Mint már mondtam ez az első írásom remélem tetszeni fog.Akkor lássuk az első fejezetet.
Jó olvasást!
-Kaori kelj fel,mert különben elkésel a felvételi vizsgáról!Nekem muszáj elmennem dolgozni,nehogy visszaaludj.
-Jól van anyu.Tudod,hogy sosem szoktam.
-Ekkor egy halvány mosoly jelent meg Kaori álmos arcán.Úgy nézett ki,mint egy másnapos.Anyukája erre csak legyintett egyet.Hiszen a fél városnegyed tudta,hogy Kaori egy folyamatosan visszaalvó,mindig elkéső leányzó volt.Azonban mindenki szerette a kedves,gondoskodó és segítőkész természete miatt és reggel mindenki az utcában próbált neki segíteni.Általában reggelente a szomszéd néni,aki pék volt gyakran adott neki egy-két péksüteményt útravalónak,mert a nagy sietségben hajlamos volt elfelejteni tízórait tenni magának.
-Lehetőleg ne keveredj semmilyen bajba.Sok sikert!
-Ezzel kiment az ajtón. Kaori minden erejét bevetve próbálta kinyitni a szemét,de nem tudta,mert tegnap este egy szemhunyásnyit sem aludt,egész éjszaka az járt az eszébe,hogy vajon hogy sikerül majd a felvételi vizsga,ha bejut milyenek lesznek az osztálytársak,a tanárok és maga az iskola. Kaori énektagozatra járt az általános iskolájában,ahol a mindennapos énekórák mellett hamar kiderült különleges érzéke a zenéhez. Ezért énektanára azt javasolta szüleinek.hogy a Saotome Akadémia középiskolai részén folytassa a tanulmányit.Itt ugyanis zeneszerzőket és sztárokat egyengettek a nagy debütálás felé.Itt írja meg a felvételi vizsgát is.
Nővére Honoka már tíz éve fuvolázik. Kaori nem szerette lemaradni testvérétől, ezért zongorázni kezdett el már hat évesen.Az utóbbi két évben pedig édesanyja tanácsára felvette a gitárt másodhangszerként.Mert végül is az énekhang mellé nincs is jobb kísérőhangszer,mint a gitár.A felvételi első napja ma van.
-Let it go,let it go....
-Szólat meg Kaori telefonja.A már álomba visszaszenderült lány a telefonjához nyúlt hogy lecsapja,mikor ráeszmélt hogy ez nem az ébresztőórája és felvette.
-Halló,itt a Kasai rezidencia.Jelenleg nem tartózkodik a család egyik tagja sem a házban kérem hívjon vissza késöbb.-mondta Kaori
-Neked is jó reggelt Kaori!Gondolom megint visszaaludtál,akkor veszed fel mindig a hangposta szerepét.
-Nem dehogy Hana-chan. Miért hiszi mindenki azt,hogy visszaalszom?Fel nem foghatom.
-Azért mert ez az igazság.Csak azért hívlak,mert gondoltam hogy vissza fogsz aludni és jó barátnő módjára nem akarom hogy elkéssél a felvételi vizsgáról.Na jól van leteszem,mert nekem is indulnom kell a vizsgára.Szia.
-Szia Hana-chan.
-Píb.
-Na jó még csak ahogy látom 8:45 van még aludhatok egy fél órát. Az Akadémiához az utata megjárom negyed óra alatt és negyed óra míg felöltözöm.Pont jó.
1 óra múlva.....
-Let it go,let it go.....
-Hana-chan és sosem kések el sehonnan.hm... tudod te is jól....pityipú...(alvás közben beszél)
-Let it go,let it go.....
-Ajj ki az már?
-Szia Kaori-chan. Tudod megbeszéltük az Akadémia előtt találkozunk pontban 9:45-kor.Negyed óra alatt bőven beérünk mivel 10:00-kor kezdődik a vizsga.
Én két utcányira vagyok az Akadémiától.Te hol vagy?
-Jajj szia Tomo-chan.Én? én....Csak egy pillanat bemérem a helyzetem.Én az ágyban vagyok. Kérlek szépen.
-Mi??? Ugye csak viccelsz velem? Mert ha igen akkor nem volt vicces.
-Jajj persze hogy csak viccelek épp most kanyarodok be az ötödik utcán már csak négy utca és ott vagyok.
-Jah jó.Már halálra ijesztettél Kaori-chan.
-Na jó leteszem szia Tomo-chan.
-Szia.
-A franc elaludtam. Ilyen nincs.Ketten is felhívtak és képes voltam visszaaludni.Most elméletben az ötödik utcán fordulok be.
-Kaori nagy nehezen kikelt az ágyból és álmosan kilépett az ajtaján.
-Jajj nekem Tomo-chan nagyon dühös lesz rám.
-Tudni kell azt,hogy ha Tomo-chan bedühödik.Akkor ott vér fog folyni. Elveszti a fejét és bármire képes lesz. Kaori kifutott gyorsan,de mikor kiért a kapuig csúszott a jégen.A kapu előtt pedig hasra esett.Havazott és már javában jég is volt. Kaori egy "négybalkezes" lány volt, mindenhol,minden helyzetben képes volt elesni.
