Makovics János
Karácsony
Decembernek havasnak kéne lenni,
máskülönben min jön a Mikulás,
száncsillagok fényes egén, miként
szórja ajándékait szerteszét, ablakokba,
kis csizmákba, puttonyából kibányászva.
Télvárás oly meghitt érzés, romantikus
gyermekkori álomképek, meséskönyvek
szép rajzai, mesefilmek tucatjai, bennünk
élnek örök gyermekként, felnőve is még.
Várjuk a havas telet, mikor ropog a hó
lépteink alatt, s minden oly vakítón tiszta,
mintha a menny hullt volna ide vissza:
reményt adva, hogy eljön és ránk
talál, csillagok közt csilingelve
bekoppan hozzánk, és emlék
marad, mint ennek az évnek annyi
szépsége, s Luca koppanása halk
szólam a mindenségben, naponta
éltetve a reményt, hogy szebb
lesz a holnap és vígabb a jövő,
s karácsony este csillagszórók
s gyertyafények meghitt csendjében
egy kicsit rágondolunk mindazokra,
kiket szerettünk s már nincsenek,
és akik vannak és még szerethetünk.
Mert karácsony napja a szeretet ünnepe,
de túl azon is tovább kell, hogy égjen a
láng ott, belül a lélek tájékán, szikrázón,
mint a kandalló parazsa, 365 napon át.
Ady Endre
Karácsony
Karácsony
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Fövényi Sándor
Ma még karácsony
ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák,
és a Halleron meleg teát osztogat az est,
a félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát,
halkan bekopog, boldog karácsonyt, Budapest.
ma nincsenek viskó lelkek, csak cifra paloták,
mert néhány röpke percre Isten mindenhol lakik,
lenn az aluljáróban, a lépcsők vánkosán
heverő vén csavargó kannás borról álmodik.
az István kórház portáján gyűrött papírszalag,
valaki ráírta, meghalni csak holnap lehet,
ma élni kell, hiszen ritka az olyan színdarab,
mikor fecniplakáton szívedé a főszerep.
ma még a bérházak falain bűbájos mosoly,
pedig voltak, kik a fenyő illatáért öltek,
a Nagyvárad tér üres, kifosztott szaloncukor,
csak egy villamos hideg fényei csörömpölnek.
ma éjjel végre enyémek az Üllői úti fák,
ujjaikra aggathatom mihaszna kincseim,
és hogy befedje a háztetők kormos abroszát,
hó hull az ég kötőtűágak ütötte résein.
Dorothea-chan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése