A Dream Comes True 16.

Hali! Ma hoztam egy újabb részt. ^^ Most végre van időm, és a folytatás meg már régóta a fejemben van. Szóval jó olvasást! :D

- Szerintem először nézzünk körül itt bent a szállodában és aztán menjünk ki. – javasolta Liza.

- Hát rendben, akkor nézzünk körül. – mondtam és a napszemüveget beletűztem a hajamba. Mászkáltunk egy kicsit a hotelben, beszélgettünk és hangosan nevettünk, amire sok ember ránk figyelt. Pár sráccal összeismerkedtünk. Aztán Liza hirtelen odafordult hozzám.

- Nekem azt hiszem, hogy elég volt a nézelődésből. Én most szerintem a kajás részleget szeretném jobban megnézni. – állapította meg Liza és felvette a gondolkozó állását.

- Te már is megéheztél? Még csak alig voltunk lent és néztünk körül, de benne vagyok, menjünk. – mondtam nevetve és elindultunk. Amikor Lizával beértünk az ebédlős részlegbe, ő egyből letámadta az asztalokat és ott hagyott.

- Köszönöm szépen, hogy itt hagysz, majd beszélgetek azzal az öreg bácsival az asztalnál. – mondtam, de Liza már mesze járt. Megcéloztam a bár pultot és felpattantam az egyik székre. A pultos srác odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit kérek. Első ránézésre olyan huszonöt éves körül lehetett.

- Hali, egy barackos Nesteát kérek. – mondtam neki kicsit lehangolva, mert Liza otthagyott.

- De szép volt még ebben az ártatlan korban élni, de szerelmi gondokra én nem ezt ajánlanám, valami sokkal ütősebbet. – mondta nevetve és rám kacsintott. Erre kicsit furcsán nézhettem, mivel pár másodperc múlva újra megszólalt, de az innivalóval már a kezében.

- Tévedtem? Bocsi, csak tisztára úgy néztél ki. – vakarta meg zavarodottan a tarkóját.

- Köszi, a teát és a tanácsokat is. Csak így tovább, de ha ilyeneket mondasz a többi vendégnek, akkor elijeszted őket. – mondtam nevetve és átnyúlva a pulton belebokszoltam a karjába. Elvettem két szívószálat és leugrottam a székről, megindultam

- Legyen szép napod. – kiabálta utánam. Nem fordultam meg, csak felemeltem a jobb kezem és intettem. Visszamentem az éttermi részleghez, hátha megtalálom Lizát, de végül senkit sem találtam ott. Mintha elnyelte volna a föld. Mivel nem akartam még visszamenni a szobába, gondoltam csak azért is megnézem, hogy milyen kint. Körbe jártam az egész hotelt, mindenhol medencék, napozó ágyak és kinti bárok voltak. Viszont találtam egy elég csendes helyet és nagyon kis aranyosnak tűnt.

Leültem az egyik fa alatti kis márvány talapzatra és belelógattam a vízbe a lábam. A víz kristály tiszta volt, kezdett besötétedni és a víz színe ugyanúgy virított, mintha napsütéses délutáni idő lenne. A lámpák alulról is világították a vizet. A pálmafák árnyékot vetettek a vízre, az ég már egészen elsötétedett és a lámpák megvilágította az arcomat. Felkaptam a fejem, mert azt hittem, hogy Isac hangját hallottam, miközben Danut szólítja. Kicsit még hallgatóztam, de semmi, így abban maradtam, hogy biztos csak képzelődtem. Kinyitottam a barackos innivalómat és beleraktam a két szívószálat. Majdnem beleittam, amikor a báros srác szavai kezdtek el visszhangozni a fejemben. „Szerelmi gondok”. Ez a két szó minden kis zugot a fejemben átjárt.

Isac szemszöge:

- Danu! A francba. Ez meg hova tűnt? – néztem körbe tanácstalanul, mert az egy perce még mellettem sétáló Danu eltűnt. Amikor elmentünk az étterem mellett megnézni, hogy ott vannak-e a lányok, két perccel azután már csak a mellettem lévő levegőnek beszéltem. Kicsit tovább mentem és megláttam egy kis helyet, ahol senki sem volt. Térdig érő vízben pálmafák voltak körülvéve márvánnyal. A víz virított, míg az égbolt már sötét volt.

- Nem is baj, ha egy kicsit egyedül vagyok, tiszta ideg vagyok. – gondoltam és közelebb mentem.

Danu szemszöge:

- Te meg vagy húzatva? Mégis mi a francot csinálsz? – kiabáltam és közben próbáltam leszedni Liza kezeit a pólómról. Két perce még Isac mellett sétáltam, amikor az étterem mellett elmentünk, hogy megkeressük a lányokat, és az egyiket sikerült is megtalálnom, de ő meg megfogta hátulról a pólómat és az egyik asztal mögé húzott. Isac észre se vette, hogy eltűntem, annyira mondott valamit.

- Még hogy én vagyok meghúzatva? Te mit csinálsz? Kicsit néha ki is nyithatnád azt a nagy szemedet, hogy legalább láss, mert az agyadat már úgy se tudod használni. – mondta nekem a szemét forgatva Liza.

- Mégis mit kéne látnom? Ha kettesben akarsz velem maradni, akkor azt a szemembe mondhatnád, minthogy egy éttermes felszolgáló asztal mögött bujdossunk és széttépd a pólóm.

- Te megzakkantál. Nem erről van szó, ha ezt még nem vetted volna észre. Válaszolj egy kérdésemre. Mióta Lilla eljött Magyarországról, mégis hányszor voltak kettesben Isackel? – nézett rám egy adagnyi szemrehányással a szemében Liza.

- Öhm… Azt hiszem, hogy egyszer sem.

- Na ezt mondom én is. És ebből azzal a nagy agyaddal mit vonsz le? Nem láttad mostanában Isacet kicsit idegesebbnek a szokásosnál? Hogy mindig akart valamit mondani Lillának, de valaki persze mindig megzavarta őket? Tehát miért rángattalak ide, sikerült összerakni? – kérdezte tőlem, mintha egy óvodással beszélne.

- Hogy Isac egy idegbajos és el kéne vinni diliházba. Te meg egyértelműen reménytelenül szerelmes vagy belém, amiért nem tudlak hibáztatni. Minden lánnyal egyszer megtörténik, de túl kell, hogy tegyétek magatokat rajtam, nem lehetek mindenkié.

- Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy lehet ilyen kicsi az agyad, de ilyen nagy az egód. – mondta egy sóhajtás kíséretében.

- Én megyek és megkeresem Isacet, biztos, hogy már mindenütt keres. – mondtam és felpattantam az asztaltól.

- Danu?

- Igen, fordultam Lizához. – ő megfogta a karomat és újból lehúzott. Megfogott az asztalról egy habos sütit és az arcomon alaposan szétkente.

- Most már muszáj lesz feljönnöd velem a szobába és lemosnod az arcod, sajnos nem keresheted meg Isacet. – mondta érezhető gúnnyal a hangjában.

- Mondtam én, hogy csak kettesben akarsz maradni velem, de hogy már egyből a szobába akarsz menni… - mondtam és elnevettem magam.

- Annyira hülye vagy. Miért átkoznak veled?! – mondta már ő is nevetve.

- Amúgy persze nyilván értem, hogy miért húztál ide az egyik asztal mögé. Holnap már megint nem lesz semmi időnk, aztán fellépés és megint minden újra kezdődik egy újabb fellépésig. Legalább a ma este legyen nekik szabad. Most pedig segíthetsz szépen lemosni az arcomról a sütidet.

- Hát jó. Utána egy kis videó játék? – kérdezte Liza rám kacsintva.

- Hát, ha kényszerítesz, akkor muszáj belemennem. – mondta nevetve. Felmentünk a szobába és lemostuk az arcomat.

Lilla szemszöge:

- Nem akartam gondolkodni, elegem volt már belőle, hogy mindig valamin pörgött az agyam. Újra magam elé vettem az innivalómat és bevettem a számba az egyik szívószálat. Ittam egy kortyot és mire újra felnéztem, már Isacet láttam két centire magamtól a másik szívószálammal a szájában engem bámulva. A nagy barna szemei engem pásztáztak és közben mosolygott, kivillantak a fogai. Egy kék és fehér kockás ing volt rajta, aminek az ujját feltűrte és egy fekete nadrág. Annyira megijedtem, hogy félre nyeltem. Elkezdtem köhögni és vad fuldoklásba kezdtem. Isac gyorsan odaugrott hozzám és gyengéden megveregette a hátam. Fél perc múlva, már megnyugodtam és visszaállt a légzésem is a normál tempójába.

- Nagyon megijesztettél. Mivel nem volt direkt, ezért annyiban hagyom a dolgot. - mondtam.

- És ha azt mondom, hogy direkt volt? – kérdezte nevetve és felém pillantott.

- Akkor azt megbánod. – nevettem, már nem bírtam megállni.

- Most fenyegetsz? Akkor azt hiszem, hogy mielőbb jóvá kell tennem. – mondta mosolyogva és rátette a kezét az enyémre. Lassan elkezdett közeledni felém, én meg csak bámultam a szemeibe. Már csak egy centi volt köztünk, amikor visítozó lányok hangját hallottuk meg és nemsokára láttuk is őket. Elvettem gyorsan a fejemet, felpattantam és elrohantam. Miközben a szálloda felé futottam, még láttam, hogy a rajongók, akiknek sikerült kideríteniük, hogy hol szállt meg Isac, odarohannak hozzá és képeket csinálnak vele. Felrohantam a lépcsőkön és benyitottam a szobába. Lizát és Danut találtam az ágyon ülve Xboxozni. Mindketten rám meredtek.

- Hol van Isac? – kérdezte felvont szemöldökkel Liza.

xo Lilu xo