-Jajj szívecském jól vagy?-szólt át a kerítésen a szomszédasszony.
-Persze,persze köszönöm.Elnézést.hogy aggódnia kellett miattam.Most bocsánat de sietnem kell.
-Persze nyugodtan menj csak aranyom.Vigyázz nehogy eless megint.
-Rendben.Viszontlátásra.Már 9:50 van elfogok még a vizsgáról is késni.
-Kaori haladt az utcán a legnagyobb tempóval,amivel csak tudott a csúszós jégen.Persze megint elcsúszott és a szomszéd kerítésében sikerült megkapaszkodnia.
-Drágám lenne egy perced?-szólt ki az egyik kapun az utcában élő legidősebb néni.Kaori nem tudott nemet mondani,ha segítséget kértek tőle.
-Per.. per.. Nem fogok odaérni a vizsgára.
-Tudod az a fránya csípőm az beakadt.Segítened kéne bemennem a kórházba,mert ott van a fiam és ő tud ebben segíteni.
-Jó rendben beviszem.-ekkor Kaori a gyorsaság kedvéért a néni kertjében talált szánkóra rárakott egy plédet és ráültette az idős nénit.Megtolta és a végére állt.Száguldottak az utca vége felé. A kórház négy utcányi hosszra volt,pont a Saotome Akadémiától egy utcányira.Láthatólag a néni nagyon élvezte a szánkózást.Csak az volt a baj,hogy egy nagy oszlop felé igyekeztek és nem tudta Kaori irányítani a szánkót.Erre már nem gondolt,hogy talán irányítani is tudni kéne.
-Kapaszkodjon néni,mert ez húzós menet lesz.-mondta Kaori.Minden erejével fékezni próbálta a szánkót.Ez azonban nem nagyon lassította le.
-Seeegííítséééég!!!
-Puffff....-a szánkó neki csapódott az oszlopnak..Kaori kinyitotta a szemét.A néni egy vörös hajú srác karjában volt.Ő pedig egy szőkéjében.
-Huhh a néni sértetlen,hála Istennek.
-És te is az vagy ahogy látom.-szólt egy vörös hajú srác. Kaori gyorsan kibontakozott a szőke szorításából.Egy kicsit elpirult.
-Igen tényleg.....Öhm.. Nagyon köszönöm,meg mentettétek az életünket.
-Igen,finoman kifejezve.-szólalt meg a szőke srác.
-Az én nevem Ittoki Otoya.A barátom pedig Kurusu Shou.-a szőke intett egyet.
-Hali.
-Mégis mi volt ez?-mondta Otoya.
-Hát...Szóval reggel elaludtam és felvételi vizsgám lenne,az utcán megszólított a néni,hogy kísérjem be a kórházba,mert a csípője beakadt és csak a fia tudja ezt megoldani.
-Aha.De akkor is őrültség.Mégis hogy gondoltad ezt, egy öreg nénit ráültetni egy szánkóra és száguldozni vele. Uram Isten.-mondta Shou.
-Mi is a felvételi vizsgára igyekszünk,úgyhogy menjünk tovább együtt.De először elkísérünk téged és a nénit a kórházba.-mondta Otoya.
-Tényleg ti is? Köszönöm ez nagyon rendes,de nem akarom hogy miattam késsetek el.Mennyi is az idő?
-9:55-van.-mondta a szöszi feltekintve az órájáról.
-Elkísérünk,mert kitudja lehet,hogy mégnagyobb marhaságot csinálsz.-Shou
-Már csak 5 percünk van.-Kaori
-Két perc alatt megjárták a kórházi utat.
-És ha már együtt megyünk,legalább elárulhatnád a nevedet.-szólalt meg Shou.
-Jajj bocsánat Kasai Kaori vagyok.Örülök,hogy megismerhetlek benneteket.
-Nem kell ez a hajlongás.-Shou.Ekkor megfogta Kaori mellkasát és felegyenesítette. Kaori fülig pirult.
-Na így már is jobb.-Shou
-Shou vedd le róla a kezed. Szegény. Elnézésedet kérem Kaori-chan Shou szemtelen viselkedéséért.
-Ugyan ugyan.Se..semmi gond.-közben megérkeztek az Akadémiához.
-Elnézést de nem mehetnek be.-kapu ör
-Mégis miért nem?-Shou
-Mert mindjárt kezdődnek a vizsgák.2 perc van már csak hátra.
-Kérem engedjenek be,mi is vizsgázók vagyunk.-Otoya
-Nem engedhetem be,tanulják meg,hogy máskor idejében érkezzenek meg.
-Na ne szórakozzon velem.-Shou
-Kérem szépen engedjék meg,hogy bemenjünk.-szállt be a kérlelésbe Kaori is.
-Nem és táguljanak innen.Ne mondjam még egyszer.
****************************************************************************************************
A következő fejezetben kiderül mi lesz a sorsa Kaorinak,Otoyának és Shounak.
Remélem tetszett.A kritikákat szívesen fogadom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése