Bocsánat,hogy most jött,csak egy ideig nem írtam,mert nem tudtam,hogy tetszeni fog-e ez a szál.
Kaori első napja a Felső-Középiskolában nem épp úgy telik,ahogy ő szerette volna. :D
Kaori első napja a Felső-Középiskolában nem épp úgy telik,ahogy ő szerette volna. :D
Jó olvasást!
Éjszaka már megint rosszul aludtam.Hiányérzetem volt,de nem tudtam,hogy miért.Csak fetrengtem az ágyban,néha még le is estem arról.Ilyenkor csak becsukott szemmel próbáltam visszamászni.Megelégeltem a helyzetet és elővettem a telefonomat.Beledugtam a fülesemet és rányomtam csak úgy egy zenére.Az egyik gitárzenekarban játszott megnyugtató darab csendült fel.Igen,gitárzenekarba jártam.Erre viszonylag gyorsan elaludtam,mivel az volt a kedvenc számom,viszont az óra ekkor már hajnali hármat mutatott.Már két napja hajnali kettő után feküdtem le,ez nálam nem volt szokásos.Így másnap reggel,alig bírtam valahogy összevakarni magam reggel hét órakor.Anyu hagyománnyá vált ébresztése elkezdődött.Berontott a szobám ajtaján.
-Kaori kelj fel,mert különben elkésel.Már negyed nyolc van.-mondta,majd kiment,hogy folytassa a reggeli elkészítését.mindig egy negyed órával többet mondott.Gondolom ezzel akart rám ijeszteni,hogy gyorsabban szedelőzködjek,mivel minden egyes nap éppen hogy csak elértem a buszt.Első alkalomkor,még rémülten pattantam fel az ágyból-olyan lehettem,mint egy rugó-és szaladtam le a lépcsőn,majdnem ki is törtem a nyakam. Hiper gyorsasággal felöltöztem és tömtem le a reggelit a torkomon.Egy idő után megszoktam,így ma sem izgattam fel magam különösebben emiatt.Fáradtan az ajtó felé néztem,segítséget várva az ágyból való kimászáshoz.Senki nem jött.
Megfogtam az ágy támláját és próbáltam egyre jobban lemászni az ágyról.Valamilyen csoda folytán sikerült is.Magamra húztam az első ruhát ami a kezem ügyébe akadt.Bepakoltam a táskámba és az utamat a lépcső felé vettem.lassú és lomha léptekkel haladtam a lépcsőn.Mikor a lépcsőn haladtam,megcsapott egy olyan illat,amit nem akartam megérezni.Ez összetéveszthetetlenül a spenót illata volt.Utáltam a spenótot amellett,hogy a család minden tagja szerette.nem beszélve Honokáról,aki egyenesen rajongott érte.Minden egyes alkalommal veszekedni kezdtünk arról,hogy hogy nem szeretem a spenótot.nem fért a fejébe,hogy nem ízlik.Ilyenkor egy szúrós pillantást vetettem rá,hogy hagyjon már békén.Ezt persze mindig kikerülte és gond nélkül folytatta a nyaggatásomat.Leértem végre és üdvözöltem a konyhában sürgölődő anyut.Oda dugtam a fejem,ahol éppen főzött és megláttam....életem legutálatosabb kajáját...amivel bármikor megzsarolhattak....a spenótot.A zöld pép ott figyelt a serpenyőből,mintha az egyik rémálmomból lépett volna ki.Vetettem rá egy grimaszt,amit anyu észre is vett.
-Nyugodj meg drágám,neked külön reggelit csináltam.Omlettet csináltam.Az jó lesz?
-Ekkor felcsillant a szemem és könny kúszott a szemembe.ilyen rendes volt,hogy külön reggelit csinált nekem,nem ítélt halálra.
-Óóó anyu.Tudod,hogy mennyire szeretlek?-Oda léptem mellé és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.Anyu erre csak nevetett egyet és az asztal egyik oldalára intett,hogy hova üljek le.Én jól nevelten lehuppantam az egyik székre.Míg készült a reggelim-az a förtelmes zöld trutyi persze már rég kész volt-azon gondolkodtam,hogy a mai reggelinél vajon miről fogunk veszekedni a drága nővéremmel.Mi a vszekedéssel kommunikáltunk.Míg mások egy szimpla veszekedésnek látták,aközben mi éreztük a másik hangulatát,ha rossz kedve volt be tudtuk tájoni mi miatt van és azt is tudtuk,hogy ez most csak egy "kedve volt veszekedni" veszekedés,vagy tényleg komoly.Már a reggeli felénél voltunk,mikor még mindig nem volt lent Honoka.
-Kaori kelj fel,mert különben elkésel.Már negyed nyolc van.-mondta,majd kiment,hogy folytassa a reggeli elkészítését.mindig egy negyed órával többet mondott.Gondolom ezzel akart rám ijeszteni,hogy gyorsabban szedelőzködjek,mivel minden egyes nap éppen hogy csak elértem a buszt.Első alkalomkor,még rémülten pattantam fel az ágyból-olyan lehettem,mint egy rugó-és szaladtam le a lépcsőn,majdnem ki is törtem a nyakam. Hiper gyorsasággal felöltöztem és tömtem le a reggelit a torkomon.Egy idő után megszoktam,így ma sem izgattam fel magam különösebben emiatt.Fáradtan az ajtó felé néztem,segítséget várva az ágyból való kimászáshoz.Senki nem jött.
Megfogtam az ágy támláját és próbáltam egyre jobban lemászni az ágyról.Valamilyen csoda folytán sikerült is.Magamra húztam az első ruhát ami a kezem ügyébe akadt.Bepakoltam a táskámba és az utamat a lépcső felé vettem.lassú és lomha léptekkel haladtam a lépcsőn.Mikor a lépcsőn haladtam,megcsapott egy olyan illat,amit nem akartam megérezni.Ez összetéveszthetetlenül a spenót illata volt.Utáltam a spenótot amellett,hogy a család minden tagja szerette.nem beszélve Honokáról,aki egyenesen rajongott érte.Minden egyes alkalommal veszekedni kezdtünk arról,hogy hogy nem szeretem a spenótot.nem fért a fejébe,hogy nem ízlik.Ilyenkor egy szúrós pillantást vetettem rá,hogy hagyjon már békén.Ezt persze mindig kikerülte és gond nélkül folytatta a nyaggatásomat.Leértem végre és üdvözöltem a konyhában sürgölődő anyut.Oda dugtam a fejem,ahol éppen főzött és megláttam....életem legutálatosabb kajáját...amivel bármikor megzsarolhattak....a spenótot.A zöld pép ott figyelt a serpenyőből,mintha az egyik rémálmomból lépett volna ki.Vetettem rá egy grimaszt,amit anyu észre is vett.
-Nyugodj meg drágám,neked külön reggelit csináltam.Omlettet csináltam.Az jó lesz?
-Ekkor felcsillant a szemem és könny kúszott a szemembe.ilyen rendes volt,hogy külön reggelit csinált nekem,nem ítélt halálra.
-Óóó anyu.Tudod,hogy mennyire szeretlek?-Oda léptem mellé és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.Anyu erre csak nevetett egyet és az asztal egyik oldalára intett,hogy hova üljek le.Én jól nevelten lehuppantam az egyik székre.Míg készült a reggelim-az a förtelmes zöld trutyi persze már rég kész volt-azon gondolkodtam,hogy a mai reggelinél vajon miről fogunk veszekedni a drága nővéremmel.Mi a vszekedéssel kommunikáltunk.Míg mások egy szimpla veszekedésnek látták,aközben mi éreztük a másik hangulatát,ha rossz kedve volt be tudtuk tájoni mi miatt van és azt is tudtuk,hogy ez most csak egy "kedve volt veszekedni" veszekedés,vagy tényleg komoly.Már a reggeli felénél voltunk,mikor még mindig nem volt lent Honoka.
-Anyu?Hol van Honoka?
-Már elment,mert nulladikkal kezdtek már az első napon.
-Köszi.
-A francba,pedig már kigondoltam,hogy mivel fogom cukkolni.-motyogtan az orrom alá.Olyan nagy falatokbqn ettem az omlette,hogy anyu azt hitte,hogy megakad.Nem volt kivel vitatkozni,így értelmetlen volt a reggelinél elidőzni.Miután elpusztítottam mindent a tányéromról,lepattantam a székről,köszöntem anyunak és kisétáltam ajtón.Most sikerült nyugodtan elérnem a buszt,mert nem vette el az időt a veszekedés.Azonban nagyon álmos voltam és még a bennem lévő feszültséget sem tudtam levezetni a Honokával való veszekedéssel.Ez volt a legosszabb párosítás.Persze este óta nem múlt el a hiányérzetem.Egész úton próbáltam kitalálni,hogy vajon mut felejtettem el.Mire elérkeztem a végállomásra,úgy voltam vele,hogy majd úgyis megtudom,vagy nem.Leszálltam a buszról és a suli felé vettem az irányt.Egy fekete-fehér edző cipő,egy farmer,egy bő fekete póló és egy szintén fekete,celiratos baseball sapka volt rajtam,ami alá etürtem a hajam.Hosszú volt,de olyan semmien is.Semmien vazont nem tudtam kitalálni és folyton a szemembe lógott,nagyon zavart.Ezek voltak a kedvenc darabjaim.Ma osztják ki az iskolai egyenruhát,így ma még abban pehettem,amiben akartam.Lelkileg felkészültem,hogy szoknyát kell hordanom.Nem hordtam egyáltalán,maximum amikor anyu rám erőszakolta,mint tegnap az évnyitó előtt.Szó szerint,Honoka lefogott és anyu meg rám húzta.Aztán megfenyegetett,hogyha le merem venni,akkor egy hétig csak spenótot csinál.Erre persze muszáj volt magamon eltűrnöm.Utálom,ha a lábam kilátszik.Beléptem az iskola kapuján és a térképet bogarászva elindultam egy nagy folyosón.Igen,külön térképet adtak az újaknak,mert akkora volt az épület.Akkor nyüzsgés volt a folyosón,a lányok kisebb csapatokba tömörültek.Figyelték,hogy milyen fiúk vannak.Én azért jöttem,hogy tanuljak és a zenével foalkozzam.Ők nem?Amire sikerült átfurnom magam a tömegen,teljesen kimerültem.A hirdetőtábla felé indultam,hogy megnézzem,hanyas az osztálytermem.Ott persze pechemre még nagyobb volt a tömeg.Beletörődve,hogy nem jutok oda egyhamar,a falnak támaszkodtam és lehajtva a fejemet,a szememet a földre szegezve türelmesen vártam.Elmélyedtem a gondolataimban.Egyszer csak egy sugdolózásra lettem figyelmes.
-Láttad?Már itt vannak.Mind olyan helyesek.
-Igen.Annyi jó srác van itt.
-Ezek csak a fiúkkal tudnak foglalkozni?Inkább a tanulásra kéne így koncentrálniuk.Azt hittem egy színvonalas suliba jöttem.Kik vannak itt?Valamiről lemaradtam?-gondoltam.Majd tovább hallgattam a beszélgetést.
-Nézd!Látod azt a srácot,ott a falnak dőlve?A fekete feliratos baseball sapkást.Milyen vagányul néz ki.
-Igen látom.Úgy megszólítanám.Bár az arcát nem látom,biztos helyes.
-Én is.Biztos nagyon helyes.Szerintem ő is új.
-Ezek rólam beszélnek?-gondolkodtam magamban,majd feltekintettem,hogy lássam őket.A lányok körülbelül két méternyire tőlem voltak és engem bámultak.Mikor rájuk néztem,elvörösödtek és gyorsan elkapták rólam a tekintetüket.
-Juujjj.Milyen nagy szemei vannak.
-Milyen aranyos.♡
-Á úgy megismerkednék vele.Bárcsak egy osztályba kerülnénk.Úgy biztos beszélnénk.
-Gyere,maradjunk itt és várjuk meg,míg a hirdető táblához megy.Akkor láthatjuk,hogy melyik osztályba fog járni.
-Az utolsó két mondatot már nem hallottam,mert kezdett megüresednia hirdető tábla és gyorsan elindultam felé.Meg voltam győződve,hogy az előbb a mellettem lévő srácra gondoltak.Ő is fekete baseball sapkát viselt,bár személy szerint,szeintem nem éppen egy szőke herceg volt.A srác felkelt és a lányok felé vette az irányt.Hallottam,ahogy megszólítja őket.
-Helló csajok.A nevem Shinji Koganei.Mizujs?Láttam figyeltetek.
-Öhm....Szia?
-Bocsi,de most más dolgunk van.
-Jajj ne már.Hiszen láttam,hogy elvörösödtetek,amikor rátok néztem.Körbevezethetlek titeket?Másodikos vagyok.
-Köszi,de nem.
-Hagyj békén.Nem téged néztünk.
-Hagyj békén.Nem téged néztünk.
-Ebből a beszélgetésből csak a megszólítást hallottam.Végre valahára a hirdetőtáblához jutottam.Az 1-B osztálba kerültem.Eddig mindig B osztályba kerültem.Megindultam az osztálytermem felé.A két lány aki a mellettem álló srácra volt rámászva követett.Beléptem az ajtón és lehuppantam a leghátsó padok eggyikére.Kinéztem az ablakon és egy kisebb tömeg gyűlt össze egy bizonyos fiú körül.Szőke haja volt és modell volt,amit onna tudok,hogy a kint lányokból álló tömeg ordítozta.Elég magának valónak tűnt és ekkor megint feltettem magamban a kérdést,hogy ezek minek jöttek ebbe a suliba?Máshol is tudja magát csodáltatni a lányokkal,nem kell ahhoz a Saotome Akadémiára járni.Unottan visszafordultam az osztályfelé.Egyenlőre még nem szerettem volna összebarátkozni senkivel,inkább csqk mgfigyelni az embereket,kinek kilyen az igazi személyisége.Nem szeretnék zsákbamacskát venni.Kicsit az arcomba húztam a sapkát és neki döntöttem a szék támláját a falnak.Gondoltam egy kicsit alszom,amíg meg nem érkezik az osztályfőnök.
.........
Nem tudom mennyit aludhattam,kinyitottam az egyik szememet résnyire.Egy nagyobb lányokból álló csoport vett körül.Nagyon meglepődtem,így becsuktam a szemem.Köztük volt az előző percekben látott két lány is.Egymásnak sugdolóztak.Nem tudtam kivenni,hogy miről lehetett szó.
-Látod,én mondtam,hogy nagyon helyes.Főleg,amikor rádnéz a nagy bociszemeivel.
-Nagyon aranyos,amikor alszik.
-Szerinted,hogy hívják?
-Nem tudom,de minél előbb össze kell ismerkednünk vele és Kise-kunnal.El tudod ezt hinni?Két oltári helyes srác is az osztályunkba jár.
-Mindjárt megőrülök.Mázlink van.
-Belépett a terem ajtaján az osztályfőnök.Erre kicsit feljebb húztam a sapkám és kinyitottam a szemem.A lányok leültek a helyükre.
-Sziasztok!Az én nevem Ringo-sensei.Ma csak két osztályfőnökink lesz,azután haza mehettek.Tegye fel a kezét és szóljon,aki a nevét hallja.
-Kaneko Azusa.
-Jelen.
-Iseki Ken.
-Jelen.
..........
-Ryouta Kise.
-A lányok kiabálni kezdték a nevét.
-Kise!Kise!
-Erre a személy csak elnevette magát,majd végre kinyögte.Úgy éreztem,mintha valahol láttam volna,de nem ugrott be,hogy hol.
-Jelen.
-Majd felém fordult és rám mosolygott.
Én erre csak egy meghökkent és egyben grimaszoló fejet vágtam.
Miért mosolygott rám?Én nem szoktam idegenekre rá mosolyogni.Ez normális?-gondoltam magamban.
-Kasai Kaori.
Miért mosolygott rám?Én nem szoktam idegenekre rá mosolyogni.Ez normális?-gondoltam magamban.
-Kasai Kaori.
