatni a táskámban ám egy kis idő múlva beláttam,hogy reménytelen.
Visszaemlékezés:reggel:
Amikor felmentem a lépcsőn,hogy túlessek Honoka ruha próbálgatásán,apu kukucskált ki az ajtaján és behívott a szobájába.
-Jó reggelt kicsim!
-Hát te fent vagy?
-Melletted?Képtelenség aludni! Úgy csörtetsz fel a lépcsőn,mint egy orrszarvú.
-Köszönöm a bókot.-hajoltam meg apu előtt.
-Csak azt akartam mondani,hogy nehogy elfelejtsd berakni az esernyődet.Tartsd mindig magadnál,nehogy hirtelen elkapjon a zuhé.Úgy tudom,hogy mára esős időt mondanak.
-Jó,jó rendben,nem felejtem el.-mondtam teljesen megszokott szövegként.
-Jajj kellett volna rá hallgatnom és nem elfelejtenem,Akkor most lenne esernyőm és nem áznék bőrig.-gondoltam magamban,miközben még mindig a tető alatt kuporogtam.
-Tessék.Nálam sincs semmi,de itt van a kabátom.-mondta Kise,majd felém nyújtotta a szürke kabátját.
Mintha egy film lett volna,egy fél percre kisütött a nap és megvilágította Kise arcát.
-Tartsd meg magadnak,nekem nem kell.Nekem van esernyőm.-füllentetem.
-Igen?Megnézhetem?-szerintem már sejtette,hogy az előbb csak hazudtam.
-Nem.Mert....mert ez az én esernyőm és senkinek sem mutatom meg.-hangzott tőlem az eléggé ovis válasz.
-Miért magyarázkodom neki?Semmi köze hozzá.-gondolkodtam,miközben a hajamat kezdtem el csavargatni.
-Hát jó.Nem tudtam,hogy ez annyira titkos.-nevette el magát.Én végig lehajtott fejjel hátat fordítva neki hallgattam őt.Egyszer csak egy enyhe nyomást éreztem a hátamon és kicsit előre dőltem.Kise kabátja lógott a szemembe.Nem értettem a reakcióját.Így kikukucskáltam rá a kabát alól.
-......Gyere,mert mégis van még egy megállónk.A zeneterem az.-mondta kicsit elpirulva.
-Öhm..Oké.-mondtam egy bólogatás kíséretében.A suli udvarán át kellett mennünk,mert a zeneterem a suli másik szárnyában volt.
-Amúgy hogy végződött a meccs?-kérdeztem,mert ha már nem játszhattam,reméltem,hogy az én csapatom nyerte meg.
-Hát 60-58-ra nyertünk.
-Kagami veszített?
-Ha arra az öntelt vörös hajúra gondolsz,akkor igen.
-No csak ki beszél....
-Mert??Amúgy akkor most tudsz kosarazni?
-Nem.-próbáltam hamar lezárni a témát,de Kise csak nem akarta lezárni a témát.
-De akkor mire gondolt Riko-san? Miért akarta mindenképp azt,hogy játssz?
-Nem tudom.Lehet,hogy időközben megbolondult.-erre Kise kicsit elmosolyodott és elérkeztünk a zeneteremhez.még be sem kopogtattunk,mikor egy piros fej jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok!-nézett végig rajtunk a fiú.
-Kao....öhm...izé...Gyertek be!
-Öhm...oké....-erre megfogta a karomat és behúzott a teremben.
-Te vagy itt a házigazda?-kérdeztem,miközben még mindig fogta a karomat.
-Nem,elsős vagyok,az előbb léptem be.-nevette el magát.Kicsit jobban körülnéztem és megakadt a tekintetem egy vöröses gitáron.
-Van itt gitár!De jó!-örömömben tapsolni kezdtem.Ez egy eléggé berögzött szokásom volt.ha valamin nagyon nevettem,vagy valaminek nagyon örültem rögtön elkezdtem tapsolni.
-Hú de szép!-a testem magától kezdett el mozogni és odafutottam a gitárhoz.Teljesen megfeledkeztem a körülöttem lévőkről.a kezembe vettem a gitárt,mikor észrevettem,hogy nagyon nagy a csönd a teremben.Hátra fordultam.
A senpaiok akik a zenetermet üzemeltették és Kise meg a piros csak néztek kikerekedett szemekkel.
Felfogtam,hogy mit is csináltam az előbb.
-Öhm..Bocsánat.Tessék itt van.-nyújtottam az előbb minket beinvitáló piros hajú fiúnak.
-Semmi gond.Gitározol?Mindig megtalálsz itt suli után,ha van kedved egy kicsit játszani.-mosolygott rám.Én erre csak kiviharzottam a teremből.
-Úristen!Mégis hogy gondoltam ezt?Teljesen elvesztettem a fejem.Jobban kell figyeljek.Most olyan oldalam került a nagy közönség elé,amit nem akartam.-gondolkoztam magamban,miközben eszeveszett gyorsasággal trappoltam le a lépcsőn.Kiértem az udvarra és az utamat egyenesen a kosárlabdapálya felé vettem.Stressz helyzet volt és ez mutatkozott a legjobb megoldásnak.Elkoboztam egy labdát a tornateremből.Leraktam a cuccomat a kerítés mellé.Lepattintottam a labdát és megindultam a palánk felé.Egy ziccert dobtam,majd azt követte egy hárompontos és végül egy zsákolás.Bár az csak egy kísérlet volt.sosem tudtam zsákolni.Nagyon akartam,de sosem sikerült.Próbálkoztam még egy ideig és sikerült lenyugodnom ez alatt az idő alatt.Kicsit kimerültem,úgyhogy leterítve a blézert a földre kifeküdtem.Még nem kellett hazamennem,így gondoltam annyira nem sietek.Fáradt voltam az egész napi rohangálástól és Kise is lefárasztott a hülyeségével.Meg hogy Kagami itt van a suliban?Hogy tudtam így leégetni,leleplezni magam a zeneteremben?Nem volt a legkényelmesebb a föld,meg lehet,hogy a járókelők csövesnek néznek,de ez akkor nem nagyon érdekelt.A pislogásaim egyre lassabbak és nehézkesebbek lettek.S elaludtam a földön.Kicsit fáztam,de az álom hamar eltüntette ezt az érzést.
-Hogy kerültem én ide?
az utolsó amire emlékeztem az az volt,hogy ledőltem egy kicsit a blézerre.Onnantól képszakadás volt.Kimentem a konyhában,hátha a család valamelyik tagja itthon van és tud nekem mondani valamit,hogy hogy kerültem haza.Szerencsémre Honokát találtam meg a hűtő előtt állva.
-Szia!Felébredtél?
-Hát amint látod.Ja,bocsi éppen alva járok.Nem tudod véletlenül,hogy hogy kerültem haza?
-De.
-Akkor kifejtenéd nekem bővebben,Kérlek.
-A két szép lábadon.
-Tényleg?
-Mi máson?Aztán pedig egyből bedőltél az ágyba.Azt mondtad,hogy nagyon fáradt vagy és hogy ne zavarjunk.
-Oké,köszi.-mondtam és felvonultam a szobámban és visszafeküdtem.
-Amúgy hogy végződött a meccs?-kérdeztem,mert ha már nem játszhattam,reméltem,hogy az én csapatom nyerte meg.
-Hát 60-58-ra nyertünk.
-Kagami veszített?
-Ha arra az öntelt vörös hajúra gondolsz,akkor igen.
-No csak ki beszél....
-Mert??Amúgy akkor most tudsz kosarazni?
-Nem.-próbáltam hamar lezárni a témát,de Kise csak nem akarta lezárni a témát.
-De akkor mire gondolt Riko-san? Miért akarta mindenképp azt,hogy játssz?
-Nem tudom.Lehet,hogy időközben megbolondult.-erre Kise kicsit elmosolyodott és elérkeztünk a zeneteremhez.még be sem kopogtattunk,mikor egy piros fej jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok!-nézett végig rajtunk a fiú.
-Kao....öhm...izé...Gyertek be!
-Öhm...oké....-erre megfogta a karomat és behúzott a teremben.
-Te vagy itt a házigazda?-kérdeztem,miközben még mindig fogta a karomat.
-Nem,elsős vagyok,az előbb léptem be.-nevette el magát.Kicsit jobban körülnéztem és megakadt a tekintetem egy vöröses gitáron.
-Van itt gitár!De jó!-örömömben tapsolni kezdtem.Ez egy eléggé berögzött szokásom volt.ha valamin nagyon nevettem,vagy valaminek nagyon örültem rögtön elkezdtem tapsolni.
A senpaiok akik a zenetermet üzemeltették és Kise meg a piros csak néztek kikerekedett szemekkel.
Felfogtam,hogy mit is csináltam az előbb.
-Öhm..Bocsánat.Tessék itt van.-nyújtottam az előbb minket beinvitáló piros hajú fiúnak.
-Semmi gond.Gitározol?Mindig megtalálsz itt suli után,ha van kedved egy kicsit játszani.-mosolygott rám.Én erre csak kiviharzottam a teremből.
