December 16. + 17. - Ajándék - Az Útvesztő

Sziasztok! A kedvenc filmemről szeretnék nektek egy kis bemutatót tartani. Hát ő Az Útvesztő lenne. Megpróbálok nem elfogultan beszélni róla, bár nehéz lesz. xD

Miért ez a kedvenc filmem?

Mostanában nagyon sok film készült egy műfajban. Az embereket bizonyos jellemzők alapján bekasztozzák/csoportokba osztják. Van egy ezektől a csoportoktól teljesen kívül álló szervezet, akik általában az egész társadalmat irányítják/a vezetők és ők ezt az állapotot mindenképpen fent szeretnék tartani. Elő kerül két ember, aki ki akar kerülni ebből a rendszerből/besorolásból, amit persze a vezetők minden erejükkel próbálják megakadályozni. Aztán nyilván a főszereplők közt kialakul egy szerelmi szál és a végén sikerül nekik megváltoztatni a rendszert. Ilyenek, például amik kapásból az eszembe jutnak: Éhezők Viadala és a Beavatott. Félreértés ne essék, nincsen velük semmi bajom, az összest végignéztem, a Beavatott még tetszett is. Az Éhezők Viadala nem a szívem csücske. De ez már egy külön fejezet. Nem akarok nagyon eltérni attól, amiről akartam beszélni, Az Útvesztő-ről. Ám Az Útvesztő is kicsit így indult, azt hittem, hogy ez is egy ilyen típusú film lesz. Hát nem az lett. Az Útvesztő egy trilógia, 2015 szeptemberében jön ki a második rész, a Tűzpróba. A szerelmi szál nem mutatkozott meg ebben, aminek külön örültem, mert nem arról szólt az egész film, hogy egy szorult helyzetben van egy lány meg egy srác és az egész filmen végig az megy, hogy most szeretlek - most nem szeretlek. Végre lehetett igazán figyelni, a fantázia világra, a rendezésre és a megvalósításra és persze az igazán fontos elemekre. Előre is bocsánat, hogy ha valaki szereti az ilyet, mindenkinek más tetszik, senkit sem akartam megbántani. Bár biztos vannak emberek biztosan, akik Tereza és Thomas kapcsolatát szerelminek gondolják, de szerintem az e továbbiakban sem lesz az.(Most kicsit úgy tűnhet, hogy én nem szeretem a szerelmes filmeket, persze nem utálom őket, azokból is van, ami nagyon tetszik. :D) A szereplőket szerintem nagyon jól kiválasztották az egyes szerepekre. Már háromszor megnéztem a filmet, utoljára a nővéremmel. Minden második mondatnál le kellett, hogy állítsam a filmet, mert mindig volt kérdése. Nem értette, zavaros volt az első néhány percben. Az elején még válaszoltam mindenre a filmet ismerve, de a későbbiekben csak azt mondtam neki, hogy nézze tovább. Ugyanis az első nézésre én sem nagyon értettem, aztán tovább néztem és mindent fokozatosan a főszereplő kérdéseinek hála elmagyaráztak. Így minden világossá vált. Nem azt csinálták, hogy a film elején mindent elhadartak, hogy mi hogy van, hanem volt olyan kérdésem is, amire csak a film utolsó öt percében kaptam rá választ. Minél többször néztem meg, annál több dologra figyeltem a filmben, ami csak még jobbá tették. Azt hiszem ennyi elég is lesz a véleményemből, akkor most egy kis cselekmény leírás a filmről. :)

Az Útvesztő:

Thomas egy régi lift kabinjában ébred, a ruhái vizesek és még a tüdejében lévő vízzel küzd. Nem emlékszik semmire a múltjából. A lift megáll és kinyílik föntről egy ajtó és miután Thomasnak a szeme megszokja a fényt, látja, hogy vele egykorú fiúk állnak fent. Az egyik közülük odanyújtja a kezét Thomasnak, hogy kisegítse. Megismerkedik később a Tisztás minden lakójával és a vezetőjükkel is, Albyval. Tisztásnak hívják azt a helyet, ahol kilyukadtak, amit négyzet alakban bekerít egy hatalmas sziklafal, ami minden este összecsukódik, ugyanis napközben nyitva van, ebbe minden reggel elindulnak a Futárok, hogy kitaláljanak az útvesztőből. Alby körbevezeti és elmondd neki mindent, amit tudnia kell Thomasnak, hogy beálljon közéjük dolgozni, és hogy megértse a helyzetet. Minden hónapban felküldik a liftet a Tisztásra egy újonccal - most Thomasszal- és némi élelemmel. Thomas hamar rájön, hogy csapdában vannak és be akar állni futárnak, hogy kiutat találjon ebből a szörnyűségből. Thomasnak már az első napján, a Tisztáson eszébe jut a neve. Futárokhoz azonban nem egyszerű bekerülni. Őket kiválasztják és csakis a legerősebbeket, az egész napi futást ugyanis bírniuk kell. Thomas kis időn belül bizonyítja bátorságát azzal, hogy befut az útvesztőbe Alby után, aki beállt egy másik Futár helyett, mert az előző meghalt. Alby is haldoklik és Minho éppen kipróbálja vonszolni, amikor a fal összezárul előttük. Thomas még éppen bejut. Albyt megszúrta egy Sirató, egy olyan lény, aki éjszaka él az útvesztőben, a szúrása halálos és ezektől vádi meg a Tisztáson élőket éjszaka a falaka a bezáródásukkal. Még soha, senki sem élte túl, ha bent maradt éjszakára az útvesztőben, azonban Thomasék most azonban erre kényszerültek. Megpróbáltatások árán, de kikerülnek élve az útvesztőből, azonban Thomas szabályt szegett azzal, hogy bement az útvesztőbe anélkül, hogy Futár lett volna. Egy napig börtönbe zárják a Tisztáson élők és azután kinevezik Futárnak, mert az éjszaka három éve elsőnek megölt egy Siratót. Három éve élnek itt a Tisztáson az emberek. Thomas háromnapi itt léte után megöl egy Siratót is itt kezdődik el a változások sorozata. A siratóban találnak az egyik zónához tartozó kulcsot, amivel sikerül is kinyitniuk egy ajtót az útvesztőben és megtalálják, hogy ez az a hely, ahonnan éjszaka előjönnek a Siratók. Közben egy lányt is felküldenek a csak fiúkból álló csapathoz a Tisztásra, de azzal az üzenettel, hogy több ember nem érkezik. A lány a saját és Thomas nevére is emlékszik. Úgy látszik, hogy megtalálták az útvesztőből a kijáratot. Hogy ezután mi történik, ahhoz hogy megtudd, nézd meg a filmet. ;)

Remélem, hogy hozzájárultam ahhoz, hogy kedvet kapjatok a filmhez és megnézzétek. Igazán nagyon jó film, csak ajánlani tudom. Én végig kikerekedett szemekkel néztem elfojtott lélegzettel. :’D

xo Lilu xo

December 14. + 15. - Ajándék - A Dream Comes True 12.

Sziasztok! Ma is megérkeztem egy újabb résszel. Nagyon megy mostanság. :D Remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást! :))

- Az élet, nem csak egy egyszerű tündérmese. A szerelmet és a szeretetet nem kínálja fel az élet ezüst tálcán. Sokan hagyatkoznak a sorsra ezekben a dologban, de semmi sem könnyű. Mindent ki kell magadnak vívni, fáradságos úton meg kell szerezned, küzdened kell érte.

- Már csak egy óra és megérkezünk Finnországba.

- Köszönöm Cameron, hogy megkerestél ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. Mindig is sokat foglalkoztál velem nagybátyuskám. – mondtam és dobtam neki egy puszit.

- Most átváltottunk érzelgős csevegésbe? Én nem ilyennek ismertelek meg. – nézett rém miközben egy mosoly megjelent a szája szélén.

- Jól van, na. – mondtam megjátszva, hogy megsértődtem.

- Végre meglátogatsz, miután annyi éve kiköltöztél Finnországba, csak leveleken meg skype-on keresztül tudtunk beszélni. Örülök, hogy most egy kis időt együtt tudunk tölteni.

- Igen, ennek én is örülök, bár nem hiszem, hogy annyit, amennyit te most elképzelsz. – mondta gondterhelt arccal.

- Neked most nagyon sok dolgod lesz, hiszen egy összeszokott csapathoz fogsz bekerülni és nem hiszem, hogy egyből mindenki befogadó képes lesz. Sok idődet le fogja foglalni. Nekem meg ugye ott van a kis cukrászdám, ami hála Istennek nagyon jól megy, szóval nekem is elmegy erre sok időm. Kicsit többe fogjuk látni egymást, mint régen és legalább élőben, de mind a kettőnknek lesz elég munkája.

-. Igen, persze megértem. De legalább ott lesznek a délutánjaink, amikor hazaérkezünk. Apropó milyen a házad? Köszi, hogy nálad lehetek.

- Nem is hagynám, hogy máshol aludjon az én kedvenc unokahúgom. Egy kis kertes házam van nem messze a cukrászdámtól.

- Kérem, hogy készüljenek fel, a gép leszáll. – mondta be a pilóta.

- Akkor üdvözöllek itt, Finnországban, az új otthonodban!

- Köszönöm. – mondtam ujjongva. Leszálltunk a repülőről és taxival az új házam felé vettük az irányt. Amikor kiszálltunk a taxiból kiejtettem a bőröndömet a kezemből.

- Még hogy kicsi kertes ház? Ez egy palota. – mondta a nagybátyámnak miközben végig a házat bámultam kikerekedett szemekkel.

- Nem akartam nagyon beharangozni. – mondta, megvakarta a tarkóját és erőltetetten nevetett.

- Gyere, bemutatlak a családomnak. – az arca, ahogy ezt mondta felderült. Sokszor szóba került a családja beszélgetéseink során. Mindig örömmel mesélt róluk. Látszott, hogy nagyon szereti őket.

- Már alig várom, hogy megismerhessem őket. – mondta mosolyogva, miközben a nagybátyámra néztem. Cameron elvette tőlem a csomagjaimat és előrement. Én ahogy csak tudtam követtem őt, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzek egy kicsit körül. Ahogy sétáltam a kertben, ami a házhoz vezetett, mindenhol rózsák nyíltak.

- Hogy maradnak ezek meg ilyen időben itt? – kérdeztem nagybátyámtól.

- Kaisa nagyon szereti őket, így mindent bevet, hogy túléljék az itteni időjárást.

- Nagyon szépek. – tovább sétáltam, míg a ház ajtajához nem érkeztem. Beléptem a küszöbön, levettem a cipőmet és beljebb mentem az előszobába. A nappaliban egy csillogó szemű mosolygós arcot pillantottam meg.

- Szia! Kaisa vagyok. Hát megérkeztél? Milyen volt az utazás? Üdvözöllek az új otthonodban. Remélem, hogy jól ki fogunk jönni. Tegezz nyugodtan. Elfáradtál? Megmutatom, hogy hol van a szobád. – futott oda hozzám és szorosan megölelt. Látszott rajta, hogy nagyon lelkes, hogy hozzájuk költözöm. Első pillantásra szimpatikus volt és örültem, hogy egy ilyen családba kerültem.

- Aimo! Hol vagy? Lilla megérkezett. – kiabálta Kaisa.

- Itt vagyok már. Szóval hol van az, akinek jó pofiznom kell, aki megkeseríti innentől fogva az életemet? – mondta unott arccal egy srác, aki lecsúszott a lépcső korlátján. Amikor a lába újra szilárd talajt tudhatott maga alatt kifújta a haját a szeméből és a kezét zsebre dugta.

- Hm… Ezt most eléggé megkaptam. Miért érzem úgy, hogy nem csíp engem ez a srác? – gondoltam magamban.

- Aimo! Elég legyen, ezt már megbeszéltük párszor. – mondta Kaisa rászólva Aimóra.

- Kérlek, hogy bocsáss meg a fiam illetlen modorát. – mondta szabadkozva Kaisa.

- Nem dehogy semmi baj. Én sem hiszem, hogy jobban reagálnék, ha valaki hirtelen csak betoppanna az életembe. – mondtam egy erőltetett nevetéssel.

- Aimo, most menj vissza a szobádba! – utasította a fiát Kaisa. Nem lehetett sokkal kisebb nálam, körülbelül két-három évvel.

- Gyere, felkísérlek a szobádhoz. – ajánlotta fel az új nagynénikém.

- Köszönöm szépen a segítséget. – megfogta a kezem és felvitt az első emeletre és a szobám Aimo szobája mellett volt. Aimo a tiltakozós, mindent és mindenkit utálok korszakban lehetett, mert elég cifra szavakkal és plakátokkal volt kidekorálva a szobájának az ajtaja.

- Ez lesz a szobád. – nyitotta ki az ajtót Kaisa és végig mutatott rajta.

- A szoba és az egész lakás és elég letisztult volt, de azon kívül nagyon elegáns. Nagyon nagy volt a szoba, sok volt még benne a kitöltetlen hely.

- Ha valamire szükséged lenne, akkor szólj nyugodtan és elmegyünk bevásárolni. – mondta Kaisa mosolyogva és újra megölelt, majd kiment a szobából.

- Gyorsan leraktam a bőröndjeimet az ágyam mellé és kinyitottam. Elővettem a sporttáskám és gyorsan belepakoltam egy topot, egy melegítőnadrágot és egy edzőcipőt.

- Lilla kész vagy? Eldoblak, ha gondolod. – kiáltotta fel a lépcső aljáról Cameron.

- Igen, köszi szépen. – felvettem a vállamra a táskát és lerohantam a lépcsőn.

- Tessék drágám, vidd el, ha megéheznél. – adott a kezembe Kaisa egy doboz süteményt.

- Köszönöm szépen. Biztos mind nagyon finomak. – mondtam és köszönetképpen megöleltem. Beraktam a táskámba, felvettem a cipőmet és a kabátomat és kirohantam a lakásból. A kocsiban már várt rám Cameron.

- Bocsi, hogy megvárakoztattalak. Mehetünk. – mondtam a kocsiba ülve. Nagyon örültem, hogy ilyen kedves a család. Rövid időn belül megérkeztünk egy nagy épülethez.

- A csapatod már szerintem bent van, Matti direkt előbb jött, hogy megtaníthasson pár koreográfiára a mostaniakból, hogy e legyél annyira lemaradva.

- Rendben, még egyszer köszönöm szépen. – mondtam és Cameron elhajtott. Megálltam a hatalmas épület előtt egy pillanatra, majd megindultam a bejárat felé. A portástól megkérdeztem, hogy hol találom a próbatermet. Gyorsan az egyik öltözőben átvettem a táncos cuccomat. A zárt ajtó előtt egy mély levegőt vettem és beléptem rajta.

- Öhm. Elnézést kérek. – mondtam és öt szempár nézett rám.

- Te vagy Cameron unokahúga, Lilla? – jött egy hang és egy kicsivel később egy fiú vágta át magát az emberek között és megállt előttem.

- Igen, én lennék. Te pedig Matti vagy igaz? – kérdeztem az előttem álló mosolygó sráctól.

- Igen, ezek szerint már mesélt rólam Cameron. - A csapat összes tagja velem egykorú volt.

- Bár azt hittem, hogy egy tíz évvel idősebb vagy, mivel a nagybátyám barátja vagy. – mondta őszintén és a hajammal kezdtem el játszadozni.

- Hát nem hibáztatlak. De annyira azért nem vagyok öreg. – nevetett fel Matti. Minden tagnak egyesével bemutatott, majd megmutatott pár mozdulatot. Igazán segítőkész srác volt.

- Kérdezhetek valamit Matti? – fordultam oda hozzá.

- Persze, csak nyugodtan. – mosolyodott el a fiú.

- Ki az énekesünk? Mert ezt nem mondta a nagybátyám. – nevettem fel kínomban.

- Az énekesünk? Meg is érkezett. – mondta és az ajtóhoz mutatott, ahol éppen valaki bejött. Mindenki odarohant hozzá, hogy üdvözölje, de semmit sem láttam belőle a táncosok miatt.

