A gólyatábor első napja.
Jó olvasást!
A vonat megállt és a Saotome Akadémia középiskolásai lefutottak az állomás alagútjába.
-Gyerekek!Ne fussatok!Várjunk be mindenkit,nehogy valaki lemaradjon.-mondta Ringo-sensei
A gyerekek hirtelen megálltak és a tömeg feltorlódott. Kaori is leszállt a vonatról a nagy bőröndjét maga után vonszolva.Az osztály elindult a macskaköves úton,ahol a bőröndök csak úgy zakatoltak.Olyan volt a hangja,mintha egy traktor zúgna. Kaori sokszor lemaradt a csapattól,mert a bőröndje mindig beleakadt a macskakövek közötti repedésekbe.
-Ilyen nincs.Mindjárt itt hagynak.Gyere már te bőrönd. Ne tedd ezt velem.-mondta Kaori elkeseredve.
Sikerült kiszednie a repedésből a bőröndöt és egy ideig gondtalanul tudta húzni.
-Szia!Te vagy az a ártatlan kis cica,aki túlhajszolta magát a gólyatábor előtt?Tessék.-mondta egy magas barna hajú srác egy virágot tartva Kaori felé.
-I-Igen!-mondta kicsit bepánikolva a hirtelen megjelenésétől a fiúnak.
-Pont olyan vagy,mint ez a virág.A szemed olyan kék ,mint ennek a virágnak a szirmai.Olyan gyönge és ártatlan,mint te.Jobban vagy már?
-K-köszönöm.I-igen.-Kaori nem tudott kilépni az ámulatból.
-Jinguji Ren a nevem.Megtudhatom kis cica a nevedet?
-Igen Kasai Kaorinak hívnak.-mondta Kaori immáron kicsit "kijózanodva".
-Milyen szép a neved kis cica. Megengeded hogy vigyem a bőröndöd?Az ilyen nagy teher cipelés nem való az ilyen törékeny kis macskáknak.
-Köszönöm szépen Jinguji Ren-kun.
-Jinguji Ren-kun?-mosolyodott el Ren.
-Neked csak Ren kis macska.-mondta kacér mosollyal az arcán.
-Akkor köszönöm szépen Ren.-mondta Kaori kicsit elpirulva,mert nem szólított még embert csak a keresztnevén.
-Mondd melyik kurzuson vagy?
-A zeneszerzői kurzuson.
-Hogy hogy nem a sztár kurzuson?Egy ilyen kis macskának biztos szép,könnyed és gyengéd hangja van.
-Én nem szoktam énekelni.-füllentette Kaori,mert igazából amikor csak egyedül volt,mindig énekelt.
-Sokkal inkább szeretek zenét írni,amivel megríkathatom,vagy éppen boldogíthatom az embereket.
-Azért én kitartok amellett,hogy biztosan szép hangod van.Szeretném majd egyszer hallani,ahogyan énekelsz.
-Hát maximum csak álmodban fogsz,mert én nem énekelek.-vette Kaori incselkedőre a dolgot.
-Az biztos,hogy álmaimban foglak hallani,de nem biztos,hogy csak énekelni fogsz bennük.-mondta Ren célozgatva.
-Na de Ren!Ezt nem itt kéne.-mondta Kaori megjátszott felháborodással.
Beszélgetésüket Ringo-sensei zavarta meg.
-Saotome Akadémia középiskolai részének diákjai!Megérkeztünk.-mondta a sensei diadalittasan a szálláshelyre mutatva.
-Ez itt a Zenészigeti nyaralóink legjobbika.
-Szóval több is van nekik?-kérdezte Kaori elképedve.
-Persze.Úgy látszik,hogy te még sok mindent nem tudsz kis macska.Na majd én megtanítalak mindenre.Csak nem ígérem,hogy abból csak tanítás lesz.
-Köszi Ren,de azt hiszem ezt most kihagyom,ha nem baj.
-A szállás több kis faházból és egy nagyból állt.A nagyban laktak a senseiek.Kettes faházak voltak.Közvetlenül mellettük volt a tengerpart.Mindenkit beosztottak párokban.A párok úgy alakultak,hogy egy sztár kurzusos,meg egy zeneszerző kurzusos.Azért voltak így,mert ahogy beosztották őket,azzal a partnerrel kellett megcsinálniuk az első feladatot.Ennek még nem volt itt az ideje,csak,hogy összeszokjanak a párok egy faházba rakták őket. Kaorit Rennel osztották egy szobába.A senseiek kiadták a napirendet.Mivel 8-ra érkeztek meg a szálláshoz,a gyerekek kipakolnak,van egy óra szabadidejük,aztán pedig mindenki lefekszik.
Ez volt a tanárok által meghatározott napirend aznapra.Ahogy megkapta Kaori,hogy melyik az ő faháza,el is indult.Mikor belépett az ajtón,ledermedt.Amivel szembe találta magát Ren volt,aki egy rózsaszirmokkal telített ágyon feküdt és csakis Kaorira várt.
-Hát itt vagy kis macska.Azt hittem,hogy már sose jössz.Nem bírtam volna ki nélküled még több időt.Egy faházba osztottak minket,ez sors keze.Azt akarja,hogy te meg én....-Ekkor Kaori a dermedtségből kiszabadulva gyorsan félbeszakította.
-Köszi Ren,de nem kell részletezni.A senseiek osztottak be így minket,ehhez a sorsnak semmi köze.Gyorsan kipakolok és már itt sem vagyok.
-Ez most nagyon fájt nekem kismacska.Itt hagysz egyes egyedül?Ilyen kegyetlen vagy?
Én itt fogok várni rád.-suttogta Kaori fülébe a mögé lopózott Ren.
-Kaori erre kiviharzott a faházból.
Legközelebb csak a tengerparton állt meg.A tenger zajos volt,nagy hullámokat vert.
Kaori leült egy sziklára és belelógatta a lábát.Olyan közel volt a tengerhez,hogy érezte az arcán a hullámokat.
Kaori nagyon szerette a hullámverést.Itt sokáig el tudott időzni.
Keresztapja is tengerpart mellet lakik.Így sokszor le szokott hozzá menni.Nemcsak
Ren miatt szaladt ki a faházból hanem amiatt is,amit a bőröndjében látott.Ugyanis a bőröndjében nem azok a ruhák voltak,amiket hordani szokott és amiket szeret.
Ekkor beugrott neki,hogy amikor az orvosiban volt,Otoya elment a cuccaiért.
Biztos elvitte a bőröndöt is,hogy anyukája még beletegyen olyan dolgokat,amikre szüksége lehet,ha hosszabb ideig kellett volna bent maradnia.Elővette a telefonját és tárcsázott.
-Szia kicsim.Hogy vagy?
-Szia anyu.Köszi jól.Viszont lenne egy gyors kérdésem.
-Mi lenne az?
-Mikor túl hajszoltam magam és bent kellett maradnom az iskolában,akkor elment az egyik osztálytársam a cuccaimért.
-Igen az a jóképű férfiú.
-Anyu!-torkolta le anyukáját Kaori
-Jól van,jól van.
-Akkor te pakoltál be a bőröndömbe?
-Nem,mikor Honoka meghallotta a hírt rólad,átjött és azt mondta,hogy ő bepakol neked.Nem negedte,csak az ételedet megcsinálnom és bepakolnom.
-Szóval Hana-chan.Gondoltam.
-Miért?Valami baj van?
-Nem nincs semmi.Köszi anyu.Nekem most vissza kell mennem a szállásra,mert csak egy óra szabadidőt kaptunk.Szia.
-Rendben csillagom.Jó éjszakát.
-Azzal Kaori letette a telefont.
-Tudtam.Most mit csináljak?
-Kaori előző nap mikor bepakolt a bőröndjébe a gólyatáborra,ott volt náluk Honoka is. Honoka Kaorit nagyon aranyosnak tartja és már a megismerkedésük első perce óta mindig valamilyen cosplayt akar ráadni.Segíteni akart Kaorinak bepakolni,de Kaori kizárta a szobájából,mert már a kezében tartotta a különböző cosplayeket,hogy azokat rakja be Kaori bőröndjébe.Így amikor nem volt otthon és Otoya elment hozzájuk,Honoka cosplayeket tett be a bőröndjébe azok a ruhák helyett,amiket Kaori berakott.Volt ott cselédlányruha,macskajelmez,sőt még szuperhős jelmez is.
Ezeket látta meg Kaori-mielőtt leszaladt volna a tengerpartra-kipakolás közben a faházban.
Egy darab normális ruha sem maradt a bőröndben. Kaori tanácstalan volt,hogy az elkövetkezendő napokban mit vegyen fel.
Egyszer csak a faházak felé vette az irányt.Nem a sajátja felé ment,hanem egy másikhoz.Amikor odaért,bekopogtatott.
-Igen?-hallatszott bentről a hang,ahogyan az ajtó felé közeledik.
Kinyitódott az ajtó és,Otoya bukkant elő.Gondterheltnek látszott.Azonban amikor meglátta Kaorit,felderült az arca.
-Szia Otoya-kun.
-Szia Kaori-chan.Mi szél hozott?Gyere beljebb!-invitálta beljebb a fiú
Otoya leült az ágyára és intett Kaorinak,hogy ő is üljön le. Kaori lesütött szemmel odament.
-Hát tudod....Kérnék egy szívességet.
-Mi lenne az?
-Kicsit kínos,de kölcsön kérhetném pár pólódat?
-A pólóimat?
-Csak azért kéne,mert amikor tegnap elmentél.....-Kaori elmesélte az egész története.
Nincs mit felvennem "azokon" kívül.
-Persze,de nem hiszem,hogy jó lenne bármelyik is rád.
-Otoya elkezdett kotorászni a bőröndjében.
-Tessék ez a kedvencem.
-Jajj ne.Akkor ne add ide. A legrosszabb póló is megteszi.Mármint nem,nem azt akartam mondani,hogy van rossz pólód...jajj...-Kaori bepánikolt.
-Nincsen semmi baj,nyugodtan vedd el,szívesen neked adom.
-Felpróbálhatom?
-Persze.
-Otoya a fal felé fordult,hogy Kaori felvehesse.Gyorsan belebújt és lehuppant Otoya ágyára.
-Nagyon,nagyon köszönöm.
-Még egy ideig beszélgettek.Észre sem vették,hogy hogy elszaladt az idő. Kaori egy idő után már alig bírta nyitva tartani a szemét,de szerette volna még beszélgetni Otoyával. Otoya egyszer csak azt vette észre,hogy Kaori elaludt,de álmában beszélt.
-Hmm....Ennek a pólónak Otoya-kun illata van.Hmmm..Finom...Emlékeztet valakire....
-Erre Otoya elmosolyodott. Kaori átfordult a másik oldalára és tovább aludt.
-Kaori... Én....Hah..Bárcsak eszébe jutna,hogy ki is vagyok.Azt hiszem,jobb is így.Legalább mellette vagyok.-mondta Otoya.Betakargatta Kaorit és mellé dőlt.
...........
Az éjszaka közepén Kaori felébredt valamire.
Furcsa meleget érzett a hasán. Kicsit elfordította a fejét,hogy megnézze mi az.
Azt látta,hogy Otoya mellette alszik és a hasánál átöleli őt.Erre Kaorit egy ismerős érzés fogta el,de nem tudta mi az.Ekkor Otoya megmozdult és álmában közelebb húzta Kaorit magához és szorosan mindkét kezével átölelte. Kaori nem tudott szabadulni ebből a szorításból.Olyan meleg és megnyugtató érzés fogta el,hogy belenyugodott helyzetébe.Belefúrta magát a párnába és visszaaludt úgy,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna számára,mintha már sokszor történt volna meg ez.Az meg se fordult az eszében,hogy nem szabadna itt lennie,mert a senseiek szigorúan megtiltották,hogy átmenjek éjszaka egymás faházába.
-Sokkal inkább szeretek zenét írni,amivel megríkathatom,vagy éppen boldogíthatom az embereket.
-Azért én kitartok amellett,hogy biztosan szép hangod van.Szeretném majd egyszer hallani,ahogyan énekelsz.
-Hát maximum csak álmodban fogsz,mert én nem énekelek.-vette Kaori incselkedőre a dolgot.
-Az biztos,hogy álmaimban foglak hallani,de nem biztos,hogy csak énekelni fogsz bennük.-mondta Ren célozgatva.
-Na de Ren!Ezt nem itt kéne.-mondta Kaori megjátszott felháborodással.
Beszélgetésüket Ringo-sensei zavarta meg.
-Saotome Akadémia középiskolai részének diákjai!Megérkeztünk.-mondta a sensei diadalittasan a szálláshelyre mutatva.
-Ez itt a Zenészigeti nyaralóink legjobbika.
-Szóval több is van nekik?-kérdezte Kaori elképedve.
-Persze.Úgy látszik,hogy te még sok mindent nem tudsz kis macska.Na majd én megtanítalak mindenre.Csak nem ígérem,hogy abból csak tanítás lesz.
-Köszi Ren,de azt hiszem ezt most kihagyom,ha nem baj.
-A szállás több kis faházból és egy nagyból állt.A nagyban laktak a senseiek.Kettes faházak voltak.Közvetlenül mellettük volt a tengerpart.Mindenkit beosztottak párokban.A párok úgy alakultak,hogy egy sztár kurzusos,meg egy zeneszerző kurzusos.Azért voltak így,mert ahogy beosztották őket,azzal a partnerrel kellett megcsinálniuk az első feladatot.Ennek még nem volt itt az ideje,csak,hogy összeszokjanak a párok egy faházba rakták őket. Kaorit Rennel osztották egy szobába.A senseiek kiadták a napirendet.Mivel 8-ra érkeztek meg a szálláshoz,a gyerekek kipakolnak,van egy óra szabadidejük,aztán pedig mindenki lefekszik.
Ez volt a tanárok által meghatározott napirend aznapra.Ahogy megkapta Kaori,hogy melyik az ő faháza,el is indult.Mikor belépett az ajtón,ledermedt.Amivel szembe találta magát Ren volt,aki egy rózsaszirmokkal telített ágyon feküdt és csakis Kaorira várt.
-Hát itt vagy kis macska.Azt hittem,hogy már sose jössz.Nem bírtam volna ki nélküled még több időt.Egy faházba osztottak minket,ez sors keze.Azt akarja,hogy te meg én....-Ekkor Kaori a dermedtségből kiszabadulva gyorsan félbeszakította.
-Köszi Ren,de nem kell részletezni.A senseiek osztottak be így minket,ehhez a sorsnak semmi köze.Gyorsan kipakolok és már itt sem vagyok.
-Ez most nagyon fájt nekem kismacska.Itt hagysz egyes egyedül?Ilyen kegyetlen vagy?
Én itt fogok várni rád.-suttogta Kaori fülébe a mögé lopózott Ren.
-Kaori erre kiviharzott a faházból.
Legközelebb csak a tengerparton állt meg.A tenger zajos volt,nagy hullámokat vert.
Kaori leült egy sziklára és belelógatta a lábát.Olyan közel volt a tengerhez,hogy érezte az arcán a hullámokat.
Kaori nagyon szerette a hullámverést.Itt sokáig el tudott időzni.
Keresztapja is tengerpart mellet lakik.Így sokszor le szokott hozzá menni.Nemcsak
Ren miatt szaladt ki a faházból hanem amiatt is,amit a bőröndjében látott.Ugyanis a bőröndjében nem azok a ruhák voltak,amiket hordani szokott és amiket szeret.
Ekkor beugrott neki,hogy amikor az orvosiban volt,Otoya elment a cuccaiért.
Biztos elvitte a bőröndöt is,hogy anyukája még beletegyen olyan dolgokat,amikre szüksége lehet,ha hosszabb ideig kellett volna bent maradnia.Elővette a telefonját és tárcsázott.
-Szia kicsim.Hogy vagy?
-Szia anyu.Köszi jól.Viszont lenne egy gyors kérdésem.
-Mi lenne az?
-Mikor túl hajszoltam magam és bent kellett maradnom az iskolában,akkor elment az egyik osztálytársam a cuccaimért.
-Igen az a jóképű férfiú.
-Anyu!-torkolta le anyukáját Kaori
-Jól van,jól van.
-Akkor te pakoltál be a bőröndömbe?
-Nem,mikor Honoka meghallotta a hírt rólad,átjött és azt mondta,hogy ő bepakol neked.Nem negedte,csak az ételedet megcsinálnom és bepakolnom.
-Szóval Hana-chan.Gondoltam.
-Miért?Valami baj van?
-Nem nincs semmi.Köszi anyu.Nekem most vissza kell mennem a szállásra,mert csak egy óra szabadidőt kaptunk.Szia.
-Rendben csillagom.Jó éjszakát.
-Azzal Kaori letette a telefont.
-Tudtam.Most mit csináljak?
-Kaori előző nap mikor bepakolt a bőröndjébe a gólyatáborra,ott volt náluk Honoka is. Honoka Kaorit nagyon aranyosnak tartja és már a megismerkedésük első perce óta mindig valamilyen cosplayt akar ráadni.Segíteni akart Kaorinak bepakolni,de Kaori kizárta a szobájából,mert már a kezében tartotta a különböző cosplayeket,hogy azokat rakja be Kaori bőröndjébe.Így amikor nem volt otthon és Otoya elment hozzájuk,Honoka cosplayeket tett be a bőröndjébe azok a ruhák helyett,amiket Kaori berakott.Volt ott cselédlányruha,macskajelmez,sőt még szuperhős jelmez is.
Ezeket látta meg Kaori-mielőtt leszaladt volna a tengerpartra-kipakolás közben a faházban.
Egy darab normális ruha sem maradt a bőröndben. Kaori tanácstalan volt,hogy az elkövetkezendő napokban mit vegyen fel.
Egyszer csak a faházak felé vette az irányt.Nem a sajátja felé ment,hanem egy másikhoz.Amikor odaért,bekopogtatott.
-Igen?-hallatszott bentről a hang,ahogyan az ajtó felé közeledik.
Kinyitódott az ajtó és,Otoya bukkant elő.Gondterheltnek látszott.Azonban amikor meglátta Kaorit,felderült az arca.
-Szia Otoya-kun.
-Szia Kaori-chan.Mi szél hozott?Gyere beljebb!-invitálta beljebb a fiú
Otoya leült az ágyára és intett Kaorinak,hogy ő is üljön le. Kaori lesütött szemmel odament.
-Hát tudod....Kérnék egy szívességet.
-Mi lenne az?
-Kicsit kínos,de kölcsön kérhetném pár pólódat?
-A pólóimat?
-Csak azért kéne,mert amikor tegnap elmentél.....-Kaori elmesélte az egész története.
Nincs mit felvennem "azokon" kívül.
-Persze,de nem hiszem,hogy jó lenne bármelyik is rád.
-Otoya elkezdett kotorászni a bőröndjében.
-Tessék ez a kedvencem.
-Jajj ne.Akkor ne add ide. A legrosszabb póló is megteszi.Mármint nem,nem azt akartam mondani,hogy van rossz pólód...jajj...-Kaori bepánikolt.
-Nincsen semmi baj,nyugodtan vedd el,szívesen neked adom.
-Felpróbálhatom?
-Persze.
-Otoya a fal felé fordult,hogy Kaori felvehesse.Gyorsan belebújt és lehuppant Otoya ágyára.
-Nagyon,nagyon köszönöm.
-Még egy ideig beszélgettek.Észre sem vették,hogy hogy elszaladt az idő. Kaori egy idő után már alig bírta nyitva tartani a szemét,de szerette volna még beszélgetni Otoyával. Otoya egyszer csak azt vette észre,hogy Kaori elaludt,de álmában beszélt.
-Hmm....Ennek a pólónak Otoya-kun illata van.Hmmm..Finom...Emlékeztet valakire....
-Erre Otoya elmosolyodott. Kaori átfordult a másik oldalára és tovább aludt.
-Kaori... Én....Hah..Bárcsak eszébe jutna,hogy ki is vagyok.Azt hiszem,jobb is így.Legalább mellette vagyok.-mondta Otoya.Betakargatta Kaorit és mellé dőlt.
...........
Az éjszaka közepén Kaori felébredt valamire.
Furcsa meleget érzett a hasán. Kicsit elfordította a fejét,hogy megnézze mi az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése