Kis késéssel, de itt van az 5. rész is. Remélem, hogy vártátok és nem okozok csalódást. xD A nagy leleplezés! Jó olvasást! ^^
Még közelebb mentem és amikor annyira
voltam, hogy az arcát láthassam…
- Feltartottam az ütőt. Amikor már majdnem mellette álltam és
az arcát bámultam mert pont a másik irányba fordult hirtelen átfordult
valamiért az én oldalamra. Mind a ketten egy nagyon nagyot kiáltottunk, a nagy
rémületben elbotlottunk egymásban és a földre estünk.
- Áú… - mondtam miközben az lábamat simogattam. Rendesen
elzúgtam a csempe padlón. Pár másodperccel később amikor megnéztem volna, hogy
kitől is ijedtem meg, egy palacsinta esett a srác fejére. Halkan kuncogtam és
közelebb kúsztam az említetthez. Felemeltem a tésztát a fejéről és
bekukucskáltam alá. Bár ne tettem volna. Legalábbis máskor erről álmodoztam, de
most valahogy nem repestem az örömtől. A mosoly lefagyott az arcomról. Gyorsan
felpattantam és futottam, amerre csak tudtam a szobán keresztül vezetett az
utam. Minden kis dologban persze megbotlottam, vagy elestem, de mindig
felkeltem és továbbfutottam. Egy üvegajtót pillantottam meg ami nyitva volt.
Kifutottam rajta és az udvarra vezetett. Hátranéztem és láttam, hogy utánam fut
és ekkor meg is történt a baj. Ez persze csak is velem történhet meg, senki
mással. Megbotlottam az udvaron fekvő medence szélébe. Amikor már majdnem
beleestem, megfogtam a követőm karját és mivel ő erre nem számított, sikeresen
magam után húztam. Így mindketten a medencében landoltunk. Valahogy feljöttem a
felszínre és levegő után kapkodtam. Gyorsan kiúsztam és kikászálódtam a
medencéből.
- Mi a francnak van itt ilyenkor egy medence? Most komolyan.
– gondoltam és ekkor eszembe jutott valami.
- Ennyire béna még én sem lehetek, szóval biztosan ez az egész
csak egy rossz álom. Semmilyen logikus magyarázat nincs rá. – ebben a
pillanatban megfogtam kétfelölről az arcomat és el kezdtem húzni azt.
Reménykedtem, hogy ez majd biztosan felébreszt az álmomból. De sajnos, ez nem
így lett. Pillanatok múlva, míg még mindig erőlködtem ezzel a módszerrel egy
meleg valamit éreztem a hátamon. Ő állt mögöttem és egy pulcsit adott rám. Ő is
csupa víz volt.
- Na várjunk. Ha ez egy álom, akkor a legjobb módja az, hogy
bebizonyítsam, hogy… - gondoltam és belecsíptem a karomba.
- Basszus… - mondtam. Ne! Ez nekem fájt. Nem az nem lehet. –gondoltam
és még egyszer megcsináltam ellenőrzésképpen.
- Áú… - sziszegtem és ledőltem a fűbe. Ő ezt tette, ledőlt
mellém.
- Nagyon sok kérdésem van. Tudod? – hirtelen úgy éreztem,
hogy nem lennék előbbre azzal, hogyha itt elkezdek hisztizni. Sőt még hátrányos
lenne. Próbáltam ezért a legtisztább fejjel a dolgokhoz állni.
- Elhiszem. Mit szeretnél először kérdezni? – mondta egy
meleg mosoly kíséretében
- Mégis hogy kerülök ide? És te Isac Elliot? – kérdeztem és
felé fordítottam a fejem. Mindent elmagyarázott és aztán sokat beszélgettünk.
Éreztem, hogy elnehezednek a szempilláim és lassan összecsukódnak. A következő
emlékem, hogy az ágyamban fekszem és hajnali öt óra van. Matyi pedig a kis önző
előszeretettel majdnem lelökött az ágyamról. Ő meg szétterülve aludt.
- Szóval az egész csak egy álom, volt? Hát nincs nagyon más
magyarázat rá. Belebújtam a papucsomba és kimentem a konyhába. Kinyitottam a
hűtőt és elővettem a tejet. Kitöltöttem egy csészényit, magam köré egy takarót
csavarva leültem a kanapéra. A tévét néztem. Igazából nem is néztem, csak
háttérzajnak ment, mert végig a gondolataimba voltam mélyülve.
- Annyira valódinak tűnt. Ez már hátborzongató. Na de akkor
hogy kerültem haza és mi történt az Isac-os találkozóval? Nem emlékszem
semmire. Majd megkérdezem, de lehet, hogy hülyének fog nézni. Ránéztem a
telefonomra és október 31-ét írt. Ezen kicsit elidőzött a tekintetem. Két perc
múlva felugrottam a kanapéról. Basszus ma este halloween van. Én meg megígértem
Fanninak, hogy elmegyek egy buliba vele. Ránéztem az órára és hatot mutatott.
Hiszen még csak reggel hat van. Még bőven van időm. Mi van ma velem? Egyáltalán
ezen a héten? Amióta anyuék elmentek, egyszerűen mintha nálam a fejemből mentek
volna el. Egyszer látott sráccal találkozom, mondjuk ebben végül is még nincs
semmi, mert barátkozni azt nem szokták máshogy csinálni és én amúgy is elég
közvetlen vagyok. De olyan szerencsétlen vagyok, mint életemben eddig soha. Túl
negatív vagyok, tuti ez a baj. Úristen, mint egy rossz pszichológus, olyan
vagyok. A mai este lesz a legjobb. Nagyon jól fogjuk magunkat érezni magunkat.
Mondjuk ezt Fannival nem is nehéz. Csak nehogy elkezdjünk veszekedni, mert
annak ne lesz vége. Sokszor szoktunk veszekedni, de ezek csak amolyan baráti
hülyülések. Igazából sokban hasonlítunk, ezért szoktunk itt kilyukadni. Ő elég
pozitív hozzám képest, képes arra, hogy végighallgassa a videóimat. Amit Laura
és Dóri nem hajlandó, ha nincsenek benne a táncosok. Igazából mindig
gondolkoztam rajta, hogy mit csinálnék, hogyha itt állna velem szemben.
Reménykedtem, hogy nem lennék olyan, mint a durva fangirl-ök, mert tőlük
felállt a szőr a hátamon. Szerintem azért van egy határ. De hát nem lehet
tudni, mit hoz ki az emberből. A nap gyorsan eltelt, ráírtam Isacra, hogy mégis
mi volt tegnap. Azt mondta, hogy most nem tud válaszolni, mert mennie kell.
Mondtam, hogy ma elmegyek egy halloween buliba az egyik barátnőmmel. Leírtam,
hogy hova. Erre annyira kaptam válaszul, hogy őt is pont oda fog elmenni. Meg
hogy akkor nem írna telefonon, majd ott megbeszéljük a tegnapot. Hát,
gondoltam, biztos valamilyen fontos dolga akadt, inkább nem zaklatom annyit. Sokat
gondolkoztam a ruhámon, hogy mit vegyek fel a buliba, amikor egyszer csak
eszembe jutott, a kutya sétáltatós nap és ekkor egy percre lefagytam.
- Na várjunk csak. Szóval Isac-nak hívják. Van egy Arne
nevezetű kutyája, aki fehér-barna és tisztára olyan, mint Isac kutyája, mármint
az énekesé. Mindig sapkában, kapucniban és napszemüvegben van, alig látszik
belőle valami. Lehet, hogy direkt, nem látszik belőle semmi? Amikor leöntöttem,
egy nagy tömeg gyűlt körénk. Akkor minden jel arra mutat, hogy ő… Isac Elliot
rég elfeledett ikertestvére. Igen, teljesen biztos vagyok ebben. Más nem is
lehet. – nevettem el magam. Gyorsan összecsomagoltam a szükséges cuccokat, és felöltöztem.
Egy fekete szakadt harisnyát, egy piros egybe ruhát, egy fekete cipőt és egy
ördögszarvat vettem fel. Fanni előbb eljött hozzám, hogy kisminkeljük egymást.
Nagyon jól megcsinálta mindkettőnknek. Én nem vagyok ilyenekben jó, így
próbáltam az ő sminkjében amit tudtam, segíteni. Elindultunk, mert már öt perc
késésben voltunk. Gyorsan odaértünk, tíz perc sem volt sétálva, még szerencse.
Fanni egy hasonlóban volt mint én, csak rajta egy piros harisnya volt és
combközépig felvágott fekete ruha. Kiegészítettük egymást. A buli, már meg volt
kezdődve, de az eleje még úgy se szokott jó lenni. nem mintha eddig sokban
lettem volna. Sokat táncoltunk és amikor teljesen kifáradtunk leültünk az egyik
sarokba. Beszélgettünk, amikor valaki megérintette a vállamat. Hátrafordultam
és egy csontváznak kisminkelt szakadt öltönyös srác állt mögöttem. Először
kicsit megijedtem, mert nem ismertem meg, de utána gondolom látta, hogy nem
ismertem fel és feltett egy napszemüveget. Erre én csak elnevettem magam. Felismertem
Isac-ot. Bemutattam Fanninak és ő meg minket a haverjának. Nem hallottam
igazából a srác nevét a nagy hangzavarban, de gondoltam majd úgyis megtudom.
Fanni nagyon jól kijött vele, így mi ott hagytuk őket az asztalnál és egy másik
helyet kerestünk. Kimentünk az udvarra és leültünk a fűbe. Amikor láthattam
volna a szemét, bent voltunk a sötét házban és aztán meg rögtön felvette a
napszemüveget, ilyen nincs. Sok mindenről szó esett, a ruhámról, meg a sminkjéről,
hogy mennyire tetszik.
Isac szemszöge:
- Nem akarok tovább titkolózni. Igaz, hogy még csak pár
napja ismerem, de elegem van. Főleg, mi már ez az álcázás... Ez a leghülyébb.
Harminc fokban is kapucniban és sapkában lenni. Vagy éppen hidegben
napszemüvegben. Most már elmondom neki. A múltkorira biztos azt hiszi, hogy
csak álom volt.
- Isac? – szólt Lilla és odafordult hozzám.
- Tessék?
- Mi volt tegnap? Csak annyira emlékszem, hogy odaadtam….
azt a…- erre elpirult.
Lilla szemszöge:
- Eszembe jutott, hogy mi volt a pulcsi
hátuljára írva. Még nem vertem meg a nővérem.- ledőltem a fűre, ő pedig mellém. Déjà vu érzésem volt. Néztük a csillagokat.
- Van egy elméletem. Szerintem igazából te Isac Elliot egy
elfeledett ikertestvére vagy.
- Nem hiszem. - nevette el magát
- Biztos nem, pedig én meg voltam győződve róla. – mondtam durcásan,
amire még jobban elkezdett nevetni. Valahogy melegséggel töltött el ez a pár
perc.
- Szóval ennyire emlékszem.
- Hát hogy mi volt azután? Elájultál és én a lakásomba
vittelek, az volt a legközelebb és orvost hívtam. Aztán miután felébredtél én
éppen palacsintát sütöttem, gondoltam, hogy beviszem neked, hátha jól fog esni,
de te lejöttél a baseball ütőmmel és majdnem leütöttél. Megijedtünk és
elestünk. Aztán te elkezdtél menekülni és végül a medencében kötöttünk ki.
Aztán elkezdtél kérdezni, majd elaludtál. Én meg hazavittelek, mert megtaláltam
a barátnőd Fanni számát a zsebedben és felhívtam, hogy segítsen, hova vigyelek.
– miközben ezt mondta levette a napszemüveget. A smink ellenére is látszott az
arca.
- Nem hittem a saját szememnek…
Ölel titeket: Lilu-chan =^-^=
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése