A Dream Comes True 13.

Sziasztok! Itt vagyok egy újabb résszel,azért csak most tudom hozni, mert eddig Ausztriában voltam. Ebben most nincs sok izgalmas rész, de azért remélem, hogy nem unalmas. Jó olvasást! :))

U.i.: Ha van még időtök és tetszik a történet, iratkozzatok fel ;)

- A teremben a hangok elhalkultak. Én és az énekes meredten néztük egymást. Matti mögém lépett és a fülemhez hajolt.

- Ő az. Gyerünk, mutatkozz be. Nagyon kedves, biztosan kedvelni fog. – súgta a fülembe.

- Öhm… - rendben van. – mondtam és Mattira mosolyogtam. Elindultam az énekes felé, de lefagytam útközben. Matti megfogta a karomat és odahúzott hozzá.

- Ő itt az új táncos. Lillának hívják. – mondta Matti és a vállamra tette a kezét.

- Lilla Magyarországról jött. A képességei nagyon jók, de le van maradva a koreográfiákkal. - Ekkor bejött a terembe valaki. Az énekes arra, hogy Matti a vállamra tette a kezét megráncolta a homlokát és kihasználva az alkalmat, hogy Matti is arra néz, aki belépett a terembe, a karomnál megfogva magához húzott. Nekem a lábaim a földbe gyökereztek.

- Hát visszajöttél Isac? Szeretnék megbeszélni veled még valamit az új daloddal kapcsolatban. – mondta és mellénk lépett.

- Hát te vagy az új táncosunk? – kérdezte és felém nézett.

- Igen, Lillának hívnak. – mondtam és kezet fogtam vele.

- Örvendek. Én Teemu vagyok. Addig srácok kérlek gyakoroljatok, mert közeleg a fellépés. A fellépésig megkérlek Matti, hogy a nap összes órájában segíts Lillának. Itt a terem mellett van egy szoba, amiben aludhattok. Kemény és kitartó munkát várok el tőletek. Lilla és Matti ebben a teremben fognak gyakorolni, addig a többiek meg átmennek a Dance Studio-ba. - Valamilyen producer, menedzser vagy hasonló lehetett.

- De miért nekünk kell átmenni? – kérdezte felháborodottan az egyik lány. Ha jól emlékszem, amikor bemutatott Matti, azt mondta, hogy Pauliinának hívják.

- Ő itt a legújabb. Neki kéne hozzánk alkalmazkodnia. – mondta Pauliina, látszott, hogy nem lesz felhőtlen a kapcsolatunk.

- De ez a terem sokkal alkalmasabb gyakorlásra, mint az ottani, nektek meg már úgy sem kell olyan sokat gyakorolni. Sokkal több szüksége van erre a teremre Lillának. Mindent tegyél meg Matti, hogy Lilla fel legyen készülve a fellépés napján. Szeretném, ha minden időtöket együtt töltenétek. Elnézésedet kérem Lilla, de mivel egy nagy fellépés előtt érkeztél meg, így sok a bepótolni valód. – mondta és Isackel együtt kisétált a teremből. Én még a sokk hatása alatt voltam, amikor Matti odajött hozzám.

- Úgy tűnt az előbb, mintha féltékeny lett volna, vagy valami hasonló. Pedig még csak most találkoztatok. Még sosem láttam ilyennek. – mondta és megvakarta a tarkóját.

- Szóval Isac háttértáncosa lettem? Ez most komoly? Mondjuk egy napon jöttünk Finnországba. Nem csoda, hogy ő későbbi géppel jött, a táncosok mindig előbb jönnek próbára. De próbákon nem lenne jó, ha kiderülne, hogy mi már ismerjük egymást. Nem ismerem még a tagokat annyira. Bármi megtörténhetne. Na jó,lehet, hogy már paranoiás vagyok. Most fel kell készülnöm a fellépésre. – gondolkodtam.

- Akkor megmutatod a koreográfiát? – kérdeztem, hogy Matti témát váltson.

- Persze, gyere csak. – a többi táncos közben összepakolta a cuccát és kiment a teremből. Amikor feléjük néztem, Pauliinát láttam, ahogy az egyik lánnyal összesúg, és felém mutat. De én ettől még nem fogok darabkáimra hullani. Nem vagyok egy olyan lány, akit csak pár féltékeny és zsaroló nézéssel el lehet ijeszteni. Cameron által eléggé felkészültem, és ez különben is mindenhol így van, hogy egy összeszokott csapat minden tagjával nem tudsz egyből összebarátkozni. Én erre csak egy erőltetett mosolyt és egy integetést válaszoltam. Mattival egész délután próbáltunk, sok mozdulatot mutatott. Tartottunk néha egy-egy öt perces szünetet, akkor beszélgettünk és próbáltuk jobban megismerni egymást. Azzal az indokkal, hogy sokáig kell együtt gyakorolnunk, legalább ismerjük normálisan a másikat. A fellépés ugyanis hat nap múlva lesz. Ebből azonban csak négy napot tudunk folyamatos gyakorlással tölteni, mert míg a helyszínre utazunk, ami Miami lesz, meg ott még sok technikai dolgot be kell állítani, már nem lesz időnk a koreográfiát gyakorolni, csak egyszer-kétszer elpróbálni. Matti mindig viccelődött, és ha kínos csönd volt, akkor valamit beszólt és ezen mind a ketten elkezdtünk nevetni, de a végén már gurultunk a nevetéstől. A mozdulatoknál nagyon közel jött hozzám mindig és úgy mutatta, ez kicsit zavart, hiszen még csak alig egy napja ismerjük egymást, de nem szóltam, hiszen mégis csak szívességet tesz nekem azzal, hogy megtanítja a koreográfiát. Amikor éppen próbáltunk, egy srác jött be a terembe zihálva. A térdein támaszkodott, hogy kifújja a levegőt, biztos nagyon sietett. Amikor felnézett láttam, hogy Danu volt az.

- Danu? Hát te meg mit keresel itt? – kérdeztem nevetve és odafutottam hozzá.

- Lilla?! Matti?! Többiek?! – csak szavakat tudott kinyögni a nagy levegővételek között. De én ebből is mindent megértettem.

- Röviden összefoglalva, hogy a te agyad is felfogja. – mondtam egy mosollyal a szám szélén és vettem egy nagy levegőt, hogy mindent elmondjak alig pár percben.

- Az állás, amit elfogadtam Finnországban, az kiderült, hogy Isac háttértáncosának az álláshirdetése volt. Én ezt nem tudtam és most tudtam meg nem régen én is. Szóval most Matti megtanítja nekem a koreográfiát a fellépésre.

- Aha… - láttam rajta, hogy nem sikerült az egészet felfognia.

- A többiek átmentek valamilyen Dance Studio-ba azt hiszem, ha jól emlékszem. Mi az Danu talán késünk próbáról?

- Jól van be lehet fejezni pöttöm. – ezzel a becenévvel húzta az agyamat mindig, ha cukkoltam. Kihasználta, hogy egy hónappal kisebb voltam nála.

- Egy öreg néninek segítettem átmenni a zebrán, de aztán még a lakásához is el kellett kísérnem meg még tudom is én, hogy hova.

- Jaj az én kis drága segítőkész Danukám. – mondtam elváltoztatott hanggal és egy puszit nyomtam az arcára. Nagyon élveztem piszkálni, mert nem erről volt híres, de mindig valaki megtalálta egy-egy kéréssel. Ennél jobban csak azt élveztem, amikor Isackel szórakoztam.

- Jó, be lehet fejezni Lilla. – mondta és röhögve eltolta magától az arcomat.

- Ha már itt vagy, így is úgy is lekésted a próbát, szóval biztosan kikapsz, így nem akarsz inkább engem kiszabadítani ebből a börtönből? – néztem rá boci szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal.

- Ma már annyit táncoltam, hogy nem érzem a lábaimat. – mondtam, hogy érzékeltessem, megremegtettem a lábaimat.

- De még nem vagyunk készen. És Teemu azt mondta, hogy nulla huszonnégyben együtt kell próbálnunk. - mondta Matti érvelő arccal.

- Tudom, de akkor is. Danu! Nem hagyhatsz itt. Ha egy kicsit is a barátod vagyok, akkor nem hagysz itt. – mondtam Danunak és felemeltem a mutató ujjamat és mélyen a szemébe néztem. Átváltottam egy öt éves gyerek zsarolási módszereihez.

- Ha nagyon nem bírod, akkor menj nyugodtan, végül is elég sokat átvettünk ma már. Gyorsan tanulsz. – mondta Matti, odajött hozzám és átölelt.

- Öhm… Akkor, szia, és köszi, hogy segítesz. – mondtam és Danu felé hátráltam. Nekem ez így elsőre sok volt, hogy csak ma ismertem meg és máris öleléssel köszön el.

- Mekkora kolonc vagy te a hátamon. – mondta Danu és megforgatta a szemeit, de láttam, hogy közben elmosolyodott.

- Mintha az öregapámat hallanám. Mostantól szólíthatlak Danu nagypapinak? Ha meg már úgyis a hátadról van szó, felvehetsz rá és kivihetsz az ajtón. – mondtam és egy gonosz mosoly jelent meg az arcomon.

- Jaj de nem szeretem ezt a mosolyt. Ha én egy nagyapa vagyok, akkor te meg egy óvodás. – mondta, hogy visszaszóljon, de azért felvett a hátára.

- Juhú! Ez az nagypapi. De ha én óvodás vagyok, akkor legalább nincsenek ráncaim, mint egyeseknek. – kiabáltam és közben mutogattam az alattam sétáló Danura. Az egész épület tőlem zengett. A recepciós rám is szólt, hogy csöndesebben, ha lehet. Közben felvettem a sporttáskámat és leszálltam Danuról. Megsajnáltam, hogy cipeltessem magam. Kiértünk az épületből és körbe néztünk előtte.

- Hát Isac sokkal jobb hátas lónak bizonyult. – mondtam és felnevettem.

- Képes voltál ugyanezt megcsináltatni Isackel? Megcsinálta? Hogy te mikre nem tudod rávenni az embereket.

- Hát igen, vannak módszereim. – és egy újabb gonosz mosoly terült el az arcomon.

- Már megint ez a nézés. Falra tudok tőle mászni. De... Én a helyedben vigyáznék Mattival. Nem ilyen általában, mint az előbb volt.

xo Lilu xo