10.fejezet

Bocsi,hogy csak most,de nem tudtam,hogy kirakjam-e,mert nem reagáltatok az előbbire,meg látogató szám is alig volt. :'D De itt van és ez a lényeg.
Egy kis szőke?A suliújság új száma?
Jó szórakozást hozzá! ;)

Mikor felkeltem a reggel,az lebegett a szemem előtt,hogy nem szabad többször így elengedem magam,mint például a tegnap.Mindenki felé közömbösnek és nem törődömnek kell,hogy kinézzek.És még ott van Kise.Nem értem,hogy miért érdeklem.Ott van neki a sok rajongója.Törődjön azokkal. Ráadásul tegnap odaadta a kabátját.Lementem a lépcsőn és előkészültem a reggelihez.Végig agyaltam a reggeli alatt.Mikor befejeztem,elköszöntem,felvettem a cipőm és elindultam a suliba.Amikor beértem,egy szörnyű dolog fogadott.A hangosbemondóban bemondta Ringo-sensei,hogy menjünk a tesiterembe,mert ott osztják az egyenruhákat.Az összes elkészült.A nagy elkeseredettségemben egy hangot hallottam meg magam mögött.Megfordultam és egy kis szőke fiút láttam meg,aki a pólómat fogta.

-Szia!Hát te hogy kerültél ide?-kérdeztem tőle mosolyogva.Ő csak bámult rám nagy csillogó szemekkel.
-Nekem most mennem kell.Szia!-erre a kisfiú meghúzta a pólómat újra jelezve ezzel,hogy ne hagyjam ott.
-Na akkor gyere velem!A tesiteremhez kell mennünk,hogy megkapjam az egyenruhámat!-Ő szó nélkül követett.Elvettük a ruhát ahhoz képest viszonylag gyorsan végeztünk,mint amekkora felfordulás és tömeg volt.Amikor megfordultam,nem volt ott a kis szőke.Őrülten kezdtem forogni a tengelyem körül,hátha megtalálom.Az egyik fordulásnál megláttam a szemem sarkából a szőke kis buksiját.Átfurakodtam a tömegen és sikerült utolérnem.A tömeg elvitte szegénykét.
-Hát itt vagy!Na ez nem fog megtörténni többet!Hogy hívnak?-csak hogy tudjam a neved kiabálni,mondtam és
-Ki...Kisuke!-mondta kicsit bátortalanul.
Nem volt első órám,mert elmaradt,ugyanis megbetegedett a tanár és nem volt,aki helyettesítse.
-Így most már biztosan nem fogsz elkeveredni.-mondtam,miközben megsimogattam a fejét és felvettem a hátamra.
-Szeretnél egy fagyit Kisuke?-erre a kérdésemre egészen felbátorodott.
-Igen!-mondta és felnevetett.Nem tudom,hogy miért,de megkönnyebbültem ennek láttán.
-Akkor előre!-mondtam és egyszerre a magasba emeltük a kezünket.A büfé felé vettük az irányt.Megvettem a fagyit és úgy folytattuk az utunkat.Ahogy egyre több időt töltöttem a kis szőkeséggel,egyre jobban úgy éreztem,hogy nagyon hasonlít valakire,de egyik alkalommal sem tudtam megmondani,hogy kire.Még volt 20 perc az első órából.Éppen a folyosón sétáltunk,mikor egy ismerős hang kiabálását hallottam meg.
-Kisuke!Hol vagy?Gyere elő!Ez már nem vicces!A bátyó nagyon mérges lesz!-hátrafordultam a hátamon lévő Kisukéval és Kisét pillantottam meg,ahogy minden terembe benézve keresgél.Mikor meglátott,odarohant hozzám.
-Kasai-san!Nem láttál véletlenül egy szőke.....-nem fejezte be a mondatot,mert meglátta a hátam mögül előbújó Kisukét.
-Kisuke!Hát itt vagy?Merre jártál?Nem megmondtam,hogy várj meg a padnál?
-A bejárati folyosón találtam meg.És velem szeretett volna jönni.
-Nagyon köszönöm,hogy vigyáztál rá.Nem is akarlak tovább terhelni vele.Gyere Kisuke!-mondta és megfogta a kezét a kicsinek,akit közben letettem a hátamról.
-N..nem akarok!-mondta és kibújt Kise fogásából és odafutott hozzám.Belefúrta magát az egyenruhámba és megfogta a kezem.
-Én Kasai Onee-channal akarok maradni.-mondta immáron teljesen bátor hangnemben.
-Kisuke!Gyere szépen ide!Elég gondot okoztál már így is Kasai-sannak.
-De én szeretem őt.-mondta és átölelte a lábaimat.
-Kisuke!Ne kelljen kétszer mondanom!-Kise megfogta Kisuke kezét.Én ez idő alatt csak álltam,hiszen nem tudtam felfogni,hogy Kise öccsét pátyolgattam egészen idáig.Szóval ő volt az,akire annyira hasonlított.Pont olyan kabátja volt,mint Kisének,csak kicsiben.
-Nem!-mondta a pöttöm és elkezdett körülöttem futni.Ezzel teljesen körém csavarta-a még mindig a kezét fogó-Kisét.A bátyja kezeit úgy kicsavarta,hogy mozdítani sem tudta.Oly annyira körém csavarta,hogy az orrunk összeért.Mikor feleszméltem,bepánikolva próbáltam valahogy kiszabadítani magam.Próbálta hátra dönteni magam,hogy ne érjek össze Kisével.Ennek azonban csak az lett a vége,hogy kibillentettem az egyensúlyából és mindketten a földre estünk.Ő a kemény földre én meg egyenesen rá.Miután visszanyertem a kisebb zuhanásból a lélekjelenlétemet,feltoltam magam Kise testéről.Így most elég furán festhettünk,mert Kise a földön feküdt én meg fölötte fekvőtámaszban.Mintha letepertem volna.Másodpercekkel később egy villanást észleltem.Egy vakué volt.Kisének is sikerült visszanyernie az eszméletét,így rendesen bele is pirult a helyzetbe.Olyan volt mint egy paradicsom,mondjuk nem,mintha én jobb arc színnel rendelkeztem volna.Egymás arcán éreztük a másik leheletét és hallottuk,hogy hogy gyorsul fel a másik szívverése.Kise próbálta szétszedni a kezét,ami szerencsére rövid időn belül sikerült is.Én abban a percben hatalmas nagy erővel taszítottam el magamtól és ugrottam el.
-Bátyus!Ő az én barátnőm!-.mondta teljes felháborodottsággal a hangjában Kisuke hozzám rohanva és megszorította a nyakamat.Én ezen a kijelentésen csak zavaromban nevetni tudtam.Látva a reakciómat ő is elnevette magát-bár kicsit erőltetetten-és megvakarta a fejét.Mindkettőnknek az arca még mindig piros színben tündökölt.Felálltunk a földről és egy sereg sugdolózó lány tömeggel találtuk szembe magunkat.Az egyik vette a bátorságát és megszólalt.

-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte a lány.

-Nem,dehogy is.Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem tőle kicsit felháborodottan,hogy ilyet képes egyáltalán feltételezni is.Ekkor-talán a sors iróniája-egy fiú száguldott végig a folyosón.
-Mindenki!Kijött a suliújság legújabb száma.Friss hírekkel és egy szenzációs címlappal.-levettem a kezében tartott újságokból és rátekintettem.Majdnem kiesett a szemem a helyéről.Ezt látva Kise közelebb lépett hozzám,hogy ő is lássa.Ekkor gondolta azt,hogy kár volt megnéznie.A címlapon ugyanis a nem rég megtörtént jelenet egyik mozzanata virított A4-es lap méretben.Pont az a pillanat,amikor Kise fölött voltam fekvőtámaszban.Nagy piros betűkkel ez volt a kép fölé írva:"Ryouta Kise és Kasai Kaori a suli álompárja."
Kicsivel kisebben ez állt:"Ti mit gondoltok?A szavazást a könyvtárban tartjuk.A szavazás 250 yenbe kerül.Gyertek el szavazni,mert itt dől el a sulikirálynője/királya választás is."
-MIII?! Ki írta ezt a cikket?-ordítottam teljesen vörös arccal.
-Ö....Azt,azt hiszem,hogy az újságíró klub elnöke,Endo Akihiro.-mondta kicsit megszeppenve tőlem egy lány.
-Megfojtom!Nem is,jobb ötletem van.Először megkínzom aztán fojtom meg.-körbe néztem,mert nagy volt a csönd.Mindenki aki a folyosón volt,csak meredt rám.Egyedül Kise reagált.Mögém lépett és megsimogatta a fejemet.Furcsa volt,de lenyugodtam tőle.Azonban oldalra fordítottam a fejem és a suli hirdető tábláján megláttam ugyanazt a képet,amit az újságban is volt.Ekkor újra eldurrant az agyam.Nagy sebességgel elindultam a könyvtár felé.Berontottam a ajtón.
-Endo Akihiro!Hol vagy te...-megláttam az egyik asztalnál.Odamentem-vagy inkább futottam-az asztalhoz és lecsaptam az újságot az előbb említett bútordarabra.
-Mi ez?!-mutattam az ujjammal a képre,közben pedig nagyokat szívtam e levegőbe,a futás miatt.Olyan voltam,mint egy fújtató.
-Bocsánat,de most egy csomó szavazó ember van,itt,nincs időm veled foglalkoznom.-mondta nyugodtan és feljebb tolta a kerek szemüvegét.Na erre már végképp elpattantak az agyamban az erek.
-Hogy nincs időd velem foglalkozni?Van képed még pénzt keresni rajtam?

-Öhm...Már megbocsáss,de rajtatok és a ti drága képeteken keresek pénzt.-mondta Akihiro,miközben megcsillant a fény a szemüvegén.

-Te....te utolsó....
-Kaori higgadj le!-mondta Kise a szavamba vágva,miközben megszorította a kezemet,de csak annyira,hogy térjek vissza a nyugalmi állapotomba,mert nem lesz jó vége,ha ebben az állapotban maradok.Gondolom,ennyire már ismert,hiszen már kapott tőlem pofont.
-Hu...-fújtam ki a levegőt.Kise keze még mindig az enyémet fogta.
-Szóval,hogy is gondoltad ezt?-kérdeztem,miközben gyorsan kihúztam a kezem Kiséjéből. Leültem szembe Akihiróval és bámultam,várva a válaszát,miközben lézersugarakat szórt a szemem.

-Én vagyok az újságíró klub elnöke.Az a dolgom,hogy cikket írjak,érdekes dolgokról.Nincs mit mondanom.-mondta és visszafordult a szavazásra jött diákokhoz.Ekkor berontott az ajtón.....Shou és Kagami.
-Ez meg mi?-ordította Kagami magából kikelve.

-Kasai egy modell alkat vagy.Hogy találtad ki ezt a pózt?Nagyon valóságos.-de miután kimondta az utolsó szót is már fogta a hasát a nevetéstől.Kise feje kezdett megint paradicsommá változni.

-Normális esetben most jól elvernélek,de nagyobb bajom is van a piszkálódásodnál.-mondtam neki,majd vissza fordítottam a tekintetem az cikk írójára.

-Hát jó.-mondta miután hirtelen megváltozott az arc kifejezése.Olyan volt a változás,mintha egy szép napsütötte napon az egyik percről a másikra vihar lesz és esni kezd. Kagami megindult Akihiro felé,hogy kiderítse a történteket,de nem hiszem,hogy egy tea parti mellett szerette volna. Shou mellé lépett és megállította a kezével.

-Hagyd csak.Megtanítom én neki,hogy kikről írjon ilyen cikket.-mondta Shou és az arca ebben a pillanatban elsötétült.Iszonyatos gyorsasággal odacsapta az asztalra az újságot.A tekintete dühöngő fene vadra hasonlított talán.Teljesen kikelt magából.

-És most beszélgessünk erről.-mondta és Akihiro fejét a papírra nyomta.

-Hogy is gondoltad azt,hogy csak úgy lefotózhatsz embereket mindenféle kretént társaságában-mutatott Kisére-és megúszod?-Akihirónak el kezdett vérezni az orra,miután Shou belevágta az asztalba a fejét,arra fogva,hogy nem látja a cikket a fiú.Meg kell hagyni,hogy nagyot szólt.

-Shou elég lesz.-mondtam neki,mert láttam,hogy ez még csak az előfutár volt.

-Hogy merészelitek ezt csinálni?Jelenteni fogom az igazgatónál.

-Ó igen?Anyuci kicsi fiacskája.Aztán ne felejtsél el megmondani anyunak is jó?Ha jelentenéd,akkor mi még azt hiszem össze fogunk futni.-mondta Shou gúnyosan. Akihiro kifutott a könyvtárból. Shou odament a még ott ácsorgókhoz.
-Elmarad ez a mai szavazás.Sőt ne is gyertek vissza,mert felfüggesztjük.-mondta,már egész lenyugodott hangon.
-Akkor mehetünk is.-mondta Kagami.-Azt hiszem ez le van rendezve,de ha még egy ilyet csinál én roppantom össze.
-Le van rendezve?Viccelsz?Még csak most jön a legjobb része.-vágta rá Shou félelmetes mosollyal.

-Gyertek!-intett engem gyorsan magával hurcolva.A többiek pedig szép lassan jöttek utánunk.A WC-hez mentünk.
-Most minek jöttünk ide?-kérdeztem értetlenkedve.
-Csak várj egy pillanatot,mindjárt meg tudod.-mondta,még mindig azzal a vigyorral az arcán.Elővette a telefonját és bement.Én int maradtam,mert a fiú volt.Fél perc múlva egy sikoltást hallottam,majd nem sokkal később a WC-ből kirohanó Shout láttam,aki nagy hévvel lóbálja előttem a telefonját.Megnéztem közelebbről és a fotón Akihiró volt,ahogy a WC-n ült piros szívecskés alsógatyájával.
-Gyere már!Nem érünk rá itt álldogálni.Dolgunk van.-újra megfogta a csuklómat és a könyvtárba vezetett.Ott rádugta a telefonját a számítógépre és már nyomtatta is ki a képet olyan 50 példányban.
-Nagyon le vagy lassúlva.Nem ezt szoktam meg tőled.-mondta.A dolgok nagyon gyorsan történtek.Azon kaptam magam,hogy az iskolában minden diák kezében van egy olyan fotó,amit Shou készített és Akihiro előtt állunk,aki teljesen a földbe lett tiporva,megszégyenítve.
-Na így húzzál ujjat Kaorival.Tudd,hogy ha bántod,engem bántasz,tehát jobb ha meghúzod magad.-vágta oda Akahiróhoz.Majd még mindig fogva a kezem kivitt a könyvtárból.Teljesen lefagytam.
-Mi...mi volt ez az előbb?
-Jól megkapta mi?-nevetett egy nagyot.
-Igen,talán túlságosan is. Öhm...nem tudod hol vannak a többiek?-kérdeztem,mert nem tudtam felfogni az előbb történteket.
-De.Az a kretén szőke el kellet hogy menjen,mert az öcskös bealudt és haza kellet vinnie.A vöröst meg elhívta az egyik haverja.
-Áh értem.Miért csináltad az előbbit?
-Öhmm..Azért,mert mindenhol ez a fénykép virított és irritált.Csak emiatt.-kapcsolt vissza a normális állapotába.
-És hogy értetted azt az előbbit Akahirónak?
-Mit?Nem tudom,hogy miről beszélsz.
-Akkor lehet,hogy csak képzelődtem.
-Ez egy jó móka volt.Csinálhatnánk még ilyet.-tört ki belőle a nevetés,de erre már én sem bírtam röhögés nélkül.Együtt nevettünk,igaz,hogy az utcán hülyének néztek,de minket nem érdekelt.Próbáltam távol maradni tőle,de annyira rendes volt,hogy kiállt mellettem,méghozzá nem is kicsit.Az az arca,amikor megindult Akihiro felé,a szemem előtt lebegett.De hogy hogy értette azt az előbbit,azt nem tudtam megmondani.