Haza érkeztem.Bár itthon sem maradok sokáig,holnap utazom Pécsre. :'D Na mindegy meghoztam az újabb fejezetet.Várom továbbra is a komikat és a szavazatokat ;) Remélem tetszeni fog.Lehet,hogy a következőre is egy kicsit többet kell majd várnotok. :/ De megpróbálom úgy rendezni,hogy ne kelljen.
Azért jó szórakozást hozzá! :)
Azért jó szórakozást hozzá! :)
És végül elérkezett a 3 napos szünet....El sem tudtam hinni,hogy végre vége van ennek a borzalmas hétnek és kipihenhetem a dolgokat és rendesen átgondolhatom.Jó mondjuk nem éppen erre gondoltam.Sőt inkább elakartam felejteni,hogy mik történtek ezen a héten.Egyik felem azt akarta,hogy végig gondoljam és értelmes magyarázatokat találjak az elém jött kérdésekre,de a másik pedig elakarta az egészet dugni,mintha mi sem történt volna,hogy ne is gondolják rá soha többet.Nem jutottam semmire.Az egyik pillanatban törtem a fejem a másikban pedig már azon gondolkoztam,hogy mivel vonhatnám el a figyelmemet és elkezdtem magamban beszélni.Alig töltöttem egy kis időt a Felső-Középsuliban máris teljesen kikészültem tőle.Magamban beszélek,mint valami nem normális,akit most engedtek ki a gumi falak közül. Amit eddig megtudtam csinálni,hogy távol tartom magamtól a fiúkat,azt most sikerült tönkre tennem és összezúznom egészen kis idő alatt.Már kezdek hozzászokni ahhoz,hogy a fiúk körülöttem vannak.Ha belegondolok,akkor is ott voltak és figyeltek rám,amikor nem is tudtam róluk,hogy ott vannak.Eddig mindig segítettek és megvédtek,még ha nem is akartam,vagy nem lett volna szükség rá.Nagyon jól esett,amikor Shou segített az Akihirós ügyben,meg amikor Kagami is beszólt neki és amikor Kise látta,hogy mennyire lesújtott a suliújság nem beszélt nekem róla,pedig láttam,hogy meg akar beszélni egy s mást,vagy amikor Otoya olyan rendesen fogadta azt,amit látott a zene teremben.Nagyon sokat segített nekem.Jó,most nem azt mondom,hogy már az összeset nagyon szeretem,de arra jutottam,hogy újra kell,hogy gondoljam a dolgokat velük kapcsolatban.Nem fogok Kise nyakába ugrani,attól még ugyanúgy nem bírom a búráját,de megpróbálom minden előítéletemet félre tenni és mindegyikőjüknek adni egy esélyt.Remélem,hogy nem fogom megbánni.Kagamiban bízom,úgy hogy ha az összes csak kihasznál,akkor majd ketten jól elverjük őket.Már kis korom óta jó barátok vagyunk.Amikor kint voltunk Amerikában tulajdonképpen ő tanított meg kosárlabdázni.Hamar beleszoktam-többek között aputól kapott tehetség miatt is-ő mindig nagyon vigyázott rám.Ha idősebbek hívtak ki kosarazni,ő mindig úgy rendezte,hogy ő játssza le helyettem le a meccset.Nehogy veszítsek-különben bízott a tudásomban de biztosra ment-és összetörjek a vereségtől.Nagyon sok törődést kaptam tőle.Na jól van nem akarok itt túl nyálas lenni.De szeretnék adni nekik egy esélyt.Igen,azt hiszem ezt szeretném.Már csak meg is kell csinálnom.A nagy gondolkozásomban ara jutottam,hogy a legjobb lesz,ha kicsit kiszellőztetem a fejem....és a szívem.Olyan dolgokat kezdtem érezni,amiket nagyon nem akarok,mert tudom,hogy csak rossz vége lesz.Én ezt nem akarom.Hagytam egy üzenetet anyuéknak,hogy Elhívom a barátnőket és beülünk valahova.Miközben a metrón utaztam,hogy bemenjek a belvárosba,Hana-chant hívtam a telefonján.Nagyon régen nem láttuk már egymást.Azóta nem,amióta az álmát elmesélte.Egyenesen ijesztő volt az az álom.A most megismert fiúk közül kettőnek is stimmel a neve az álomban szereplő fiúkkal.Lehet,hogy meg kellett volna hallgatnom,hogy hogy van végig az az álom.
-Oh basszus....Hangposta.....Miért nem veszi fel?Most mit csináljak?Tomo-chant is hívtam,de ő sem veszi fel.Egyedül elég unalmas a városban mászkálni.Na mindegy,ha már itt vagyok,akkor kihasználom.Kiszálltam a metróból és a városban kezdtem bóklászni.Égetett a nap,úgy éreztem,mintha egy sivatagban lennék.Nem vittem magammal semmi olyat,amivel védekezni tudtam volna a nagy meleg ellen.Sokáig sétálgattam,mígnem egy magaslaton kötöttem ki,ahonnan látni lehetett a tengert.Egy cseresznyefa is volt ott,ami nagyon,de nagyon elvarázsolt.a fának elég nagy volt az árnyéka.Itt nem volt melegem annyira.Pont jónak találtam a helyet,hogy eltöltsem ott az időmet és el tudjak felejteni sok mindent.Ami nem éppen ment olyan zökkenő mentesen,mint ahogyan én elterveztem.Leültem a fa alá,a hátamat neki támasztottam a törzsének és lehunytam a szemem.kis idő múlva úgy éreztem,hogy valami nagyon fontosat hagyok ki,ha nem nyitom ki most azonnal a szemem.Amit egy életre megbánok.Így engedelmeskedtem ennek az érzésnek és először résnyire,majd teljesen kinyitottam a szemem.Felálltam,de nem vettem észre semmi különöset.Ekkor még egy érzés azt súgta,hogy menjek át a fa másik felére.Lassú léptekkel körbe lépdeltem a cseresznye fát és a korlát előtt megpillantottam......Shout.Éppen a tengert bámulta.
-Észre sem vettem,hogy itt volt.Mennyi ideje lehet itt?Vajon észre vett?-ilyen gondolatok kavarogtak bennem.
-S-Shou?-kérdeztem kissé félénken.Ő a hangomra megfordult és láthatóan nagyon meglepődött,hogy itt lát.
-Ennyire kibírhatatlan vagyok?Ha gondolod elmegyek,nem is zavarlak tovább.-eléggé kiakadtam arra az arc kifejezésre.Mintha olyan lett volna,mint "már csak te hiányoztál".
-N-nem dehogy is.Ne menj el.Ez nem csak az én helyem.Mindenki másnak joga van itt lenni.Csak tudod,ez a kedvenc helyem,itt szoktam gondolkodni.Általában senki sincs itt,ezért is szeretem annyira,mert csendes és senki sem zavar meg.Nem gondoltam,hogy már is lesz itt.
-Hát jó.Tényleg nagyon szép hely.Véletlenül ide keveredtem és annyira magával ragadott,hogy úgy hiszem,nekem is ez lesz a kedvenc helyem.
-Te miért vagy itt?
-Hasonló szándékból vagyok itt mint te.Tudod...Mostanában eléggé össze vagyok zavarodva.Nem is tudom,hogy mit gondoljak.A szívem és az eszem is mást mond.Most melyiket válasszam?Nem bírom tovább.Amióta ide jöttem a Saotoméra teljesen felfordult az életem.Felhagytam,vagy legalábbis nem tartom már annyira be azokat a feltételeket,amiket régebben bármit megtettem volna érte,csakhogy nehogy megszegjem őket.Azt sem tudom,hogy ezt most miért mondom el neked.Egyáltalán nem tudok már semmit sem.-ömlöttek ki belőlem a szavak.Csak beszéltem és beszéltem.Úgy érzetem abban a pillanatban,hogy csak is ő érthet meg.Én sem tudtam eligazodni magamon.Talán az a tette változtatta meg a véleményemet,hogy kiállt mellettem és képes volt a legvégsőkig is elmenni a képes ügyben.Utána pedig viselte a következményeket,mert Aida mondta,hogy az Igazgató megtudta,hogy Shou milyen képet készített Akihiróról és hogy elküldte az összes diáknak.Igazából szerintem Akihiro köpte be.Behívatta az Igazgató és azt adta ki neki,hogy takarítsa fel az egész tornatermet,de úgy,hogy csillogjon a padló.(Hát a mi tornatermünk az olyan mint egy szemétdomb.Utálom ha talajtornát csinálunk,mert miután felkelünk a padlóról a frissen kimosott fehér pólóm olyan szürke lesz.......nem tudom,hogy mit csinálnak nálunk a takarítónők.Biztos csak kávézgatnak...)Szegény egy egész délután azt vikszolta.Mondjuk Akihiro is megkapta a maga büntetését a mi képünkért,amit rólam és Kiséről csinált.Egyszóval miattam lett megbüntetve.Ha nem véd meg,akkor nem kellett volna felmosnia a tornatermet.Ez a gondolat elindított bennem egy lavinát,amit már nem tudtam megállítani.Leírhatatlan az az érzés,amit a cselekedete váltott ki belőlem.Engem még senki se védett meg,mert tudták,hogy nincs szüksége rá.ha rájuk szóltam és visszautasítottam őket,ők nem is viaskodtak velem,hagytak.Ilyenkor sokszor megbizonyosodtam arról,hogy a fiúk tényleg eléggé szemetek.Ha megakartak szerezni,akkor mintsem,hogy rossz pontot szerezzenek nálam-mert
-És mégis mik ezek a feltételek?-mosolyodott el.
-Hát az....hogy ne kerüljek fiúkkal semmiféle kapcsolatba.-mondtam neki teljesen őszintén.Már nem is érdekelt a vele szemben felállított falam.Csak beszélni akartam vele és többé nem távol maradni tőle.
-Ennyire gonosz vagyok?-mondta már széles vigyorral az arcán.ezen felül olyan nyugodtság áradt belőle,teljesen más volt,mint általában,amikor mindig veszekszünk.Lehet,hogy a hely teszi ezt vele.Ő mondta,hogy ez a kedvenc helye.
-Nem tudom,hogy miért mondom el ezeket neked.Már rég szerettem volna mondani neked valamit.Én csak annyit akartam ......hogy......k-köszönöm.Igazán szép pillanat volt,a cseresznyefa éppen akkor hagyott el pár virágszirmot.
-Mégis mit?Én egyáltalán nem tudom,hogy mire gondolsz.-kérdezte lankadatlan mosollyal,most már kezdte felvenni a szokásos játékos arcát.
-Jajj tudod te azt jól...Ne akarj felhúzni....-mondtam felfújt arccal.
-Te tudod azt,hogy én mit tudok?Bele látsz a fejembe?Ez rémisztő!Te egy ufó vagy.Értesítenem kell e különleges ufó elfogó alakulatot.
-Vigyázz,hogy miket mondasz,mert elrabollak és felboncollak.-mondtam neki félig lehunyt szemmel,hogy azért lássam a reakcióját.
-Nem azt mondtad,hogy köszönöd?Most meg el akarsz rabolni?Akkor most már mégsem vagyok a jó fiú?
-Hát ha így viselkedsz,akkor bajod eshet.Én vigyáznék a helyedben.
-Na most meg fenyegetsz.Milyen erőszakos lány vagy te?
-Hihi....Köszönöm.-mondtam kicsit elhalkulva.
-Ne és ezt most miért kapom?Milyen jó dolgom van.
-Mert felvidítottál.-mondtam nevetve és egy kicsit elpirulva.Erre Shou közelebb lépett hozzám és magához szorított.Erre összerezzentem.Nem számítottam erre.Ekkor csörögni kezdett a telefonom.Tomo-chan volt az.
-Nekem most mennem kell.Majd suliban találkozunk.Mondjuk lehet,hogy te már nem leszel ott,csak az egyik klónod.
-Kezdek félni.Az ágyhoz kötözöm magam,hogy ne tudj elrabolni.
-Ellenem az nem ér semmit.
-Na jól van menjél.Szia.
-Szia.-köszöntem el tőle mosolyogva.A beszélgetésünk után nagyon jó kedvem támadt.Megkönnyebbülés volt,hogy kimondtam azt a nehéz szót Shounak,hogy "köszönöm".Úgy éreztem,hogy most felül kerekedtem a régen megszabott feltételeimen.Legalábbis Shouval.Most sem fogok másképp viselkedni vele mint ahogy eddig,de nem leszek vele már olyan elutasító.Nem fogom hagyni,hogy mindig megmentsen.Nem vagyok egy szerencsétlen lány,hogy mindig másra kelljen hagyatkoznom és támaszkodnom.Főleg nem egy fiúra.Azért ott vannak a barátnőim is.Nem dobtam el minden elvemet magamtól.Felvettem a telefont.
-Szia Tomo-chan.Mi a helyzet?
-Szia.Rég nem hallottam már rólad.Nem lenne kedved találkozni?
-De,én is ezért kerestelek.
-Szuper.Tudok egy új szabadtéri fürdőt.Azt mondják este ki van világítva,egyenesen káprázatos.
-Jujj de jó.Tudod,hogy mennyire szeretem a fürdőket.
-Igen,tudom.Azért gondoltam.Az jó lesz,ha 1 óra múlva találkozunk a házam előtt?
-Igen persze,persze jó lesz.Akkor ott.Szia.
-Szia.
-Oh basszus....Hangposta.....Miért nem veszi fel?Most mit csináljak?Tomo-chant is hívtam,de ő sem veszi fel.Egyedül elég unalmas a városban mászkálni.Na mindegy,ha már itt vagyok,akkor kihasználom.Kiszálltam a metróból és a városban kezdtem bóklászni.Égetett a nap,úgy éreztem,mintha egy sivatagban lennék.Nem vittem magammal semmi olyat,amivel védekezni tudtam volna a nagy meleg ellen.Sokáig sétálgattam,mígnem egy magaslaton kötöttem ki,ahonnan látni lehetett a tengert.Egy cseresznyefa is volt ott,ami nagyon,de nagyon elvarázsolt.a fának elég nagy volt az árnyéka.Itt nem volt melegem annyira.Pont jónak találtam a helyet,hogy eltöltsem ott az időmet és el tudjak felejteni sok mindent.Ami nem éppen ment olyan zökkenő mentesen,mint ahogyan én elterveztem.Leültem a fa alá,a hátamat neki támasztottam a törzsének és lehunytam a szemem.kis idő múlva úgy éreztem,hogy valami nagyon fontosat hagyok ki,ha nem nyitom ki most azonnal a szemem.Amit egy életre megbánok.Így engedelmeskedtem ennek az érzésnek és először résnyire,majd teljesen kinyitottam a szemem.Felálltam,de nem vettem észre semmi különöset.Ekkor még egy érzés azt súgta,hogy menjek át a fa másik felére.Lassú léptekkel körbe lépdeltem a cseresznye fát és a korlát előtt megpillantottam......Shout.Éppen a tengert bámulta.
-Észre sem vettem,hogy itt volt.Mennyi ideje lehet itt?Vajon észre vett?-ilyen gondolatok kavarogtak bennem.
-S-Shou?-kérdeztem kissé félénken.Ő a hangomra megfordult és láthatóan nagyon meglepődött,hogy itt lát.
-N-nem dehogy is.Ne menj el.Ez nem csak az én helyem.Mindenki másnak joga van itt lenni.Csak tudod,ez a kedvenc helyem,itt szoktam gondolkodni.Általában senki sincs itt,ezért is szeretem annyira,mert csendes és senki sem zavar meg.Nem gondoltam,hogy már is lesz itt.
-Hát jó.Tényleg nagyon szép hely.Véletlenül ide keveredtem és annyira magával ragadott,hogy úgy hiszem,nekem is ez lesz a kedvenc helyem.
-Te miért vagy itt?
-Hasonló szándékból vagyok itt mint te.Tudod...Mostanában eléggé össze vagyok zavarodva.Nem is tudom,hogy mit gondoljak.A szívem és az eszem is mást mond.Most melyiket válasszam?Nem bírom tovább.Amióta ide jöttem a Saotoméra teljesen felfordult az életem.Felhagytam,vagy legalábbis nem tartom már annyira be azokat a feltételeket,amiket régebben bármit megtettem volna érte,csakhogy nehogy megszegjem őket.Azt sem tudom,hogy ezt most miért mondom el neked.Egyáltalán nem tudok már semmit sem.-ömlöttek ki belőlem a szavak.Csak beszéltem és beszéltem.Úgy érzetem abban a pillanatban,hogy csak is ő érthet meg.Én sem tudtam eligazodni magamon.Talán az a tette változtatta meg a véleményemet,hogy kiállt mellettem és képes volt a legvégsőkig is elmenni a képes ügyben.Utána pedig viselte a következményeket,mert Aida mondta,hogy az Igazgató megtudta,hogy Shou milyen képet készített Akihiróról és hogy elküldte az összes diáknak.Igazából szerintem Akihiro köpte be.Behívatta az Igazgató és azt adta ki neki,hogy takarítsa fel az egész tornatermet,de úgy,hogy csillogjon a padló.(Hát a mi tornatermünk az olyan mint egy szemétdomb.Utálom ha talajtornát csinálunk,mert miután felkelünk a padlóról a frissen kimosott fehér pólóm olyan szürke lesz.......nem tudom,hogy mit csinálnak nálunk a takarítónők.Biztos csak kávézgatnak...)Szegény egy egész délután azt vikszolta.Mondjuk Akihiro is megkapta a maga büntetését a mi képünkért,amit rólam és Kiséről csinált.Egyszóval miattam lett megbüntetve.Ha nem véd meg,akkor nem kellett volna felmosnia a tornatermet.Ez a gondolat elindított bennem egy lavinát,amit már nem tudtam megállítani.Leírhatatlan az az érzés,amit a cselekedete váltott ki belőlem.Engem még senki se védett meg,mert tudták,hogy nincs szüksége rá.ha rájuk szóltam és visszautasítottam őket,ők nem is viaskodtak velem,hagytak.Ilyenkor sokszor megbizonyosodtam arról,hogy a fiúk tényleg eléggé szemetek.Ha megakartak szerezni,akkor mintsem,hogy rossz pontot szerezzenek nálam-mert
-És mégis mik ezek a feltételek?-mosolyodott el.
-Hát az....hogy ne kerüljek fiúkkal semmiféle kapcsolatba.-mondtam neki teljesen őszintén.Már nem is érdekelt a vele szemben felállított falam.Csak beszélni akartam vele és többé nem távol maradni tőle.
-Ennyire gonosz vagyok?-mondta már széles vigyorral az arcán.ezen felül olyan nyugodtság áradt belőle,teljesen más volt,mint általában,amikor mindig veszekszünk.Lehet,hogy a hely teszi ezt vele.Ő mondta,hogy ez a kedvenc helye.
-Nem tudom,hogy miért mondom el ezeket neked.Már rég szerettem volna mondani neked valamit.Én csak annyit akartam ......hogy......k-köszönöm.Igazán szép pillanat volt,a cseresznyefa éppen akkor hagyott el pár virágszirmot.
-Jajj tudod te azt jól...Ne akarj felhúzni....-mondtam felfújt arccal.
-Te tudod azt,hogy én mit tudok?Bele látsz a fejembe?Ez rémisztő!Te egy ufó vagy.Értesítenem kell e különleges ufó elfogó alakulatot.
-Vigyázz,hogy miket mondasz,mert elrabollak és felboncollak.-mondtam neki félig lehunyt szemmel,hogy azért lássam a reakcióját.
-Nem azt mondtad,hogy köszönöd?Most meg el akarsz rabolni?Akkor most már mégsem vagyok a jó fiú?
-Hát ha így viselkedsz,akkor bajod eshet.Én vigyáznék a helyedben.
-Na most meg fenyegetsz.Milyen erőszakos lány vagy te?
-Hihi....Köszönöm.-mondtam kicsit elhalkulva.
-Ne és ezt most miért kapom?Milyen jó dolgom van.
-Mert felvidítottál.-mondtam nevetve és egy kicsit elpirulva.Erre Shou közelebb lépett hozzám és magához szorított.Erre összerezzentem.Nem számítottam erre.Ekkor csörögni kezdett a telefonom.Tomo-chan volt az.
-Nekem most mennem kell.Majd suliban találkozunk.Mondjuk lehet,hogy te már nem leszel ott,csak az egyik klónod.
-Kezdek félni.Az ágyhoz kötözöm magam,hogy ne tudj elrabolni.
-Ellenem az nem ér semmit.
-Na jól van menjél.Szia.
-Szia.-köszöntem el tőle mosolyogva.A beszélgetésünk után nagyon jó kedvem támadt.Megkönnyebbülés volt,hogy kimondtam azt a nehéz szót Shounak,hogy "köszönöm".Úgy éreztem,hogy most felül kerekedtem a régen megszabott feltételeimen.Legalábbis Shouval.Most sem fogok másképp viselkedni vele mint ahogy eddig,de nem leszek vele már olyan elutasító.Nem fogom hagyni,hogy mindig megmentsen.Nem vagyok egy szerencsétlen lány,hogy mindig másra kelljen hagyatkoznom és támaszkodnom.Főleg nem egy fiúra.Azért ott vannak a barátnőim is.Nem dobtam el minden elvemet magamtól.Felvettem a telefont.
-Szia Tomo-chan.Mi a helyzet?
-Szia.Rég nem hallottam már rólad.Nem lenne kedved találkozni?
-De,én is ezért kerestelek.
-Szuper.Tudok egy új szabadtéri fürdőt.Azt mondják este ki van világítva,egyenesen káprázatos.
-Jujj de jó.Tudod,hogy mennyire szeretem a fürdőket.
-Igen,tudom.Azért gondoltam.Az jó lesz,ha 1 óra múlva találkozunk a házam előtt?
-Igen persze,persze jó lesz.Akkor ott.Szia.
-Szia.
*****
-Szia Shou.
-Szia Aomine.Hogy-hogy itt?
-Téged kerestelek és gondoltam,hogy itt talállak.
-Áh értem......
-Szabad megtudnom,hogy mi történt?Szokatlanul csendes vagy és amellett úgy vigyorogsz,mint egy hülye gyerek.
-Hát az van......hogy megöleltem Kaori-chant.
-Azt a csajt,akiről annyit pofázol nekem?MEGÖLELTED?Ezt most nem mondod komolyan.....Hány éves vagy te?Várj hadd gondolkozzam.....Öt?!
-Hagyjál....Egyébként miért kerestél?
-Jó kis kibúvó,de elmondom,majd még később is lesz időm kicsit átmosni az agyad.Szóval azért kerestelek,mert az egyik haverom felajánlotta,hogy van egy házuk az erdőben.Ők elutaznak és van két kutyájuk,de nem vihetik magukkal.Megkért,hogy vigyázzak a kutyákra addig,ameddig ő és a családja vissza nem érkezik.Azt mondta,hogy ha meg tudom oldani,akkor lakjak addig a kis ideig a házában,hogy tudjak foglalkozni a kutyákkal.Elég kényesek.Én jó cimboraként azért mert megsajnáltam,dehogy azért mert szuper kéró, beleegyeztem.De egyedül nagyon unalmas a két kutyával.Nem akarsz velem jönni?Biztos nagyon jól elleszünk.
-Hát jól van.Úgyis 3 napos szünetünk van.
-Légyszíííí.Csak pár napról lenne szó.Várj mi??Azt mondtad,hogy igen?Ez csak a jó kedvednek tudható be.Meg kell,hogy köszönnöm annak a Kaori csajnak.Azt hiszem le leszek kötelezve neki egy életre.
-Mikor kéne odamenni?
-Hát már elutaztak,úgyhogy most.Azt mondta,hogy ha lehet ne hagyjam egyedül a kutyákat a lakásban. Ha megérkeztünk a házhoz,majd találnunk kell az asztalon egy cetlit,amire leírta,hogy mikor mit kell csináljak a kutyákkal.
-Akkor menjünk.tudod,hogy merre van a ház?
-Persze.Akkor irány egyenesen a buliba.Huhúúú.
-Te nem vagy normális....
*****
-Ding,dong....
-Kaori?-nyitotta ki mosolyogva a ház ajtaján Tomo-chan.
-Szia.Nem késtem ugye?
-Nem,dehogy.én már a nagy izgalmamban össze is pakoltam.
-Én is gyorsan haza ugrottam,elkéredzkedtem és bepakoltam.
-Na kész vagyok.Mehetünk?-húzta fel a vállára a táskáját.
-Igen.Viszlát Shibuya mama,Shibuya papa.
-Jó szórakozást lányok.-mondták Tomo-chan szülei.Két órát utaztunk.Megérkeztünk egy erdőhöz.
-Na a térkép azt mondja,hogy valahol erre lesz.
-Az erdőben?
-Hát a prospektusos térkép ezt mutatja.
............
-Tomo-chan már 1 órája barangolunk az erdőben.Biztos erre van?
-A térkép szerint itt van a közelben.
-Mentünk még pár lépést és tényleg egy szabadtéri fürdőt találtunk,de nem éppen olyat,amilyenre számítottunk.
-Mondd,hogy ez nem az a fürdő.
-Hát....
-Mutasd azt a prospektust.
-Tessék-adta oda nekem Tomo-chan a papírt.
-Na nézzük mit ír."Látogasson el a Hiraga szabadtéri fürdőhöz és nem bánja meg.Ajánlott természet kedvelőknek.Itt eggyé válhat egy kellemes fürdés során a természettel."Hát itt tuti.Komolyan,egy erdő közepén vagyunk!!-téptem szét mérgemben a térképet.
-Most már nem tudunk mit csinálni.....Menjünk akkor haza.
-Jó rendben.Tiszta átverés.Meghiszem azt,hogy itt eggyé tudsz válni a természettel.Ki sincs rendesen építve ez az egész.
-Öhm....Nem tudod véletlenül,hogy hogy jutottunk ide?-kérdezte Tomo-chan.
-MIII??! Nem tudod,hogy merről jöttünk?Nem tudunk kijutni innen?Ez nem lehet!Biztos csak egy rossz álom ez az egész.
-Jajj de van egy térképünk.Én hülye.Nyugi.
-Öhm...Azt eltéptem idegességemben.
-Hát akkor tényleg nem fogunk egy könnyen kijutni innen.Hah...ha már itt vagyunk,akkor nem fürdünk egyet?Addig kitaláljuk,hogy jutunk ki.Jó?Kicsit legalább lenyugodunk.-mondta teljesen nyugodtan Tomo-chan.Nem tudom,hogy hogy tudta így megőrizni a hideg vérét.Én már rég a fejemet vertem az egyik közel lévő fába.
-Hát mivel mást úgy sem tudunk csinálni..Miért nem?Végül is ez egy fürdő.Bármennyire nincs kiépítve-sőt egyáltalán szerintem csak megvették a területet és adtak neki egy nevet-fürdeni azért csak lehet benne.Törülközőt meg hála Istennek hoztam.
.gif)
-Na látod?Ez a beszéd.
-Már csak egy a bökkenő.Hol fogunk átöltözni?
-Hát itt.Nem tudok mást.Úgy se jár erre senki.
-Mondjuk igazad van.Senki sem olyan hülye,hogy egy ilyen helyre jöjjön.Persze rajtunk kívül.....
-Hihi....Igen.
-Én azért egy kicsit távolabb,az egyik fa mögött kezdtem öltözni.Tomo-chan a "fürdőnél" maradt.Éppen kikapcsoltam a melltartómat,amikor morgást hallottam.
-Van ott valaki?-annyira megijedtem,hogy nem is figyeltem rá,hogy miben vagyok.Megfordultam és egy farkast pillantottam meg.
-ÁÁÁ! E-egy farkas!Segítség!-kiáltoztam,de nem érkezett válasz,Tomo-chantól túl messze voltam,hogy meghalljon.Gyorsan felvettem a földről egy ágat és azzal kezdte el hadonászni,hogy távol tartsam magamtól a fakast.(Jobb ötlet nem jutott szembe.)
*****
Shou szemszöge:
1 óra alatt oda is értünk a házhoz.Egy erdő közepén volt.Kipakoltuk a cuccainkat Aominével és beraktam a hűtőbe a kaját,amit anyu küldött,hogy nehogy éhen haljak,mert azt mondta Aomine,hogy ő gondoskodik a kajáról.Igen,anyu már jól ismerte a haveromat.
-Kimegyek egy kicsit szétnézni rendben?Addig te fejezd be a kipakolást.
-Oké.Ne maradj túl sokáig.Nem fogom egyedül megetetni ezeket a nagy dögöket.
-Jó,jó rendben.-mondtam és kimentem az ajtón.Nem voltam messzire a háztól,amikor egy kiáltást hallottam.
-"ÁÁÁ! E-egy farkas!Segítség!"-a hang irányába kezdtem el futni.A hang nagyon ismerős volt,a futásom folyamatosan gyorsult.Követtem a hangot.Egy ponton megálltam,ahol,már nem lehetett tovább menni,csak fölfelé a sziklafalon.A hang pedig föntről jött.Nem volt olyan magas a fal,fel lehetett látni a tetejére.Felnéztem és nem várt látvány tárult elém.
-K-Kaori?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése