A Dream Comes True 7.

Sziasztok! És a sok kimaradásért kárpótlásul itt van a 7. rész is. Jó olvasást! :)

- Már értem, ez simán megy, mert én is ezt szoktam Matyival csinálni. – mondtam, de alig bírtam ki nevetés nélkül. Amikor elkezdte Fiftyt simogatni, nagyon vicces volt, bár én se nézhetek ki jobban.

- Na add csak, meg mutatom, hogy engem jobban szeret. – nevettem el magam. Gyorsan odanyúltam, hogy elvegyem a kutyát, amikor egy pillanatra megálltunk pár centire egymás előtt is. A levegő is megállt közöttünk, csak egymás lélegzését hallottuk. A szemembe nézett és lassan közeledni kezdett felém. Ekkor Matyi ugrott oda hozzám és telibe nyalta Isacot.

- Matyi…- nevettem el magam, de annyira, hogy felborultam.

- Tudom, hogy ezt direkt csináltad. – közeledett felém

- Nem is igaz. Hogy csinálhattam volna, telepátia? Csak a gazdáját védte, mert tudja, hogy egy megrögzött zaklató vagy.

- Még most sem gondolsz mást rólam? Ilyet… Ennyi sértést még életemben nem kaptam senkitől, tőled meg egy nap kapok egy egész életre. Először a zoknim, most meg zaklató vagyok. Ezt nem kellett volna mondanod. – eközben egy széles mosoly terült el az arcán

- Mit akarsz csinálni? – elkezdtem hátrálni és felállni a padlóról

- Nem menekülhetsz. – gyorsan megfogta a lábam, és visszarántott a földre. Elkezdett csiklandozni, de pont a legcsiklandósabb pontjaimon.

- Ne, ne csináld. – mondtam, miközben torkom szakadtából nevettem, már a könnyeim folytak. Ekkor megszólalt a telefonja.

- Fel kell vennem. – mondta és elhúzta a szája szélét

- Csak nyugodtan. – pár perc múlva le is tette a telefont. Felém fordult.

- Most el kell mennem, Danu elkeveredett valahol és nem tudja, hogy hol van. Meg kell keresnem. – forgatta meg a barna szemeit

- Belőle valahogy képes vagyok ilyet kinézni. Tegnap sok mindent megtudtam róla, meg rólad is. - mondtam és a szemem sarkából rá néztem.

- Rólam? – nézett rám nem kis meglepődést sugárzó szemeivel.

- Menjél gyorsan, mert még a végén nem tudom, hogy hol fog kikötni. – tereltem a témát. Sikerült kitolnom az ajtón, persze a kutyusok követték őt.

- Meg van bocsájtva. – válaszoltam a ma reggeli bocsánatkérő produkciójára. Enyhén szeplős arcomat az ő arcához közelítettem és egy puszit nyomtam rá. Ezután becsuktam az ajtót és a hátamat neki támasztva a földre ültem. Még most sem tudtam elhinni, hogy Isac Elliot itt van, de most már nem is egy híres énekesként tekintettem rá. Valahogy már nem volt olyan elérhetetlen és nem is hozott belőlem elő semmilyen fangirl-ös tulajdonságot. Mondjuk alapból nem vagyok olyan, a magam szerény kis módján rajongok érte. Egyszer csak a zsebem rezegni kezdett. Kivettem belőle a telefonomat és egy SMS-em érkezett.

- Délután találkozunk a parkban? Aláírás: A te zaklatód. – ezen elmosolyodtam és gyorsan visszaírtam

- Hát jó, de a biztonság kedvéért viszek egy baseball ütőt. Nem lehet tudni… - és elküldtem

- De festéket ne hozz magaddal rendben? – jött pár másodperc múlva a válasz

- Csak neked fogok vinni. – felálltam és a konyhába mentem. Készítettem magamnak egy kis ennivalót, majd felhívtam Fannit.

- Szia. Hogy vagy? Haza tudtál menni tegnap este? Remélem, nem kerestél, előbb eljöttem. Meg sajnálom, hogy ott hagytalak azzal a sráccal.

- Szia, igen persze gondoltam, hogy van mit megbeszélnetek. Ne aggódj, jól elvoltunk.

- Miért nem szóltál előbb? Én meg már azt hittem, hogy megbolondultam, hogy ilyeneket képzelődök.

- Mert a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak. Különben már tudod te is, hogy rég eljárt volna a szám. Így is már alig bírtam.

- Az egész olyannak tűnik, mint egy valóra vált álom. El sem hiszem, hogy ez velem történik meg.

- Hát pedig ez a valóság. Nem álmodod. Tudunk egy kicsit később beszélni, mert éppen a nagyihoz utazunk és szerintem mindjárt nem lesz tér erő. Csak nehogy megszakadjon.

- De persze, akkor majd hívj ha lesz. Jó látogatást! Szia. – mondtam és letettem a telefont. Gyorsan megebédeltem és felmentem a szobámba készülődni. Egy sötétzöld farmert és egy 15-ös számot viselő fekete fehér pólót vettem fel. A délelőtt gyorsan eltelt, beszéltem még skype-on anyuékkal, hogy hogy vannak. Azt mondták, hogy még egy napot ott kell maradniuk, csak holnap után tudnak hazajönni, mert amit be volt tervezve hosszadalmasra sikeredett és nem volt elég idő megcsinálni. Kicsit még olvastam és indulnom kellett. Kisétáltam a parkba és nem volt még ott senki. Egyik percben megcsörrent a telefonom. Isac volt az.

- Szia, ha ott vagy, akkor menj balra végig az utcán majd jobbra és keress az utcában egy 5- ös számú házat.

- Öhm… rendben. – mondtam és már le is tette. Viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom a házat, mert tájékozódásban elég rossz vagyok. Volt például, hogy év nyitóra kellet volna menni és más felé mentem, mint szoktam és teljesen elkeveredtem, az egészet lekéstem. Szóval nem éppen ez az erősségem. Egy sportklub volt. Benyitottam és Danu meg Isac várt rám bent. Egy nagyon nagy ping pong asztal volt a terem közepén. Éppen játszottak. Danu nem volt benne nagyon jó, de vele a játék nagyon vicces volt. Lepakoltam a cuccaim és köszöntem nekik gyorsan, hogy nehogy megzavarjam a játszmát. Nagyon szerettem ping pongozni Apuval mindig sokat játszottunk kis koromban. Leültem egy padra szembe velük, hogy jól lássam őket. Nagyon jól játszottak. Egy kis kutyus jelent meg az ajtóban, magával hozta Isac.

- Jaj szia. – mondtam a kis barna francia buldognak. Odajött hozzám és leült a lábam mellé. Nagy odaadással figyelte gazdiját, ahogy ping pongozik. Most már teljes volt a kutyák számát, már az összeset ismertem. Lefeküdt és a hasát simogattam. Befejezték a játszmát és Isac kétszeres győzelmet aratott Danu felett.

- Danu én most visszanyerem a büszkeséged. – jelentettem ki határozottan – Most én jövök.

- Biztos vagy te ebben? – kacér mosoly jelent meg az arcán

- Egy perc alatt legyőzlek, Ne fogd vissza magad. – válaszoltam ugyanolyan hanglejtéssel, amellyel ő is. Sokáig játszottunk, de végül levertem egy pont fölénnyel. Nálam már levette a fekete pulcsiját, túl meleg volt.

- Szóval ki vert meg kit? – néztem rá vigyorogva. Egy pillanat kép Danu jóvoltából.

- Kezdők szerencséje. - mondta, majd felvette a földön fekvő kutyát és felém fordította

- Vigyázz, mert rád uszítom.

- Nézzük, meg. – mondtam vigyorogva. Letette a földre és a szemébe nézett.

- Gyerünk menj neki, gyerünk. – mondta a kutyusnak. Ő látszólag ügyet sem vetett rá, lassan mellém cammogott és kifeküdt elém ezzel jelezve, hogy simogassam még.

- Ilyen nem létezik. Most már a kutyáim jobban szeretnek téged, mint engem. Veszélyes vagy. - mondta nevetve

- Tényleg Danu megkerültél? Hol bóklásztál?

-Hm? Megkerültem?

- Hát tudod, Isacot hívtad fel, hogy menjen utánad.

- Jaj, igen persze. Csak kicsit messzire mentem, amit már nem ismertem. – vakarta meg a tarkóját. Sok mindent kipróbáltunk a klubban. Volt kosár, röplabda, foci meg box is. Nagyon vicces volt, szerintem annyit nevettem, mint még életemben soha. Nagyon jól éreztem magam és azt kívántam, hogy soha ne érjen ez véget.

Ölel: Lilu-chan =^-^=