- Akkor üdvözöljük a csapatban az új táncosunkat. Remélem, hogy jól fogunk együtt szórakozni. – mondta az énekes és kijött a tömegből, majd körbenézett a teremben. A tekintetünk összeért.

xo Lilu xo

December 12. + 13. - Ajándék - A Dream Comes True 11.

Sziasztok! Bocsánat, hogy az előzőben sem volt és most ebben sem lesz kép, de semmi jót nem találok, ami ide illene :/ Azért jó olvasást! :)

- Reggel arra ébredtem, hogy egy lány néz engem 5 centiméterrel az arcomtól.

- Mi a… - ugrottam fel.

- Hát te meg ki vagy? Hogy kerülsz Isac házába? Hogy merészeled?! – bombázott folyamatosan a kérdéseivel.

- Öhm… megbocsáss, de most éppen a szobánkban vagy. Inkább te mit keresel itt? – kérdeztem a lány felé fordulva. Itt van a szobánkban és még ő kérdezősködik és von engem kérdőre? Ő az a tegnapi lány, akiről Isac is mesélt. A szóváltásunkra Danu is felébredt és kikerekedtek a szemei.

- Hát te meg megint mit keresel a szobánkban? – vonta ő is kérdőre.

- Csak a drágámhoz jöttem és hogy szemügyre vegyem ezt a kis fruskát, aki az én egyetlenemmel lóg. – ekkor végigmért.

- Fejezd be az áskálódást és menj innen. Egyáltalán Anna nénikém hogy engedett be téged ide? Menj el, mielőtt még Isac is felébred, ő nem lesz ilyen kedves veled, hidd el. – nem is kellett Danunak kétszer mondania, abban a percben Isac megfordult és felénk nézett.

- Julie? Mi a… - ugyanaz volt a reakciónk.

- Hát felébredtél drágám? Kérsz egy jó reggelt puszit? – mondta mosolyogva és odafutott Isachoz.

- Mi?! Azt próbáld meg és garantálom, hogy… - mondta és közben próbálta eltolni magától a felé közeledő Juliet.

- Na jól van Julie, gyerünk menj szépen ki. – kezelte a helyzetet Danu és kitolta az ajtón. A tegnapi módszert alkalmazta.

- Danu, ez így nem lesz jó, el fogja árasztani a házunkat. – mondta Isac miközben a fejét fogta.

- Igen, igazad van. Inkább fordítva csináljuk. Őt zárjuk be ide, mi meg kimegyünk. – nevetett gonoszul Danu.

- Még te vagy a kedvesebb? – néztem Danura. Gyorsan felvettem egy pulcsit, mert ezután Isac megfogta szorosan a csuklóm és megállt az ajtó előtt. Danu egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót Juliet behúzta a szobába, mi meg gyorsan kiszaladtunk és visszacsuktuk az ajtót.

- Ez nem bűncselekmény? – kérdeztem a srácokat.

- Nem, dehogy. Ezt úgy hívják, hogy önvédelem. – mondták egyszerre a kérdésemre válaszolva.

- Hát ti tudjátok. – mondtam nevetve és leszaladtam a fiúkkal együtt a lépcsőn.

- Anna nénikém! Mégis hogy tudott bejutni a házba Julie?! – tette fel egyből a kérdést Isac.

- Neked is jó reggelt Isac! – mondta mosolyogva a kérdésre nem is figyelve Anna.

- Szóval? A te közbenjárásoddal talán?

- Megígérte, hogy nem fog zaklatni és olyan szépen kérte. Tehetek én róla?

- Igen, igenis tehetsz róla. Nem szabad neki hinni.

- Annyira nem is szörnyű. Mit tehetne, ami olyan rossz ez a kislány? – kérdezte Anna.

- Te azt el sem tudod képzelni, hogy mikre képes. – mondta fogta a fejét és közben gesztikulált.

- Nekem most mennem kell. – mondtam, belebújtam a teniszcipőmbe és kimentem az ajtón.

- Lilla meg hova megy? – kérdezte Anna a fiúkhoz fordulva.

- Elképzelésem sincs. - mondta Isac és az ajtót bámulta. Utánam akart volna indulni, amikor Julie dörömbölni kezdett az ajtón.

- Engedjetek ki! Nem tarthattok itt mindörökké. Isac, ments ki innen. Danu bezárt. – kiáltotta a hálószobából. Isac felkelt a székről és felment a lépcsőn. Kinyitotta az ajtót amin keresztül kiugrott Julie.

- Tudtam, hogy te ki fogsz szabadítani. – mondta a lány és Isac nyakába ugrott. Isac megfogta a kezét a lánynak és levonszolta a lépcsőn.

- Menj haza Juliet! A szüleid már biztosan keresnek valahol.

- Nem, tudják, hogy az életem minden percét veled töltöm. – mondta ujjongva. Danu odament hozzájuk és szépen kitessékelte a bejárati ajtón Juliet.

- Hah… Köszönöm Danu, nem tudom, hogy mit csinálnék nélküled.

- Hát én se. –mondta nevetve Danu. Én eközben a családi házunkhoz közeli régi épületnél várakoztam egy korlátnak támaszkodva. Egy kis idő múlva megelégeltem a várakozást és a pulcsimat a korlátra dobtam. Egy fekete bő melegítő és egy fehér topp volt rajtam. Annak ellenére, hogy már javában tél volt, az idő egyáltalán nem ezt mutatta. Nyári időhöz hasonló volt. A téli szünet és az őszi szünet között nagyon kevés volt a tanítási időszak, úgyhogy gyorsan túl lehetett élni. Elkezdtem egy dalt dúdolni. Csináltam pár kézen állást, meg pár extrább mozdulatot és elkezdtem táncolni.

- Látom, hogy te nem tétlenkedsz. Azért ennyire ne stresszelj rá! Sokkal lazább mozdulatokat csinálj és a tánc is élvezhetőbbé fog válni.

- Cameron! Mióta vagy itt? Észre se vettelek.

- Nah, köszönöm szépen. Szóval ennyire átlátszó vagyok?! – mondta nevetve.

- Nem, tudod, hogy nem így értettem. Csak annyira csöndben tudsz maradni, hogy sosem veszem észre, ha a hátam mögé lopózol.

- Szóval átgondoltad már? Eljössz velem a barátom munkahelyére?

- Hát még nem tudom. Gondolkozom még rajta.

- Figyelj, már nincs több idő. Egyetlen egy ember kell még a csapatba, hogy jó legyen a formációjuk, de sokan szeretnének bekerülni egy énekes háttértáncosának a helyére. Szerencs, hogy szólt nekem és meg egyből tudtam, hogy neked kell ez a hely.

- De nem vagyok még felkészülve.

- Dehogynem. Néztelek sokszor, amikor táncoltál, biztos, hogy menni fog. Nem láttam még hozzád hasonló tehetséget.

. Köszi, akkor indulás Finnországba.

- Ez a beszéd. – mondta Cameron és a levegőben összepacsiztunk.

- Viszont akkor nekem mennem kell, hogy összepakoljak és elköszönjek mindenkitől.

- Rendben, holnap reggel tízkor találkozunk a repülőtéren. – mondta és megölelt.

- Szia! – gyorsan hazafutottam. Levettem a cipőimet és a konyhába rohantam, ahol Anna már várt rám.

- Valamit el kell mondanom Anna. Holnap elutazom Finnországba, egy barátom munkahelyén kaptam egy próbaidős állást. Anyuval ezt már megbeszéltem, mielőtt elment volna. Komolyabban szeretnék foglalkozni a tánccal.

- Te táncolsz? Nem is mondtad drágám. Hát ez csodálatos. Majd mutass nekem valamit. – mosolygott Anna. Megkönnyebbültem, azt hittem, hogy nem fog ilyen simán menni.

- Tudod, hogyha megbeszélted édesanyáddal, akkor én nem szólok bele, de azért hívd fel, még mielőtt elindulsz. Isac is holnap indul vissza Finnországba.

- Tényleg? Beszélek vele. Elővettem a telefonom és tárcsáztam anyu számát. Viszonylag gyorsan felvette. Megbeszéltem vele és ő azt mondta, hogy a legjobbat akarja nekem, tehát menjek el, próbáljak ki magam, csak a hasznomra válhat, de mindennap hívjam fel őt. Most már, hogy tudja nincs velem ott Anna, sokkal jobban aggódik. Felmentem a lépcsőn és benyitottam a hálóba. Isac a matracomon ült és magában beszélt.

- Nem, ez így nem jó, nagyon nyálas. Lilla, szeretnék veled valamiről beszélni.

- Igen? MI lenne az? Ami azt illeti, én is szeretnék. – mondtam és elindultam felé. Ő felkapta a fejét és rám nézett.

- Mindent hallottál? – kérdezte és közben a haját birizgálta. Ideges volt.

- Holnap elutazom Finnországba. – hadartam el gyorsan.

- Hogy mi?!

- Kaptam ott egy próbaidős állást és tapasztalatnak nagyon jó lesz.

- Mégis milyen állást?

- Az titok. – mondtam nevetve.

- Én is holnap utazom vissza, de azt hittem, hogy itt kell, hogy hagyjalak. Mikor mész?

- Reggel tízkor indul a gépem.

- Nekem csak délután négykor.

- De akkor majd biztos ott is összefutunk. Én most megyek és összepakolok.

- Rendben. Segítsek valamiben?- kérdezte rám nézve Isac.

- Nem köszi, megoldom egyedül is. Nem vagyok kisgyerek.

- Igen, persze, hogy nem vagy. – mondta egy erőltetett nevetés kíséretében.

- Akkor mentem. – mondtam és gyorsan megöleltem és kimentem a szobából. Holnaptól már az életemben egy új fejezet kezdődik.

xo Lilu xo

December 10. + 11. - Ajándék - A Dream Comes True 10.

Sziasztok! Bocsánat a kimaradásért, de mint szerintem mindenki tudja, hogy : a szünet előtti hetek = sok dolgozat, tanulás. Ezt szerintem mindent elmond. xD De most már teljes mértékben itt vagyunk, úgyhogy aktív téli szünetet szeretnénk csinálni nektek! :3 Jó olvasást!

- Hajnalban egy hangra ébredtem fel. Valaki beszélt. Körbe néztem a szobában Danu nem zavartatva magát horkolt az ágyban még a takarómat is lehúzta rólam. Magam mellé néztem, de Isac nem volt ott. Kiléptem a szoba küszöbén és megnyikordult a padló a lábam alatt. Danu megfordult a szobában, de tovább aludt. Nem szerettem volna senkit sem felébreszteni. Lejjebb mentem a lépcsőn, fokonként haladtam. Leértem a földszintre és körbe néztem. A hang irányába indultam meg. A fülemre hagyatkoztam, ugyanis senkit sem láttam és még sötét volt. Nem kellett sokat mennem, megtaláltam a hang forrását. Isac kint ült a teraszon a földre lógatva lábait. Oda tettem a fülemet a köztünk ágaskodó üvegfalra. Figyeltem, hogy az összekeveredett szavakból valamilyen értelmes szöveget vegyek ki. Elismerem, hogy nem szép dolog hallgatózni, de érdekelt, hogy mit csinál Isac az hajnalok hajnalán kint a teraszon. Egy telefon volt a füléhez nyomva és közben hevesen gesztikulált.

- Itt van. Fel tudod ezt fogni? Nem tudom, hogy meddig bírom már ezt. Mindennap úgy felkelni, hogy tudom, hogy itt van a közelemben. Rám fog tapadni, mint egy pióca, ahogy eddig is tette. Nagyon kedves, meg valamilyen az ő szintjén aranyos, de egyszerűen nem hagy élni. Tudom, hogy bunkó vagyok. De ha egyszerűen valaki mással szeretnék ilyen kapcsolatot? Nem szeretném hitegetni sem. Rendben, még beszélünk. Szia. Bocsi, hogy zavartalak. – ekkor elvette a fülétől a mobilt és felállt. Én erre azt sem tudtam, hogy mit csináljak, nem akartam, hogy észrevegye, hogy hallgatóztam. Gyorsan a konyhapult mögé bújtam. Egy résen keresztül láttam, ahogy bejön az előszobába és gondterhelt arccal fellépked a lépcsőn. Ekkor szerencsémre megfordult és bement a fürdőszobába. Ez alatt gyorsan felfutottam az emeletre a hálószobába. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha észreveszi, hogy nem vagyok a szobában. Beszaladtam a szobába és ledobtam magamat a matracra, a takarót a fejemre húztam. Nem akartam semmire gondolni az előbb hallottakkal kapcsolatban. Mindent megtettem annak érdekében, hogy elaludjak és a fejem üres legyen. Körülbelül amennyire be tudtam saccolni három óra múlva bejött Anna a szobába és ébresztésképpen mindeninek adott egy puszit az arcára. Én szokásomhoz híven nem keltem fel elsőre. Ez jellemzőmként és a tegnap esti kiruccanásomnak is betudható. Amikor résnyire kinyitottam a szemem senki sem volt a szobában, de beszélgetést hallottam. Nagy nehezen rávettem magam, hogy megforduljak az egy irányú pózomból, hogy az egész szobát belássam. A szoba mások oldalán a Danu és Isac öltözködött. Lány létemhez híven kikerekedtek a szemeim. Szerencsémre, vagy nem szerencsémre csak a pólójukat vették már fel. Danu arra nézett ahol aludtam és megláttam, hogy ébren vagyok és őket nézem. Erre egy nagyot kiáltott.

- Basszus Danu. Mit ordibálsz? – erre már ős is az irányomba nézett, mert látta, hogy Danu erre néz.

- … – néztünk egymás szemébe, majd gyorsan a fejemre húztam a takarómat. Pár másodperc múlva a takaró alól egy fényképezőgép hangját hallottam meg. Kinéztem a takaró alól és az egy idegen lányt pillantottam meg. Szép derékig érő szőke haja volt. Egy fényképezőgéppel a kezében állt a szoba közepén és folyamatosan fotózta a még félmeztelen fiúkat.

- Te meg mi a francot csinálsz itt?! – ordította Isac a lánynak, aki még most sem állt le a fotózással.

- Ez az csináljatok valamilyen más pózt is. – mondta a lány instrukcióként. Isac és Danu gyorsan felvette magára a pólóját és kitolták az ajtón kívülre a lányt és becsukták előtte az ajtót. Én kibújtam a takaróm alól és felültem a matracra.

- Ez mégis ki volt? – kérdeztem a fiúktól, akik az ajtónak támaszkodva ültek a földön.

- Ő? Hát… - nem téged kérdeztelek. Danut kérdeztem. – vágtam oda Isacnak. Mérges voltam rá a tegnap hallottak miatt. Egyértelmű volt számomra, hogy tegnap rólam volt szó.

- Van valami baj? Rosszat mondtam véletlenül? – kérdezte Isac és rám nézett. Magamra kaptam az egyik pulcsimat és kimentem egy szó nélkül a szobából. Elegem volt, tegnap is nagyon csalódott voltam, de elviseltem. De hogy ma még szóba is álljak vele ezek után, hogy a szemembe hazudott? Amit a legjobban utáltam a világon az az volt, ha a szemembe hazudtak. Mégis hogy képzelte ezt? Lefutottam a lépcsőn és a konyhában találtam az előbbi lányt és Annát. Széles mosollyal köszöntött Anna és egy helyet mutatott maga mellett. Én csak odanéztem és a bejárati ajtó felé igyekeztem. Gyorsan beleléptem a tenisz cipőmbe. Muszáj volt egy kis friss levegőt szívnom, kiszellőztetnem a fejem. Felültem az első buszra és a házunkhoz indultam, amiben most csak a nővérem lakott. A kulcsommal könnyedén bejutottam, de nem volt otthon senki sem. Nem is nagyon bántam, legalább végig tudtam minden gondolni. Matyi sem volt otthon, biztos a nővérem elvitte sétáltatni. Visszazártam a házat és leültem a ház előtti lépcsőre. Több ezernyi válaszra nem találó kérdés kavargott a fejemben.

- Miért kellett eddig hazudnia? Miért nem mondta meg elsőre, hogy zavarom? Miért volt velem kedves? Miért vitt el pingpongozni? Miért kellett ennek történni most? Mindjárt karácsony. A végére már teljesen belezavarodtam, ezért arra gondoltam, hogy jobb lenne, hogy ha el tudnám erről terelni a gondolataimat, ezért egy vidámparkba mentem. Vettem vattacukrot és felültem egy hullámvasútra. Nagyon jól elszórakoztam, de mégis bennem volt ez a tüske. Párszor még mentem a hullámvasúttal, amikor valaki beült mellém a kocsiba. Felé néztem és Isac volt.

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem tőle és felfújva az arcomat elfordultam.

- Mit csináltam, hogy így egyik napról a másikra így megutáltál?

- Á nem tudod? Jó lenne, ha hajnalban nem beszélnél ki másokat a hátuk mögött. – vágtam hozzá a megjegyzéseimet.

- Ezt most nem értem. Mire célzol? – közben elindult a hullámvasút.

- Ne tettesd a hülyét. Bocsánat, hogy nem felelek meg a csodálatos finn popsztárnak Isac Elliotnak. Piócáskodó vagyok? Nem vettem észre, de megmondhatnád legalább a szemembe. Utadban vagyok, hogy másokkal kapcsolatokat csinálj. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy egy olyannak higgyek, aki minden nap más lánnyal lehet és bármit megkaphat?! Jesszus… - elgondolkozott és hirtelen felém fordult.

- Te hallottál hajnalban? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Nem.

- Hallgatóztál? – kérdezte, mintha az előző válaszomat nem is hallotta volna.

- És akkor mi van? De legalább megtudtam, hogy milyen ember is vagy valójában.

- Nem rólad beszéltem.

- Nah persze. Azt akarod, hogy ezt bevegyem? – lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

- Higgy nekem. Ha még egy kicsit is bízol bennem. Nem mondanék soha ilyet rólad. Arról a lányról van szó, aki ma reggel a szobánkban volt. – megfogta a kezem és a szemembe néztem. A barna szemeiben elvesztem. Láttam, hogy nem hazudik. A hullámvasút megállt. Kiszálltunk és magához húzott.

- Az egyik rajongóm, akinek nagyon gazdagok a szülei és mindenhova követ. Mindenhol sikerül megtalálnia. Az elvetemült nénikém meg még be is engedte a házunkba. Hajnalban éreztem, hogy itt van már Magyarországon. Tudtam, hogy már csak időkérdése. Levakarhatatlan.

- Értem. De akkor is biztos, hogy odavan érted és ezzel összetöröd a szívét.

- Most rá akarsz venni, hogy legyek bájosan kedves vele?

- Igen. Ahogy mondod. – mondtam már nevetve. Megfogta a kezem és maga után húzott. Kisétáltunk a vidámparkból és haza mentünk. Már nem kételkedtem benne egy cseppet sem.

xo Lilu xo 

December 8. + 9. - Ajándék - A magyar lány 3. fejezet

Nem szép dolog, hogy ezt ajándékként rakom ki, hiszen ebben semmi különlegesnek nem kéne lennie. Mégis így rakom ki, mert olyan régen raktam ki fejezetet, amiért egyébként borzasztóan érzem magam. Jó olvasást! :) 

 Lilla tanácstalanul állt a vendégszoba teljes alakos tükre előtt. Nem tudta eldönteni, melyik pulóverét vegye fel. Végül az egyszerű, fekete, kötött darabot választotta. Gyorsan magára szenvedte, mielőtt még Anne nagy lendülettel benyitott volna a szobába.

 - Van valami felsőd, ami illik ehhez a szoknyámhoz? – érdeklődött Anne, meg is perdülve, mutogatva az említett ruhadarabot.

 Lilla a homlokát ráncolta.

 - Mindegy, majd keresek valamit – legyintett Anne, azzal odalépett Lilla félig nyitott bőröndjéhez, majd önkiszolgáló módra kapcsolva elkezdett turkálni benne, tisztességes felsőrész után kutatva.

 Lilla meg sem tudott nyikkanni. Anne mindig képes volt teljesen ledöbbenteni őt. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy talán most kéne a sarkára állnia és nem tűrni tovább a lány illetlenségeit, de végül ráhagyta a dolgot. Elvégre Anne nem akart semmi rosszat, csak tetszeni a kibírhatatlan pasijának.

 Tekintve, hogy Anne éppen az ő cuccainak mustrálásával foglalatoskodott, a fürdőszoba végre szabaddá vált. Lilla bevágódott, mielőtt még valaki elfoglalta volna előtte. Göndör haját a nyaka jobboldalára fonta, fogat mosott és megmosakodott. Szemüvegét gondosan megtörölgette.

 Ezek után lesietett az apró ebédlőbe, ahol már Anne édesanyja, egy igen jólelkű, finn asszony, akire Anne a legkevésbé sem ütött, előkészítette a reggelit.

 - Jó reggelt – mosolygott Lillára.

 A lány viszonozta a barátságos gesztust, majd leült az asztalhoz.

 Anne anyja feltette szokásos kérdéseit (hogy aludtál?, minden rendben?, milyen itt Finnországban?,  beszéltél a szüleiddel?, mit szeretnél vacsorára?, van már honvágyad?, ugye nem láttad Annét cigizni?), melyekre Lilla türelmesen válaszolgatott. Mire ezzel a szinte rutinná vált reggeli rituáléval végeztek, már Anne is megérkezett, Lilla kedvenc ingében.

 - Anne, már megint ruhákra költötted a zsebpénzedet? – háborgott az anyja.

 - Nem, anya, Lilla adta kölcsön – felelte Anne.

 Lilla köhintett egyet, hiszen a „kölcsönadta” kifejezés elég erős túlzás volt. Anne édasanyja nem vette a célzást, így csak rámosolygott Lillára és megjegyezte, milyen rendes ez tőle és mennyire örül, hogy ennyire jóban van a cserediák a lányával. Aztán reggelizni kezdtek.

 Az étkezés megint borzalmasan kínos volt, hiszen Anne édesanyja felhívta lánya figyelmét arra, hogy ma az édesapja megy értük suli után. Lilla háromnapos ittléte óta egyszer találkozott a férfivel. Csak annyit tudott róla, hogy Anne nem volt túlságosan oda érte. Ezt is csak abból tudta leszűrni, hogy Anne órákon át szidott egy vígjátékot, ami elvált szülőkről szólt és megállás nélkül hajtogatta gyerek lelkére való hatását annak, ha az apa új családot alapít. Szóval Anne kiakadt, majd finnül kezdett vitázni az anyjával, ami nem volt túl élvezetes Lilla számára, de még izgalmas sem. Így megköszönte a reggelit, majd elvonult a szobájába, amíg a vita abbamaradt. Akkor aztán Annéval végre elindultak iskolába.

 Lilla félve foglalt helyet angol órán. Folyamatosan az ajtót leste. Izgatottan várta, ugyanakkor tartott is az Isackel való találkozástól. A fiú modora borzasztóan illúzióromboló volt.

 Végül azonban teljesen feleslegesen volt gyomorgörcse emiatt, ugyanis egészen az ebédszünetig meg sem pillantotta a fiút. Azonban mikor Fannival együtt lementek az ebédlőbe, és éppen afelől panaszkodott barátnőjének, hogy nem látta ma még Isacet, hatalmas tömegbe ütköztek.

 - Mi a fene van itt? - méltatlankodott Fanni.

 Alig sikerült átegyensúlyozniuk a levessel jól megpakolt tálcáikkal a rengeteg emberen. Végül azonban leültek egy asztalhoz.

 - Van egy tippem – motyogta Lilla.

 Nem volt nehéz tippet ejteni a hatalmas felfordulással kapcsolatban. Elvégre a herinpartyn csak lányok vettek részt, akik össze-vissza visongtak. Na, meg ismerős hang csendült fel hirtelen.

 - Hé, magyar lány! Egész nap téged kerestelek!

 Lilla mély levegőt vett. Fannira nézett.

 - Itt az időd. Muszáj eljátszanod a fangirlt.

 Fanni kedvtelenül tolta el maga elől a levesét.

 - Szia – fordult hátra Lilla.

 Isac már közeledett is feléjük. Rajongóinak odaszólt pár finn mondatot, mire azok elszivárogtak. Leült Lilla mellé.

 - Ki a barátnőd? – biccentett Fanni felé, aki meglepő módon elég komolyan vette feladatát. Csillogó szemekkel nézte a fiút, kezeivel remegést színlelt.

 Ügyes, gondolta Lilla.

 - Ó, ő itt Fanni, a barátnőm, akiről meséltem. Szegény, először nem hitte el, hogy találkoztam veled. Jó, hogy jössz, be lett bizonyítva, hogy nem vagyok őrült – vigyorgott Lilla.

 - Örülök, hogy találkoztunk – nyújtotta kezét Isac Fanni felé.

 Fanni elakadó lélegzettel ragadta meg azt, majd a kézfogás után el sem akarta engedni. Isac másik kezével óvatosan lefejtetette mancsáról a lány kezét, miközben zavartan nevetett.

 - Na, és hogy tetszik Finnország? – érdeklődött.

 - Igazán remek. Most Fanni nevében is beszélek, szegény eléggé kikészült – válaszolt Lilla.

 Barátnője elképesztő frekvenciájú hangokat adott ki. Isac homlokát ráncolta.

 - Ennek örülök – nyögte. – Öhm, most mennem kell, de majd még találkozunk. Jó étvágyat!

 Isac elviharzott. Lillából kitört a nevetés.

 - Hát ez rohadt jó volt – vihogta.

 Fanni elkégedetten dőlt hátra a székén.

 - Nagyon sokkal tartozol nekem – jelentette ki.

 - Tudom. Most viszont mennem kell. Anne apukája mindjárt itt lesz értünk és még le kell választanom a csajt a pasija szájáról. Holnap találkozunk.

 Lilla öleléssel köszönt el barátnőjétől, majd elindult megkeresni Annét. Szerencsére hamar megtalálta, a bejáratot övező szekrénysoroknál smárolt a barátjával.

 - Khm – krákogott megállva mellettük. – Anne. Apukád mindjárt itt lesz.

 Anne váltott egy hosszú, utolsó csókot barátjával, majd fájdalommal teli arccal elfordult tőle.

 Mire kimentek a kapun, Anne apukája már ott parkolt. A lányok odabattyogtak. Anne apukája kiszállt a kocsiból, bemutatkozott Lillának, a táskákat a csomagtartóba dobta és ajtót nyitott a lányoknak. Lilla el sem tudta képzelni, Annének mi baja lehet az apjával. Hiszen kedves volt és borzalmasan jó fej.

 Anne apukája kicsit messzebb lakott a sulitól, mint az anyukája. A kocsiút kissé kínosan telt, leginkább Anne furcsa viselkedése miatt. Egy szót sem szólt senkihez, csak kifelé bámult az ablakon.

Végre odaértek. Az apuka egy kertesházban lakott angol feleségével és a gyerekeivel. Belépve a házba ők köszöntötték őket.

 Anne mostohaanyja, Sarah, gyönyörű, fiatal nő volt, arcáról le sem lehetett mosni a mosolyt. Lillának borzalmasan szimpatikus volt. Azonnal átvette a táskákat és a kabátokat, majd leültette a lányokat a konyhaasztalhoz, megjegyezve, hogy mindjárt kész az ebéd. Közben megjelent Lily is, nyolcéves lánya, aki mostohaapjának kezdte mutogatni kifestőit. Anne mogorván ült az asztalnál.

 - Anne, nem szólnál Mattnek? – érdeklődött az apja, miközben Lily kiszínezett hercegnőit vizslatta.

 - Miért én? – háborgott Anne.

 - Mert ugyanolyan kedvetlenek vagytok – válaszolta az apa.

 Anne nagyot sóhajtva eltűnt egy pillanatra. Nem sokkal később egy magas, barna hajú fiúval az oldalán tért vissza az étkezőbe, aki helyesebb volt bárkinél, akit Lilla életében látott. Matt. 

Dorothea-chan

Elmaradt ajándék - december 8. + 9.

Ne haragudjatok, az elmaradásokért.

December 6. + 7. - Ajándék - A Dream Comes True 9.

Sziasztok!
Bocsánat a sok kimaradásért, csak ez a hét borzasztó volt. Elmaradtunk pár adventi ablakkal, de ezt amint tudjuk bepótoljuk. Íme a 2014. december 6.-7.-ére szánt ajándék. A "A Dream Comes True" 9. fejezete. Remélem, hogy már vártátok. Jó olvasást! :))

- Hát akkor hárman maradtunk. – mondtam a fiúkra nézve. Mármint csak akartam, mert egyedül Isac volt még a szobában.

- Öhm… merre van Danu? – kérdeztem Isactól, miközben a tekintetemmel utána keresgéltem.

- Jó, hogy mondod, egy perccel ezelőtt még itt volt. – Isac gondolkozós arcot vágott és pár másodperc múlva megszólalt. – Jaj ne…ez nem lehet igaz…ne,ne,ne,ne. – mondta egyre hangosabban és a szobánk felé kezdett el futni. Én ebből az egészből semmit nem értve csak követtem őt a szűk folyósón. Amint elértük a szoba ajtaját, Isac berontott rajta. Danu az ágyon feküdt és úgy horkolt, hogy csoda, hogy eddig nem hallottuk lentről. Isac nem is figyelve Danura odament hozzá és belefújt a fülébe, böködte és még meg is pofozta. Erre már odaszóltam neki, hogy hagyja.

- Semmi esély rá, hogy felkeltsük. Nagyon mély alvó.

- Nem baj, hagyjad, majd alszom a földön.

- Nem, majd lelököm Danut az ágyról.

- Mi?! Nem dehogy, ne csináld. Nem vagyok hercegnő, hogy ne alhassak a földön. - mondtam nevetve és felfújtam az arcomba lógó egyik tincsemet.

- Hát ha ezt akarod. – mondta kicsit bizonytalanul Isac.

- Igen, ezt akarom. Oh…

- Mi a baj?

- A csomagjaim kint maradtak, Annával később terveztük behozni, de végül elfelejtettük.

- Nem baj, kimegyünk érte. mondta és biztatóan mosolygott egyet.

- Köszönöm szépen. – mosolyodtam végül én is el.

- Öt perccel később…

- Kellett volna egy esernyőt hozni. Siessünk, nehogy megfázz. – mondta Isac a bőröndömet a kezében tartva.

- Rendben. – mondtam és próbáltam maximális tempóra gyorsítani, de ez visszafele sült el és elestem a csúszós sárban. Isac ahogy ezt észrevette, elkezdett nevetni.

- Igen? Nevetünk? Hát meglátjuk, hogy most fogsz-e nevetni. – mondtam és ebben a pillanatban magam után rántottam a pólójánál fogva a sárba.

- Na hogy tetszik itt lent? – kérdeztem tőle egy bájmosollyal az arcomon.

- Nagyon kényelmes, azt hiszem itt maradok örökre. De te túlságosan is tiszta maradtál. Segíthetek rajtad. – mondta és végig simította az arcomat a sáros kezével. Ettől az arcom teljesen barna lett. Erre már én is elnevettem magam.

- Oh igen? Hát te akartad. – mondtam és nekitámadtam. Ledöntöttem a sárba a fehér pólójából egy perc alatt semmi sem látszott. Mind a ketten csak néztünk egymásra és nevettünk. Ezt az idillt a szomszéd öreg néni szakította meg.

- Mit csináltok éjfélkor itt kint? Más aludni szeretne, nektek sem ártana. Ki engedett ki titeket? Menjetek gyorsan aludni, vagy baj lesz belőle. – integetett az ablakból.

- Ajaj… - egymásra néztünk és újra elkezdtünk nevetni.

- Bocsánat a zavarásért Júlia néni. – szabadkozott Isac.

- Jajj hát te vagy az drágám? Semmi baj, igazából még nem is aludtam. – mondta a szomszéd és legyintve egyet bement az ablakból.

- Öhm… Ez meg mi volt? – kérdeztem megilletődve és elnevettem magam.

- Te mindenkit leveszel a lábáról? Az öreg nénikre buksz?

- Persze, ők a gyengéim. – mondta és kacsintott egyet. Meglökött egy kicsit, hogy visszaessek a sárba.

- Na tudod mit…Ezt nem kellett volna. Most lesz véged. – mutattam fel a mutatóujjamat jelzésképpen.

- Jaj ne, a mutatóujj! – kiáltott fel Isac – most nagyon megijedtem.

- Látom, hogy rajtad már semmi sem segíthet, be kell, hogy vessem az utolsó húzásomat.- mondtam komoly tekintettel. Ekkor rávetettem magam a hátára.

- Ezért megérdemlem, hogy bevigyél a házba.

- Nah persze, ahogy azt te elgondoltad.

- Választhatsz, vagy beviszel, vagy pedig csinálsz nekem valami finom meleg kaját. – néztem rá várva a válaszát.

- Tudod ugye, hogy nagyon zsarolós vagy? – kérdezte tőlem nevetve.

- Hm… persze, de eddzek minden nap rá. Szóval?

- Inkább beviszlek. – mondta sóhajtva és elindult az ajtó felé.

- Juhú. Gyorsabban, sosem fogunk beérni. – kiáltottam és belekapaszkodtam Isac nyakába. Hát igen, furcsa lehetett kívülről nézve, de nekem belülről fel sem tűnt, hogy mennyire elengedtem magam.

- Te… Most komolyan minek gondolsz te engem? Póninak?! Olyan vagy mint egy öt éves kisgyerek.

- Jól van na… Nem mindennap vitetheti magát az ember a nagy sztár énekessel Isac Elliottal… - mondtam direkt kihangsúlyozva a jelzőit. – Miért ne lehetnék még egy kicsit gyerek?

- Nem tudlak kiismerni. - nevetett fel látva a reakciómat. – Na mi van ne talán nem szeretsz? – kérdezte. – Amikor odajöttél hozzám a padhoz, akkor még nagyon is bírtál, úgy emlékszem.

- Ha ennyit kérdezel, nem leszel gyorsabb. – Beérkeztünk a házba csurom vizesen, átfagyva és teljesen sárosan.

- Hol tudok lezuhanyozni? Azt hiszem, hogy rám fér. – kérdeztem Isactól, miközben végignéztem magamon.

- A konyhával szemben van. - mutatott a fürdőszoba irányába.

- Köszi. – kivettem pár tiszta cuccot a bőröndömből és elindultam a fürdő felé. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat is mostam. Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy fehér toppal és Isac pulcsiját, ami még az első találkozás óta nálam maradt. Még vizes hajamat kiengedve hagytam, ami fürtökben az arcomra omlott. Kiléptem és a konyhában Isac egy tál meleg levessel fogadott.

- Nekem? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Nem, a szomszédnak, csak meg akartam neked is mutatni, persze hogy neked.

- Tudtam én, hogy titkos kapcsolatod van a szomszéd nénivel.

- Jól van, csak edd meg. – nézett rám, a fejét rázva.

- Köszönöm szépen. Miért is kapom?

- Csak. A szívemre venném, ha miattam megfáznál.

- Tényleg, köszönöm.

- Csak aztán nehogy emiatt legyél beteg, mert olyan rossz. – A leves nagyon finom volt, aztán elindultunk a hálószoba felé. Danu bent horkolt. Egy darab nagyobb matrac volt bent a szobában az ágyon kívül.

- Oké, akkor beágyazok a padlón azt hiszem. – mondta Isac és lerakott egy takarót meg egy párnát a földre. Aztán kiment a szobából. Én addig leültem törökülésben a matracra. Kicsit később ő is átöltözve lépett be a szobába. Egy szürke nadrág és egy fekete rövid ujjú póló volt rajta. Gyorsan felálltam és felvettem a földről a takaróját és a párnáját. A matracomra tettem őket.

- Nem engedem, hogy a földön aludj. – mondtam neki akaratosan.

- Ezt már megbeszéltük. Megleszek, nem olyan szörnyű a padló sem. Te csak aludj. – végül Isac meggyőzött. Beszélgettünk egy ideig, aztán valamikor elaludtam. Kis idő múlva felriadtam, nagyon rosszat álmodtam. Csurom víz voltam és levegő után kapkodtam. Erre Isac is felébredt.

- Jól vagy?

- Nem, nagyon rossz…

- Nyugalom, csak egy álom volt. - mondta és rám mosolygott. Gyakran voltak rémálmaim és sosem jöttünk rá, hogy miért. Ezekben mindenféle előjött, de leginkább a szeretteimmel kapcsolatosak, valamilyen tragikusan végződő történetek voltak. Odakúsztam Isachoz és mellé feküdtem.

- Nem baj, ha egy kicsit itt maradok? – kérdeztem ijedten nézve rá.

- Nem, dehogy. Maradj csak. – neki döntöttem a fejemet és újra elaludtam. Nem tudom, hogy mióta lettünk ilyen közvetlen kapcsolatban, vagy hogy meddig lesz ez még így, mert végül is mégis csak egy sztár, de azt biztosan tudtam, hogy akkor a lehető legjobb helyen voltam.

xo Lilu xo

2014. december 3. + 5. - Ajándék

Itt is vagyok a bejegyzéssel. Én biztos, hogy ki fogom őket próbálni, nagyon finomnak tűnnek. *-* Ha valaki más is kipróbálja, annak sok sikert hozzá. :)

#1 Forró csoki pillecukorral:
Szimpla forró csokit csinálunk és beledobunk pár pillecukrot, esetleg egy kis vaníliás kekszet hozzá és máris a hétköznapi kakaóból egy teljesen új karácsonyi kiadású forró italt varázsolunk.

#2 Édes-torony:
Ez az én elnevezésem rá. Pillecukor csoki és keksz hármasából összeálló tömör gyönyör. :D Mindenkinek ajánlom, nagyon finom.

#3 Oreo-pillecukor:
Ez egy olyan süti, amibe a két kedvenc dolgom kerül bele. A pillecukor és az oreo. Mindenképp kifogom próbálni, már csak a receptet kell hozzá megszereznem. Mert az ugye nem árt... xd

#4 Házilag készített színes csokik:
Olvasztott csokit mindenki úgy alakítja, ahogy szeretné és azt rak bele, amit csak szeretne. Ez az én időm. Csak ezt aztán senki se kóstolja meg, ha jót akar magának. Mindenféle díszítő cukor, dió, cukor m&m's minden.

Egy hideg téi napra is tökéletes mindegyik. A kanapén összekucorodva egy paplannal egy filmet nézve ezeket enni, csak mé jobb lesz től a pillanat. Ennyi lett volna egyenlőre a kis listám, aztán miközben telnek múlnak a napok, ez a lista bővülni fog.

xo Lilu xo

2014. december 3. + 5.

Sziasztok!
Kicsit késve, de meghoztam az ablacskák mögött rejlő ajándékot. Remélem, hogy tetszeni fog. Most pedig pár ötletet fogok adni, hogy mit próbáljatok ki karácsony este egy családi, baráti filmnézés közben. ;)

xo Lilu xo

2014. december 4. - Ajándék

Na, meg is hoztam a verseket. Remélem, olvasásuk közben sikerült kicsit jobann ráhangolódnotok a közelgő karácsonyra :)

Makovics János

Karácsony

Decembernek havasnak kéne lenni,

máskülönben min jön a Mikulás,

száncsillagok fényes egén, miként

szórja ajándékait szerteszét, ablakokba,

kis csizmákba, puttonyából kibányászva.

Télvárás oly meghitt érzés, romantikus

gyermekkori álomképek, meséskönyvek

szép rajzai, mesefilmek tucatjai, bennünk

élnek örök gyermekként, felnőve is még.

Várjuk a havas telet, mikor ropog a hó

lépteink alatt, s minden oly vakítón tiszta,

mintha a menny hullt volna ide vissza:

reményt adva, hogy eljön és ránk

talál, csillagok közt csilingelve

bekoppan hozzánk, és emlék

marad, mint ennek az évnek annyi

szépsége, s Luca koppanása halk

szólam a mindenségben, naponta

éltetve a reményt, hogy szebb

lesz a holnap és vígabb a jövő,

s karácsony este csillagszórók

s gyertyafények meghitt csendjében

egy kicsit rágondolunk mindazokra,

kiket szerettünk s már nincsenek,

és akik vannak és még szerethetünk.

Mert karácsony napja a szeretet ünnepe,

de túl azon is tovább kell, hogy égjen a

láng ott, belül a lélek tájékán, szikrázón,

mint a kandalló parazsa, 365 napon át.

Ady Endre 
Karácsony

Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.

Minden ember 

Szeretettel 

Borul földre imádkozni, 

Az én kedves kis falumban 

A Messiás 

Boldogságot szokott hozni.

A templomba 

Hosszú sorba' 

Indulnak el ifjak, vének, 

Az én kedves kis falumban 

Hálát adnak 

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn 

A nagy Isten 

Szent kegyelme súgna, szállna, 

Az én kedves kis falumban 

Minden szívben 

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város 

Durva zaja, 

De jó volna ünnepelni 

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből 

- Úgy mint régen - 

Fohászkodni, 

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent, 

Elfeledni, 

De jó volna játszadozó 

Gyermek lenni. 

Igaz hittel, gyermek szívvel 

A világgal 

Kibékülni, 

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege 

Igaz hitté válna, 

Óh, de nagy boldogság 

Szállna a világra. 

Ez a gyarló ember 

Ember lenne újra, 

Talizmánja lenne 

A szomorú útra.

Golgota nem volna 

Ez a földi élet, 

Egy erő hatná át 

A nagy mindenséget. 

Nem volna más vallás, 

Nem volna csak ennyi: 

Imádni az Istent 

És egymást szeretni... 

Karácsonyi rege 

Ha valóra válna, 

Igazi boldogság 

Szállna a világra.

Fövényi Sándor

Ma még karácsony

ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák,

és a Halleron meleg teát osztogat az est,

a félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát,

halkan bekopog, boldog karácsonyt, Budapest.

ma nincsenek viskó lelkek, csak cifra paloták,

mert néhány röpke percre Isten mindenhol lakik,

lenn az aluljáróban, a lépcsők vánkosán

heverő vén csavargó kannás borról álmodik.

az István kórház portáján gyűrött papírszalag,

valaki ráírta, meghalni csak holnap lehet,

ma élni kell, hiszen ritka az olyan színdarab,

mikor fecniplakáton szívedé a főszerep.

ma még a bérházak falain bűbájos mosoly,

pedig voltak, kik a fenyő illatáért öltek,

a Nagyvárad tér üres, kifosztott szaloncukor,

csak egy villamos hideg fényei csörömpölnek.

ma éjjel végre enyémek az Üllői úti fák,

ujjaikra aggathatom mihaszna kincseim,

és hogy befedje a háztetők kormos abroszát,

hó hull az ég kötőtűágak ütötte résein.

Dorothea-chan

2014. december 4.

Halihó!

Kinyitom nektek a negyedik ablakocskát is...
 
*dobpergés* 

Dorothea-chan

2014. december 3.

Sziasztok!
Elérkeztünk a 3. kis ablakhoz. Az ajándék kicsit késni fog, de remélem, hogy majd benne lesztek a játékban.

xo Lilu xo

2014. december 2. - Ajándék

Itt is van az ablakba zárt bejegyzés az adventi időszakról. 

Az adventi időszak a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól kezdődik. Advent első vasárnapjával (amely mindig december 27. és december 3. közé esik) elkezdődik a karácsonyi ünnepkör és a keresztény egyházi év is. 

Gyerekként próbálják belénk nevelni, hogy az adventi időszak alatt sokkal jobban kell viselkednünk, mint általában. Elvégre ilyenkor várakozunk a karácsonyra. Ahol aztán majd azt kapjuk, amit megérdemlünk a Jézuskától, stb. Mindenki máshogy kapja ezt a történetet, valaki egyáltalán nem kap ilyet a szüleitől, de azt már biztosan mindenki hallotta, milyen fontos ebben az időszakban a figyelmesség és a kedvesség. Vannak, akik tényleg komolyan veszik a dolgot és mindent beleadnak, igyekeznek jobb emberré válni négy hétre, hogy a karácsonyt boldogan ünnepelhessék azokkal, akiket szeretnek az Újévet pedig tisztább lelkiismerettel köszönthessék. És vannak, akik ezzel mit sem törődnek. 
Megkérdeztem az egyik barátnőmet, ő mit gondol az adventi időszakról. Ezt a választ kaptam: 

Szerintem ez elég furcsa, mert az embereknek nem azért kellene kedvesnek lennie, mert advent van, hanem, alapból. Ez az egész amúgy elég vallásos dolog és én ebben nem igazán vagyok otthon, és nem is érzem át annyira, viszont azért azt érzem, hogy ez az egész időszak, a karácsonnyal bezárólag nagyon meghitt hangulatú, van az egésznek egy varázsa, a karácsony is a szeretet ünnepe és akkor így tök jó, mindenki boldog, meghitt stb., és akkor jajj de kedvesek vagyunk, de én úgy gondolom, hogy a kedvességnek ne ez legyen az oka, hogy 'bakker advent van, akkor most kedvesnek kell lennem a francba'.

Én személy szerint nagyon szeretem ezt az időszakot. Van valami meghittség benne, azt hiszem, még a legrosszabb napokon is. Eleve szeretem a telet és a karácsonyt. Valahogy odavagyok az érzésért, mikor bemenekülünk a hideg elől a házba, ahol ott van a család, stb., fojthatnám az idilli képet, de nincs kedvem :D Szerintem klassz, ha az emberek igyekeznek ilyenkor figyelmesebbek lenni társaik felé, bár azt abszolút nem értem, miért csak karácsony előtt kéne ezt tennünk, mindegy, részletkérdés. De tényleg, emberek... én azt mondom, közeleg a karácsony, az év legszebb ünnepe, amikor mindenki körülveszi magát olyanokkal, akiket szeret és teret nyer a figyelmesség, miközben jókat eszünk és időt töltünk egymással, szóval, legyünk kedvesek és hitessük el a többiekkel, hogy a karácsony tényleg ennyire tökéletes. Annyira tökéletes, hogy az adventi időszakban, még csak erre a fenomenális ünnepre várva is átadjuk a helyünket a buszon az idős néniknek, segítünk a testvérünknek a háziban, reggel anyát kávéval keltjük. Vasárnap esténként vacsorázzunk együtt a családdal és gyújtsunk gyertyákat a koszorún. Élvezzük az együtt töltött időt, és ne rohanjunk! Ha mindenki így töltené az adventját, tényleg tökéletes lesz a karácsony. Aztán tegyünk úgy az év többi részében is, mintha folyton karácsonyra várnánk, mintha egyfolytában adventi időszak lenne és legyünk kedvesebbek, odafigyelőbbek, emberiebbek. 

Dorothea-chan

2014. december 2.

Szóval ma kinyílt a második ablakocska a kalendáriumunkban....

Na, máris jön egy bejegyzés az adventi időszakról, annak történetéről és lényegéről. :)

Egyébként bocsánat, hogy nem hoztam a történetem további fejezeteit eddig, kicsit máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem, próbálok több időt szánni rá. Remélem akad valaki, aki hiányolta a hamarosan következő 3. részt :D

Dorothea-chan

2014. december 1. - Ajándék

Itt a kis ablakba zárt ajándék, remélem tetszeni fog. :)
Téma: csalódás.

#1

 #2

 #3

 #4

#5

xo Lilu xo

2014. december 1.

Itt is van az első ablak kinyitásához az idő. Akkor lássuk:

Tehát mindjárt jövök egy Adventi csomag idézetes képpel.

Ui.: Ez most nagyon rövid lett :P

xo Lilu xo

Adventi Kalendárium ^3^

Sziasztok!
Most van szerencsém bejelenteni, hogy hivatalosan is ma elkezdődik az adventi kalendárium kinyitogatása.(Mostanában nagyon sok a hivatalos dolog xD) Ilyet is terveztem csinálni, mert ugye az adventi időszak, az nagyon izgalmas, ezzel csak még jobbá szeretném tenni. :3 Ezzel szeretnék mindenkinek boldog Adventi időszakot kívánni! Ez a mi kis blogos kalendáriumunk. Ugyanúgy működik, mint a normális. Mindennap kinyílik egy, ahol egy egy bejegyzés rejtőzködik.
Kalendárium:

xo Lilu xo