Csináltam egy új oldalt a blogon.Nézzétek meg és a többit már rátok bízom.Csak szólni akartam,hogy nehogy elkerülje a figyelmeteket.Mindent megtaláltok ott,amit tudni kell róla. :)
Na csak ennyi ez rövidke bejegyzés lett.Hali! ;)
2014. július 26., szombat
2014. július 24., csütörtök
Lilu-chan nyara
barátnőmmel.Szegényt mindenhova elráncigáltam.(Hát igen szeretem az édességet *-*) Itt általában sajttortát kértem,mert ha már a sajt hazájában vagyok.... :D Ő a csokitorta híve,de azért én sem hagytam ki.
Az biztos, hogy nem olyanok,mint az itthoniak.Az itteniek is finomak,de az alapanyagok fontosak.Voltam a Svájci Schoggiland-ben is.Nagyon sokféle csokit ettem.Banános-kávésat,szimpla kávésat,málnásat és borsosat is.A borsos után mondjuk szájat mostam,mert az nálam nem jött be.A másik fénypont az utazásom alatt a Swarovski kristályvilág volt.Ellátogattam és egyáltalán nem bántam a sok utazást.Amit ott láttam.....az hihetetlen volt.Láttam a világon a legnagyobb kézzel csiszolt üveget.Jó persze egy csomó már túl csicsás cucc is volt,de tényleg megéri megnézni.Mutatok pár durva "remekművet".Ezeket csak nektek fotóztam. xD
Hát ez a fejdísz.....erre nem tudok mit mondani.Több kristály már el sem fért volna rajta......xd Bocsi a nem tiszta képért....
Na hogy tetszenek?Én az életben nem venném fel egyiket sem,az tuti.Nem tudom,hogy ti hogy vagytok vele.Sajnos a borfesztiválra nem maradtam,de szívesen megnéztem volna azt is.A helyiek azt mondták,hogy 4 napig tart-ha jól emlékszem-és mindig nagy felhajtással jár.Még benéztem Appenzellben a helyi híres likőrgyárba is.Ott annyiféle likőrt láttam,hogy azt el sem tudom mondani.Volt ott csilis,krém,mangós.....tényleg minden ízben volt.Most veszem észre,hogy ha összefoglalom akkor kaja,innivaló és ékszer.Hát ez nem éppen vet jó fényt rám..... :D Pedig még nagyon sok helyen jártam,csak ha azt mind leírnám akkor végtelen hosszú lenne ez a bejegyzés.Na ennyi lettem volna.Búcsúzásként ezt a nagy Swarovski kristály szívet küldöm nektek.Puszi :*
2014. július 22., kedd
13.fejezet
Na most már Orfűről is hazajöttem.De itt sem állok meg,megyek tovább.Az egész nyaram egy nagy rohanás.Na mindegy,azért remélem a nagy sietségben nem rontom el a fejezeteket.Ha valami nem tetszik,csak szóljatok bátran.
Jó olvasást! :)
Shou szemszöge:
-K-Kaori?!-nem tudtam elhinni azt,amit látok.Kaori törölközőben volt és egy farkassal bajlódott.Mit keresnek itt egyáltalán farkasok?Na mindegy.Nem most van itt a kérdéseknek az ideje.Ha nem csinálok gyorsan valamit,akkor Kaorinak valami baja esik.Megfogtam a sziklafalon egy stabilnak vélt kiemelkedést és elkezdtem mászni.Egész gyorsan felértem és elő kaptam a farzsebemből egy öngyújtót.(Félre ne értsétek nem cigizem,csak Aomine,az övé elromlott és megkért hogy vegyek útközben amíg összepakol) Kaori elé ugrottam és a farkas orra elé raktam a lángot.Lehet hogy kicsit megégett az orra,mert nagyot vonyított és elszaladt.Hátra néztem,hogy jól van-e Kaori,amikor azt láttam,hogy a földön fekszik.Odafutottam hozzá és letérdeltem mellé.Abban a pillanatban érkezett meg egy lány egy törölközőben.Amikor meglátott nekem rontott és elkezdett ordítozni velem.
-Te perverz disznó!Mégis hogy mered?Takarodj el de gyorsan amíg fel nem húzom magam teljesen!-mondta és lekevert nekem egyet.
-Áúú!Hallgass meg!Ez nem az aminek gondolod.Ismerem Kaorit.Ő az egyik barátom.A haverommal itt vagyunk nem messze egy házban és kijöttem levegőzni amikor meghallottam,hogy valaki segítségért kiáltozik.Idesiettem és Kaori volt az és egy egy farkas.Meg akarta támadni őt.Szerencsére már elment.Most pedig elájult. Higgy nekem.
-Erre kicsit lenyugodott és úgy láttam,hogy hisz nekem.
-Most elhiszem,de ha át mersz verni akkor megkeserülöd.Hogy hívnak?
-Rendben.Shou.
-Akkor tudom ki vagy.Kaori már mesélt rólad.Én Tomochika vagyok.Vigyázz rá,elmegyek gyorsan átöltözöm.
Jó.-mondtam és levettem a pulcsim.A lány pedig elment.Kaorira tettem a pulcsim.Percekkel később a lány is megérkezett.
-Elvihetjük a házba?
-Persze.
-Akkor vedd fel karodba.
-V-vegyem fel a karomba?-éreztem,hogy az arcom kezd színt váltani.
-Nem,majd én.A végén még elejtem szegényt.-mondta.Lassan a háta alá nyúltam és felemeltem.Mentünk egy ideig,amikor már látszódott a ház körvonala.Tomochika előre futott,hogy egyből letudjuk fektetni Kaorit egy ágyra.Ketten maradtunk Kaorival.Amikor egyszer csak elkezdett beszélni.
-Tudod rég el akartam már mondani neked valamit.Annyira,de annyira szeretlek.Adok egy nagy cuppanós puszit jó?
-Cupp....
-M-m-most mit csináljak,mit csináljak?Te jó ég!Ez így nem lesz jó!-pirultam fülig.Az erdőben....kettesben....Kaori fehérneműben....a karomban.....átkarolja a nyakam.....és megpuszilt.Ezután csendben mentünk tovább.Néztem,csak néztem őt.Annyira szép.A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai.....
-Bárcsak ébren lennél.Mert tudod én...én is nagyon szeretlek.
-Mi a francot csinálsz?Szállj le a karomról.Ne puszilgasd.Jesszus!Ébredj már!-szólt egy hang.
-Mi..Mi történt?-nyitottam ki a szemem.
-Aomine?
-Igen én vagyok az.Hát biztos nem az,akire számítottál,a kis Kaorira.Na gyerünk vakard le magad a karomról.Nem bírom már sokáig hogy úgy ölelgeted,mintha egy lány lenne.Ez...ez durva.
-Szóval ez egész csak egy álom volt?Még az is,hogy találkoztunk a cseresznyefa alatt?
-Hát az nem.Legalábbis lehet hogy az is,de azt mesélted,hogy tényleg megtetted.Végig hallgattam az egészet.Elég fura álmaid vannak neked hallod.Mondjuk elég sok dolog meg is történt.Például tényleg elhívtalak a kutyák miatt ebbe a nyüves házba.De a többi....az csak az álmod.Például a fürdős történet na hagyjuk már......Ahogy idehoztalak azt mondtad,hogy egy kicsit ledőlsz mert ez a meleg kiszívta minden erődet.Aztán meg bealudtál.Elkezdtél álmodban beszélni viccesnek tűnt így leültem melléd hallgatózni.Aztán meg elkezdted ölelgetni a kezem.....
-Öhm...bocs.
-Sajnálod mi,hogy nem történt meg igazából?Amilyen dumákat levágtál itt,hát én szakadtam.Na várjál várjál a kedvencem: "A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai....."
-Hát ettől kifeküdtem.
-Jól van szállj le a témáról.
-De komolyan.Hogy tudsz te így dumálni?
-Fogd be,mert megismerkedhetsz közelebbről is az öklömmel.Csak neked csak most.
Jó olvasást! :)
Shou szemszöge:
-K-Kaori?!-nem tudtam elhinni azt,amit látok.Kaori törölközőben volt és egy farkassal bajlódott.Mit keresnek itt egyáltalán farkasok?Na mindegy.Nem most van itt a kérdéseknek az ideje.Ha nem csinálok gyorsan valamit,akkor Kaorinak valami baja esik.Megfogtam a sziklafalon egy stabilnak vélt kiemelkedést és elkezdtem mászni.Egész gyorsan felértem és elő kaptam a farzsebemből egy öngyújtót.(Félre ne értsétek nem cigizem,csak Aomine,az övé elromlott és megkért hogy vegyek útközben amíg összepakol) Kaori elé ugrottam és a farkas orra elé raktam a lángot.Lehet hogy kicsit megégett az orra,mert nagyot vonyított és elszaladt.Hátra néztem,hogy jól van-e Kaori,amikor azt láttam,hogy a földön fekszik.Odafutottam hozzá és letérdeltem mellé.Abban a pillanatban érkezett meg egy lány egy törölközőben.Amikor meglátott nekem rontott és elkezdett ordítozni velem.
-Te perverz disznó!Mégis hogy mered?Takarodj el de gyorsan amíg fel nem húzom magam teljesen!-mondta és lekevert nekem egyet.
-Áúú!Hallgass meg!Ez nem az aminek gondolod.Ismerem Kaorit.Ő az egyik barátom.A haverommal itt vagyunk nem messze egy házban és kijöttem levegőzni amikor meghallottam,hogy valaki segítségért kiáltozik.Idesiettem és Kaori volt az és egy egy farkas.Meg akarta támadni őt.Szerencsére már elment.Most pedig elájult. Higgy nekem.
-Erre kicsit lenyugodott és úgy láttam,hogy hisz nekem.
-Most elhiszem,de ha át mersz verni akkor megkeserülöd.Hogy hívnak?
-Rendben.Shou.
-Akkor tudom ki vagy.Kaori már mesélt rólad.Én Tomochika vagyok.Vigyázz rá,elmegyek gyorsan átöltözöm.
Jó.-mondtam és levettem a pulcsim.A lány pedig elment.Kaorira tettem a pulcsim.Percekkel később a lány is megérkezett.
-Elvihetjük a házba?
-Persze.
-Akkor vedd fel karodba.
-V-vegyem fel a karomba?-éreztem,hogy az arcom kezd színt váltani.
-Nem,majd én.A végén még elejtem szegényt.-mondta.Lassan a háta alá nyúltam és felemeltem.Mentünk egy ideig,amikor már látszódott a ház körvonala.Tomochika előre futott,hogy egyből letudjuk fektetni Kaorit egy ágyra.Ketten maradtunk Kaorival.Amikor egyszer csak elkezdett beszélni.
-Tudod rég el akartam már mondani neked valamit.Annyira,de annyira szeretlek.Adok egy nagy cuppanós puszit jó?
-Cupp....
-M-m-most mit csináljak,mit csináljak?Te jó ég!Ez így nem lesz jó!-pirultam fülig.Az erdőben....kettesben....Kaori fehérneműben....a karomban.....átkarolja a nyakam.....és megpuszilt.Ezután csendben mentünk tovább.Néztem,csak néztem őt.Annyira szép.A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai.....
-Bárcsak ébren lennél.Mert tudod én...én is nagyon szeretlek.
-Mi a francot csinálsz?Szállj le a karomról.Ne puszilgasd.Jesszus!Ébredj már!-szólt egy hang.
-Mi..Mi történt?-nyitottam ki a szemem.
-Aomine?
-Igen én vagyok az.Hát biztos nem az,akire számítottál,a kis Kaorira.Na gyerünk vakard le magad a karomról.Nem bírom már sokáig hogy úgy ölelgeted,mintha egy lány lenne.Ez...ez durva.
-Szóval ez egész csak egy álom volt?Még az is,hogy találkoztunk a cseresznyefa alatt?
-Hát az nem.Legalábbis lehet hogy az is,de azt mesélted,hogy tényleg megtetted.Végig hallgattam az egészet.Elég fura álmaid vannak neked hallod.Mondjuk elég sok dolog meg is történt.Például tényleg elhívtalak a kutyák miatt ebbe a nyüves házba.De a többi....az csak az álmod.Például a fürdős történet na hagyjuk már......Ahogy idehoztalak azt mondtad,hogy egy kicsit ledőlsz mert ez a meleg kiszívta minden erődet.Aztán meg bealudtál.Elkezdtél álmodban beszélni viccesnek tűnt így leültem melléd hallgatózni.Aztán meg elkezdted ölelgetni a kezem.....
-Öhm...bocs.
-Sajnálod mi,hogy nem történt meg igazából?Amilyen dumákat levágtál itt,hát én szakadtam.Na várjál várjál a kedvencem: "A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai....."
-Hát ettől kifeküdtem.
-Jól van szállj le a témáról.
-De komolyan.Hogy tudsz te így dumálni?
-Fogd be,mert megismerkedhetsz közelebbről is az öklömmel.Csak neked csak most.
*****
Kaori szemszöge:
Tomo-channal való beszélgetésem után percekkel később vissza is hívott.
-Elfelejtettél valamit?
-Igen,ami azt illeti.Mégsem tudunk elmenni,mert anyu most mondta,hogy vendégek jönnek hozzánk,amiről nem lóghatok el.
-Ó,de kár.Pedig milyen jó lett volna.Na mindegy.
-Igen,végre találkozhattunk volna.Na de majd még valamikor mindenképpen összehozzuk.Meg persze telefonon is beszélgethetünk.Na de most mennem kell,hogy előkészüljek a vendégekre.
-Igen persze persze.Menj csak.Szia.
-Szia.-köszönt el,azzal le is tette a telefont.A telefonom kijelzőén egy piros 1-es virított.Üzenetem jött.Amikor megláttam a hozzátartozó nevet,az eddig egyenletesen és lassan dobogó szívem felgyorsult.Seijuuro Akashi.Ki is ez a fiú?Milyen kapcsolatban vagyok vele?Gondolom ezek a kérdések fogalmazódtak most meg bennetek.Hát igen.Eddig nem igen ejtettem róla szót.De akkor most megteszem.A neve hallatán mindenki azt hihetné,hogy a Csodák Generációjának vezetőjéről van szó,de nem.Ő két u-val írja a nevét és teljesen más.Anyukám tanárnő egy Alsó-Középiskolában.Sokszor szervez kirándulásokat a diákoknak.Ezekre mindig engem is elvitt,hogy segítsek neki.Ilyenkor olyasmi voltam mint egy tanár,de mégis együtt beszélgettem a diákokkal.Ezek általában egy évben egyszer voltak,de három naposak.Már kis iskolás korom óta veszek részt ezeken úgy,ahogy Honoka is.Nagyon sok barátom akadt ezekben a kirándulásokban,akik folyamatosan eljönnek.Köztük Akashi is.Ő ez egyetlen,akit valaha is közel engedtem.Egy évvel idősebb,mint én,de egy évesek vagyunk iskolában.(Ezt már nem rég elmeséltem,hogy én egy évvel előbb mentem suliba,ezért van az,hogy mások mind idősebbek nálam az osztályban,meg az évfolyamban is.)Nagyon rendes,sokat nevetünk együtt mindig.Mondjuk ő sem hibátlan.Imád gitározni és focizni,sőt mindene a foci-meg kell hagyni elég jó is benne-emiatt néha kicsit elszáll.De előttem ezt az oldalát próbálja elfedni.Például ha látja hogy én is ott vagyok,akkor mindig viccet csinál belőle.Tavaly az általánosnál is többet lógtunk együtt.Lehet azért,mert ez volt vele az utolsó kirándulásom,mert ugye már kijárta az Alsó-Középiskolát és akkor már nem oda fog járni,így nem mehet kirándulni.Iskolakezdés előtt írt nekem.Elkezdtünk beszélgetni.Megkérdezte,hogy hol tanulok tovább,hogy hogy vagyok.Nagyon jól elbeszélgettünk.Aztán tegnap este valahogy szóba kerültek a fiúk és megkérdezte,hogy amúgy van-e pasim.Lepörgettem az akkori üzeneteimhez:
-Amúgy neked van valakid?
-Miért érdekel?
-Hát nem tudom,csak kíváncsi vagyok.
-De miért vagy kíváncsi?
-Mert az vagyok.
-Naaaa,de engem érdekel.
-Csak azért,mert érdekel,hogy egy ilyen lánynak van-e valakije.
-Egy ILYEN lánynak?
-Most mondjak jellemzőket?
-Aha.
-Szép,okos,kedves,aranyos.....
-Ezt gondolod rólam?
-Igen.Miért?Mondjuk már elég rég nem találkoztunk.
-Igen.Lehet,hogy azóta már egy boszorkány vagyok.
Hát azt nem hiszem,de majd úgyis hamarosan találkozunk.
-De amúgy nincs senkim.Hamarosan találkozunk?
-Az jó.Zárójelben nekem sincs!Na de nekem most mennem kell.Szia ;)
-Szia :) -írtam neki most vissza,mert az utolsó sort kaptam most.Nem tudtam hova tenni ezt az előbbi beszélgetést.Hogy érti,hogy nemsokára találkozunk?Ezen agyaltam egész hazavezető út alatt.
A szünidő hamar eltelt.Sokat beszéltem-persze üzenetben-Akashival és nevettem rajta,mert abban hogy megnevettessen nagyon jó volt.Azonban azt a kérdést folyamatosan kikerülte,hogy hogy értette azt a korábbit.A szünet utáni reggel alig akartam felkelni,hogy iskolába menjek.Valahogy mégis rászántam magam és a buszt sem késtem le valamilyen csoda folytán.Kiséhez azóta az incidens óta nem szóltam,pedig ő mindig próbálkozott a rajongó táborán átvergődve hozzám jutni,de én addigra már elosontam a teremből.Az első három óra után bemondta az Igazgató a hangosbemondóba,hogy rendkívüli suligyűlést tartunk kint az udvaron.Az iskola összes tanulója kicsődült az említett helyszínre.Én is a saját tempóban kisétáltam.Az Igazgató nekilátott a mondanivalójának:
-Kedves Gyerekek!Először is elnézéseteket kérem,hogy megzavartam a szüneteteket,de fontos bejelentést kell tennem.Az Akadémia tanárjaival úgy döntöttünk,hogy rendezünk holnap egy "sportnapot".Ez annyiból fog állni,hogy a sportklubjaink megmutatják,hogy mire jutottak ez alatt az idő alatt,ami eltelt a tanév kezdés óta.Most bemutatnék pár klubvezetőt és segédjeiket,akik a meccsek lebonyolításában fognak segédkezni.A baseball klub képviseletében.....,a kézilabda klub képviseletében......,a kosárlabda klub képviseletében Riko Aida és Taiga Kagami,és végül a futball klub képviseletében Hirata Makoto és Seijuuro Akashi.-lépett ki mindenki egy sorból és köszöntötte a tömeget.Az utolsó név hallatán-az addig lehajtott fejemet- felkaptam.
-Helló!-szólalt meg és megláttam azt az Akashit,akit én ismerek.Ezer gondolta kezdett cikázni a fejemben.Vajon hogy került ide?Mióta van itt?Elkerekedett szemekkel néztem rá.Ő ezt elég hamar kiszúrta,rám emelte a tekintetét és kacsintott egyet.
-tehát ezek a sportklubok fogják megmutatni magukat.A bemutató után pedig egy rövid sportversenyre kerül sor.Ebben mindenki részt vehet,aki csak szeretne.Lesz kötélhúzás,távfutás,távolugrás és minden más.A győztesnek a nyereményét pedig a Diák Tanács fogja eldönteni.Ennyi lett volna mára.Köszönöm a figyelmeteket.Rövidített órák következnek a továbbiakban.-végzett a mondandójával és minden diák elindult vissza a terméhez.Szóval így értette azt a "hamarosan találkozunk"-ot.Felnéztem,hogy megkeressem,de nem találtam sehol.Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.Libabőrös lett az egész testem.Megfordultam és lekevertem egy pofont a kéz tulajdonosának.Amire ez mind megtörtént,kinyitottam a végig csukott szemem.Az áldozatom.....Akashi volt.