-Hanyagul fellendítettem a kezem és sikerült kipréselnem magamból két szót.Nem tudom ez hogy sikerült olyan kómás állapotban amilyenben voltam.
(A nevem csak egy betűben tér el egy fiúétól.)
(A nevem csak egy betűben tér el egy fiúétól.)
-Itt vagyok.
-Erre egy kisebb lánycsapat sikított fel és összesúgtak.
-Milyen menő.Nagyon kedvelem.
-Nem értettem a reakciót,hiszen nem is beszéltem velük,hogy kedvelhetnek?Nem is ismernek.Meg hát a fiúkat rajongják így körbe.Akkor most miért engem?Majdnem annyian voltak,mind annál a Kise nevű srácnál.El sem tudtam képzelni,hogy mi az oka.Mondjuk nem is nagyon izgatott a dolog.Gondolkodás közben a mellettem ülő szőke hajú srác felé fordultam.A srác egyenesen rám bámult.Erre ar arcomba húztam a sapkám.Az első osztályfőnöki hamar eltelt.Kimentem az udvarra és kerestem egy eldugott helyet.Leültem és próbáltam levezetni még a reggeli fezsültséget,ami bennem maradt.Meglepetésemre egy srác ült mellettem.Először csak néztem a szemébe,aztån amikor felfogtam,hogy mi is történt,megugrottam.
-Uram Isten.
-Neked is szia.
-Jah bocsi,szia.-nyertem vissza a lélekjelenlétemet.
-Bocsáss meg,ha megijesztettelek.Tetsuya Kurokonak hívnak.
-Nem kell bocsánatot kérned,nem ijedtem meg.-tagadtam le az egyértelmű dolgot.-A nevem Kasai Kaori.
-Te is elsős vagy?
-Igen.
-Melyik osztályba jársz?
-A B-be.
-Én az A-ba.
-Na,az egyedüllétemnek is lőttek.Viszont ha már megszólított,beszélek vele egy kicsit.Egész rendesnek tűnik,de azért vigyázok.-gondoltam magamban.
-Melyik szakra jársz?-kérdeztem tőle.Én a zeneszerzőszakon voltam.Az osztályok vegyesek voltak.Volt zeneszerző szakos ész sztár szakos is.
-Hát nekem nincs szakom.
-Az hogy lehet?-kérdeztem kérdőn tekintve rá.
-Mert én alsóban a Teikoba,most meg a Seirinbe járok.
-He?-biztos nagyon értelmes fejet vághattam,mert az eddig póker arcú fiú elnevette magát.
-Nem voltál itt az évnyitón?
-De.-mondtam szárazon,amiért az előbb kinevetett.
-Bemondta az igazgató,hogy a Seirinben egy kisebb baleset történet,ezért a diákjai ide fognak járni.
-Mi volt az baleset?
-A suli melletti házat ledózerolták. A gép vezetője szerintem be volt állva,mert az iskolába is belement.
-Megsérült valaki?-tudakoltam,észre nem véve a közvetlenségemet.
-Nem szerencsére senki nem volt az iskolában,mert hétvégén történet.Így most a suli egyik felét újra kell építeni.Nem tudjuk,meddig fog eltartani.Szerintem egy évbe tuti.
-Az mekkora már.Hogy-hogy ebbe a suliba jöttetek?
-Azért,mert az igazgatónknak elméletileg nagyon jó barátja a ti igazgatótok.
-Ja,így már érthető.-mondtam a pad támlájának dőlve.-Én erről miért nem tudtam?Na mindegy.Milyen beállítottságú a sulid?
-Sport iskola.Főleg a kosárlabdában jeleskedik.Erről híres.
-Kosárlabda?-kérdeztem kicsit meglepődve,mert minden kosaras sulit ismertem.
-Aha.
-Kicsit elfordítottam a fejem,hogy tisztázzam magamban a dolgokat.Ez persze nem sikerült,mert amint elnéztem,ott is egy fiú ült és a képembe meredt.
-Kuroko!Ott hagytál az osztályteremben?-szólalt meg,de még mindig rám meredt.
-Nem hagytalak ott,csak túl lassú voltál.Igen,mert egy csomó lányon kellet áttörnöm.Ott csoportosultak az 1-B osztályterme előtt.
-Én már megint lefagytam.Viszont másodjára már akkorát ugrottam,hogy a az előttem lévő asztalt is átugrottam.
-Basszus,ember!Meg akartok ölni?-jött ki belőlem.
-Hát ha ilyen ijedős vagy.-vágott vissza a kalapos srác.
-Ki a haverod?
-Kasai Kaori a neve.-mondta Kuroko
-Én Kurusu Shou vagyok.-biccentett.
-Nem vagyok a haverja és nem kérdeztem a neved.Amúgy meg nem vagyok ijedős.-mondtam.
-Nyugi van.Nem kell felkapni a vizet.Megugrottál,láttam.Egy srácnak nem kéne ennyire ijedősnek lennie.
-Már éppen kioktattam volna,amikor megszólalt a csengő.Srácnak nézett?Gyorsan befutottam az osztálytermembe. Ofőn eszembe jutott a Kaijo. De hülye voltam,hiszen oda járt a Csodák Generációja.A tagjait nem ismertem,csak hallottam róluk.Egy időben mindenki róluk beszélt.Azonban nem nagyon kötött le a dolog,miután rájöttem erre.Én úgy gondoltak a Csodák Generációjára,mint egy csapat egoistára.Persze,volt amiért büszkének lenniük.De a büszkeség és az egoizmus nem éppen ugyanaz.Attól még nem kell elszállni,mert van tehetségem valamihez.Azon járt az agyam,hogy majd hogy fogom kioktatni azt a Shou nevű srácot,amikor a tanár a nevemet mondta.
-Igen?
-Te leszel a Ryouta Kisével párban.A párok egy Saotomes és egy Kaijous diákból lesznek.
-Miért kell párban lennünk?-kérdeztem kicsit felháborodva,mert egyáltalán nem akartam azzal a sráccal bármilyen téren is érintkezni.
-Nem figyeltél?Mondtam,hogy azért kell párokat alkotnotok,mert az igazgató azt szeretné,hogy jóba legyenek a két iskola diákjai.A pároddal fogod végig járni a két nap múlva megszervezésre kerülő iskola megismerési napot.Mivel mindannyian elsősök vagytok és nem ismeritek az iskolát, a felsősök különböző programokat szerveznek nektek és mindenben a segítségetekre fognak állni.Jobban megismerhetitek az iskolát és ezen kívül itt tekinthetitek meg a klubokat is.Ugyanis az iskolának nagyon fontosak a délutáni szabadidős tevékenységek,hogy jól érezzék magukat a diákok.
-Már csak egy kérdésem lenne.
-Na és mégis mi lenne az?
-Miért épp vele kell lennem?-kérdeztem,miközben az illetőre mutattam,de úgy,hogy majdnem orron vágtam.
-Mert így húztam ki a neveteket.
-De én egyáltalán nem akarok ezzel a túl nőtt egójú sráccal lenni.-bukott ki belőlem a reggeli feszültség hatására.
-Síri csönd telepedett az osztályra.A szőke kigúvadt szemekkel nézett rám.Egy fiú törte meg a csöndet.
-Milyen őszinte ez a gyerek.
-Hát jó.Akkor húzz te.-mondta Ringo-sensei feleszmélve,miközben összeszedte az eddig kihúzott neveket és újra visszarakta a kosárba.
(Amúgy Hana-chan milyen jól megálmodta a neveket.Ez már szinte rémisztő.)
-Rendben.Köszönöm.-mondtam és odamentem a kis kosár mellé,amiben a nevek voltak.Egy ideig kutattam a kosárban,aztán egyszer csak kihúztam egy nevet.Lassan kinyitottam és már diadalittasan mosolyogtam,de nem feltűnően.Lehetetlen,hogy újra ő legyen.Annak 1 a 20-hoz az esélye.Teljesen kinyitottam az összehajtogatott papírt.....
A papíron ez a név állt:
RYOUTA KISE
Nem,nem,nem.Ilyen nincs.Biztos rosszul olvastam.Még egyszer megnéztem.Összehajtogattam,aztán meg újra kinyitottam.Mintha ettől bármi is változna,de abban a pillanatban ez nem érdekelt.ugyan nem mutatta,hogy nagy egója lenne,de eléggé szoknyavadásznak tűnt már kívülről.Ezeknek pedig általában nagy az egójuk.Nagy nehezen legyűrtem magamban az undort és a helyemre mentem.
-Akkor minden marad,ahogy volt.Remélem megjegyeztétek a párotok nevét.-mondta Ringo-sensei.
-Sajnos igen.Na nem baj,két nap múlva úgy kikészítem,hogy könyörögni fog az első öt perc után a senseinek,hogy hadd mehessen haza.Pont az ilyen fajták készítik ki mindig a barátnőimet.Ha már egyen bosszút állhatok,az már valami.
-Szeretnék még egy dolgot mondani,aztán haza mehettek.Az egyenruha osztás az elmarad,mert nincs két iskolányira való ruhánk.Abban maradtunk az igazgatóval,hogy ameddig így maradunk,addig nem lesz egyenruha.Így abba jöttök,amiben akartok,de azért az alap szabályokat az öltözködéssel kapcsolatban kérlek tartsátok be.Sziasztok.
-Viszlát sensei.
-Viszontlátásra.
........
-Én ennek a hallatára majdnem öröm táncot jártam.Megúsztam,hogy szoknyát kelljen felvennem.Ekkora mázlim,hogy lehet?Sikerült elérnem a buszt és még ülő helyet is találtam.Míg a buszon utaztam,elhatároztam,hogy holnap elkezdem megcsinálni a "Kise egyenlő a földdel" terv elkészítését.Meg persze a suliban visszavágok annak Shounak,de vigyáznom kell,ma túl közvetlen voltam vele és Kurokoval.
-Sport iskola.Főleg a kosárlabdában jeleskedik.Erről híres.
-Kosárlabda?-kérdeztem kicsit meglepődve,mert minden kosaras sulit ismertem.
-Aha.
-Kicsit elfordítottam a fejem,hogy tisztázzam magamban a dolgokat.Ez persze nem sikerült,mert amint elnéztem,ott is egy fiú ült és a képembe meredt.
-Kuroko!Ott hagytál az osztályteremben?-szólalt meg,de még mindig rám meredt.
-Nem hagytalak ott,csak túl lassú voltál.Igen,mert egy csomó lányon kellet áttörnöm.Ott csoportosultak az 1-B osztályterme előtt.
-Én már megint lefagytam.Viszont másodjára már akkorát ugrottam,hogy a az előttem lévő asztalt is átugrottam.
-Basszus,ember!Meg akartok ölni?-jött ki belőlem.
-Hát ha ilyen ijedős vagy.-vágott vissza a kalapos srác.
-Ki a haverod?
-Kasai Kaori a neve.-mondta Kuroko
-Én Kurusu Shou vagyok.-biccentett.
-Nem vagyok a haverja és nem kérdeztem a neved.Amúgy meg nem vagyok ijedős.-mondtam.
-Nyugi van.Nem kell felkapni a vizet.Megugrottál,láttam.Egy srácnak nem kéne ennyire ijedősnek lennie.
-Már éppen kioktattam volna,amikor megszólalt a csengő.Srácnak nézett?Gyorsan befutottam az osztálytermembe. Ofőn eszembe jutott a Kaijo. De hülye voltam,hiszen oda járt a Csodák Generációja.A tagjait nem ismertem,csak hallottam róluk.Egy időben mindenki róluk beszélt.Azonban nem nagyon kötött le a dolog,miután rájöttem erre.Én úgy gondoltak a Csodák Generációjára,mint egy csapat egoistára.Persze,volt amiért büszkének lenniük.De a büszkeség és az egoizmus nem éppen ugyanaz.Attól még nem kell elszállni,mert van tehetségem valamihez.Azon járt az agyam,hogy majd hogy fogom kioktatni azt a Shou nevű srácot,amikor a tanár a nevemet mondta.
-Igen?
-Te leszel a Ryouta Kisével párban.A párok egy Saotomes és egy Kaijous diákból lesznek.
-Miért kell párban lennünk?-kérdeztem kicsit felháborodva,mert egyáltalán nem akartam azzal a sráccal bármilyen téren is érintkezni.
-Nem figyeltél?Mondtam,hogy azért kell párokat alkotnotok,mert az igazgató azt szeretné,hogy jóba legyenek a két iskola diákjai.A pároddal fogod végig járni a két nap múlva megszervezésre kerülő iskola megismerési napot.Mivel mindannyian elsősök vagytok és nem ismeritek az iskolát, a felsősök különböző programokat szerveznek nektek és mindenben a segítségetekre fognak állni.Jobban megismerhetitek az iskolát és ezen kívül itt tekinthetitek meg a klubokat is.Ugyanis az iskolának nagyon fontosak a délutáni szabadidős tevékenységek,hogy jól érezzék magukat a diákok.
-Már csak egy kérdésem lenne.
-Na és mégis mi lenne az?
-Miért épp vele kell lennem?-kérdeztem,miközben az illetőre mutattam,de úgy,hogy majdnem orron vágtam.
-Mert így húztam ki a neveteket.
-De én egyáltalán nem akarok ezzel a túl nőtt egójú sráccal lenni.-bukott ki belőlem a reggeli feszültség hatására.
-Síri csönd telepedett az osztályra.A szőke kigúvadt szemekkel nézett rám.Egy fiú törte meg a csöndet.
-Milyen őszinte ez a gyerek.
-Hát jó.Akkor húzz te.-mondta Ringo-sensei feleszmélve,miközben összeszedte az eddig kihúzott neveket és újra visszarakta a kosárba.
(Amúgy Hana-chan milyen jól megálmodta a neveket.Ez már szinte rémisztő.)
-Rendben.Köszönöm.-mondtam és odamentem a kis kosár mellé,amiben a nevek voltak.Egy ideig kutattam a kosárban,aztán egyszer csak kihúztam egy nevet.Lassan kinyitottam és már diadalittasan mosolyogtam,de nem feltűnően.Lehetetlen,hogy újra ő legyen.Annak 1 a 20-hoz az esélye.Teljesen kinyitottam az összehajtogatott papírt.....
A papíron ez a név állt:
RYOUTA KISE
Nem,nem,nem.Ilyen nincs.Biztos rosszul olvastam.Még egyszer megnéztem.Összehajtogattam,aztán meg újra kinyitottam.Mintha ettől bármi is változna,de abban a pillanatban ez nem érdekelt.ugyan nem mutatta,hogy nagy egója lenne,de eléggé szoknyavadásznak tűnt már kívülről.Ezeknek pedig általában nagy az egójuk.Nagy nehezen legyűrtem magamban az undort és a helyemre mentem.
-Akkor minden marad,ahogy volt.Remélem megjegyeztétek a párotok nevét.-mondta Ringo-sensei.
-Sajnos igen.Na nem baj,két nap múlva úgy kikészítem,hogy könyörögni fog az első öt perc után a senseinek,hogy hadd mehessen haza.Pont az ilyen fajták készítik ki mindig a barátnőimet.Ha már egyen bosszút állhatok,az már valami.
-Szeretnék még egy dolgot mondani,aztán haza mehettek.Az egyenruha osztás az elmarad,mert nincs két iskolányira való ruhánk.Abban maradtunk az igazgatóval,hogy ameddig így maradunk,addig nem lesz egyenruha.Így abba jöttök,amiben akartok,de azért az alap szabályokat az öltözködéssel kapcsolatban kérlek tartsátok be.Sziasztok.
-Viszlát sensei.
-Viszontlátásra.
........
-Én ennek a hallatára majdnem öröm táncot jártam.Megúsztam,hogy szoknyát kelljen felvennem.Ekkora mázlim,hogy lehet?Sikerült elérnem a buszt és még ülő helyet is találtam.Míg a buszon utaztam,elhatároztam,hogy holnap elkezdem megcsinálni a "Kise egyenlő a földdel" terv elkészítését.Meg persze a suliban visszavágok annak Shounak,de vigyáznom kell,ma túl közvetlen voltam vele és Kurokoval.
