8.fejezet

Elérkezett az iskola megismerési nap.Két fejezetre osztottam ezt a napot.Remélem nem lett rossz.Várom a véleményeteket. :) (Még az előző fejezetre is.)
Jó olvasást!

Reggelre mindent elfelejtettem és a szekrényem elé léptem.Benyúltam és a szokásos öltözetemet vettem ki.Legalábbis akartam.Ugyanis csak egy sapka meg egy farmer akadt a kezembe.Erre kicsit jobban belemásztam a szekrényembe,egy póló után kutatva.Ennek azonban semmi eredménye nem lett.Letrappoltam a lépcsőn és egyenesen a konyha irányába vetettem magam,még mindig pizsamában.
-Anyu! Mégis mit csináltál a pólóimmal?Egy darab sincsen a szekrényemben.
-Jó reggelt.Kimostam őket.
-De nem használtam az összeset!?
-Igen,de a szekrényedben tárolod a több hetes étel maradékaidat és attól bizony nagyon büdösek lesznek.Ha már itt tartunk,azokat ha haza jössz takarítsd el és a szekrényedet pedig teljes mértékben rakd rendbe.
-Jó rendben.-mondta, kicsit nyugodtabb hangnembe,mert beláttam,hogy neki van igaza.Az utóbbi időben Honoka tette fel nekem a kajámat-miközben én is meg anyu is meg tudta volna csinálni-mert azt mondta,hogy meg akar tanulni kaját készíteni.Én voltam a kísérleti alanya.Ezek általában irtó rosszra sikerültek,így egy falatot sem vagy csak egyet ettem belőlük.nem volt szívem kidobni,így hogy Honoka meg ne lássa,hogy haza hoztam,a ruhás szekrényembe dugtam el előle.Igaz,nem valami guszta,sőt egyenesen undorító,de ez volt a legelső hely,ami az eszembe jutott,még a legelső alkalommal.Azután meg már megszoktam,hogy oda dugom el és így egy csomó minden ott volt.Nem ajánlom senkinek,hogy beszagoljon oda.Én már annyira megszoktam,hogy elviseljem,amikor kihúzok egy-egy ruhadarabot a szekrényemből.És csak gyűltek és gyűltek benne a kaják.
-De akkor most mit vegyek fel?-kérdeztem reménykedve anyura nézve,hátha valami jó ötlete támad.
-Hát mivel még az összes vizes,Honokától kell kérned ruhát.-nekem erre az arcom teljesen fal fehérré változott.
-H...hogy H...Honokától?-kérdeztem teljesen megrémülve.
-Igen drágám,biztosan szívesen ad neked.
-Abban nem kételkedem,de olyan nincs,hogy Honokától kérjek ruhát.-Ugyanis Honokának a stílusa teljes ellentéte volt az én stílusomnak.Mindenfelé szoknyák,csipkék,feszülős blúzok.Emellett,pedig minden álma az volt,hogy felöltöztethessen engem.Mindig azt mondta,hogy:Hogy nézel te ki?Majd én szépen felöltöztetlek.Na azt várhatod!-volt mindig a válaszom erre.A hajamat folyton leszólta,azt mondta rám,hogy ezzel a hajjal úgy nézek ki,mint egy puli.Ezen én mindig nagyon felhúztam magam és általában mindig egy testvéri verekedésben végződött.A hajamat mindig kiengedve hordom.Gyorsan feltérképeztem a helyzetemet és rájöttem,hogyha gyorsan nem találok valamilyen ruhát,akkor elkésem a suliból.
-És ha csak pulcsit vennék?
-Belemelegednél egész nap.
-És ha a kosaras mezemet venném fel?
-Hogy mutatnál benne,nem való az iskolába.-anyunak minden kifogásomra volt kész válasza.
-És ha apu egyik pólóját venném fel?
-Apád ma szabadnapos és még alszik.Ne menj be hozzá,mert felébreszted.
-És ha nem mennék suliba?
-Kaori!
-Jó rendben.-mondtam leszegett fejjel,mert megint sikerült anyuból kihozni az egyes idegességi szintet.Nagy lassan felmentem a lépcső fokain és Honoka szobája felé vettem az irányt.Remegő kezekkel bekopogtattam az ajtaján.
-Igen?Ki az?-hallottam a végzetem hangját.
-Mintha nem tudnád...Biztos vagyok benne,hogy mindent hallottál.
-Gyere beljebb.Már mindent előkészítettem.-mondta egy hatalmas vigyorral a képén.
-Gondoltam.....Csak add ide a legegyszerűbb és a legbővebb felsődet.
-Persze.Nem is gondoltam másra.-közölte velem lankadatlan mosollyal.kinyitotta a szekrényét és úgy tett,mintha nagyon törte a fejét és keresett volna a szekrényében.Kihúzott egy egész kupacot,de láttam az arcán,hogy neki már meg van,hogy mit akar rám adni.Rosszabbnál rosszabb ruhákat vett elő.Én próbáltam az összeset a lehető leggyorsabban elutasítani.végül egy farmer kantáros nadrágban állapodtunk meg,ami egy csíkos pólóval volt összevarrva.Így még a farmer nadrágomat sem vettem fel.Sikerült megszabadulnom Honokától és lefutottam a lépcsőn.Gyorsan megreggeliztem és elindultam a suliba.A végállomás melletti kis üzletbe beugrottam egy jégkrémet venni.Annyira meleg volt,legalább ennyi vigaszom legyen.Nagyon nehezen viseltem el aznap a meleget.Beértem a suliba,ahol szó szerint pezsgett az élet.Mindenki csak beszélt és beszélt.A hang zavartól már fájt a fejem.A hangzavar megszabadulásának reményében felmentem a tetőre.
Eközben az osztályteremben:
-Szia Riko-san.Nem láttad véletlenül Kasai Kaorit?Ringo-senseivel találkoztam az előbb és azt mondta,hogy találjuk meg minél előbb a párunkat és induljunk el.Nézzünk be a termekbe és a klubokba.
-Szia.Nem,nem láttam tegnap óta.-kuncogott Aida.
-Értem.Azért köszi.Azt hiszem megyek és megkeresem.
-Hát nem hiszem,hogy jó ötlet lenne,ha TE keresnéd meg,de sok szerencsét.
-Kise eszeveszetten kezdett el keresni mindenfelé.Én közben lesétáltam a tető lépcsőjén és megálltam a folyosónál.Már az egész üres volt.
-Elkezdődött volna az első óra?De hát a csengő nem szólt.Akkor most mi van?-gondolkoztam,miközben a jégkrémet nyalogattam.
-Hello!Nem láttál véletlenül erre egy elsőéves fiút?Kasai Kaorinak hívják és általában baseball sapkát visel.-erre megfordultam és egy nagyon nagy Kise fejjel találtam szembe magam.
-Jujj milyen kis aranyos lány.Hogy hívják vajon?-gondolta Kise.

-Én vagyok az te idióta.-húztam fel magam egy perc alatt.
-MIIII?Hogy te? Az nem lehet.-értetlenkedett.Ő egy fiú.
-Hidd már el!Ekkora hülyét.-majd ösztönösen pofonra indult a kezem.
-Áú!Basszus minek csináltad ezt?-kapott a vörös területhez.
-Én vagyok az,Kasai Kaori!Lány vagyok!Na miért kerestél?
-Öhm...Már mindenki elindult az iskola megismerési nap programjaira.Senki sincs már itt.-mondta még a megilletődéstől teljesen lesokkolva.
-Basszus,elfelejtettem.Pedig tegnap még a naptáramat is megnéztem.-fejeltem bele a falba
-És akkor te miért nem indultál el?
-Azért,mert te vagy a párom.Együtt kell mennünk.
-Ajj...Ha muszáj,akkor menjünk,minél előbb essünk túl rajta.
-O..oké...-kimentünk az iskola udvarára.Egy rakás szóró lappal a kezünkben sikerült csak kijutni a tömegből.Szótlanul mentünk egymás mellett.
-Ahh..B..Bocsánat az előbbiért.-mondtam egy kicsit már nyugodtabb fejjel,bármennyire is utálom,azért nem vagyok akkora bunkó,hogy miután csak úgy felpofoztam ne kérjek bocsánatot.Jó,azért volt okom rá.Ezt el kell ismerni.
-Mii?? Jah semmi gond.Megérdemeltem valamilyen szinten.-mondta kicsit elpirulva és megvakarta a tarkóját.
-Hát az tuti.-mondtam visszatérve a formámhoz.
Sok helyen jártunk,de egyik sem tetszett nagyon.Már délután kettő volt,mikor az utolsó klubhoz érkeztünk.
-Már csak a kosárlabdaklub maradt.Bemegyünk?-mondta még mindig elpirulva.
-Oké....-benyitottunk a tornaterem ajtaján és kikerekedtek a szemeim.

-Riko a pálya közepén állt és éppen feldobta a kosárlabdát.Nem tudtam,hogy most dühöngjek,vagy nevessek.Elkezdődött a meccs.Elég sok ember ült a nézőtéren.Riko lejött a pályáról és leült a pálya szélén lévő padra.Odarohantan mellé és olyan erővel vetettem le magam a padra,hogy biztosan észrevegye,hogy itt vagyok.Ez be is jött és rám emelte a tekintetét.

-Na végre megérkeztetek.Már azt hittem,hogy sosem értek ide.Mit szólsz?-mondta egy fülig érő mosollyal az arcán és hátradőlt a pad támlájához.

-Hogy mit gondolok?Azt,hogy te egy kis mocsok vagy.Még hogy nem tudod,hogy nem melyik klubhoz akarsz csatlakozni?-mondtam kicsit durcás hangon.

-Ugye ti is be akartok állni a következő meccsre?-tért ki a válasz elől és fordult most már nem csak felém ha nem Kise felé is.

-Én nem tudok játszani és szerintem Ryouta-kun se.-mondtam egy rövid végigmérés után.

-Még hogy nem tudsz játszani?És Ryouta sem?Ez igazán jó vicc volt.Nem tudtad,hogy Ryouta a Csodák Generációjának volt az egyik tagja?

-Ő?!Nem nem tudtam és nem is hiszem el.-mondtam az említett felé mutatva.

-Kasai-kun!Mármint Kasai-chan!Ez igazán nem volt szép tőled.-mondta Kise felháborodottan és egyben elpirulva,majd úgy tett,mintha bedurcázott volna.

-Úgy hallom már nem csak én gondollak lánynak.-mondta Aida egy hangos nevetés kíséretében.

-Még szokja ugye?Legalábbis ez árulkodik a piros arcáról.

Ugye milyen szép fiú-lány?-mondta Aida gúnyosan Kisének.Erre ő csak elfordult tőlünk,hogy ne lássuk az arcát.

-Akkor Kise beáll a következőben és te?

-Mondtam már,hogy én nem tudok kosarazni.-füllentettem,mert ezzel legalább kordában tudtam tartani magam.Nagyon csábított a pálya,de ha nem küld fel,akkor nem játszhatok,nem mondhatok ellent az edzőnek.Nem akartam,hogy a lábammal legyen valami.Muszáj kibírnom ezt az egy hónapot még.

-Na most én vagyok mérges rád,hogy a szemembe hazudsz.Láttalak tegnap a pályán.Nem sok mindent csináltál,de sütött a mozdulataidról,hogy nem vagy kezdő.

-Te figyeltél?

-Hát persze.-vallotta be túlságosan is őszintén.Kise közben elment átöltözni,abba,amit Aida nyomott a kezébe időközben.

-Na köszi.Beszéljünk inkább rólad.Hogy-hogy te vagy a kosárlabda csapat edzője?-próbáltam terelni a témát.

-Én?Jaj nem én vagyok,csak most átmenetileg.Amíg nem találunk egy igazán jó edzőt.Én menedzser vagyok.Én állítom össze az edzés gyakorlatokat.Apum személyedző.Most pillanatnyilag elég nehéz dolgom van.Egy csomó iskolából jöttek a ti sulitokba és már egészen összeszokott csapatok vannak.Nehéz lesz minden csapatból egyet összegyúrnom.

-Aha,értem.Hogy-hogy csomó suliból?

-Közben véget ért a meccs.Nem volt valami nagy szám,végül is az egész csapat csak szimplán kosárlabda kedvelőkből állt.

-Akkor akiket beosztottam a második meccsre,azok jöjjenek ide.-mondta Aida és felpattant a padról.A szája szélén egy kisebb mosoly jelent meg.Akkor még nem tudtam,hogy miért.

-Ryouta-kun!Ide!-ordította Aida,az öltözőből kilépő szőkeségnek.

-Most pedig elmondom a két csapat tagjait.1.csapat: Hyuga,Kobori,Mitobe,Kise és végül Kaori.
-MI??-kérdeztem felpattanva a padról.Erre a reakciómra Aida csak az arcom előtt kezdte el ingatni a mutató ujját és tovább beszélt.
-2.csapat: Izuki,Kasamatsu,Furihata,Kagami és Kuroko.
-Kuroko?-kérdezte Kise hirtelen.
-Igen.Van valami problémád?
-Nem Riko-chan,semmi.-Kise mérhetetlenül boldognak tűnt és valakit nagyon keresett.Gondolom Kurokot.Nem értettem,hogy ő honnan ismeri.Emellett,nem is mondta Kuroko,hogy ő is kosarazik.Mikor megláttam Kurokot,intettem neki köszönésképpen,amire ő visszaintett.Elég komolynak látszott.Nem volt választásom,muszáj volt játszanom,Jó rendben,én sem ellenkeztem annyira.De hogy Kisével legyek egy csapatba?Na az egyszerűen elviselhetetlen volt.
-Riko-chan?Kaasai-chan is játszik?Nem úgy volt,hogy nem tud kosarazni?
-Adjunk neki egy esélyt szerintem.Majd meglátjuk,hogy mit tud.-mosolygott Kisére Aida.Egy seregnyi lány esett be az ajtón és mindannyian Kise nevét ordították.

Ő csak intett nekik és rájuk kacsintott.Én erre csak megforgattam a szemeimet,viszont szerencsére volt egy ember rajtam kívül,aki helyre tette a gyereket.Akkorát ütött a hátára,hogy Kise összegörnyedt.
-Te féleszű.Koncentrálj a meccsre.-mondta a Kasamatsu nevezetű fekete hajú srác.Ő olyan másodéves lehetett,úgy vettem ki,hogy egy iskolába jártak,mielőtt hozzánk jöttek volna.
-Szerintem vele jóba leszek.Meg kell majd kérdeznem,hogy melyik suliból jött.-gondoltam magamban.Felállt a két csapat és a emberek a helyükre álltak.Én a pálya közepére kerültem,hogy megszerezzem a bíró által feldobott labdát.Mondjuk nem tudom,hogy hogy lettem én.Előttem egy vörös hajú srác állt.Ő körülbelül 190 cm lehetett én meg a 170 cm-mel.Amikor a magasságomról beszéltem,akkor két centit csaltam.Nem 172 voltam,hanem csak 170.Mikor egymásra néztünk és jobban megnéztük egymást,mindkettőnkbe belefagyott a vér és egy extra menő pofát sikerült vágnunk.

Mire feleszméltünk,mindketten egyszerre szólaltunk meg.
-HEEE???-ordítottuk.
-Kagami?!
-Kaori?!