Bocsánat ez most kicsit rövidebb lett,mert a következő fejezetet szeretném a gólyatábornak szentelni. :) Jó olvasást!
-A francba.-Shou
-Most mit csináljunk?Ez most mind miattam van.Miattam késtek el ti is a vizsgáról.-Kaori lerogyott a földre.
-Nyurgalom nem fogunk elkésni még 2 percünk van.Bejutunk.Csak higgy benne.-Otoya
-Hátha nem mehetünk be a kapun keresztül,akkor hátul átmászunk a falon.Úgy látom,ott nincsenek őrök.-Shou
-Ez jó ötlet Shou.Te mászol át először,aztán átsegítem Kaori-chant és végül átmászom én is.
-Mire ezt Otoya kimonda,Shou már a fal tetején volt.Ekkor Otoya megfogta Kaori derekát ésfelemelte Shouhoz.Shou finoman átvette és leültette maga mellé.Ő gyorsan leugrott és Kaori felé nyújtotta karját,hogy ő is ugorjon.Kaori becsukva a szemét Shou karjába ugrott.Téliszononyos volt,de nem merte bevallani.Ugyanis nem szerette beisnerni a gyengeségeit.A földre érkezés után még egy percig becsukott szemmel szorította Shou nyakát.
-Már lent vagy.Nyugalom.Talán téliszonyod van?-Shou
-N...nem.-kiabálta Kaori
-Miért nem mondtad?
-Az előbb mondtam,hogy nem.
-Tudnod kell,hogy nagyon pocsékul hazudsz. De ez a fal nem is volt olyan magas. Ettől még lehetne.
- Honnan tudod?
-Tudod.....Szóval olvastam. Igen.Na miért nem mondtad?
-Hát...Nem akartam még ezért is a terhetekre lenni.-eközben Kaori észrevette,hogy Shou nyakát szorítja még mindig.
-Bocsi nem akartam.-Gyorsan kiugrott a karjából és egy kicsit pirosra szineződött az arca.
-Otoya is megérkezett a túloldalra.Az őr ebből semmit sem vett észre.Azonban nem tudták,hogy eközben valaki végig figyelte őket.
-Na siessünk már csak kerek 1 percünk van beérni a vizsgázó terembe.
-Megérkeztek a teremhez.
-Na aztán ügyes legyél Kaori-chan!Remélem találkozunk tavasszal itt.-Otoya.-Megsimogatta Kaori fejét.
-Igen.Ne roncs el semmit.Bár ezt kétlem.Biztos,hogy vagy egy rakat hibád lesz.Mire újra találkozunk nem szeretném azt olvasni az egyik reggeli újságban,hogy egy lány öreg néniket fuvaroz szánkón a kórházba.Ne ez legyen az új hobbid.Oké?-nevetett fel Shou
-Hihi.Rendben.És köszönöm a segítségeteket.
-A vizsga eredményeit egy hét múlva fogjátok megtudni.Levélben értesítünk mindenkit.-mondta be a hangosbemondóba az egyik sensei.
-Jól kell megírjam ezt a vizsgát,hogy itt zenét tanulhassak és hogy újra találkozhassam velük.-Ez a gondolat zakatolt mindvégig Kaori fejében.
1 hét múlva.....
-Anyu nem jött levelem?Azt mondták ma fog érkezni a tájékoztató levél,hogy felvettek-e vagy sem.
-De drágám tessék.
-Kaori felbontotta a borítékot és lemerevedett.5 perc múlva sírva futott be a szobájába.
1 óra múlva.....
-Kop kop....
-Nyik.
-Elaludt szegény.-Kaori anyja felvette Kaori kezéből kiesett levelet az ágy mellől.
A levélben csupán nagy piros betükkel ennyi állt."Nem érte el a ponthatárt."
-Jajj drágám.
-Kaori 2 napig a szobájába volt zárkózva.
-kop kop.
-Kaori engedj be.Elég legyen ebből.Ez nem a világ vége.Majd máshová mész középiskolába.Mozdulj meg egy kicsit.Menj el a nagyihoz 1napra.Meglátod jót fog tenni.Olyan rég nem látta már az ő kicsi unokáját.
-Rendben.
-Megmondom neki.
-Halló?Szia anya. Hogy vagy?
.........
-A nagyi azt mondta,hogy már most is indulhatsz.Összepakoltam a cuccaidat,a vonat 30 perc múlva indul.Siess le ne késd.
2 nap múlva......
-Megérkeztem.Szia anyu!Olyan jó volt egy kicsit együtt lenni a nagyival.Csomó programot szervezett nekem.
-Szia kicsim.Már itthon is vagy?Látod,mondtam,hogy jó lesz.Ennek örülök.Mintha kicseréltek volna.
-Sok fényképet készítettünk.Megmutassam?
-Feltétlenül.Az összeset szeretném látni.
-Nagyon sok ruhát vart nekem a nagyi.Azt mondta,hogy valamelyiket szülinapomra valamelyiket karácsonyra,csak nem tudta át adni,mert nem mentem hozzá a sok tanulás miatt.Így igazából a ruhákról készültek a fényképek.Képzeld a nagyinak olyan szép virágai vannak.A napraforgói tetszettek a legjobban.
-Mivel az a kedcenc virágod,nem csodálom.Mondjuk az övéi különösen szépek.
Ez nagyon jó lett.Ez is tetszik.Az összes nagyon jó.Bár az én kedvencem határozottan ez.- mutatott a képre Kaori édsanyja.
-Annyira aranyos vagy rajta.
-Kaori kibontotta a levelet.
Ez állt benne:"Sajnálattal közöljük,hogy összekeverte a titkárnő az ön borítékját egy másik vizsgázóéval.Ön megfelelt a ponthatárnak.Várjuk tavasszal a Saotome Akadémia középiskolai részén. Üdvözlettel:Saotome Akadémia igazgatóhelyettese"
-Anyu felvettek a Saotoméba.Összekeverték a borítékomat egy másik vizsgázóéval.
-Gratulálok.Én éreztem,hogy ez csak valami félreértés lehet.
-Kaori,anyja nyakába borult.
Elmúlt a tél.Beköszöntött a tavasz.A cseresznyefák már virágoztak.Az első iskolai nap volt.Bár ez nem volt még komoly.A Saotoméban az első napot az osztálytársak közötti ismerkedésnek szentelték.Hiszen 1 nap múlva egy hétig kell együtt legyenek.Ez az egy hetes összezártság volt a gólyatábor.Az első nap elmondták mit kell vinni a táborba.Ez a tábor volt az elsősök "beavatásiszertartása".Itt dől el minden.Mindenkit alaposan megfigyelnek,hogy kiszűrjék a legtehetségesebbeket.Ekkor derül az ki,hogy kivel érdemes foglalkozni,ki viheti valamire.Kaori a zeneszerző szakra jelentkezett.Nagyon szeretett zenét szerezni,és énekelni is.Az utóbbit azonban csak ha egymaga van,csakis akkor énekel.Kevés ember van,aki már hallotta volna énekelni.Úgy vélte,nem olyan szép a hangja.Ez azért is lehetett,mert nővére,ki már nem élt együtt velük,énekes volt.Kaori órákig is el tudta hallgatni.Csodaszép hangja volt.Ezért ha együtt zenéltek,Kaori általában csak gitárral kísérte nővére énekét.Nem mert elötte énekelni.Úgy vélte elrontaná hangjával ezt a csodaszép muszikát.Pedig az iskolai énekkarban (énektanára utasítására állt csak be) mindig szólót énekelt.
-Jujj de nagy ez az épület.Vajon hol lehet az osztálytermem?Lássuk csak 110B.Most a 40B-nél vagyok.Talán balra kellett volna fordulnom?Nézzük a térképet.Ha itt jobbra fordulok,itt meg balra,akkor ...Puff.
-Aú.
-Kaori lecsüccsent a földre.
-Ó jajj nekem .Elnézést kérek.-összeszedte a földön hevert könyveket és meghajolt.
-Nem megmondtam már,hogy nem kell ez a hajlongás?
-Ó Shou-kun!Te vagy az?
-Nem egy öreg néni,aki egy szánkón száguldozik.Persze,hogy én.
-Hihi.
-Mégis mi keresel errefelé?
-A 110B-s termet.
-Az az osztálytermem.(Egyszerre mondták)Erre elnevették magukat.
-Akkor egy osztályban vagyunk.Jajj de örülök.És mégegyszer köszönöm a vizsga napján való segítségedet.És nem hajolok meg.
-Igen úgy látszik.Na azért.De mégis mit keresel errefelé?Az osztályterem a másik irányba van.
-De a térkép ezt mutatja.
-Nem,csak ha tudod nem fordítva tartanád....Gyere elkísérlek.
-Rendben.Köszönöm.
-Kaori-chan!Kaori-chan!
-Tomo-chan?Tomo-chan!-futott Kaori ölelésre tárt karokkal.
-Puf.-Tomo-chan egy nagyot vágott.Kaori fejére.
-Aú.Ezt mégis miért kaptam?
-Ezt még a vizsga óta tartogattam.Elkéstél majdnem és nem is négy utcányira voltál.Megérdemelted.
-Jajj bocsáss meg nekem.Visszaaludtam.
-Én előre megyek Kaori-chan.-Shou
-Rendben.
-Jó mindegy.Megbocsátok.Na gyere,vagy különben elkésünk.
-Beléptek az osztályterem ajtaján.
-Kérlek foglaljatok helyet.
-Nos gyerekek én Ringo-sensei vagyok.-dobott egy puszit a diákok felé. A nagy bemutatozása után (ami biztos,hogy nem volt kevesebb,mint egy óra)rátért a lényegre,amit már mindenki nagyon várt.
Mint már tudjátok holnap lesz a gólyatábor első napja.Amiket felírtam a táblára,ítjátok fel és feltétlenül hozzátok el,mert ezekből nem tudunk adni.Reggel pontban 9:00-kor indul a vonatunk. A vonaton 6-os fülkék lesznek.Hogy ki kivel lesz,azt magukra bízom.Lehetőleg senki se késsen,mert azt itt fogjuk hagyni.Az osztályteremben fogunk 8:45-kor gyülekezni.Ennyi lett volna mára a mondandóm az osztálykirándulásról.Fedezzétek fel ma az iskola minden szegletét. Ismerkedjetek meg az iskolátokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése