A Dream Comes True 1.

   Na megérkeztem az első fejezettel. Ez még annyira nem érdekes, inkább bevezető jellegű. Szóljatok ha nem tetszik, akkor lecserélem. Azért remélem, hogy nem kell. ;)   

   - Az utolsó nap az őszi szünet előtt. Milyen pihentető. Annyi mindent kitaláltam már, hogy mit fogok csinálni a szünetben. A legelső, amit szeretnék csinálni az az, hogy a régi pólóimat újra felhasznosítom. Toppokat csinálok belőlük, kifestem és kidekorálom mindenféle mintával. A házunk közelében ki is néztem egy parkot ahol van nagy rét, mert ha otthon csinálnám és valamit összefestékeznék, akkor anyu teljesen biztos, hogy kinyírna. Mondjuk ez így nem is igaz. Apu nyírna ki ha megtudná,de nem jönne rá, mert anyuval minden erőnkkel azon lennénk, hogy lerejtsük előle. Apu kicsit allergiás az ilyenekre. Úgyhogy holnap összepakolok egy kis táskába és kijövök ide a cuccaimmal. A barátnőimmel Dórival és Laurával úgy volt, hogy elmegyünk holnap gofrizni, meg egy kicsit szét nézni a városban. De ebből nem lesz semmi, mert mindkettőjüknek családi programjuk van, amiről sehogy sem jöhetnek el. Ez az én szerencsém. Egyszerűen olyan szerencsével vagyok megáldva, hogy az hihetetlen. Töri dolgozatnál – a töri az utált tantárgyaim közé tartozik- mindet megtanultam egy hét mondatot már nem tudtam, mert belealudtam a könyvbe. Persze, hogy miből kérdez a tanár? Nyilván abból. Ilyenkor a falra tudok mászni. Abban állapodtunk meg, hogy reggel átjönnek és csinálunk csokit, ha jól sikerül, akkor visznek haza, hátha arra megenyhülnek. Cseppet sem hátsó szándékkal csináljuk.
   - Lilla! A Kovács Tanár úr nagyon bámul. Most ne Isac-on gondolkozz. – súgta oda nekem a mellettem ülő Dóri

   - Nem is rajta gondolkoztam. Miért kell egyből ezt feltételezni?

   - Lilla! Kérem, hogy jöjjön ki a táblához és fejezze be az egyenletet. – mondta a tanár kéjes vigyorral az arcán. Gondolom tudta, hogy ez nem fog menni zökkenő mentesen. Ezzel a tanárral nagyon, de nagyon szerettük egymást.
   - Azonnal megyek is Tanár úr! – mondtam neki teli szájas mosollyal az arcomon és elindultam nyugodt tempóban a tábla felé. Ez az idő alatt az agyamban lévő csavarok 100-szor gyorsabban dolgoztak, mint általában. Próbáltam kitalálni, hogy mégis mit csináljak. Ekkor a tanár szólt.
   - Lilla! Próbáljon meg kérem gyorsabban mozogni. Én az éjszakámat a pihe-puha ágyikómban szeretném tölteni, nem pedig egy poros tanteremben. – próbált poénkodni a tanár. Én erre nagyon megijedtem, mert bele voltam mélyedve a gondolataimban. Gyorsan megindultam.

   - Tanár úr nem kéne ilyet mondania, mert a takarítók meg fognak haragudni magára, ha ezt megtudják. – vigyorodtam el. Az iskolában a portással és a takarítókkal mindig is jóban voltam. Ha nem volt első órám és én erről nem vettem tudomást, csak beültem velük beszélgetni. Kinéztem az ablakon és egy szőkésbarna fiút láttam benézni és elmosolyodni egy pillanatra, aki nagyon hasonlított az általam áhított sztárra. Isac Elliot-ra. Annyira megijedtem, hogy lelöktem a mellettem lévő virágot az állványról. A cserép darabokra tört és a virágföld pedig széthullott a tanteremben.

   - Nem hiszem, hogy rám fognak haragudni. Nem igaz? Köszönöm szépen gyerekek! Ügyesek voltak. A házi feladatot már feladtam. Viszontlátásra! – majd távozott a teremből.

   - Ó, hogy menne már el ez a tanár oda, ahova kívánom.

   - Jaj Lilla mit csináltál? Mi történt? Nagyon hülye fejet vágtál, amikor lelökted a virágot, mintha egy pillanatra megdermedtél volna. – kérdezte Laura, aki leguggolt mellém, miközben a virágföldet szedtem össze és segített.

   - Semmi, mindig ilyen fejet vágok.

   - Az tényleg igaz, hogy alapból tudsz nem normális fejeket vágni, de ez most nem olyan volt. Na gyerünk mi volt az? Szellemet láttál? – faggatott tovább Laura

   - Hát csak az ablak előtt egy olyan fiút láttam benézni, aki kiköpött Isac. Tudom, hogy hülyeség. A szünetben el kell mennem egy erősebb szemüveget vennem, ezzel nem látok jól ezek szerint.

   - Hát igen, az drágám. Lehet, hogy nem ártana és vele meg kéne egy kicsit beszélgetned. Ez az Isac Elliot- os mániád már nagyon sok. Már őt képzeled a tantermünk ablakához. – a hátunk mögött csörömpölést hallottunk. Mikor megfordultunk, Dóri állt a cserepek mellett. Szegény próbálta összeilleszteni őket és visszatenni bele a virágot, de mint várható volt, ez nem ment.

   - Hagyjad Dóri. Köszönöm szépen, de majd holnap reggel gyorsan beugrok és hozok egy új cserepet. A takarítósok még biztos, hogy bent lesznek. Persze a csoki készítés után.
   - Megleszel Lilla? – kérdezték a lányok kórusban

   - Persze, menjetek már. Csak fáradt vagyok egy kicsit. Úgy beszéltek, mint hogyha klinikai eset lennék.

   - Itt merjük hagyni egyedül? – súgták össze a lányok, ami nem nagyon sikerült, mert a fél osztály hallotta.
   - Én is itt vagyok és hallok mindent. Menjetek haza, holnap találkozunk. Kialszom magam és jobban leszek. – mondtam, hogy ne kérdezősködjenek tovább. Elbúcsúztunk és ment mindenki haza. Megbeszéltük a lányokkal, hogy hányra jöjjenek.

   - Tényleg csak fáradt vagyok? Valóban rosszul láttam? Mindenképp. Nem létezik, hogy Isac itt legyen Magyarországon. Nem is jelentették be, meg egyáltalán miért pont ide jönne? Lehetetlen. Ma jobb lesz, ha korán fekszem le. – miután hazaértem gyorsan átvettem a pizsamám és lefeküdtem. Az éjjel nagyon jól aludtam, igazán szép álmom volt. Az álom pedig nem volt más mint…

Ölel titeket: Lilu-chan =^.^=