-Ó Jesszusom.Bocsánat,bocsánat.Nem tudtam,hogy te vagy.Azt hittem,hogy....
-Nyugalom,semmi baj.Legalább most lett egy kis színe az arcomnak.-Az arcán elég rendesen rajzolódott kis egy piros tenyér lenyomat.
-Neked is szia!Nem tudtam,hogy neked ez az új köszönési formád.Vagy csak engem tüntetsz ki ezzel?
-Jajj tényleg bocsánat,nem akartam.-kapkodtam a levegőt és hadartam a szavakat.
-Jól van,jól van.Tudom.Na?Hogy tetszett belépőm?Meglepődtél?-nevette el magát.
-Hát az nem kifejezés.Mit keresel te itt?
-Mi az?Nem tetszik,hogy itt látsz?
-Nem,dehogy,nem erről van szó.Csak nem számítottam rá,ennyi az egész.
-Hát igazából tovább akartam fejleszteni a gitár tudásomat és meghallottam,hogy itt a Saotomén most nagyon megerősödtek a sportok is a kisebb balesetek következtében.A focit meg attól még,hogy gitározom,nem akarom elhanyagolni.Így átiratkoztam egy napja.
-Csrrrr....
-Na akkor én megyek,órám lesz.Majd még beszélünk mindenképp.Szia.-mosolygott és intett.
-Jó,jó rendben.Szia.-csöndben álldogáltam magamban.Az egész hatása alatt voltam még.(Mostanában elég sokszor fagytam le.Lehet,hogy orvoshoz kéne fordulni,de mondjuk amilyen helyzetekbe kerültem,teljes mértékben megérthető.)A nap további részében eléggé le voltam lassulva.Folyamatosan csak Akashin járt az eszem.Tanítás után rögtön haza kellett sietnem,mert anyu felhívott,hogy be kéne vásárolnom a boltban,ami mindjárt zár.Reggel frissen ébredtem.Amikor beértem a suliba,minden a feje tetején állt.Mindenki nagyon izgatott volt a nagy "sportnap" miatt.A bemutatók elég gyorsan elteltek számomra,legalábbis a futball klubéig.Két meccsesre tervezték a bemutatót.Aznap még nem is láttam Akashit.Úgy terveztem,hogy az elsőben még nem játszom,megnézem,hogy milyenek,hogy játszanak a többiek.Így hát leültem az egyik padra,amelyik a focipályával szemben volt.Onnan be lehetett látni a teljes területet.Csatlakozott hozzám Aida és Momoi is.Satsuki Momoit nem régen ismertem meg az egyik nap az ebédlőben futottunk össze.Nem figyeltem és összeütköztünk.Aztán mivel nekem sem volt épp társaságom-Aida nem tudom,hogy hol mászkált-meg neki sem,leültünk egymás mellé enni.Kicsit végletes egyéniség.Néha az őrületbe tudja kergetni az embert,de nagyon kedves lány.Jól kijövünk.Szóval a két barátnőm társaságában leültem a padra.Elkezdődött a meccs.A meccset Kise kezdte egy fejeléssel.
Akashi volt az egyik csapatnak a kapitánya.Aztán egymás után lőtte a gólokat különböző cselekkel megbolondítva.A gólokat mindig valamilyen nagyon nagy esés követte,melyek után a lányok elmondása szerint mindig rám nézett.
-Kaori.Tegnap a kapitányról beszéltél nekem igaz?Hogy ismered ugye?Akashi mindig téged néz,amikor berúg egy gólt,vagy amikor menőn elesik.Szerintem ezeket csak neked csinálja.-nagyon toppon volt a szerelemben és élvezte is kibeszélni.
-Ne hülyéskedj Momoi!Nem is néz ide.
-Jajj dehogynem.Csak te nem látod.Fura,hogy te minden lánynak segítesz a szerelmi ügyeiben,csak a tiédet nem veszed észre.Nem vagyok hülye,se vak.
-Én nem is azt mondtam,csak......csak lehet,hogy mondjuk Aidára néz.
-Hogy miiii van?!-keveredett bele a beszélgetésbe most már Aida is.
-Igen,igen.Biztosan rád néz.-erősítgettem.
-Te nem vagy normális,már bocsi Kaori.Egyértelmű,hogy téged néz.
-Na csönd,csönd,idejön.-csitítottam a lányokat.A padon mellettünk Hirata Makoto ült.Onnan osztogatta a parancsokat.Odament hozzá és beszélni kezdett vele,közben fel-felpillantott rám.A beszélgetést két bólintással zárta és visszament a pályára.
-Láttad?Az előbb is amikor beszélt Makoto-senpaival,akkor is rád nézett.-érvelt Momoi.
-Biztosan tetszel neki.-csatlakozott Aida is.
-És akkor mi lenne?-kérdeztem.
-Hát.....akkor jön az a kérdés.......hogy neked tetszik?
-Nem.-vágtam rá gyorsan.
-Hát ez elég mű volt kislány.Túl gyorsan vágtad rá.-nézett rám gyanakvóan Momoi.
-Nem tényleg nem tetszik.
-Na jó.Akkor hogy mondanád,hogy ha azt kérdezném,hogy tetszik-e Akihiro?
-Jesszus,dehogy.Hogy gondolnál ilyet?
-Na látod.Egészen máshogy mondtad.
-Dehogy!Ez nem igaz.Akkor megkérdezem újra.Tetszik neked Akashi?-nézett méylen a szemembe Momoi.
-Nem,dehogy.Hogy is feltételezel ilyet.-próbáltam ugyanúgy mondani,mint ahogy Akihirónál.
-Hát ez nem éppen jött össze.Kicsit erőltetett volt és el is pirultál.-mosolygott a kis rózsaszín hajú lány.
-Nem,ez egyáltalán nem igaz.-nevettem el magam hangosan,hogy ne jöjjek újra zavarba.
-De hogy tetszel neki,azt már kb. a fél suli tudja.
-Miért is?
-Hát mert nagy rajongótáborra tet szert nagyon rövid kis idő alatt.A lányok csak bolondulnak érte.Azt mondják,hogy lehet,hogy ellenfelére akad benne még Kise is.És a rajongók mindig figyelik.Ma reggel mesélte az egyik osztálytársa,akivel mellesleg nagyon jóban vagyok,jó pletykái vannak,hogy valaki mondta az osztályban a neved és egyből felkapta rá a fejét és össze-vissza nézelődött.Gondolom keresett.
-Na,persze.
-De nem tereld a témát.A lényeg az,hogy......-nevette el magát Momoi.
-Kaorinak tetszik Akashi.Kaorinak tetszik Akashi.-kiabálta az időközben mellénk ülő Akihiro.Már egész jóban voltunk,megbocsájtottam neki a dolgot.Azon kívül ,hogy mindenbe beleártja magát és sokat beszél,egész rendes srác.
-Ssshhhh.Csendesebben.Még meghallja.-csitítottam Akihirót,de már késő volt.Akashi pont a közelben volt és rám nézett.Ekkor már biztos voltam,hogy meghallotta.
-Akihiro,most azt hiszem,hogy jobb,lesz,ha elkezdesz futni,de csak persze akkor,ha kedves az életed.-mondta bölcsen Aida.Abban a pillanatban felugrott nevetve a padról én meg utána és elkezdtem kergetni.Át a focipályán és végül nem messze a padtól kaptam el.Körülbelül körbe futottuk a focipályát.Letaszítottam a földre és fölé álltam,hogy nehogy el tudjon szökni.Amikor kipihentem magam-mert komoly sprintet nyomtam le-felvakartam a fűről és jól összeborzoltam a haját.
-Így húzz velem ujjat,és így szívass meg!Jó?
-Igen,igen,csak eressz el.-elengedtem a fejét és elnevettem az egészet.
-Ezt jól csináltad.-dicsért meg Aida.Közben odaértünk a padhoz.
-Kicsit megpihennek a játékosok és mindjárt kezdődik a második meccs.Nem akarsz beállni?-kérdezte Momoi.
-De,dehogynem.-mondtam nagy fejrázás közepette.Gyorsan levettem a pulcsim és elindultam a pálya felé.
-Kívánjatok szerencsét!-kértem és intettem nekik.
-Persze!Sok szerencsét!-mondták kórusban a lányok.Akashi ellenfél csapatába kerültem.Mint mindig,én voltam a "szerencsés",én kaptam azt a feladatot,hogy Akashit védjem.Nem voltam fociból valami szuper jó és tudtam,hogy az ellenfelem pedig nagy akadály lesz.A játék alatt sokat beszéltünk és nevettünk.Mindig sikerült valahogy kicseleznie,mondjuk futásban jó voltam,így hamar utolértem őt egy-egy csel után.A meccs közepén éppen cselezni akart,amikor a két lába közt lévő labdát kirúgtam,de ő tovább szeretett volna futni.Így egy gáncsolásféleség jött létre.Én talpon maradtam,de ő a földre zuhant.Egy kis ideig gurult,majd tőlem elfordulva,összegömbölyödve megállt.
-Jézusom!Akashi!Akashi!-nem válaszolt.Erre már bepánikoltam.Odafutottam hozzá és fölé hajoltam.Megfogtam az arcát és felém fordítottam.Amikor megláttam a mosolygó arcát,teljesen ledermedtem.Ő ezt kihasználva közelebb emelte a fejét és megpuszilta az arcom.
-Jó,hogy újra találkoztunk!Nyugalom még nem haltam meg.-mondta nevetve és felugrott a fűről.Az időérzékem nem éppen a legjobb,mert ezután rögtön le is fújták a meccset.A sportverseny következett.Itt volt minden.
Kötélhúzás:
Torna gyakorlatok,minden,amit el lehet képzelni.Ezen két csapat indult.A lányok és a fiúk.Mind a kettő csapat indított jelölteket.Egy fiú jelölt és egy lány jelölt volt párban és úgy kellet elvégezni a feladatokat,ahogy az egyik fél nyert,úgy cserélődtek a párok.A végén döntetlen lett,mert ketten maradtak bent a lányoktól is és a fiúktól.Csak ketten maradtak bent.A két jelölt pedig Akashi és én voltam.Mondjuk Akashi és Kise nagyon megbirkóztak azért,hogy ellenem harcolhassanak,de végül legyűrte Kisét Akashi.Mi nem tudtuk egymást legyőzni.Ez csak is a foci pályán történteknek volt köszönhető,mert nagyon felment a pumpám.Ha nem lett volna,Akashi tuti legyőzött volna.Mi legalábbis azt hittük,hogy döntetlen,de az Igazgató alapból úgy tervezte,hogy egy lány és egy fiú győztes legyen.A nyereményünket még nem árulták el,azt mondták,hogy később fogjuk megtudni.A lányok gratuláltak és egyből Akashiról kérdeztek.Én aznap próbáltam minél előbb hazakerülni,nehogy összefussak vele.A focis dolog nagyon felzaklatott.Próbáltam kiverni a fejemből az ott történteket.Nem sok sikerrel,és még csak most kezdődött az egész.
-Amúgy neked van valakid?
-Miért érdekel?
-Hát nem tudom,csak kíváncsi vagyok.
-De miért vagy kíváncsi?
-Mert az vagyok.
-Naaaa,de engem érdekel.
-Csak azért,mert érdekel,hogy egy ilyen lánynak van-e valakije.
-Egy ILYEN lánynak?
-Most mondjak jellemzőket?
-Aha.
-Szép,okos,kedves,aranyos.....
-Ezt gondolod rólam?
-Igen.Miért?Mondjuk már elég rég nem találkoztunk.
-Igen.Lehet,hogy azóta már egy boszorkány vagyok.
Hát azt nem hiszem,de majd úgyis hamarosan találkozunk.
-De amúgy nincs senkim.Hamarosan találkozunk?
-Az jó.Zárójelben nekem sincs!Na de nekem most mennem kell.Szia ;)
-Szia :) -írtam neki most vissza,mert az utolsó sort kaptam most.Nem tudtam hova tenni ezt az előbbi beszélgetést.Hogy érti,hogy nemsokára találkozunk?Ezen agyaltam egész hazavezető út alatt.
A szünidő hamar eltelt.Sokat beszéltem-persze üzenetben-Akashival és nevettem rajta,mert abban hogy megnevettessen nagyon jó volt.Azonban azt a kérdést folyamatosan kikerülte,hogy hogy értette azt a korábbit.A szünet utáni reggel alig akartam felkelni,hogy iskolába menjek.Valahogy mégis rászántam magam és a buszt sem késtem le valamilyen csoda folytán.Kiséhez azóta az incidens óta nem szóltam,pedig ő mindig próbálkozott a rajongó táborán átvergődve hozzám jutni,de én addigra már elosontam a teremből.Az első három óra után bemondta az Igazgató a hangosbemondóba,hogy rendkívüli suligyűlést tartunk kint az udvaron.Az iskola összes tanulója kicsődült az említett helyszínre.Én is a saját tempóban kisétáltam.Az Igazgató nekilátott a mondanivalójának:
-Kedves Gyerekek!Először is elnézéseteket kérem,hogy megzavartam a szüneteteket,de fontos bejelentést kell tennem.Az Akadémia tanárjaival úgy döntöttünk,hogy rendezünk holnap egy "sportnapot".Ez annyiból fog állni,hogy a sportklubjaink megmutatják,hogy mire jutottak ez alatt az idő alatt,ami eltelt a tanév kezdés óta.Most bemutatnék pár klubvezetőt és segédjeiket,akik a meccsek lebonyolításában fognak segédkezni.A baseball klub képviseletében.....,a kézilabda klub képviseletében......,a kosárlabda klub képviseletében Riko Aida és Taiga Kagami,és végül a futball klub képviseletében Hirata Makoto és Seijuuro Akashi.-lépett ki mindenki egy sorból és köszöntötte a tömeget.Az utolsó név hallatán-az addig lehajtott fejemet- felkaptam.
-Helló!-szólalt meg és megláttam azt az Akashit,akit én ismerek.Ezer gondolta kezdett cikázni a fejemben.Vajon hogy került ide?Mióta van itt?Elkerekedett szemekkel néztem rá.Ő ezt elég hamar kiszúrta,rám emelte a tekintetét és kacsintott egyet.
-tehát ezek a sportklubok fogják megmutatni magukat.A bemutató után pedig egy rövid sportversenyre kerül sor.Ebben mindenki részt vehet,aki csak szeretne.Lesz kötélhúzás,távfutás,távolugrás és minden más.A győztesnek a nyereményét pedig a Diák Tanács fogja eldönteni.Ennyi lett volna mára.Köszönöm a figyelmeteket.Rövidített órák következnek a továbbiakban.-végzett a mondandójával és minden diák elindult vissza a terméhez.Szóval így értette azt a "hamarosan találkozunk"-ot.Felnéztem,hogy megkeressem,de nem találtam sehol.Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.Libabőrös lett az egész testem.Megfordultam és lekevertem egy pofont a kéz tulajdonosának.Amire ez mind megtörtént,kinyitottam a végig csukott szemem.Az áldozatom.....Akashi volt.
-Ó Jesszusom.Bocsánat,bocsánat.Nem tudtam,hogy te vagy.Azt hittem,hogy....
-Nyugalom,semmi baj.Legalább most lett egy kis színe az arcomnak.-Az arcán elég rendesen rajzolódott kis egy piros tenyér lenyomat.
-Neked is szia!Nem tudtam,hogy neked ez az új köszönési formád.Vagy csak engem tüntetsz ki ezzel?
-Jajj tényleg bocsánat,nem akartam.-kapkodtam a levegőt és hadartam a szavakat.
-Jól van,jól van.Tudom.Na?Hogy tetszett belépőm?Meglepődtél?-nevette el magát.
-Hát az nem kifejezés.Mit keresel te itt?
-Mi az?Nem tetszik,hogy itt látsz?
-Nem,dehogy,nem erről van szó.Csak nem számítottam rá,ennyi az egész.
-Hát igazából tovább akartam fejleszteni a gitár tudásomat és meghallottam,hogy itt a Saotomén most nagyon megerősödtek a sportok is a kisebb balesetek következtében.A focit meg attól még,hogy gitározom,nem akarom elhanyagolni.Így átiratkoztam egy napja.
-Csrrrr....
-Na akkor én megyek,órám lesz.Majd még beszélünk mindenképp.Szia.-mosolygott és intett.
-Jó,jó rendben.Szia.-csöndben álldogáltam magamban.Az egész hatása alatt voltam még.(Mostanában elég sokszor fagytam le.Lehet,hogy orvoshoz kéne fordulni,de mondjuk amilyen helyzetekbe kerültem,teljes mértékben megérthető.)A nap további részében eléggé le voltam lassulva.Folyamatosan csak Akashin járt az eszem.Tanítás után rögtön haza kellett sietnem,mert anyu felhívott,hogy be kéne vásárolnom a boltban,ami mindjárt zár.Reggel frissen ébredtem.Amikor beértem a suliba,minden a feje tetején állt.Mindenki nagyon izgatott volt a nagy "sportnap" miatt.A bemutatók elég gyorsan elteltek számomra,legalábbis a futball klubéig.Két meccsesre tervezték a bemutatót.Aznap még nem is láttam Akashit.Úgy terveztem,hogy az elsőben még nem játszom,megnézem,hogy milyenek,hogy játszanak a többiek.Így hát leültem az egyik padra,amelyik a focipályával szemben volt.Onnan be lehetett látni a teljes területet.Csatlakozott hozzám Aida és Momoi is.Satsuki Momoit nem régen ismertem meg az egyik nap az ebédlőben futottunk össze.Nem figyeltem és összeütköztünk.Aztán mivel nekem sem volt épp társaságom-Aida nem tudom,hogy hol mászkált-meg neki sem,leültünk egymás mellé enni.Kicsit végletes egyéniség.Néha az őrületbe tudja kergetni az embert,de nagyon kedves lány.Jól kijövünk.Szóval a két barátnőm társaságában leültem a padra.Elkezdődött a meccs.A meccset Kise kezdte egy fejeléssel.
-Kaori.Tegnap a kapitányról beszéltél nekem igaz?Hogy ismered ugye?Akashi mindig téged néz,amikor berúg egy gólt,vagy amikor menőn elesik.Szerintem ezeket csak neked csinálja.-nagyon toppon volt a szerelemben és élvezte is kibeszélni.
-Ne hülyéskedj Momoi!Nem is néz ide.
-Jajj dehogynem.Csak te nem látod.Fura,hogy te minden lánynak segítesz a szerelmi ügyeiben,csak a tiédet nem veszed észre.Nem vagyok hülye,se vak.
-Én nem is azt mondtam,csak......csak lehet,hogy mondjuk Aidára néz.
-Hogy miiii van?!-keveredett bele a beszélgetésbe most már Aida is.
-Igen,igen.Biztosan rád néz.-erősítgettem.
-Te nem vagy normális,már bocsi Kaori.Egyértelmű,hogy téged néz.
-Na csönd,csönd,idejön.-csitítottam a lányokat.A padon mellettünk Hirata Makoto ült.Onnan osztogatta a parancsokat.Odament hozzá és beszélni kezdett vele,közben fel-felpillantott rám.A beszélgetést két bólintással zárta és visszament a pályára.
-Láttad?Az előbb is amikor beszélt Makoto-senpaival,akkor is rád nézett.-érvelt Momoi.
-Biztosan tetszel neki.-csatlakozott Aida is.
-És akkor mi lenne?-kérdeztem.
-Hát.....akkor jön az a kérdés.......hogy neked tetszik?
-Nem.-vágtam rá gyorsan.
-Hát ez elég mű volt kislány.Túl gyorsan vágtad rá.-nézett rám gyanakvóan Momoi.
-Nem tényleg nem tetszik.
-Na jó.Akkor hogy mondanád,hogy ha azt kérdezném,hogy tetszik-e Akihiro?
-Jesszus,dehogy.Hogy gondolnál ilyet?
-Na látod.Egészen máshogy mondtad.
-Dehogy!Ez nem igaz.Akkor megkérdezem újra.Tetszik neked Akashi?-nézett méylen a szemembe Momoi.
-Nem,dehogy.Hogy is feltételezel ilyet.-próbáltam ugyanúgy mondani,mint ahogy Akihirónál.
-Hát ez nem éppen jött össze.Kicsit erőltetett volt és el is pirultál.-mosolygott a kis rózsaszín hajú lány.
-De hogy tetszel neki,azt már kb. a fél suli tudja.
-Miért is?
-Hát mert nagy rajongótáborra tet szert nagyon rövid kis idő alatt.A lányok csak bolondulnak érte.Azt mondják,hogy lehet,hogy ellenfelére akad benne még Kise is.És a rajongók mindig figyelik.Ma reggel mesélte az egyik osztálytársa,akivel mellesleg nagyon jóban vagyok,jó pletykái vannak,hogy valaki mondta az osztályban a neved és egyből felkapta rá a fejét és össze-vissza nézelődött.Gondolom keresett.
-Na,persze.
-De nem tereld a témát.A lényeg az,hogy......-nevette el magát Momoi.
-Kaorinak tetszik Akashi.Kaorinak tetszik Akashi.-kiabálta az időközben mellénk ülő Akihiro.Már egész jóban voltunk,megbocsájtottam neki a dolgot.Azon kívül ,hogy mindenbe beleártja magát és sokat beszél,egész rendes srác.
-Ssshhhh.Csendesebben.Még meghallja.-csitítottam Akihirót,de már késő volt.Akashi pont a közelben volt és rám nézett.Ekkor már biztos voltam,hogy meghallotta.
-Akihiro,most azt hiszem,hogy jobb,lesz,ha elkezdesz futni,de csak persze akkor,ha kedves az életed.-mondta bölcsen Aida.Abban a pillanatban felugrott nevetve a padról én meg utána és elkezdtem kergetni.Át a focipályán és végül nem messze a padtól kaptam el.Körülbelül körbe futottuk a focipályát.Letaszítottam a földre és fölé álltam,hogy nehogy el tudjon szökni.Amikor kipihentem magam-mert komoly sprintet nyomtam le-felvakartam a fűről és jól összeborzoltam a haját.
-Így húzz velem ujjat,és így szívass meg!Jó?
-Igen,igen,csak eressz el.-elengedtem a fejét és elnevettem az egészet.
-Ezt jól csináltad.-dicsért meg Aida.Közben odaértünk a padhoz.
-Kicsit megpihennek a játékosok és mindjárt kezdődik a második meccs.Nem akarsz beállni?-kérdezte Momoi.
-De,dehogynem.-mondtam nagy fejrázás közepette.Gyorsan levettem a pulcsim és elindultam a pálya felé.
-Kívánjatok szerencsét!-kértem és intettem nekik.
-Jézusom!Akashi!Akashi!-nem válaszolt.Erre már bepánikoltam.Odafutottam hozzá és fölé hajoltam.Megfogtam az arcát és felém fordítottam.Amikor megláttam a mosolygó arcát,teljesen ledermedtem.Ő ezt kihasználva közelebb emelte a fejét és megpuszilta az arcom.
-Jó,hogy újra találkoztunk!Nyugalom még nem haltam meg.-mondta nevetve és felugrott a fűről.Az időérzékem nem éppen a legjobb,mert ezután rögtön le is fújták a meccset.A sportverseny következett.Itt volt minden.
Kötélhúzás:
2014. július 13., vasárnap
13.fejezet ELŐZETES
Sziasztok!
Gondoltam adok egy kis életjelet magamról.Itt vagyok Pécsen.Sajnos alig van időm írni,mert minden nap valamilyen program.Mondjuk ha már itt vagyok,legalább megnézem a várost.Tegnap éppen az városban sétálgattam,amikor rábukkantam egy kajáldára.És olyan finomat ettem.Néztem az étlapot és ott volt hogy Dürüm.Mondom vajon mi lehet ez?Hát megkóstolom.Van életbiztosításom szóval ha bármi történik nincs gond xD.Na mindegy szóval kihozták és olyan volt,mint a Gyros,csak csirkével.Gondoltam ezt nekem találták ki.Ugyanis eddig nem nagyon ettem Gyrost mert nem nagyon eszek se sertést se bárányt.Olyan fincsiii volt. *-* Azt hiszem amíg itt vagyok törzsvendég leszek eben a kajáldában.Jól fognak majd rajtam keresni. :D Aztán amikor jól lakottan kijöttem egy 8 méteres lóval találom szembe magam.Persze mi az ami elsőre az eszembe jut?Hogy tudok felmászni rá?Vajon a lábáról vagy a farkáról lesz könnyebb?Nem,nincsen semmi gond a fejemmel.Legalábbis az orvos eddig nem mondott semmit.Na jól van ennyit Pécsről és rólam. xd A fejezet még nincs kész,de addig is hogy ne unatkozzatok,hozok belőle egy kis ízelítőt.^^Remélem tetszeni fog.
"-Abban a pillanatban érkezett meg egy lány egy törölközőben.Amikor meglátott nekem rontott és elkezdett ordítozni velem.
-Te perverz disznó!Mégis hogy mered?Takarodj el de gyorsan amíg fel nem húzom magam teljesen!Szállj le Kaoriról!-mondta és lekevert nekem egyet.
-V-vegyem fel a karomba?-éreztem,hogy az arcom kezd színt váltani.
-Adok egy nagy cuppanós puszit jó?Annyira,de annyira szeretlek.
-Cupp....
-M-m-most mit csináljak,mit csináljak?Te jó ég!Ez így nem lesz jó!
Az erdőben....kettesben....Kaori fehérneműben....a karomban.....átkarolja a nyakam.....és megpuszilt.
-Annyira szép.A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai....."
Na hát ez igazán rövid,de azt hiszem sokat mondó előzetes volt.Várjátok már a 13.fejezetet?Reménykedem,hogy nemsokára az egészet kitudom majd rakni.Ha Pécs felé jártok ti is kóstoljátok meg a Dürümöt.Majd mondjátok meg,hogy hogy ízlett.Nyamiiii *----* Azt hiszem ennyi voltam.
Pussz ;)
Gondoltam adok egy kis életjelet magamról.Itt vagyok Pécsen.Sajnos alig van időm írni,mert minden nap valamilyen program.Mondjuk ha már itt vagyok,legalább megnézem a várost.Tegnap éppen az városban sétálgattam,amikor rábukkantam egy kajáldára.És olyan finomat ettem.Néztem az étlapot és ott volt hogy Dürüm.Mondom vajon mi lehet ez?Hát megkóstolom.Van életbiztosításom szóval ha bármi történik nincs gond xD.Na mindegy szóval kihozták és olyan volt,mint a Gyros,csak csirkével.Gondoltam ezt nekem találták ki.Ugyanis eddig nem nagyon ettem Gyrost mert nem nagyon eszek se sertést se bárányt.Olyan fincsiii volt. *-* Azt hiszem amíg itt vagyok törzsvendég leszek eben a kajáldában.Jól fognak majd rajtam keresni. :D Aztán amikor jól lakottan kijöttem egy 8 méteres lóval találom szembe magam.Persze mi az ami elsőre az eszembe jut?Hogy tudok felmászni rá?Vajon a lábáról vagy a farkáról lesz könnyebb?Nem,nincsen semmi gond a fejemmel.Legalábbis az orvos eddig nem mondott semmit.Na jól van ennyit Pécsről és rólam. xd A fejezet még nincs kész,de addig is hogy ne unatkozzatok,hozok belőle egy kis ízelítőt.^^Remélem tetszeni fog.
"-Abban a pillanatban érkezett meg egy lány egy törölközőben.Amikor meglátott nekem rontott és elkezdett ordítozni velem.
-Te perverz disznó!Mégis hogy mered?Takarodj el de gyorsan amíg fel nem húzom magam teljesen!Szállj le Kaoriról!-mondta és lekevert nekem egyet.
-V-vegyem fel a karomba?-éreztem,hogy az arcom kezd színt váltani.
-Adok egy nagy cuppanós puszit jó?Annyira,de annyira szeretlek.
-Cupp....
-M-m-most mit csináljak,mit csináljak?Te jó ég!Ez így nem lesz jó!
Az erdőben....kettesben....Kaori fehérneműben....a karomban.....átkarolja a nyakam.....és megpuszilt.
-Annyira szép.A csokoládé színű haja a tenger kékes zöldes árnyalata cikázik a szemeiben és az ajkai....."
Na hát ez igazán rövid,de azt hiszem sokat mondó előzetes volt.Várjátok már a 13.fejezetet?Reménykedem,hogy nemsokára az egészet kitudom majd rakni.Ha Pécs felé jártok ti is kóstoljátok meg a Dürümöt.Majd mondjátok meg,hogy hogy ízlett.Nyamiiii *----* Azt hiszem ennyi voltam.
Pussz ;)
2014. július 8., kedd
12.fejezet
Haza érkeztem.Bár itthon sem maradok sokáig,holnap utazom Pécsre. :'D Na mindegy meghoztam az újabb fejezetet.Várom továbbra is a komikat és a szavazatokat ;) Remélem tetszeni fog.Lehet,hogy a következőre is egy kicsit többet kell majd várnotok. :/ De megpróbálom úgy rendezni,hogy ne kelljen.