-Úristen!Mégis hogy gondoltam ezt?Teljesen elvesztettem a fejem.Jobban kell figyeljek.Most olyan oldalam került a nagy közönség elé,amit nem akartam.-gondolkoztam magamban,miközben eszeveszett gyorsasággal trappoltam le a lépcsőn.Kiértem az udvarra és az utamat egyenesen a kosárlabdapálya felé vettem.Stressz helyzet volt és ez mutatkozott a legjobb megoldásnak.Elkoboztam egy labdát a tornateremből.Leraktam a cuccomat a kerítés mellé.Lepattintottam a labdát és megindultam a palánk felé.Egy ziccert dobtam,majd azt követte egy hárompontos és végül egy zsákolás.Bár az csak egy kísérlet volt.sosem tudtam zsákolni.Nagyon akartam,de sosem sikerült.Próbálkoztam még egy ideig és sikerült lenyugodnom ez alatt az idő alatt.Kicsit kimerültem,úgyhogy leterítve a blézert a földre kifeküdtem.Még nem kellett hazamennem,így gondoltam annyira nem sietek.Fáradt voltam az egész napi rohangálástól és Kise is lefárasztott a hülyeségével.Meg hogy Kagami itt van a suliban?Hogy tudtam így leégetni,leleplezni magam a zeneteremben?Nem volt a legkényelmesebb a föld,meg lehet,hogy a járókelők csövesnek néznek,de ez akkor nem nagyon érdekelt.A pislogásaim egyre lassabbak és nehézkesebbek lettek.S elaludtam a földön.Kicsit fáztam,de az álom hamar eltüntette ezt az érzést.
****
Kagami kilépett a tornateremből és átsétált az udvaron.azért jött csak ki ilyenkor,mert el kellett intéznie a klubba való beiratkozási papírokat. Aida nem engedte el egy könnyen.Már hazafelé indult volna,amikor meglátta a kosárpályán alvó Kaorit.Elnevette magát és odasétált.
-Van még pár le nem rendezett számlám veled kapcsolatban.-mosolyodott el és felvette a hátára Kaorit.
****
Amikor felébredtem egy meleg takaró volt rajtam.És a ........szobámban voltam.-Hogy kerültem én ide?
az utolsó amire emlékeztem az az volt,hogy ledőltem egy kicsit a blézerre.Onnantól képszakadás volt.Kimentem a konyhában,hátha a család valamelyik tagja itthon van és tud nekem mondani valamit,hogy hogy kerültem haza.Szerencsémre Honokát találtam meg a hűtő előtt állva.
-Szia!Felébredtél?
-Hát amint látod.Ja,bocsi éppen alva járok.Nem tudod véletlenül,hogy hogy kerültem haza?
-De.
-Akkor kifejtenéd nekem bővebben,Kérlek.
-A két szép lábadon.
-Tényleg?
-Mi máson?Aztán pedig egyből bedőltél az ágyba.Azt mondtad,hogy nagyon fáradt vagy és hogy ne zavarjunk.
-Oké,köszi.-mondtam és felvonultam a szobámban és visszafeküdtem.
Honoka visszaemlékezés:amikor Kaori hazajött:
-Ding-dong.
-Megyek már,pillanat!-mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Szia Honoka!
-Szia KAGAMIII!!!!-ugrottam a nyakába.
-Hát te?Hogy-hogy itt vagy?Jól megnőttél.Milyen izmos lettél és milyen helyes.Már nem mintha nem lettél volna az.-ugrándoztam körbe.
-Majd elmesélem.Hova rakjam Kaorit?Elaludt a kosárpályán.
-Vigyük be a szobájába az ágyra csak tedd le.-bevittük Kaorit.Kagami leült az ágyra és segítettem levenni a hátáról húgomat.Kagami még rárakta a takarót,majd kimentünk a szobából.
-Köszönöm,hogy hazahoztad.
-Ugyan,semmiség.
-Hogy futottatok össze?
-Ugyanabba a suliba járunk.
-te is zenész lettél?
-Á dehogy.Az nem nekem való.Én a Seirinbe járok,csak kisebb baleset történt a suliban egy hülye hibájából és most az egész Seirin a Saotoméba jár.
-Áhá.Értem.Erről nem is mondott semmit Kaori.Bár tudod,hogy mennyit szokott alapból is mesélni nekünk a suliról.
-Na,nekem most mennem kell,szia.Üdvözlöm Ayako-sant és Isato-sant is.
-Jajj de kár,hogy elmész.Majd azért ugorj be még hozzánk,hogy személyesen is át tudd adni az üdvözleted.-megölelgettem és kiment az ajtón.
-Jobb,hogy nem mondtam el neki,mert biztos,hogy kiakadt volna,hogy Kagami a hátán cipelve hozta haza.
-Ugyanabba a suliba járunk.
-te is zenész lettél?
-Á dehogy.Az nem nekem való.Én a Seirinbe járok,csak kisebb baleset történt a suliban egy hülye hibájából és most az egész Seirin a Saotoméba jár.
-Áhá.Értem.Erről nem is mondott semmit Kaori.Bár tudod,hogy mennyit szokott alapból is mesélni nekünk a suliról.
-Na,nekem most mennem kell,szia.Üdvözlöm Ayako-sant és Isato-sant is.
-Jajj de kár,hogy elmész.Majd azért ugorj be még hozzánk,hogy személyesen is át tudd adni az üdvözleted.-megölelgettem és kiment az ajtón.
****
-Jobb,hogy nem mondtam el neki,mert biztos,hogy kiakadt volna,hogy Kagami a hátán cipelve hozta haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése