Gomen :(

Ezt a bejegyzést Kata Szirmányi blog olvasónak küldöm.Nagyon sajnálom.Mióta megcsináltam a blogot,azóta vártam,hogy véleményezze valaki a blogot.Mikor megláttam,hogy írtál,nagyon megörültem és nagy izgalmamban véletlenül a megjegyzés eltávolítására mentem rá.Nem tudom hogy hogy kell visszavonni,ezért megkérnélek,hogy légyszíves írd meg mégegyszer.Nagyon örülnék neki.Mégegyszer nagyon de nagyon sajnálom.Ezer bocsánat kérést küld:Lilu-chan

2.fejezet

Bocsánat ez most kicsit rövidebb lett,mert a következő fejezetet szeretném a gólyatábornak szentelni. :) Jó olvasást!

-A francba.-Shou
-Most mit csináljunk?Ez most mind miattam van.Miattam késtek el ti is a vizsgáról.-Kaori lerogyott a földre.
-Nyurgalom nem fogunk elkésni még 2 percünk van.Bejutunk.Csak higgy benne.-Otoya
-Hátha nem mehetünk be a kapun keresztül,akkor hátul átmászunk a falon.Úgy látom,ott nincsenek őrök.-Shou
-Ez jó ötlet Shou.Te mászol át először,aztán átsegítem Kaori-chant és végül átmászom én is.
-Mire ezt Otoya kimonda,Shou már a fal tetején volt.Ekkor Otoya megfogta Kaori derekát ésfelemelte Shouhoz.Shou finoman átvette és leültette maga mellé.Ő gyorsan leugrott és Kaori felé nyújtotta karját,hogy ő is ugorjon.Kaori becsukva a szemét Shou karjába ugrott.Téliszononyos volt,de nem merte bevallani.Ugyanis nem szerette beisnerni a gyengeségeit.A földre érkezés után még egy percig becsukott szemmel szorította Shou nyakát.
-Már lent vagy.Nyugalom.Talán téliszonyod van?-Shou
-N...nem.-kiabálta Kaori
-Miért nem mondtad?
-Az előbb mondtam,hogy nem.
-Tudnod kell,hogy nagyon pocsékul hazudsz. De ez a fal nem is volt olyan magas. Ettől még lehetne.
- Honnan tudod?
-Tudod.....Szóval olvastam. Igen.Na miért nem mondtad?
-Hát...Nem akartam még ezért is a terhetekre lenni.-eközben Kaori észrevette,hogy Shou nyakát szorítja még mindig.
-Bocsi nem akartam.-Gyorsan kiugrott a karjából és egy kicsit pirosra szineződött az arca.
-Otoya is megérkezett a túloldalra.Az őr ebből semmit sem vett észre.Azonban nem tudták,hogy eközben valaki végig figyelte őket.
-Na siessünk már csak kerek 1 percünk van beérni a vizsgázó terembe.
-Megérkeztek a teremhez.
-Na aztán ügyes legyél Kaori-chan!Remélem találkozunk tavasszal itt.-Otoya.-Megsimogatta Kaori fejét.
-Igen.Ne roncs el semmit.Bár ezt kétlem.Biztos,hogy vagy egy rakat hibád lesz.Mire újra találkozunk nem szeretném azt olvasni az egyik reggeli újságban,hogy egy lány öreg néniket fuvaroz szánkón a kórházba.Ne ez legyen az új hobbid.Oké?-nevetett fel Shou
-Hihi.Rendben.És köszönöm a segítségeteket.
-A vizsga eredményeit egy hét múlva fogjátok megtudni.Levélben értesítünk mindenkit.-mondta be a hangosbemondóba az egyik sensei.
-Jól kell megírjam ezt a vizsgát,hogy itt zenét tanulhassak és hogy újra találkozhassam velük.-Ez  a gondolat zakatolt mindvégig Kaori fejében.
1 hét múlva.....
-Anyu nem jött levelem?Azt mondták ma fog érkezni a tájékoztató levél,hogy felvettek-e vagy sem.
-De drágám tessék.
-Kaori felbontotta a borítékot és lemerevedett.5 perc múlva sírva futott be a szobájába.
1 óra múlva.....
-Kop kop....
-Nyik.
-Elaludt szegény.-Kaori anyja felvette Kaori kezéből kiesett levelet az ágy mellől.
A levélben csupán nagy piros betükkel ennyi állt."Nem érte el a ponthatárt."
-Jajj drágám.
-Kaori 2 napig a szobájába volt zárkózva.
-kop kop.
-Kaori engedj be.Elég legyen ebből.Ez nem a világ vége.Majd máshová mész középiskolába.Mozdulj meg egy kicsit.Menj el a nagyihoz 1napra.Meglátod jót fog tenni.Olyan rég nem látta már az ő kicsi unokáját.
-Rendben.
-Megmondom neki.
-Halló?Szia anya. Hogy vagy?
  .........
-A nagyi azt mondta,hogy már most is indulhatsz.Összepakoltam a cuccaidat,a vonat 30 perc múlva indul.Siess le ne késd.
  2 nap múlva......
-Megérkeztem.Szia anyu!Olyan jó volt egy kicsit együtt lenni a nagyival.Csomó programot szervezett nekem.
-Szia kicsim.Már itthon is vagy?Látod,mondtam,hogy jó lesz.Ennek örülök.Mintha kicseréltek volna.
-Sok fényképet készítettünk.Megmutassam?
-Feltétlenül.Az összeset szeretném látni.
-Nagyon sok ruhát vart nekem a nagyi.Azt mondta,hogy valamelyiket szülinapomra valamelyiket karácsonyra,csak nem tudta át adni,mert nem mentem hozzá a sok tanulás miatt.Így igazából a ruhákról készültek a fényképek.Képzeld a nagyinak olyan szép virágai vannak.A napraforgói tetszettek a legjobban.
-Mivel az a kedcenc virágod,nem csodálom.Mondjuk az övéi különösen szépek.
Ez nagyon jó lett.Ez is tetszik.Az összes nagyon jó.Bár az én kedvencem határozottan ez.- mutatott a képre Kaori édsanyja.
-Annyira aranyos vagy rajta.

-Apropó hozott neked a postás egy levelet.Ide raktam az asztalra.Tessék.
-Kaori kibontotta a levelet.
Ez állt benne:"Sajnálattal közöljük,hogy összekeverte a titkárnő az ön borítékját egy másik vizsgázóéval.Ön megfelelt a ponthatárnak.Várjuk tavasszal a Saotome Akadémia középiskolai részén. Üdvözlettel:Saotome Akadémia igazgatóhelyettese"
-Anyu felvettek a Saotoméba.Összekeverték a borítékomat egy másik vizsgázóéval.
-Gratulálok.Én éreztem,hogy ez csak valami félreértés lehet.
-Kaori,anyja nyakába borult.
Elmúlt a tél.Beköszöntött a tavasz.A cseresznyefák már virágoztak.Az első iskolai nap volt.Bár ez nem volt még komoly.A Saotoméban az első napot az osztálytársak közötti ismerkedésnek szentelték.Hiszen 1 nap múlva egy hétig kell együtt legyenek.Ez az egy hetes összezártság volt a gólyatábor.Az első nap elmondták mit kell vinni a táborba.Ez a tábor volt az elsősök "beavatásiszertartása".Itt dől el minden.Mindenkit alaposan megfigyelnek,hogy kiszűrjék a legtehetségesebbeket.Ekkor derül az ki,hogy kivel érdemes foglalkozni,ki viheti valamire.Kaori a zeneszerző szakra jelentkezett.Nagyon szeretett zenét szerezni,és énekelni is.Az utóbbit azonban csak ha egymaga van,csakis akkor énekel.Kevés ember van,aki már hallotta volna énekelni.Úgy vélte,nem olyan szép a hangja.Ez azért is lehetett,mert nővére,ki már nem élt együtt velük,énekes volt.Kaori órákig is el tudta hallgatni.Csodaszép hangja volt.Ezért ha együtt zenéltek,Kaori általában csak gitárral kísérte nővére énekét.Nem mert elötte énekelni.Úgy vélte elrontaná hangjával ezt a csodaszép muszikát.Pedig az iskolai énekkarban (énektanára utasítására állt csak be) mindig szólót énekelt.
-Jujj de nagy ez az épület.Vajon hol lehet az osztálytermem?Lássuk csak 110B.Most a 40B-nél vagyok.Talán balra kellett volna fordulnom?Nézzük a térképet.Ha itt jobbra fordulok,itt meg balra,akkor ...Puff.
-Aú.
-Kaori lecsüccsent a földre.
-Ó jajj nekem .Elnézést kérek.-összeszedte a földön hevert könyveket és meghajolt.
-Nem megmondtam már,hogy nem kell ez a hajlongás?
-Ó Shou-kun!Te vagy az?
-Nem egy öreg néni,aki egy szánkón száguldozik.Persze,hogy én.
-Hihi.
-Mégis mi keresel errefelé?
-A 110B-s termet.
-Az az osztálytermem.(Egyszerre mondták)Erre elnevették magukat.
-Akkor egy osztályban vagyunk.Jajj de örülök.És mégegyszer köszönöm a vizsga napján való segítségedet.És nem hajolok meg.
-Igen úgy látszik.Na azért.De mégis mit keresel errefelé?Az osztályterem a másik irányba van.
-De a térkép ezt mutatja.
-Nem,csak ha tudod nem fordítva tartanád....Gyere elkísérlek.
-Rendben.Köszönöm.
-Kaori-chan!Kaori-chan!
-Tomo-chan?Tomo-chan!-futott Kaori ölelésre tárt karokkal.
-Puf.-Tomo-chan egy nagyot vágott.Kaori fejére.
-Aú.Ezt mégis miért kaptam?
-Ezt még a vizsga óta tartogattam.Elkéstél majdnem és nem is négy utcányira voltál.Megérdemelted.
-Jajj bocsáss meg nekem.Visszaaludtam.
-Én előre megyek Kaori-chan.-Shou
-Rendben.
-Jó mindegy.Megbocsátok.Na gyere,vagy különben elkésünk.
-Beléptek az osztályterem ajtaján.
-Kérlek foglaljatok helyet.
-Nos gyerekek én Ringo-sensei vagyok.-dobott egy puszit a diákok felé. A nagy bemutatozása után (ami biztos,hogy nem volt kevesebb,mint egy óra)rátért a lényegre,amit már mindenki nagyon várt.
Mint már tudjátok holnap lesz a gólyatábor első napja.Amiket felírtam a táblára,ítjátok fel és feltétlenül hozzátok el,mert ezekből nem tudunk adni.Reggel pontban 9:00-kor indul a vonatunk. A vonaton 6-os fülkék lesznek.Hogy ki kivel lesz,azt magukra bízom.Lehetőleg senki se késsen,mert azt itt fogjuk hagyni.Az osztályteremben fogunk 8:45-kor gyülekezni.Ennyi lett volna mára a mondandóm az osztálykirándulásról.Fedezzétek fel ma az iskola minden szegletét. Ismerkedjetek meg az iskolátokkal.

1.fejezet

Helló mindenkinek! :)
Mint már mondtam ez az első írásom remélem tetszeni fog.Akkor lássuk az első fejezetet.
Jó olvasást!

-Kaori kelj fel,mert különben elkésel a felvételi vizsgáról!Nekem muszáj elmennem dolgozni,nehogy visszaaludj.
-Jól van anyu.Tudod,hogy sosem szoktam.
-Ekkor egy halvány mosoly jelent meg Kaori álmos arcán.Úgy nézett ki,mint egy másnapos.Anyukája erre csak legyintett egyet.Hiszen a fél városnegyed tudta,hogy Kaori egy folyamatosan visszaalvó,mindig elkéső leányzó volt.Azonban mindenki szerette a kedves,gondoskodó és segítőkész természete miatt és reggel mindenki az utcában próbált neki segíteni.Általában reggelente a szomszéd néni,aki pék volt gyakran adott neki egy-két péksüteményt útravalónak,mert a nagy sietségben hajlamos volt elfelejteni tízórait tenni magának.
-Lehetőleg ne keveredj semmilyen bajba.Sok sikert!
-Ezzel kiment az ajtón. Kaori minden erejét bevetve próbálta kinyitni a szemét,de nem tudta,mert tegnap este egy szemhunyásnyit sem aludt,egész éjszaka az járt az eszébe,hogy vajon hogy sikerül majd a felvételi vizsga,ha bejut milyenek lesznek az osztálytársak,a tanárok és maga az iskola. Kaori énektagozatra járt az általános iskolájában,ahol a mindennapos énekórák mellett hamar kiderült különleges érzéke a zenéhez. Ezért énektanára azt javasolta szüleinek.hogy a Saotome Akadémia középiskolai részén folytassa a tanulmányit.Itt ugyanis zeneszerzőket és sztárokat egyengettek a nagy debütálás felé.Itt írja meg a felvételi vizsgát is.
Nővére Honoka már tíz éve fuvolázik. Kaori nem szerette lemaradni testvérétől, ezért zongorázni kezdett el már hat évesen.Az utóbbi két évben pedig édesanyja tanácsára felvette a gitárt másodhangszerként.Mert végül is az énekhang mellé nincs is jobb kísérőhangszer,mint a gitár.A felvételi első napja ma van.
-Let it go,let it go....
-Szólat meg Kaori telefonja.A már álomba visszaszenderült lány a telefonjához nyúlt hogy lecsapja,mikor ráeszmélt hogy ez nem az ébresztőórája és felvette.
-Halló,itt a Kasai rezidencia.Jelenleg nem tartózkodik a család egyik tagja sem a házban kérem hívjon vissza késöbb.-mondta Kaori
-Neked is jó reggelt Kaori!Gondolom megint visszaaludtál,akkor veszed fel mindig a hangposta szerepét.
-Nem dehogy Hana-chan. Miért hiszi mindenki azt,hogy visszaalszom?Fel nem foghatom.
-Azért mert ez az igazság.Csak azért hívlak,mert gondoltam hogy vissza fogsz aludni és jó barátnő módjára nem akarom hogy elkéssél a felvételi vizsgáról.Na jól van leteszem,mert nekem is indulnom kell a vizsgára.Szia.
-Szia Hana-chan.
-Píb.
-Na jó még csak ahogy látom 8:45 van még aludhatok egy fél órát. Az Akadémiához az utata megjárom negyed óra alatt és negyed óra míg felöltözöm.Pont jó.
1 óra múlva.....
-Let it go,let it go.....
-Hana-chan és sosem kések el sehonnan.hm... tudod te is jól....pityipú...(alvás közben beszél)
-Let it go,let it go.....
-Ajj ki az már?
-Szia Kaori-chan. Tudod megbeszéltük az Akadémia előtt találkozunk pontban 9:45-kor.Negyed óra alatt bőven beérünk mivel 10:00-kor kezdődik a vizsga.
Én két utcányira vagyok az Akadémiától.Te hol vagy?
-Jajj szia Tomo-chan.Én? én....Csak egy pillanat bemérem a helyzetem.Én az ágyban vagyok. Kérlek szépen.
-Mi??? Ugye csak viccelsz velem? Mert ha igen akkor nem volt vicces.
-Jajj persze hogy csak viccelek épp most kanyarodok be az ötödik utcán már csak négy utca és ott vagyok.
-Jah jó.Már halálra ijesztettél Kaori-chan.
-Na jó leteszem szia Tomo-chan.
-Szia.
-A franc elaludtam. Ilyen nincs.Ketten is felhívtak és képes voltam visszaaludni.Most elméletben az ötödik utcán fordulok be.
-Kaori nagy nehezen kikelt az ágyból és álmosan kilépett az ajtaján.

Benyúlt a szekrényébe,kivett egy nadrágot és egy fölsőt és a fogasról leakasztotta a legmelegebb kabátját.Villám gyors iramban,hogy nem is lehetett követni,hol is van most és mit csinál.
-Jajj nekem Tomo-chan nagyon dühös lesz rám.
-Tudni kell azt,hogy ha Tomo-chan bedühödik.Akkor ott vér fog folyni. Elveszti a fejét és bármire képes lesz. Kaori kifutott gyorsan,de mikor kiért a kapuig csúszott a jégen.A kapu előtt pedig hasra esett.Havazott és már javában jég is volt. Kaori egy "négybalkezes" lány volt, mindenhol,minden helyzetben képes volt elesni.
-Jajj szívecském jól vagy?-szólt át a kerítésen a szomszédasszony.
-Persze,persze köszönöm.Elnézést.hogy aggódnia kellett miattam.Most bocsánat de sietnem kell.
-Persze nyugodtan menj csak aranyom.Vigyázz nehogy eless megint.
-Rendben.Viszontlátásra.Már 9:50 van elfogok még a vizsgáról is késni.
-Kaori haladt az utcán a legnagyobb tempóval,amivel csak tudott a csúszós jégen.Persze megint elcsúszott és a szomszéd kerítésében sikerült megkapaszkodnia.
-Drágám lenne egy perced?-szólt ki az  egyik kapun az utcában élő legidősebb néni.Kaori nem tudott nemet mondani,ha segítséget kértek tőle.
-Per.. per.. Nem fogok odaérni a vizsgára.
-Tudod az a fránya csípőm az beakadt.Segítened kéne bemennem a kórházba,mert ott van a fiam és ő tud ebben segíteni.
-Jó rendben beviszem.-ekkor Kaori a gyorsaság kedvéért a néni kertjében talált szánkóra rárakott egy plédet és ráültette az idős nénit.Megtolta és a végére állt.Száguldottak az utca vége felé. A kórház négy utcányi hosszra volt,pont a Saotome Akadémiától egy utcányira.Láthatólag a néni nagyon élvezte a szánkózást.Csak az volt a baj,hogy egy nagy oszlop felé igyekeztek és nem tudta Kaori irányítani a szánkót.Erre már nem gondolt,hogy talán irányítani is tudni kéne.
-Kapaszkodjon néni,mert ez húzós menet lesz.-mondta Kaori.Minden erejével fékezni próbálta a szánkót.Ez azonban nem nagyon lassította le.
-Seeegííítséééég!!!
-Puffff....-a szánkó neki csapódott az oszlopnak..Kaori kinyitotta a szemét.A néni egy vörös hajú srác karjában volt.Ő pedig egy szőkéjében.
-Huhh a néni sértetlen,hála Istennek.
-És te is az vagy ahogy látom.-szólt egy vörös hajú srác. Kaori gyorsan kibontakozott a szőke szorításából.Egy kicsit elpirult.
-Igen tényleg.....Öhm.. Nagyon köszönöm,meg mentettétek az életünket.
-Igen,finoman kifejezve.-szólalt meg a szőke srác.
-Az én nevem Ittoki Otoya.A barátom pedig Kurusu Shou.-a szőke intett egyet.
-Hali.
-Mégis mi volt ez?-mondta Otoya.
-Hát...Szóval reggel elaludtam és felvételi vizsgám lenne,az utcán megszólított a néni,hogy kísérjem be a kórházba,mert a csípője beakadt és csak a fia tudja ezt megoldani.
-Aha.De akkor is őrültség.Mégis hogy gondoltad ezt, egy öreg nénit ráültetni egy szánkóra és száguldozni vele. Uram Isten.-mondta Shou.
-Mi is a felvételi vizsgára igyekszünk,úgyhogy menjünk tovább együtt.De először elkísérünk téged és a nénit a kórházba.-mondta Otoya.
-Tényleg ti is? Köszönöm ez nagyon rendes,de nem akarom hogy miattam késsetek el.Mennyi is az idő?
-9:55-van.-mondta a szöszi feltekintve az órájáról.
-Elkísérünk,mert kitudja lehet,hogy mégnagyobb marhaságot csinálsz.-Shou
-Már csak 5 percünk van.-Kaori
-Két perc alatt megjárták a kórházi utat.
-És ha már együtt megyünk,legalább elárulhatnád a nevedet.-szólalt meg Shou.
-Jajj bocsánat Kasai Kaori vagyok.Örülök,hogy megismerhetlek benneteket.
-Nem kell ez a hajlongás.-Shou.Ekkor megfogta Kaori mellkasát és felegyenesítette. Kaori fülig pirult.
-Na így már is jobb.-Shou
-Shou vedd le róla a kezed. Szegény. Elnézésedet kérem Kaori-chan Shou szemtelen viselkedéséért.
-Ugyan ugyan.Se..semmi gond.-közben megérkeztek az Akadémiához.
-Elnézést de nem mehetnek be.-kapu ör
-Mégis miért nem?-Shou
-Mert mindjárt kezdődnek a vizsgák.2 perc van már csak hátra.
-Kérem engedjenek be,mi is vizsgázók vagyunk.-Otoya
-Nem engedhetem be,tanulják meg,hogy máskor idejében érkezzenek meg.
-Na ne szórakozzon velem.-Shou
-Kérem szépen engedjék meg,hogy bemenjünk.-szállt be a kérlelésbe Kaori is.
-Nem és táguljanak innen.Ne mondjam még egyszer.
****************************************************************************************************
A következő fejezetben kiderül mi lesz a sorsa Kaorinak,Otoyának és Shounak.
Remélem tetszett.A kritikákat szívesen fogadom.

fejezetek

Holnap fogom kirakni az első fejezetet a történetből. :) Remélem sokan fogjátok elolvasni. :D
Azt is remélem hogy jól sikerült.

A blog és én

Nagyon sok anime fanfiction-t olvastam és sokszor nagyon elszomorodtam mikor láttam,hogy vége van.Mikor azt gondoltam,hogy még annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle.Így egyszer azon kaptam magam,hogy a jövőbeli blogomat tervezgettem.Azt gondoltam miért ne írhatnék egyet én is?Ezért létre is hoztam.Azonban még eléggé kezdő vagyok úgyhogy gomen ha nem a legtökéletesebbek lesznek.Próbálok majd minél jobbakat írni. :D

Kirakom az első fejezetet nem sokára és ha tetszik és kapok visszajelzéseket,akkor nagy örömömre fog szolgálni,hogy kitehetem a következő fejezetet. :)

Ha beindul a blog álmaim szerint akkor lehet,hogy lesznek időszakok mikor lassabban fogom kirakni mert most a felvételik miatt még mindig izgulok és a suliban is meg kell hogy tartsam a kitünőmet. :D   Igen a nyolcadik évet taposom és mindenképpen meg akarom szerezni az emlékplakettet amit a suliban a nyolc évig kitünő diákoknak adnak át.Nem most akarom az utcsó évben elszúrni. XD

Most már befogom a számat és köszi,hogy elolvastad ezt a kis bejegyzést .*-*