Azért jó szórakozást hozzá! :)
Azért jó szórakozást hozzá! :)
És végül elérkezett a 3 napos szünet....El sem tudtam hinni,hogy végre vége van ennek a borzalmas hétnek és kipihenhetem a dolgokat és rendesen átgondolhatom.Jó mondjuk nem éppen erre gondoltam.Sőt inkább elakartam felejteni,hogy mik történtek ezen a héten.Egyik felem azt akarta,hogy végig gondoljam és értelmes magyarázatokat találjak az elém jött kérdésekre,de a másik pedig elakarta az egészet dugni,mintha mi sem történt volna,hogy ne is gondolják rá soha többet.Nem jutottam semmire.Az egyik pillanatban törtem a fejem a másikban pedig már azon gondolkoztam,hogy mivel vonhatnám el a figyelmemet és elkezdtem magamban beszélni.Alig töltöttem egy kis időt a Felső-Középsuliban máris teljesen kikészültem tőle.Magamban beszélek,mint valami nem normális,akit most engedtek ki a gumi falak közül. Amit eddig megtudtam csinálni,hogy távol tartom magamtól a fiúkat,azt most sikerült tönkre tennem és összezúznom egészen kis idő alatt.Már kezdek hozzászokni ahhoz,hogy a fiúk körülöttem vannak.Ha belegondolok,akkor is ott voltak és figyeltek rám,amikor nem is tudtam róluk,hogy ott vannak.Eddig mindig segítettek és megvédtek,még ha nem is akartam,vagy nem lett volna szükség rá.Nagyon jól esett,amikor Shou segített az Akihirós ügyben,meg amikor Kagami is beszólt neki és amikor Kise látta,hogy mennyire lesújtott a suliújság nem beszélt nekem róla,pedig láttam,hogy meg akar beszélni egy s mást,vagy amikor Otoya olyan rendesen fogadta azt,amit látott a zene teremben.Nagyon sokat segített nekem.Jó,most nem azt mondom,hogy már az összeset nagyon szeretem,de arra jutottam,hogy újra kell,hogy gondoljam a dolgokat velük kapcsolatban.Nem fogok Kise nyakába ugrani,attól még ugyanúgy nem bírom a búráját,de megpróbálom minden előítéletemet félre tenni és mindegyikőjüknek adni egy esélyt.Remélem,hogy nem fogom megbánni.Kagamiban bízom,úgy hogy ha az összes csak kihasznál,akkor majd ketten jól elverjük őket.Már kis korom óta jó barátok vagyunk.Amikor kint voltunk Amerikában tulajdonképpen ő tanított meg kosárlabdázni.Hamar beleszoktam-többek között aputól kapott tehetség miatt is-ő mindig nagyon vigyázott rám.Ha idősebbek hívtak ki kosarazni,ő mindig úgy rendezte,hogy ő játssza le helyettem le a meccset.Nehogy veszítsek-különben bízott a tudásomban de biztosra ment-és összetörjek a vereségtől.Nagyon sok törődést kaptam tőle.Na jól van nem akarok itt túl nyálas lenni.De szeretnék adni nekik egy esélyt.Igen,azt hiszem ezt szeretném.Már csak meg is kell csinálnom.A nagy gondolkozásomban ara jutottam,hogy a legjobb lesz,ha kicsit kiszellőztetem a fejem....és a szívem.Olyan dolgokat kezdtem érezni,amiket nagyon nem akarok,mert tudom,hogy csak rossz vége lesz.Én ezt nem akarom.Hagytam egy üzenetet anyuéknak,hogy Elhívom a barátnőket és beülünk valahova.Miközben a metrón utaztam,hogy bemenjek a belvárosba,Hana-chant hívtam a telefonján.Nagyon régen nem láttuk már egymást.Azóta nem,amióta az álmát elmesélte.Egyenesen ijesztő volt az az álom.A most megismert fiúk közül kettőnek is stimmel a neve az álomban szereplő fiúkkal.Lehet,hogy meg kellett volna hallgatnom,hogy hogy van végig az az álom.
-Oh basszus....Hangposta.....Miért nem veszi fel?Most mit csináljak?Tomo-chant is hívtam,de ő sem veszi fel.Egyedül elég unalmas a városban mászkálni.Na mindegy,ha már itt vagyok,akkor kihasználom.Kiszálltam a metróból és a városban kezdtem bóklászni.Égetett a nap,úgy éreztem,mintha egy sivatagban lennék.Nem vittem magammal semmi olyat,amivel védekezni tudtam volna a nagy meleg ellen.Sokáig sétálgattam,mígnem egy magaslaton kötöttem ki,ahonnan látni lehetett a tengert.Egy cseresznyefa is volt ott,ami nagyon,de nagyon elvarázsolt.a fának elég nagy volt az árnyéka.Itt nem volt melegem annyira.Pont jónak találtam a helyet,hogy eltöltsem ott az időmet és el tudjak felejteni sok mindent.Ami nem éppen ment olyan zökkenő mentesen,mint ahogyan én elterveztem.Leültem a fa alá,a hátamat neki támasztottam a törzsének és lehunytam a szemem.kis idő múlva úgy éreztem,hogy valami nagyon fontosat hagyok ki,ha nem nyitom ki most azonnal a szemem.Amit egy életre megbánok.Így engedelmeskedtem ennek az érzésnek és először résnyire,majd teljesen kinyitottam a szemem.Felálltam,de nem vettem észre semmi különöset.Ekkor még egy érzés azt súgta,hogy menjek át a fa másik felére.Lassú léptekkel körbe lépdeltem a cseresznye fát és a korlát előtt megpillantottam......Shout.Éppen a tengert bámulta.
-Észre sem vettem,hogy itt volt.Mennyi ideje lehet itt?Vajon észre vett?-ilyen gondolatok kavarogtak bennem.
-S-Shou?-kérdeztem kissé félénken.Ő a hangomra megfordult és láthatóan nagyon meglepődött,hogy itt lát.
-Ennyire kibírhatatlan vagyok?Ha gondolod elmegyek,nem is zavarlak tovább.-eléggé kiakadtam arra az arc kifejezésre.Mintha olyan lett volna,mint "már csak te hiányoztál".
-N-nem dehogy is.Ne menj el.Ez nem csak az én helyem.Mindenki másnak joga van itt lenni.Csak tudod,ez a kedvenc helyem,itt szoktam gondolkodni.Általában senki sincs itt,ezért is szeretem annyira,mert csendes és senki sem zavar meg.Nem gondoltam,hogy már is lesz itt.
-Hát jó.Tényleg nagyon szép hely.Véletlenül ide keveredtem és annyira magával ragadott,hogy úgy hiszem,nekem is ez lesz a kedvenc helyem.
-Te miért vagy itt?
-Hasonló szándékból vagyok itt mint te.Tudod...Mostanában eléggé össze vagyok zavarodva.Nem is tudom,hogy mit gondoljak.A szívem és az eszem is mást mond.Most melyiket válasszam?Nem bírom tovább.Amióta ide jöttem a Saotoméra teljesen felfordult az életem.Felhagytam,vagy legalábbis nem tartom már annyira be azokat a feltételeket,amiket régebben bármit megtettem volna érte,csakhogy nehogy megszegjem őket.Azt sem tudom,hogy ezt most miért mondom el neked.Egyáltalán nem tudok már semmit sem.-ömlöttek ki belőlem a szavak.Csak beszéltem és beszéltem.Úgy érzetem abban a pillanatban,hogy csak is ő érthet meg.Én sem tudtam eligazodni magamon.Talán az a tette változtatta meg a véleményemet,hogy kiállt mellettem és képes volt a legvégsőkig is elmenni a képes ügyben.Utána pedig viselte a következményeket,mert Aida mondta,hogy az Igazgató megtudta,hogy Shou milyen képet készített Akihiróról és hogy elküldte az összes diáknak.Igazából szerintem Akihiro köpte be.Behívatta az Igazgató és azt adta ki neki,hogy takarítsa fel az egész tornatermet,de úgy,hogy csillogjon a padló.(Hát a mi tornatermünk az olyan mint egy szemétdomb.Utálom ha talajtornát csinálunk,mert miután felkelünk a padlóról a frissen kimosott fehér pólóm olyan szürke lesz.......nem tudom,hogy mit csinálnak nálunk a takarítónők.Biztos csak kávézgatnak...)Szegény egy egész délután azt vikszolta.Mondjuk Akihiro is megkapta a maga büntetését a mi képünkért,amit rólam és Kiséről csinált.Egyszóval miattam lett megbüntetve.Ha nem véd meg,akkor nem kellett volna felmosnia a tornatermet.Ez a gondolat elindított bennem egy lavinát,amit már nem tudtam megállítani.Leírhatatlan az az érzés,amit a cselekedete váltott ki belőlem.Engem még senki se védett meg,mert tudták,hogy nincs szüksége rá.ha rájuk szóltam és visszautasítottam őket,ők nem is viaskodtak velem,hagytak.Ilyenkor sokszor megbizonyosodtam arról,hogy a fiúk tényleg eléggé szemetek.Ha megakartak szerezni,akkor mintsem,hogy rossz pontot szerezzenek nálam-mert
-És mégis mik ezek a feltételek?-mosolyodott el.
-Hát az....hogy ne kerüljek fiúkkal semmiféle kapcsolatba.-mondtam neki teljesen őszintén.Már nem is érdekelt a vele szemben felállított falam.Csak beszélni akartam vele és többé nem távol maradni tőle.
-Ennyire gonosz vagyok?-mondta már széles vigyorral az arcán.ezen felül olyan nyugodtság áradt belőle,teljesen más volt,mint általában,amikor mindig veszekszünk.Lehet,hogy a hely teszi ezt vele.Ő mondta,hogy ez a kedvenc helye.
-Nem tudom,hogy miért mondom el ezeket neked.Már rég szerettem volna mondani neked valamit.Én csak annyit akartam ......hogy......k-köszönöm.Igazán szép pillanat volt,a cseresznyefa éppen akkor hagyott el pár virágszirmot.
-Mégis mit?Én egyáltalán nem tudom,hogy mire gondolsz.-kérdezte lankadatlan mosollyal,most már kezdte felvenni a szokásos játékos arcát.
-Jajj tudod te azt jól...Ne akarj felhúzni....-mondtam felfújt arccal.
-Te tudod azt,hogy én mit tudok?Bele látsz a fejembe?Ez rémisztő!Te egy ufó vagy.Értesítenem kell e különleges ufó elfogó alakulatot.
-Vigyázz,hogy miket mondasz,mert elrabollak és felboncollak.-mondtam neki félig lehunyt szemmel,hogy azért lássam a reakcióját.
-Nem azt mondtad,hogy köszönöd?Most meg el akarsz rabolni?Akkor most már mégsem vagyok a jó fiú?
-Hát ha így viselkedsz,akkor bajod eshet.Én vigyáznék a helyedben.
-Na most meg fenyegetsz.Milyen erőszakos lány vagy te?
-Hihi....Köszönöm.-mondtam kicsit elhalkulva.
-Ne és ezt most miért kapom?Milyen jó dolgom van.
-Mert felvidítottál.-mondtam nevetve és egy kicsit elpirulva.Erre Shou közelebb lépett hozzám és magához szorított.Erre összerezzentem.Nem számítottam erre.Ekkor csörögni kezdett a telefonom.Tomo-chan volt az.
-Nekem most mennem kell.Majd suliban találkozunk.Mondjuk lehet,hogy te már nem leszel ott,csak az egyik klónod.
-Kezdek félni.Az ágyhoz kötözöm magam,hogy ne tudj elrabolni.
-Ellenem az nem ér semmit.
-Na jól van menjél.Szia.
-Szia.-köszöntem el tőle mosolyogva.A beszélgetésünk után nagyon jó kedvem támadt.Megkönnyebbülés volt,hogy kimondtam azt a nehéz szót Shounak,hogy "köszönöm".Úgy éreztem,hogy most felül kerekedtem a régen megszabott feltételeimen.Legalábbis Shouval.Most sem fogok másképp viselkedni vele mint ahogy eddig,de nem leszek vele már olyan elutasító.Nem fogom hagyni,hogy mindig megmentsen.Nem vagyok egy szerencsétlen lány,hogy mindig másra kelljen hagyatkoznom és támaszkodnom.Főleg nem egy fiúra.Azért ott vannak a barátnőim is.Nem dobtam el minden elvemet magamtól.Felvettem a telefont.
-Szia Tomo-chan.Mi a helyzet?
-Szia.Rég nem hallottam már rólad.Nem lenne kedved találkozni?
-De,én is ezért kerestelek.
-Szuper.Tudok egy új szabadtéri fürdőt.Azt mondják este ki van világítva,egyenesen káprázatos.
-Jujj de jó.Tudod,hogy mennyire szeretem a fürdőket.
-Igen,tudom.Azért gondoltam.Az jó lesz,ha 1 óra múlva találkozunk a házam előtt?
-Igen persze,persze jó lesz.Akkor ott.Szia.
-Szia.
-Oh basszus....Hangposta.....Miért nem veszi fel?Most mit csináljak?Tomo-chant is hívtam,de ő sem veszi fel.Egyedül elég unalmas a városban mászkálni.Na mindegy,ha már itt vagyok,akkor kihasználom.Kiszálltam a metróból és a városban kezdtem bóklászni.Égetett a nap,úgy éreztem,mintha egy sivatagban lennék.Nem vittem magammal semmi olyat,amivel védekezni tudtam volna a nagy meleg ellen.Sokáig sétálgattam,mígnem egy magaslaton kötöttem ki,ahonnan látni lehetett a tengert.Egy cseresznyefa is volt ott,ami nagyon,de nagyon elvarázsolt.a fának elég nagy volt az árnyéka.Itt nem volt melegem annyira.Pont jónak találtam a helyet,hogy eltöltsem ott az időmet és el tudjak felejteni sok mindent.Ami nem éppen ment olyan zökkenő mentesen,mint ahogyan én elterveztem.Leültem a fa alá,a hátamat neki támasztottam a törzsének és lehunytam a szemem.kis idő múlva úgy éreztem,hogy valami nagyon fontosat hagyok ki,ha nem nyitom ki most azonnal a szemem.Amit egy életre megbánok.Így engedelmeskedtem ennek az érzésnek és először résnyire,majd teljesen kinyitottam a szemem.Felálltam,de nem vettem észre semmi különöset.Ekkor még egy érzés azt súgta,hogy menjek át a fa másik felére.Lassú léptekkel körbe lépdeltem a cseresznye fát és a korlát előtt megpillantottam......Shout.Éppen a tengert bámulta.
-Észre sem vettem,hogy itt volt.Mennyi ideje lehet itt?Vajon észre vett?-ilyen gondolatok kavarogtak bennem.
-S-Shou?-kérdeztem kissé félénken.Ő a hangomra megfordult és láthatóan nagyon meglepődött,hogy itt lát.
-N-nem dehogy is.Ne menj el.Ez nem csak az én helyem.Mindenki másnak joga van itt lenni.Csak tudod,ez a kedvenc helyem,itt szoktam gondolkodni.Általában senki sincs itt,ezért is szeretem annyira,mert csendes és senki sem zavar meg.Nem gondoltam,hogy már is lesz itt.
-Hát jó.Tényleg nagyon szép hely.Véletlenül ide keveredtem és annyira magával ragadott,hogy úgy hiszem,nekem is ez lesz a kedvenc helyem.
-Te miért vagy itt?
-Hasonló szándékból vagyok itt mint te.Tudod...Mostanában eléggé össze vagyok zavarodva.Nem is tudom,hogy mit gondoljak.A szívem és az eszem is mást mond.Most melyiket válasszam?Nem bírom tovább.Amióta ide jöttem a Saotoméra teljesen felfordult az életem.Felhagytam,vagy legalábbis nem tartom már annyira be azokat a feltételeket,amiket régebben bármit megtettem volna érte,csakhogy nehogy megszegjem őket.Azt sem tudom,hogy ezt most miért mondom el neked.Egyáltalán nem tudok már semmit sem.-ömlöttek ki belőlem a szavak.Csak beszéltem és beszéltem.Úgy érzetem abban a pillanatban,hogy csak is ő érthet meg.Én sem tudtam eligazodni magamon.Talán az a tette változtatta meg a véleményemet,hogy kiállt mellettem és képes volt a legvégsőkig is elmenni a képes ügyben.Utána pedig viselte a következményeket,mert Aida mondta,hogy az Igazgató megtudta,hogy Shou milyen képet készített Akihiróról és hogy elküldte az összes diáknak.Igazából szerintem Akihiro köpte be.Behívatta az Igazgató és azt adta ki neki,hogy takarítsa fel az egész tornatermet,de úgy,hogy csillogjon a padló.(Hát a mi tornatermünk az olyan mint egy szemétdomb.Utálom ha talajtornát csinálunk,mert miután felkelünk a padlóról a frissen kimosott fehér pólóm olyan szürke lesz.......nem tudom,hogy mit csinálnak nálunk a takarítónők.Biztos csak kávézgatnak...)Szegény egy egész délután azt vikszolta.Mondjuk Akihiro is megkapta a maga büntetését a mi képünkért,amit rólam és Kiséről csinált.Egyszóval miattam lett megbüntetve.Ha nem véd meg,akkor nem kellett volna felmosnia a tornatermet.Ez a gondolat elindított bennem egy lavinát,amit már nem tudtam megállítani.Leírhatatlan az az érzés,amit a cselekedete váltott ki belőlem.Engem még senki se védett meg,mert tudták,hogy nincs szüksége rá.ha rájuk szóltam és visszautasítottam őket,ők nem is viaskodtak velem,hagytak.Ilyenkor sokszor megbizonyosodtam arról,hogy a fiúk tényleg eléggé szemetek.Ha megakartak szerezni,akkor mintsem,hogy rossz pontot szerezzenek nálam-mert
-És mégis mik ezek a feltételek?-mosolyodott el.
-Hát az....hogy ne kerüljek fiúkkal semmiféle kapcsolatba.-mondtam neki teljesen őszintén.Már nem is érdekelt a vele szemben felállított falam.Csak beszélni akartam vele és többé nem távol maradni tőle.
-Ennyire gonosz vagyok?-mondta már széles vigyorral az arcán.ezen felül olyan nyugodtság áradt belőle,teljesen más volt,mint általában,amikor mindig veszekszünk.Lehet,hogy a hely teszi ezt vele.Ő mondta,hogy ez a kedvenc helye.
-Nem tudom,hogy miért mondom el ezeket neked.Már rég szerettem volna mondani neked valamit.Én csak annyit akartam ......hogy......k-köszönöm.Igazán szép pillanat volt,a cseresznyefa éppen akkor hagyott el pár virágszirmot.
-Jajj tudod te azt jól...Ne akarj felhúzni....-mondtam felfújt arccal.
-Te tudod azt,hogy én mit tudok?Bele látsz a fejembe?Ez rémisztő!Te egy ufó vagy.Értesítenem kell e különleges ufó elfogó alakulatot.
-Vigyázz,hogy miket mondasz,mert elrabollak és felboncollak.-mondtam neki félig lehunyt szemmel,hogy azért lássam a reakcióját.
-Nem azt mondtad,hogy köszönöd?Most meg el akarsz rabolni?Akkor most már mégsem vagyok a jó fiú?
-Hát ha így viselkedsz,akkor bajod eshet.Én vigyáznék a helyedben.
-Na most meg fenyegetsz.Milyen erőszakos lány vagy te?
-Hihi....Köszönöm.-mondtam kicsit elhalkulva.
-Ne és ezt most miért kapom?Milyen jó dolgom van.
-Mert felvidítottál.-mondtam nevetve és egy kicsit elpirulva.Erre Shou közelebb lépett hozzám és magához szorított.Erre összerezzentem.Nem számítottam erre.Ekkor csörögni kezdett a telefonom.Tomo-chan volt az.
-Nekem most mennem kell.Majd suliban találkozunk.Mondjuk lehet,hogy te már nem leszel ott,csak az egyik klónod.
-Kezdek félni.Az ágyhoz kötözöm magam,hogy ne tudj elrabolni.
-Ellenem az nem ér semmit.
-Na jól van menjél.Szia.
-Szia.-köszöntem el tőle mosolyogva.A beszélgetésünk után nagyon jó kedvem támadt.Megkönnyebbülés volt,hogy kimondtam azt a nehéz szót Shounak,hogy "köszönöm".Úgy éreztem,hogy most felül kerekedtem a régen megszabott feltételeimen.Legalábbis Shouval.Most sem fogok másképp viselkedni vele mint ahogy eddig,de nem leszek vele már olyan elutasító.Nem fogom hagyni,hogy mindig megmentsen.Nem vagyok egy szerencsétlen lány,hogy mindig másra kelljen hagyatkoznom és támaszkodnom.Főleg nem egy fiúra.Azért ott vannak a barátnőim is.Nem dobtam el minden elvemet magamtól.Felvettem a telefont.
-Szia Tomo-chan.Mi a helyzet?
-Szia.Rég nem hallottam már rólad.Nem lenne kedved találkozni?
-De,én is ezért kerestelek.
-Szuper.Tudok egy új szabadtéri fürdőt.Azt mondják este ki van világítva,egyenesen káprázatos.
-Jujj de jó.Tudod,hogy mennyire szeretem a fürdőket.
-Igen,tudom.Azért gondoltam.Az jó lesz,ha 1 óra múlva találkozunk a házam előtt?
-Igen persze,persze jó lesz.Akkor ott.Szia.
-Szia.
*****
-Szia Shou.
-Szia Aomine.Hogy-hogy itt?
-Téged kerestelek és gondoltam,hogy itt talállak.
-Áh értem......
-Szabad megtudnom,hogy mi történt?Szokatlanul csendes vagy és amellett úgy vigyorogsz,mint egy hülye gyerek.
-Hát az van......hogy megöleltem Kaori-chant.
-Azt a csajt,akiről annyit pofázol nekem?MEGÖLELTED?Ezt most nem mondod komolyan.....Hány éves vagy te?Várj hadd gondolkozzam.....Öt?!
-Hagyjál....Egyébként miért kerestél?
-Jó kis kibúvó,de elmondom,majd még később is lesz időm kicsit átmosni az agyad.Szóval azért kerestelek,mert az egyik haverom felajánlotta,hogy van egy házuk az erdőben.Ők elutaznak és van két kutyájuk,de nem vihetik magukkal.Megkért,hogy vigyázzak a kutyákra addig,ameddig ő és a családja vissza nem érkezik.Azt mondta,hogy ha meg tudom oldani,akkor lakjak addig a kis ideig a házában,hogy tudjak foglalkozni a kutyákkal.Elég kényesek.Én jó cimboraként azért mert megsajnáltam,dehogy azért mert szuper kéró, beleegyeztem.De egyedül nagyon unalmas a két kutyával.Nem akarsz velem jönni?Biztos nagyon jól elleszünk.
-Hát jól van.Úgyis 3 napos szünetünk van.
-Légyszíííí.Csak pár napról lenne szó.Várj mi??Azt mondtad,hogy igen?Ez csak a jó kedvednek tudható be.Meg kell,hogy köszönnöm annak a Kaori csajnak.Azt hiszem le leszek kötelezve neki egy életre.
-Mikor kéne odamenni?
-Hát már elutaztak,úgyhogy most.Azt mondta,hogy ha lehet ne hagyjam egyedül a kutyákat a lakásban. Ha megérkeztünk a házhoz,majd találnunk kell az asztalon egy cetlit,amire leírta,hogy mikor mit kell csináljak a kutyákkal.
-Akkor menjünk.tudod,hogy merre van a ház?
-Persze.Akkor irány egyenesen a buliba.Huhúúú.
-Te nem vagy normális....
*****
-Ding,dong....
-Kaori?-nyitotta ki mosolyogva a ház ajtaján Tomo-chan.
-Szia.Nem késtem ugye?
-Nem,dehogy.én már a nagy izgalmamban össze is pakoltam.
-Én is gyorsan haza ugrottam,elkéredzkedtem és bepakoltam.
-Na kész vagyok.Mehetünk?-húzta fel a vállára a táskáját.
-Igen.Viszlát Shibuya mama,Shibuya papa.
-Jó szórakozást lányok.-mondták Tomo-chan szülei.Két órát utaztunk.Megérkeztünk egy erdőhöz.
-Na a térkép azt mondja,hogy valahol erre lesz.
-Az erdőben?
-Hát a prospektusos térkép ezt mutatja.
............
-Tomo-chan már 1 órája barangolunk az erdőben.Biztos erre van?
-A térkép szerint itt van a közelben.
-Mentünk még pár lépést és tényleg egy szabadtéri fürdőt találtunk,de nem éppen olyat,amilyenre számítottunk.
-Mondd,hogy ez nem az a fürdő.
-Hát....
-Mutasd azt a prospektust.
-Tessék-adta oda nekem Tomo-chan a papírt.
-Na nézzük mit ír."Látogasson el a Hiraga szabadtéri fürdőhöz és nem bánja meg.Ajánlott természet kedvelőknek.Itt eggyé válhat egy kellemes fürdés során a természettel."Hát itt tuti.Komolyan,egy erdő közepén vagyunk!!-téptem szét mérgemben a térképet.
-Most már nem tudunk mit csinálni.....Menjünk akkor haza.
-Jó rendben.Tiszta átverés.Meghiszem azt,hogy itt eggyé tudsz válni a természettel.Ki sincs rendesen építve ez az egész.
-Öhm....Nem tudod véletlenül,hogy hogy jutottunk ide?-kérdezte Tomo-chan.
-MIII??! Nem tudod,hogy merről jöttünk?Nem tudunk kijutni innen?Ez nem lehet!Biztos csak egy rossz álom ez az egész.
-Jajj de van egy térképünk.Én hülye.Nyugi.
-Öhm...Azt eltéptem idegességemben.
-Hát akkor tényleg nem fogunk egy könnyen kijutni innen.Hah...ha már itt vagyunk,akkor nem fürdünk egyet?Addig kitaláljuk,hogy jutunk ki.Jó?Kicsit legalább lenyugodunk.-mondta teljesen nyugodtan Tomo-chan.Nem tudom,hogy hogy tudta így megőrizni a hideg vérét.Én már rég a fejemet vertem az egyik közel lévő fába.
-Hát mivel mást úgy sem tudunk csinálni..Miért nem?Végül is ez egy fürdő.Bármennyire nincs kiépítve-sőt egyáltalán szerintem csak megvették a területet és adtak neki egy nevet-fürdeni azért csak lehet benne.Törülközőt meg hála Istennek hoztam.
.gif)
-Na látod?Ez a beszéd.
-Már csak egy a bökkenő.Hol fogunk átöltözni?
-Hát itt.Nem tudok mást.Úgy se jár erre senki.
-Mondjuk igazad van.Senki sem olyan hülye,hogy egy ilyen helyre jöjjön.Persze rajtunk kívül.....
-Hihi....Igen.
-Én azért egy kicsit távolabb,az egyik fa mögött kezdtem öltözni.Tomo-chan a "fürdőnél" maradt.Éppen kikapcsoltam a melltartómat,amikor morgást hallottam.
-Van ott valaki?-annyira megijedtem,hogy nem is figyeltem rá,hogy miben vagyok.Megfordultam és egy farkast pillantottam meg.
-ÁÁÁ! E-egy farkas!Segítség!-kiáltoztam,de nem érkezett válasz,Tomo-chantól túl messze voltam,hogy meghalljon.Gyorsan felvettem a földről egy ágat és azzal kezdte el hadonászni,hogy távol tartsam magamtól a fakast.(Jobb ötlet nem jutott szembe.)
*****
Shou szemszöge:
1 óra alatt oda is értünk a házhoz.Egy erdő közepén volt.Kipakoltuk a cuccainkat Aominével és beraktam a hűtőbe a kaját,amit anyu küldött,hogy nehogy éhen haljak,mert azt mondta Aomine,hogy ő gondoskodik a kajáról.Igen,anyu már jól ismerte a haveromat.
-Kimegyek egy kicsit szétnézni rendben?Addig te fejezd be a kipakolást.
-Oké.Ne maradj túl sokáig.Nem fogom egyedül megetetni ezeket a nagy dögöket.
-Jó,jó rendben.-mondtam és kimentem az ajtón.Nem voltam messzire a háztól,amikor egy kiáltást hallottam.
-"ÁÁÁ! E-egy farkas!Segítség!"-a hang irányába kezdtem el futni.A hang nagyon ismerős volt,a futásom folyamatosan gyorsult.Követtem a hangot.Egy ponton megálltam,ahol,már nem lehetett tovább menni,csak fölfelé a sziklafalon.A hang pedig föntről jött.Nem volt olyan magas a fal,fel lehetett látni a tetejére.Felnéztem és nem várt látvány tárult elém.
-K-Kaori?!
2014. július 4., péntek
2.Gomen
Annyira utálom magam,hogy már másodszorra kell a bocsánatot kérnem tőletek. :(De most is meg kell tennem.Azért nem tudtam kirakni az újabb fejezetet,mert most éppen Ausztriában vagyok és egyszerűen nem működik az internet.Mindent megtettem annak érdekében hogy legalább fogja a gép de a tulajdonos sem tudott vele semmit sem kezdeni :/ Mára tudtam legalább csatlakozni a hálózatra és ezt megírni de így is fél percenként szakadozik.Bocsánat és igyekszem megtenni mindent.Mondjuk már nem sokáig leszek itt.Remélem azért tetszett a 11.fejezet és beéritek addig azzal,amíg haza nem utazom.Ha gondoljátok majd csinálhatok egy bejegyzést arról hogy miket csináltam itt és mit láttam.(Persze fotókkal megtűzdelve)De persze ezt csak akkor ha szeretnétek.Nem akarok senkit sem untatni az unalmas életemmel. xD Komolyan ha nem tetszik az ötlet akkor légyszi mondjátok meg őszintén.Várom a komijaitokat. :D
Na sziasztok és tényleg még egyszer bocsánat majd már huszadjára is de leordítom a tulajdonos fejét. :'D
Na sziasztok és tényleg még egyszer bocsánat majd már huszadjára is de leordítom a tulajdonos fejét. :'D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)