Bocsánata késésért,csak vendégeink voltak,egy hétig. :'D
A második nap.Elkezdődik a "Kise egyenlő a földdel" terv elkészítése.Már csak egy nap az iskola megismerési napig. :D
Jó olvasást!
A második nap.Elkezdődik a "Kise egyenlő a földdel" terv elkészítése.Már csak egy nap az iskola megismerési napig. :D
Jó olvasást!
Az éjszaka egész jól aludtam.Reggel anyu ébresztését megelőzte a kutyusom.Megnyalta az arcomat,amitől egyből kipattantam az ágyból.Furcsa módon frissen és életkedvvel teli voltam.Gyorsan magamra vettem egy farmert,egy kék pólót,meg egy fehér baseball sapkát.(Nálam a baseball sapka elengedhetetlen tartozék.)Aztán lesiettem a földszintre.A jól megszokott látvány fogadott.Anyu a konyhában ácsorgott és a reggelit készítette.A konyhát pedig átlengte a reggeli illata.Egy valami azonban nem volt a szokásos. Honoka ült az egyik széken.Általában mindig én voltam előbb lent a reggelinél.Igaz,hogy csak azért,mert ha felkelek,egyből éhes vagyok és ha én éhes vagyok,akkor senki sem állíthat meg,még az álmosság sem,egy perc alatt lent tudok teremni.Oda mentem mellé és megfogtam a karját.
-Jó reggelt! Jól vagy?-kérdezte a drágalátos nővérem kérdőn a karjára tekintve.
-Neked is.Igen,csak meg akartam győződni,hogy nem álmodom.-mondtam egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Hahaha!Valaki nagyon viccesnek érzi magát.Nem csak te tudsz gyorsan lejönni.-tudtam,hogy a hozzászólásom ki fogja borítani.
-Pedig ehhez tehetség kell nem tudtad?Ami csak nekem adatott meg.
-Vigyázz,mert spenótot kapsz reggelire.-mondta a nővérem a szemem előtt lóbálva az ujját.
-Anyu nem olyan, mint te.-nyújtottam ki a nyelvem rá.Közben pedig hihetetlen gyorsasággal tömtem be padlizsános tojást.Erre Honoka már megszokva a viselkedésemet,az arcomba húzta a sapkám.Ma elég nyugodt volt.
-Kaori!Nem megmondtam már,hogy a lakásban nem járunk sapkában?-vont kérdőre anyu.Én elegánsan kikerülve a kérdést bekaptam az utolsó falatot a számba,felszedtem a padlóról a táskámat és elindultam a bejárati ajtó előtt lévő cipős szekrényhez.Gyorsan belebújtam a fekete-kék edzőcipőmbe,amíg lefutott a torkomon az az utolsó falat is.Majd elköszöntem a konyhában lévő családtagoktól és a buszmegálló felé vettem az irányt.Már összehaverkodtam a buszvezetővel,mert reggel mindig ő volt,aki az évnyitó napján is megvárt.Beszélgettünk,így gyorsan eltelt a végállomásig tartó idő.Körülbelül 60 év körül lehetett.Köszöntem neki,lepattantam a buszról és bementem a suliba.A lányok egész raja fogadott és különböző kérdésekkel árasztottak el.Én közöltem velük szárazon,hogy nem vagyok fiú,de ez a mondatom csak süket fülekre talált.Valahogy sikerült eljutnom az osztályteremig,ahol lehuppantam a helyemre.Próbáltam figyelmen kívül hagyni a lányokat és minden energiámat arra fordítani,hogy kieszeljem a "Kise egyenlő a földdel" tervet.Mikor a lányok leakadtak egy kis időre rólam,Kise feje került a képembe.
-Szia Ryouta Kise vagyok.
-Ügyet sem vetettem rá,ám mikor már vagy 5 perce még mindig az arcomban volt,megszólaltam.
-Pontosan tudom,hogy ki vagy.
-Igen?Örülök,hogy megismerhetlek,PÁROM.-mondta lankadatlan mosollyal az arcán.
-Én viszont annak örültem volna,ha meg sem ismerlek.Hanyagold,a párom szót.Nem akarok veled semmilyen módon sem érintkezni.Tudom,hogy milyen vagy.-vágtam hozzá elég nyersen.
-Szeretnélek minél jobban megismerni.Érdekelsz.Elég nagy szurkoló táborod lett.Remélem jól fogunk holnap szórakozni.-mondta semmibe véve az általam elmondottakat.
-Nem lesz rá alkalmad az tuti.Nem értem,hogy miért és azt se tudom,hogy neked miért van.-ezzel a leminősítéssel meg kezdődött a tervem első fázisa.Bár nem értettem,hogy miért érdeklem.
"Kise egyenlő a földdel" terv:
1.fázis: A sárga földig lehordani szemtől szembe és elmondani neki,hogy mit gondolok róla.Elvenni az életkedvét.
-Ekkor megszólalt a csengő.Az első óránk a "kedvenc" tantárgyam a történelem volt.Ugyanis attól függetlenül,hogy a Saotome Akadémia zenére volt szakosodva,itt is megvoltak a normális tantárgyak.Csak itt annyi volt a különbség,hogy több ének óra volt és heti egy olyan óra,amilyen szakot választottál.Már majdnem bealudtam,amikor egy papírgalacsin csapódott a baseball sapkámnak,majd leesett a padra.
-Jó reggelt! Jól vagy?-kérdezte a drágalátos nővérem kérdőn a karjára tekintve.
-Neked is.Igen,csak meg akartam győződni,hogy nem álmodom.-mondtam egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Hahaha!Valaki nagyon viccesnek érzi magát.Nem csak te tudsz gyorsan lejönni.-tudtam,hogy a hozzászólásom ki fogja borítani.
-Pedig ehhez tehetség kell nem tudtad?Ami csak nekem adatott meg.
-Vigyázz,mert spenótot kapsz reggelire.-mondta a nővérem a szemem előtt lóbálva az ujját.
-Anyu nem olyan, mint te.-nyújtottam ki a nyelvem rá.Közben pedig hihetetlen gyorsasággal tömtem be padlizsános tojást.Erre Honoka már megszokva a viselkedésemet,az arcomba húzta a sapkám.Ma elég nyugodt volt.
-Kaori!Nem megmondtam már,hogy a lakásban nem járunk sapkában?-vont kérdőre anyu.Én elegánsan kikerülve a kérdést bekaptam az utolsó falatot a számba,felszedtem a padlóról a táskámat és elindultam a bejárati ajtó előtt lévő cipős szekrényhez.Gyorsan belebújtam a fekete-kék edzőcipőmbe,amíg lefutott a torkomon az az utolsó falat is.Majd elköszöntem a konyhában lévő családtagoktól és a buszmegálló felé vettem az irányt.Már összehaverkodtam a buszvezetővel,mert reggel mindig ő volt,aki az évnyitó napján is megvárt.Beszélgettünk,így gyorsan eltelt a végállomásig tartó idő.Körülbelül 60 év körül lehetett.Köszöntem neki,lepattantam a buszról és bementem a suliba.A lányok egész raja fogadott és különböző kérdésekkel árasztottak el.Én közöltem velük szárazon,hogy nem vagyok fiú,de ez a mondatom csak süket fülekre talált.Valahogy sikerült eljutnom az osztályteremig,ahol lehuppantam a helyemre.Próbáltam figyelmen kívül hagyni a lányokat és minden energiámat arra fordítani,hogy kieszeljem a "Kise egyenlő a földdel" tervet.Mikor a lányok leakadtak egy kis időre rólam,Kise feje került a képembe.
-Szia Ryouta Kise vagyok.
-Ügyet sem vetettem rá,ám mikor már vagy 5 perce még mindig az arcomban volt,megszólaltam.
-Pontosan tudom,hogy ki vagy.
-Igen?Örülök,hogy megismerhetlek,PÁROM.-mondta lankadatlan mosollyal az arcán.
-Én viszont annak örültem volna,ha meg sem ismerlek.Hanyagold,a párom szót.Nem akarok veled semmilyen módon sem érintkezni.Tudom,hogy milyen vagy.-vágtam hozzá elég nyersen.
-Szeretnélek minél jobban megismerni.Érdekelsz.Elég nagy szurkoló táborod lett.Remélem jól fogunk holnap szórakozni.-mondta semmibe véve az általam elmondottakat.
-Nem lesz rá alkalmad az tuti.Nem értem,hogy miért és azt se tudom,hogy neked miért van.-ezzel a leminősítéssel meg kezdődött a tervem első fázisa.Bár nem értettem,hogy miért érdeklem.
"Kise egyenlő a földdel" terv:
1.fázis: A sárga földig lehordani szemtől szembe és elmondani neki,hogy mit gondolok róla.Elvenni az életkedvét.
-Ekkor megszólalt a csengő.Az első óránk a "kedvenc" tantárgyam a történelem volt.Ugyanis attól függetlenül,hogy a Saotome Akadémia zenére volt szakosodva,itt is megvoltak a normális tantárgyak.Csak itt annyi volt a különbség,hogy több ének óra volt és heti egy olyan óra,amilyen szakot választottál.Már majdnem bealudtam,amikor egy papírgalacsin csapódott a baseball sapkámnak,majd leesett a padra.
(Igen nem vetették le velem,így még senki sem látta a hajamat.) A levél nem a legszebb kéz írással volt írva,de el tudtam olvasni.
"Szia! Aida Riko vagyok.A lányok rendesen megrohamoznak.Te tűnsz itt a legnormálisabbnak.Az egész osztály hülyékből áll.Beszélünk szünetben?"-erre halványan elmosolyodtam és afelé a személy felé fordultam,akitől a levelet kaptam.Ő meglátva,hogy nézem,hevesen elkezdett kalimpálni a kezével,hogy jelezze ő volt a levél gazdája.(Mintha nem tudtam volna,de mindegy).Én ezt látva lejjebb csúsztam a székemen.A tanár a nevemet mondta a nagy elgondolkozásom közepette.
-Kasai Kaori.
-Igen Ryuya-sensei?-álltam fel a helyemről.
(Ő volt a mindig fapofát vágó komoly történelem tanárunk.)
-Kérlek mesélj nekünk az 1941. december 7-éről.
-Sensei én bőven tudnék róla mesélni,de Ryouta Kise megkért engem az óra elején,hogyha netán engem szólítana fel,akkor hagyjam,hogy ő mondja el,mert nagyon sokat tanult.
-Erre az említett-aki már az óra eleje óta a padon elnyúlva próbált meg aludni.Nem hiszem,hogy neki is a kedvenc tantárgyai között szerepel a töri.-felkapta a fejét és rám emelte a rémült tekintetét.
-Hát így állunk?-kérdezte felemelt szemöldökkel a sensei.
-Öhm sensei én nem...
-Jajj Ryouta-kun ne szégyenlősködj!Csak nyugodtan.-vágtam a szavába egy lemoshatatlan mosoly kíséretében.
-Ó hát szólhattál volna Ryouta-san.Miért nem jöttél oda hozzám az óra elején?Gyere csak.Mindig örülök,ha valaki ilyen szorgalmasan tanul.
"Szia! Aida Riko vagyok.A lányok rendesen megrohamoznak.Te tűnsz itt a legnormálisabbnak.Az egész osztály hülyékből áll.Beszélünk szünetben?"-erre halványan elmosolyodtam és afelé a személy felé fordultam,akitől a levelet kaptam.Ő meglátva,hogy nézem,hevesen elkezdett kalimpálni a kezével,hogy jelezze ő volt a levél gazdája.(Mintha nem tudtam volna,de mindegy).Én ezt látva lejjebb csúsztam a székemen.A tanár a nevemet mondta a nagy elgondolkozásom közepette.
-Kasai Kaori.
-Igen Ryuya-sensei?-álltam fel a helyemről.
(Ő volt a mindig fapofát vágó komoly történelem tanárunk.)
-Kérlek mesélj nekünk az 1941. december 7-éről.
-Sensei én bőven tudnék róla mesélni,de Ryouta Kise megkért engem az óra elején,hogyha netán engem szólítana fel,akkor hagyjam,hogy ő mondja el,mert nagyon sokat tanult.
-Erre az említett-aki már az óra eleje óta a padon elnyúlva próbált meg aludni.Nem hiszem,hogy neki is a kedvenc tantárgyai között szerepel a töri.-felkapta a fejét és rám emelte a rémült tekintetét.
-Hát így állunk?-kérdezte felemelt szemöldökkel a sensei.
-Öhm sensei én nem...
-Jajj Ryouta-kun ne szégyenlősködj!Csak nyugodtan.-vágtam a szavába egy lemoshatatlan mosoly kíséretében.
-Ó hát szólhattál volna Ryouta-san.Miért nem jöttél oda hozzám az óra elején?Gyere csak.Mindig örülök,ha valaki ilyen szorgalmasan tanul.
-Elégedetten ültem vissza a helyemre.
-Nagy félénken felállt és a sensei mellé kullogott.Ryuya folyamatos kérdésekkel bombázta,amit nem tudott követni.Sajnos a kis szurkoló tábora lesúgott egy csomót neki.Így elég sok kérdésre tudott válaszolni.
-Fiacskám látom,hogy foglalkoztál vele,néhol megtaláltam a tanulás nyomait,de az azért túlzás lenne,ha azt mondanám,hogy zökkenő mentes volt.Ülj le,következő órán te fogsz felelni.
-Rendben,köszönöm sensei.-mondta Kise és a mellettem lévő szék felé vette az irányt.Mikor odaért,lehuppant és a padra meredt egészen az óra végéig.Én az óra hátralevő részéig kárörvendően vigyorogtam és diadalittasan elkönyveltem magamban,hogy sikerült a 2. fázist is megvalósítanom.
2.fázis:A tanárok és az osztálytársak előtt is lejáratni,megmutatni,hogy ő sem tökéletes.
Hála az égnek végre valahára kicsöngettek.Bár az óra végét egészen élveztem,de a történelem órákról mindig szívesen szabadultam.A szünetben megint elmentem az előző nap megtalált nyugodt helyemre.Mikor leültem,5 percre rá megjelent Riko is.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem a merengésemből feleszmélve.
-Hát téged kerestelek.Mi mást?-mondta és közben lehuppant mellém a padra.
-Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is....Miről akartál beszélgetni?-kérdeztem kicsit bizonytalanul felé fordulva.
-Tudod már,hogy melyik klubhoz fogsz csatlakozni?
-Nem,nem hiszem,hogy amúgy is csatlakoznék bármelyikhez is.
-De miért?-kérdezte,miközben elkezdte a lábát lóbálni.
-Hát mert egyik sem való nekem.Nincs itt olyan,ami érdekelne.
-Akkor én majd találok neked.-mondta teljesen eltökélt arccal.Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy ezt be is fogja váltani.
-És veled mi van?Te tudod már?-kérdeztem tőle kicsit felbátorodva.
-Nem,még nem tudom.
-Te is a Seirinbe jársz?Vagy alapból ide jársz?
-Igen.Szeretem a sportot.És te?
-Én idejárok alapból.Kicsit fura ez a helyzet,hogy most két suli van itt.Az egyik zenés a másik pedig sportos.
-Igen,tényleg az.Amúgy,hogy-hogy így megrohamoznak a csajok?Általában a fiúkat szokták így letámadni.Legalábbis amennyire iymerem őket.-mondta az utolsó két mondatot csak úgy mellékesen.Én már válaszra nyitottam volna a számat,amikor felfogtam,hogy mit is mondott az előbb.
-Mi a baj?-kérdezte aggódóan felém fordulva,az 1 perces néma csönd után.
-Öhm...Semmi,semmi,csak eddig a tanárokon kívül mindenki azt hitte,hogy fiú vagyok.Mikor elmondtam a lányoknak,hogy lány vagyok,fel sem vették.Ugyanúgy rohantak rám.A fiúkkal meg még ennyire sem kommunikálok,így még nem mondtam nekik.Bár mondjuk nem is nagyon érdekel,hogy mit gondolnak rólam a többiek.-vontam meg végül a vállam.
-Fiúnak néznek?Á akkor már értem azt a hatalmas szurkoló tábort.
-Te vagy a legelső,aki lányként kezel.
-Ezek kész idióták! Még hogy te fiú.-mondta,majd elnevette magát,de úgy,hogy a végére már a könnyeivel küszködött.
Örültem,hogy végre egy hozzám hasonló életvidám lányra találtam.Vagyis inkább ő talált rám.
-Igen szerintem is azok.-mondtam és én is elkezdtem nevetni.Miután sikerült mind a kettőnknek abba hagyni a nevetést,még egy kicsit beszélgettünk majd visszamentünk a következő órára.Sok mindenről beszélgettünk és nagyon élveztem.Az órák viszonylag gyorsan elteltek.Mondjuk szerintem végig aludtam az összeset.A szüneteket általában vagy egyedül,vagy Rikoval töltöttem.Megnéztük,az 1-A-sok termét,ahol összefutottunk Kurokoval és Shouval is.Bemutattam nekik Rikot és egy sort veszekedtem Shouval is.A veszekedésünket látva Riko sokszor elnevette magát,mire mi Shouval összenéztünk és mi is eleresztettünk egy halvány mosolyt.Egészen megbékéltem a két fiúval,kezdtem őket megszokni magam körül.Persze Shouval minden percben veszekedtem,mert semmiben sem értettünk egyet.Kurokoval pedig néha azért vesztem össze,mert nem bírtam elviselni a póker arcát.Ezért néha fejen is ütöttem.Ettől függetlenül a második napra szereztem egy igazán jó barátnőt,egy veszekedő partnert-ne csak otthon legyen-és egy ijesztgető mestert,akinek fapofája van.Mire végeztem a suliban,a nap már lemenőben volt.Ugyanis Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át valamilyen papírokat a Saotome Akadémia akadémiás felére.A suli két részre volt osztva,az egyik volt ahova én jártam,a Felső-Középiskola része és a másik,az akadémia része.Mikor kiléptem az iskola kapuján,az orrom előtt ment el a buszom.A nap folyamán eléggé elfáradtam,így úgy döntöttem,hogy inkább várok egy órát,mint hogy fussak a busz után.Körül néztem a suli környékén a addig és egy nagy kosárlabda pályát pillantottam meg.
Nem tudtam nem engedni a kísértésnek és kinyitottam a kapuját.Mivel nem volt labdám,enélkül megcsináltam pár ziccer mozdulatot és pár három pontost.Igazán lassan mozogtam,de a dobásnak megfelelően harmónikusan,mert nem akartam,hogy a lábamnak újra baja legyen.Az orvos azt mondta,hogy egészen suli kezdés 3.napjáig ne erőltessem meg,mert akkor még bármi történhet vele.Azután egy hónap kicsi mozgás és ha minden jól megy,akkor ezután már bármit csinálhatok.Még fél órám volt,de mivel nem sok mindent csinálhattam(a megerőltetés miatt)elindultam a kosárpálya kapuja felé.Mikor megérkeztem az buszmegállóval szemben lévő utcához,egy kék szempárt pillantottam meg,amihez szőke haj járt.Az arc felém nézett és a szemek kikerekedtek.
-Te meg mit csinálsz erre?-hallatszott a meglepődött kérdés.
-Na és te?El fogsz hízni,ha ennyi csokit eszel.-mondtam,mikor megláttam a kezében szorongatott csokikat.
-Semmi közöd hozzá.-mondta
-Neked sincs közöd ahhoz,hogy én mit csinálok.Szóval egálban vagyunk.
-Hahaha...Hogy mi sosem tudunk nem veszekedni.-fogta meg a tarkóját.-Szóval miért vagy itt?A tanításnak már rég vége van.
-Elmondom,ha adsz egy csokit.-mondtam,mert nagyon megkívántam a kezében tartott dolgokat.
-.......Rendben.-mondta hosszas gondolkozás után,majd nagy nehezen odaadta.Szemmel láthatóan nem akart megválni tőle.
-Köszi Shou.-és elkaptam a csokit.
-Nincs mit.Na?
-Szóval Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át az akadémiára valamilyen papírokat,így lekéstem a buszom,ami csak egy óránként jár.
-Aha értem.Nem volt valami izgalmas,nem érte meg a csokimat.Na mindegy.
-Hát ez a te bajod.-mondtam egy széles mosoly kíséretében.
-Na én megyek,szia.-köszöntem el,mert láttam,hogy a buszom beállt a megállóba.
-Ok.Szia.Jössz nekem egy csokival.
-Azt várhatod.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem rá.Erre már nagyon felmehetett benne a pumpa mivel ezután csak azt láttam,hogy Shou a kezét ökölbe szorítja és hevesen ordibál utánam.
Ezen már csak nevettem.Végül mégis sikerült felbosszantanom.Mikor felszálltam,gyorsan megettem a csokit és azon kezdtem el agyalni,hogy milyen fura volt Shouval először úgy beszélgetni,hogy nem veszekedtünk.Mondjuk legalább megtudtam,hogy ő is szereti a csokit.Majd ha találok nála legközelebb,az egészet elkobzom.A csoki tényleg nagyon finom volt,jó ízlése van.Viszonylag hamar hazaértem.A csokitól teljesen fel voltam pörögve,így feltúrtam a szekrényemet,ahol megtaláltam a kosaras cuccaimat.Bedobtam a egy zacsiba és lefeküdtem.Őszintén reméltem,hogy nemsokára használhatom majd.Emellett boldog voltam,hogy Rikoval összeismerkedtem.Nem gondoltam,hogy rajta kívül lesz még barátom.(Shout és Kurokot még nem tekintettem a barátomnak.)Forgolódtam egy ideig,aztán lementem a lépcsőn és egy pohár tejet töltöttem ki magamnak.Visszamentem a lépcsőn a tejjel a kezemben és a poharat leraktam az íróasztalomra.Leültem a székemre és a naptáramat kezdtem nézni.Ekkor szembe ütött egy halálfej.Ez pontosan a holnapi napra volt rajzolva.
-Basszus,holnap van az iskola megismerési nap.Ilyen nincs.-vágtam a tenyeremet a homlokomhoz.
2.fázis:A tanárok és az osztálytársak előtt is lejáratni,megmutatni,hogy ő sem tökéletes.
Hála az égnek végre valahára kicsöngettek.Bár az óra végét egészen élveztem,de a történelem órákról mindig szívesen szabadultam.A szünetben megint elmentem az előző nap megtalált nyugodt helyemre.Mikor leültem,5 percre rá megjelent Riko is.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem a merengésemből feleszmélve.
-Hát téged kerestelek.Mi mást?-mondta és közben lehuppant mellém a padra.
-Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is....Miről akartál beszélgetni?-kérdeztem kicsit bizonytalanul felé fordulva.
-Tudod már,hogy melyik klubhoz fogsz csatlakozni?
-Nem,nem hiszem,hogy amúgy is csatlakoznék bármelyikhez is.
-De miért?-kérdezte,miközben elkezdte a lábát lóbálni.
-Hát mert egyik sem való nekem.Nincs itt olyan,ami érdekelne.
-Akkor én majd találok neked.-mondta teljesen eltökélt arccal.Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy ezt be is fogja váltani.
-És veled mi van?Te tudod már?-kérdeztem tőle kicsit felbátorodva.
-Nem,még nem tudom.
-Te is a Seirinbe jársz?Vagy alapból ide jársz?
-Igen.Szeretem a sportot.És te?
-Én idejárok alapból.Kicsit fura ez a helyzet,hogy most két suli van itt.Az egyik zenés a másik pedig sportos.
-Igen,tényleg az.Amúgy,hogy-hogy így megrohamoznak a csajok?Általában a fiúkat szokták így letámadni.Legalábbis amennyire iymerem őket.-mondta az utolsó két mondatot csak úgy mellékesen.Én már válaszra nyitottam volna a számat,amikor felfogtam,hogy mit is mondott az előbb.
-Mi a baj?-kérdezte aggódóan felém fordulva,az 1 perces néma csönd után.
-Öhm...Semmi,semmi,csak eddig a tanárokon kívül mindenki azt hitte,hogy fiú vagyok.Mikor elmondtam a lányoknak,hogy lány vagyok,fel sem vették.Ugyanúgy rohantak rám.A fiúkkal meg még ennyire sem kommunikálok,így még nem mondtam nekik.Bár mondjuk nem is nagyon érdekel,hogy mit gondolnak rólam a többiek.-vontam meg végül a vállam.
-Fiúnak néznek?Á akkor már értem azt a hatalmas szurkoló tábort.
-Te vagy a legelső,aki lányként kezel.
-Ezek kész idióták! Még hogy te fiú.-mondta,majd elnevette magát,de úgy,hogy a végére már a könnyeivel küszködött.
Örültem,hogy végre egy hozzám hasonló életvidám lányra találtam.Vagyis inkább ő talált rám.
-Igen szerintem is azok.-mondtam és én is elkezdtem nevetni.Miután sikerült mind a kettőnknek abba hagyni a nevetést,még egy kicsit beszélgettünk majd visszamentünk a következő órára.Sok mindenről beszélgettünk és nagyon élveztem.Az órák viszonylag gyorsan elteltek.Mondjuk szerintem végig aludtam az összeset.A szüneteket általában vagy egyedül,vagy Rikoval töltöttem.Megnéztük,az 1-A-sok termét,ahol összefutottunk Kurokoval és Shouval is.Bemutattam nekik Rikot és egy sort veszekedtem Shouval is.A veszekedésünket látva Riko sokszor elnevette magát,mire mi Shouval összenéztünk és mi is eleresztettünk egy halvány mosolyt.Egészen megbékéltem a két fiúval,kezdtem őket megszokni magam körül.Persze Shouval minden percben veszekedtem,mert semmiben sem értettünk egyet.Kurokoval pedig néha azért vesztem össze,mert nem bírtam elviselni a póker arcát.Ezért néha fejen is ütöttem.Ettől függetlenül a második napra szereztem egy igazán jó barátnőt,egy veszekedő partnert-ne csak otthon legyen-és egy ijesztgető mestert,akinek fapofája van.Mire végeztem a suliban,a nap már lemenőben volt.Ugyanis Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át valamilyen papírokat a Saotome Akadémia akadémiás felére.A suli két részre volt osztva,az egyik volt ahova én jártam,a Felső-Középiskola része és a másik,az akadémia része.Mikor kiléptem az iskola kapuján,az orrom előtt ment el a buszom.A nap folyamán eléggé elfáradtam,így úgy döntöttem,hogy inkább várok egy órát,mint hogy fussak a busz után.Körül néztem a suli környékén a addig és egy nagy kosárlabda pályát pillantottam meg.
-Te meg mit csinálsz erre?-hallatszott a meglepődött kérdés.
-Na és te?El fogsz hízni,ha ennyi csokit eszel.-mondtam,mikor megláttam a kezében szorongatott csokikat.
-Semmi közöd hozzá.-mondta
-Neked sincs közöd ahhoz,hogy én mit csinálok.Szóval egálban vagyunk.
-Hahaha...Hogy mi sosem tudunk nem veszekedni.-fogta meg a tarkóját.-Szóval miért vagy itt?A tanításnak már rég vége van.
-Elmondom,ha adsz egy csokit.-mondtam,mert nagyon megkívántam a kezében tartott dolgokat.
-.......Rendben.-mondta hosszas gondolkozás után,majd nagy nehezen odaadta.Szemmel láthatóan nem akart megválni tőle.
-Köszi Shou.-és elkaptam a csokit.
-Nincs mit.Na?
-Szóval Ringo-sensei megkért,hogy vigyek át az akadémiára valamilyen papírokat,így lekéstem a buszom,ami csak egy óránként jár.
-Aha értem.Nem volt valami izgalmas,nem érte meg a csokimat.Na mindegy.
-Hát ez a te bajod.-mondtam egy széles mosoly kíséretében.
-Na én megyek,szia.-köszöntem el,mert láttam,hogy a buszom beállt a megállóba.
-Ok.Szia.Jössz nekem egy csokival.
-Azt várhatod.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem rá.Erre már nagyon felmehetett benne a pumpa mivel ezután csak azt láttam,hogy Shou a kezét ökölbe szorítja és hevesen ordibál utánam.
Ezen már csak nevettem.Végül mégis sikerült felbosszantanom.Mikor felszálltam,gyorsan megettem a csokit és azon kezdtem el agyalni,hogy milyen fura volt Shouval először úgy beszélgetni,hogy nem veszekedtünk.Mondjuk legalább megtudtam,hogy ő is szereti a csokit.Majd ha találok nála legközelebb,az egészet elkobzom.A csoki tényleg nagyon finom volt,jó ízlése van.Viszonylag hamar hazaértem.A csokitól teljesen fel voltam pörögve,így feltúrtam a szekrényemet,ahol megtaláltam a kosaras cuccaimat.Bedobtam a egy zacsiba és lefeküdtem.Őszintén reméltem,hogy nemsokára használhatom majd.Emellett boldog voltam,hogy Rikoval összeismerkedtem.Nem gondoltam,hogy rajta kívül lesz még barátom.(Shout és Kurokot még nem tekintettem a barátomnak.)Forgolódtam egy ideig,aztán lementem a lépcsőn és egy pohár tejet töltöttem ki magamnak.Visszamentem a lépcsőn a tejjel a kezemben és a poharat leraktam az íróasztalomra.Leültem a székemre és a naptáramat kezdtem nézni.Ekkor szembe ütött egy halálfej.Ez pontosan a holnapi napra volt rajzolva.
-Basszus,holnap van az iskola megismerési nap.Ilyen nincs.-vágtam a tenyeremet a homlokomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése